Magyarság, 1943. november (24. évfolyam, 247-270. szám)
1943-11-23 / 264. szám
ReM, IMS. no TBRiW . „A IW diglMi aligha halnak szerzidfiseket” Neville Chamberlain szerint a politikai szerződéseknek sohasincs komoly alapjuk — Amerikai vélemény — A Szovjet előszedte legügyesebb diplomatáit s ezeket küldi szerte a világba Dr. H. W. Thost, aki 1930—35 közti időben a Völkischer Beobachter londoni szerkesztője volt, most szólalt meg először 1938 óta, hogy közölje azokat a diplomáciai eseményeket ,amelyek a háborút közvetlenül megelőzték s azt bizonyítják, hogy a politikai szerződések nem mindig szerencsés alkotások, de nem is lehetnek a jövő biztosítékai sem. Thost mindjárt meg is magyarázza, mennyire értelmetlen volt 1937- ben sir Neville Henderson, az új berlini angol nagykövet beszéde, amit a Führer előtt mondott , ebben az alábbiak foglaltattak: „Nemcsak formalitás, ha kijelentem, hogy abban a biztos tudatban kezdem meg e vagy és barátságos német nép körébem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a német-angol barátság érdekében dolgozhassak..” Hangsúlyozta a követ a fajazonossságot is, az az ember, aki két évvel utóbb ultimátumot nyújtott át Berlinben a danzigi ügy miatt, viszont a fajazonosságról való véleményét akkor hangsúlyozta, mikor a londoni kormány hadügyminisztere a fajzsidó Here Belisha volt. Ma ez a Belisha már nincs sehol s általában a brit kormányból a zsidókat kitessékelték. Sir Neville Henderson is halott, akárcsak akkori miniszterelnöke, Neville Chamberlain. Pedig ez az úr la igazolhatná, mennyire haszontalan művelet volt a béke brit biztosításáról szóló sokszoros megnyilatkozás. Hiszen a „nagy” Nevűle írta alá a maga részéről 1938 szeptember 30-án Münchenben azt a jegyzéket, amelynek első szakasza így hangzik — „Mi, Hitler Adolf és Nevills Chamberlain az aláírt szerződésben népeink ama vágyát szimbolizáljuk, hogy soha többé egymással háborút nem viselnek...” Mikor Chamberlain Münchenből jövet Londonba érkezett, béketüntetést rendeztek a britek, de ugyanekkor a Carlton Club előkelői, jobbára zsidó politikusai már a háború mellett foglaltak állást. „Munich appeaser”-nek csúfolták Chamberlaint. Mialatt ez a politikus Berlint Anglia határozott békevágyáról biztosította, magánjegyzeteiben így írt: — „A politikai szerződéseknek rendszerint semmi komoly alapjuk nincs és úgy hiszem, a jövő diplomatái tartózkodnak majd ilyen szerződések megkötésétől.” Ezzel elismerte, hogy a fennálló szerződések ellenére igenis háborús politikába bocsájtkozott. Ma már az angoloknál is világos, hogy amikor Berlin az Európában szétszórt birtokait és erőit igyekezett összeszedni, ezzel Angliát semmiképpen nem veszélyeztette és a lengyel kérdés egyáltalán nem London ügye volt. . . Herrika veszedelmes ellenfele, hanem Japán az, amellyel rendet kell teremteni a világpiaci helyzetben”, Sztálin kénytelen előráncigálni a nagyokat. AWashington Post, amely lap komoly politikai véleményéről közismert, ezeket írja egyik legutóbbi számában a szovjet diplomáciáról: „Számos északafrikai vezető kommunistát Moszkvába hívtak, hogy gyorskurzusokon diplomatáknak képezzék ki őket. Viszont előráncigálták Bogomolovot,aki a szovjet földközitengeri aspirációs terveinek legnagyobb ismerője és propagálója. Wysinszky, ez a hatvan esztendős, lengyel származású jogász szintén a „nagyok” közül való. 1928-ban még a moszkvai egyetem rektora volt, később pedig a Népbiztosok Iskolájának igazgatója lett. Később a szovjet első államügyészeként mint a kegyetlenség és terror apostola szerzett hírnevet. Ez a két férfi, akiről nem lehet letagadni, hogy jó diplomata, most már az amerikai érdekekre is veszélyessé kezd lenni." Így ír ama lap, amelyet a minap súlyosan megtámadtak mert „annyira a szívén viseli az amerikai érdekeket”, hogy megcáfolta, mintha az USA-nak a vezérkar számítása szerint a háború eddig 112 milliárdjába, a szövetségesek támogatása címén további 11 milliárdjába került volna. Visszatérve a szovjetügyekre, megjegyzi végül a lap, hogy előbb-utóbb érdeköszszeütközésnek kell bekövetkezni Amerika és Moszkva között, hiszen evidens, hogy a Földközi-tengeri térségben ma már az Egyesült Államoknak is keresnivalója van és ezt a Szovjet lehetetlenné akarja tenni Az üggyel foglalkozva megjegyzi Thost, hogy szinte lehetetlen összeszámolni, mennyi szerződés, megegyezés, megbeszélés, konferencia, diplomáciai találkozás egyengette az utat a szövetséges államok összedolgozása érdekében. Megállapítja, hogy ezek az iratok és szócsaták annyit sem érnek, mint két férfi egymásnak adott egyszerű szava és a jövőben minden állam kormánya le fog szokni arról, hogy másoknak „kötelező”, de minél előbb megszegett ígéreteket tegyen. Amerikában is javul a helyzet? „Ha két férfi megverekszik, s a verekedés túl sokéig tart, rendszerint rájönnek, hogy a verekedés oka nem is annyira súlyos volt, hogy ne lehetett volna békességes tárgyalásokkal elintézni” — írja a Washington Post 1943 október 23-i számában. Minél tovább tart a háború, annál erőteljesebben kristályosodik ki a háború felelősségének kérdése — teszi hozzá a vezércikkíró — és felmerül a kérdés, mi történt a háborút megelőző időben, s ki az oka annak, hogy az egész világ fegyverhez nyúlt. Az Egyesült Államok szenátusa mindig élesen kikelt minden háborús ötlet ellen. Mégis, az USA belekeveredett a háborúba és ezért valakit, vagy valakiket máris felelőssé kell tenni Thost elolvasásra ajánlja ezzel kapcsolatban az utolsó washingtoni német, nagykövetnek, dr. Hans Dieckhiff-nak a könyvét, amelynek címe: „Zur Vorgeschichte des Roosevelt-Krieges” és amely tavaly jelent meg a Junker és Dünnhaupt kiadóvállalatnál; ebben a könyvben, párhuzamosan André de Laboulaye washingtoni francia nagykövet véleményével világosan bennefoglaltatik, hogy Amerikában is csak néhány személy vitte keresztül a beavatkozást s ezeket az amerikai nép személyszerint nagyon is nyilvántartja. Ma már ezekkel szemben nem egyszer nyilvánosan is fellépnek s ez az oka annak, hogy a megnevezett személyek most már kénytelenek „végigugrálni” a háborút, mert ha visszavonulnának, a nép dühe elérné személyeiket. De a tengerentúl oly értelemben is világosodik az éjszaka, hogy kezdik már belátni, nem Németország Ame Mill okos válasz! Azt kérdeztem a Magyarság múlt vasárnapi számában Millók Sándortól, a „Népszava” felelős szerkesztőjétől: mondja meg, vörösök-e és elvbarátai vagy nem vörösök? A kérdés, ugy-e bár elég világos arra, hogy egyenes és világos választ lehessen rá várni és adni: igenis vörösök vagyunk, vagy nem vagyunk vörösök. Milók Sándorban azonban nincs meg a bátorság ahhoz, hogy akár igent, akár nemet mondjon, tehát a kertel. A „Népszava” csütörtöki számában másfélhasábos mérges nyilatkozatot tett közzé, amelyben négy napi töprengés után Válasz egy ,vigh” kérdésre cím alatt azt válaszolja, hogy csodálkozik. „Rettenetesen csodálkozik hogy valaki ép elmével föltételezi róla, hogy ő a szocializmus megtagadására gondolna. „És még azon is csodálkozik, hogy ezt a „vigh“ urat, mármint engem — feleletre méltatta”. Csodálkozását azzal indokolja meg, hogy ő a fővárosi közgyűlésen tájékoztatni akarta csupán a tájékozatlan bizottsági tagokat a félreértett alapfogalmak felől és evégből azt igyekezett kimutatni, hogy 1. nem önálló egzisztenciák vannak többségben, 2. az önálló egzisztenciák társadalmi rendje tehát nálunk sem létezik, 1 3. a mai termelési rendszer magántulajdon elvén felépülő tőkés, azaz kapitalista társadalmi rendszer. (Vagyis Miliók szerint termelés és társadalom egy ezen nem csodálkozik.) Ebben a társadalmi rendben szükséges a tőke, mert tőke nélkül alacsony az életszínvonal, ezért nem lehet örülni a tőkehiánynak. Ennek a bizonyításnak keretében hivatkozott az erfurti program ominózus pontjára Hajnóczi Béla meggyőzése okából, de amely programpontról elmebaj nélkül azt állítani, mint ha az a szocializmus megtagadása volna, nem lehet Ezért csodálkozik. Hát, hogy Hajnóczy Béla miként fogadta, vagy fogadja Miliők elvtárs „tájékoztatását”, az reám nem tartozik. Azt azonban kénytelen vagyok megállapítani, hogy Hajnóczy beszéde — már a Miliők által idézett részből kitűnőleg sem azt tartalmazta, ami miatt Milick őt tájékoztatni szerette volna. Az ugyanis, hogy valaki leköti magát az önálló egzisztenciák elve mellé, nem azt jelenti, mintha a mai társadalom ilyen volna, hanem ellenkezőleg éppen azt, hogy nem ilyen, de ő ilyenért küzd. A szocializmus sincs meg, azért kell küzdeni érte. Azután, hogy kik vannak többségben, elvileg az sem fontos. Hogy Milick elvtárs részéről is elfogadható, mert zsidó forrásra hivatkozom, Bernstein és Dávid németországi zsidó szocik ugyanilyesmiket írogattak. Igaz, hogy az ugyancsak németországi zsidó Kautsky ellenkezőket irkált, de nem az 5 álláspontját fogadták el, — mutatja az erfurti program. — Magyarországon pedig az elvtársak határozottan a Dávid-féle irányzathoz csatlakoztak. Hivatkozom talán Ladányi Rezső hivatalos pártkiadmányú füzetére. Azért Ladányira, mert ő is zsidó és így Miliők előtt tekintély. Ellenben a nemzsidó Csizmadia Sándor a szövetkezeti termelést propagálta, de ő nem zsidó, s így ő Miliők előtt nem tekintély, s annak idején sem tudott eszméinek híveket szerezni, mert ez nem egyezett meg a valódi céllal: Magyarország földjét megkaparintani a zsidóság számára a magyar földműves nincstelenek seregének seregével. Aki ennyire nincs tisztában, mint Miliók elvtárs, a fogalmakkal és tényekkel, az ne akarjon másokat tájékoztatni. Ami pedig azt illeti, hogy az erfurti program ominózus mondata, mely szerint a szocialisták nem a szocializmusért küzdenek, hitvallás volna a szocializmus móly let, ezt Milick elvtárs csak olyanokkal hitetheti el, akik sem magyarul, sem németül nem tudnak. Mondja meg ő maga világosan, mi mást jelent az a mondat, hogy nem a szocializmusért küzdünk, hanem azt, hogy fütyülünk a szocializmusra? Az egykorúak tudták is ezt. Bernstein világosan megírta, hogy a program és célkitűzés sifk: a mozgalom minden, s nem zárták ki érte a német pártból. Tudták a magyarországiak is, ezért nem vették bele ezt a mondatot a magyar pártprogramba, mert nem akarták maguk alatt elfűrészelni a fát. Pedig azt a magyarországi pártprogramot Kautsky sameszával, Garami Ernővel fabrikálta a magyarországi cionista ... vagy izé, szocialista pártszervezet, be is mutatták Kautskynak. Ha nekem nem hiszi el, az akkori garnitúrából még életben van Könyvinger Manó, kérdezze meg tőle, az is zsidó, annak elhiheti. Ezenkívül tévedésben van Millok elvtárs az erfurti program jelentősége felől, mert azt sem Franciaországban, sem Angliában, sem Amerikában, sőt még Olaszországban sem fogadták el mustrának, — éppen hasonló elszólásai miatt, aminő ez a Millokféle ominózus mondat is. Egy kicsit semmi esetre sem ártana foglalkoznia legalább a vörös nemzetközi mozgalom történetével és irányaival, hogy kiábránduljon belőle. Persze, amíg meg nem tanulja, mi az igazság, hanem csak szajkózik, vagy részeg kappan módjára maga alá fogad minden tücsköt-bogarat, idegen madárfiókát, addig csak csodálkozni tud, ha értelmeseket kérdeznek tőle, vagy mondanak neki, így azután nem tudom válaszát másként minősíteni, mint ezzel a felkiáltó mondattal: — Millokos millokos a válasz! Értve „millokos” alatt a — semmitmondót! Vigh Sándor dr. ülön a megtorlás" Görlng a Ruhr-vidéki bányászok közöttl essen, november 22. (NTI) Göring Hermann birodalmi tábornagy a napokban már másodszor járt a Ruhrvidéken, ahol több bányatelepen látogatást tett és főképpen a bányászok köreiben folytatott bajtársi beszélgetésekben tájékozódott az ő családjaik munkaviszonyairól és életviszonyairól. Az egyik bányatelepen a birodalmi tábornagy a bányaemelővel lebocsátkozott a tizenkettedik mélységi szintre, s ott a helyszínen szemlélte meg a széntovábbító berendezéseket. Miután feljött a felszínre, megszemlélte a felszíni telepeket s megtekintett egy légoltalmi aknát is, amely körülbelül 7000 embert fogadhat be s amelyet lejtős hegyoldalba vájtak be. Egy másik bányatelepen a birodalmi tábornagy az egybegyült bányászokhoz beszédet intézett és abban köszönetét fejezte le hűséges és fáradhatatlan munkájukért. Míg az ellenséges országokban — mondotta Göring egyebek között— egyik bányamunkássztrájk a másikat éri, a német bányász a légi terror okozta nehézségek közepette is rendíthetetlenül megteszi kötelességét abban a biztos tudatban, hogy az ő tevékeny hozzájárulása a hadvezetés egyik legdöntőbb tényezője. A bányász magatartása az egész nemzet számára példát mutat. Arról is szólt a birodalmi tábornagy, hogy közeledik a nap, amikor elhárulnak a szénbányavidék lakosságáról a légi terror különleges teherpróbái, a megtorlás eljön. Göring Hermann látogatásának híre futótűzként terjedt a lakosság körében, amely rendkdívül szívélyesen ünnepelte a birodalmi tábornagyot (MTI) a Magyar Nemzeti Diákszövetség nevében szólalt fel. Tervonen Viljo, a finn néprokonsági társaságok, Zsingor Gyuláné, az észtek üdvözletét tolmácsolta. Legendás idők életre kelnek .Maffil \ HUNNIA— /1 HAJDÚ-ispah «NÓTÁJA c. reprezentatív filmalkotásban RENDEZTE: DARÓCZY TOLNÁT KLÁRI, ABONYI GÉZA, SARDOS JÁNOS, KOVÁCS KÁROLY , PREMIER SZERDÁN DEMMA Finn-ugor néprokonsági ünnepélyek Finnországban és Budapesten November 20-án ünnpelte meg a Turáni Társaság, a Magyar-Észt Társaság és a Magyar-Finn Társaság együttes diszülésen évenkénti szokás szerint a finn-ugor néprokonságot. A diszgyűlést Mauritz Béla rektor nyitotta meg. Utána Wourimaa Aarne, Finnország budapesti követe üdvözölte a megjelentteket magyar nyelven. Az ünnepi beszédet Hankiss János államtitkár mondotta. Szeleczky Zita észt és finn verseket szavalt. Suhajda Tibor gazdasági főtanácsos a Magyar- Észt Társaság, Paikert Alajos ny. államtitkár, a Turáni Társaság, Cserhalmy Sándor. I U csak p2 gyermekh infoport használok ^52%^ 56 és 99 filléres dobozokban