Magyarság, 1944. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

M­­­J ' ' ■ ^ É»W»-TM* ±j*«1 4.) SIAM ^ BUDAPEST, 1M4. ,ANUA» 1. WOMBAT KIADÓTULAJDONOS m»GY&»$IG LAPKIADÓK ' , . _______ ‘aaos SZERKESZT# FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓ A T T K A­Y ft. KÁLMÁN DR. VJ RT SO LOG! RUPPRECHT OLIVÉR DR. iftfgfto . ) \­­#y A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ UJ EURÓPA UTJÁN A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA ­ ikrái 40 fillér ... Elsárgult lappéldányt veszünk a kezünkbe: 1920 december 15-én, — egy ködös, zuzmarás szerdai napon új lap első számát dobták a dörgő rotá­ciós gépek a piacra, — a mi* lapunk­nak, a Magyarságnak első számát. A mai nappal, — 1944 január elsejével, huszonötödik évfolyamba lép tehát a lapunk, — átlépi az első negyed szá­zad küszöbét, — ennyi idő pedig egy fél emberéletet jelent: ennyi idő alatt a csecsemő érett, férfivá lesz, — egy nemzet életében pedig ugyancsak nem elhanyagolható­ időtávolság az egyne­gyed évszázad! Milyen szürkén hangzik­­: „Hu­szonötödik évfolyam”! — Az olvasó egyszerűen tudomásul veszi, s termé­szetesnek tartja, hogy a tízből húsz, a húszból huszonöt lesz, — de mennyi töméntelen küszködés, izgalom, vá­l­ság, erőfeszítés, sikerek és visszacsa­­pások légióját jelenti egy célokért és ideálokért küzdő lap életében huszon­négy nehéz esztendőnek munkája! Ezt csak azok tudják, akik részesei a lap küzdő és­ küzdelmes életének, napról­­napra megismétlődő erőfeszítésnek azért, hogy a lap hű maradjon önma­gához, az eszményeihez, hogy mindig a legtökéletesebbet és legjobbat adja, hogy mindig a közösségért, a nemzet­ért harcoljon, ideálokat és felsőbbren­­dű célokat kövessen, s amíg ezt cse­­lekszi­k a küzdelem hevében önma­gát őrzi és alig jut percnyi ideje arra, hogy az élet napos oldalát maga is­­él­vezze .... Szeretettel, majdnem áhítattal vesz-­szük kezünkbe a huszonötödik év kü­szöbén átlépve lapunk első számát: egyhasábos címmel jelent meg akkor első vezércikkünk. — ez az egyszerű szó jelentette a címet: „Magyarság”. A vezércikket a magyar publicisztika mestere, lapunk első felelős szerkesz-­ tője, Milotay István írta. Ragyogó tolla programmot adott az újonnan indult lap számára! Csak ma, a hu­szonötödik év távlatából visszatekint­ve, látjuk azt, hogy a lap akkor meg­adott programmja nem pusztán egy sajtóötlet, nem egy vállalkozást jelen­tett,­­ de a trianoni béklyókba akkor beleszorított nemzet élő, vergődő lel­kiismerete és életösztöne kért meg­hallgatást az első vezércikk emelke­dett hangjában. E sorok mintha csak i­mának szólnának, annyira mélyen szántanak és annyira mélyen nyúlnak bele a magyar élet örök megoldatlan­ságaiba és mélységeibe. "Arról szól treffiesk­ess­­ szerkesz­tőnek első vezércikke, ami a lapindí­tás napjaiban akkor a legidőszerűbb, a legsúlyosabb magyar probléma volt: mit várhatunk az akkor hivatalosan vallott „keresztény és nemzeti” poli­tikától? Ezeket írta Milotay első ve­zércikke: „Abban a vergődésben, amely Teleki Pál kormányalakítását kíséri, a hivatalos „nemzeti és keresz­tény” politika nagy és mély válsága lepleződik le. Ez a válság nem újke­letű. Adva volt abban a pillanatban, amint kiderült, hogy a nemzeti és ke­resztény gondolat a maga nagy, ösz­­szekötő, ellentétek áthidalására alkal­mas, s a közgondolkodás és közcélok horizontját kitágító hivatása helyett olyan szűkkörű és békatávlatú párt- és csoportpolitika szolgálatába zsugo­rodik, amely az ország, a nemzet egyetemes nagy bajain nem segíthet. .. A keresztény és nemzeti politika mindkét fogalmazásában tehetetlen­ségre lévén kárhoztatva, újabb és újabb jelszavakkal kénytelen galvani­zálni magát, s miközben eredeti ren­deltetésétől és saját lényegétől egyre messzebb távolodik, egyre alkalmat­lanabbá válik országot teremtő és nemzetet vezérlő hivatásának betölté­­sére. És a ténymegállapítás után az út­jára indított új lap gyakorlati célki­tűzése következik a vezércikkben: a hadüzenet a gyökértelenné vált frá­zisok ellen, — ebben a szövegezésben: „A Magyarság ennek a tovább hallgatni nem tudó lelkiismeret­nek megszólalása akar lenni és egyben úttörő harcosa annak a munkának, amely a nemzeti és keresztény gondolatot Magyaror­szág mai helyzetében történelmi rendeltetésének visszaadhatja.” Ezzel a programmal, ezzel a hitval­lással indultunk el 1920 december 15- én! És ma, amikor a 25­.-ik évfolyam küszöbét átlépjük, s ezt kérdezzük önmagunktól és erre a kérdésre vá­runk választ attól a hatalmas tábor­tól amely huszonnégy éven át jóban- rosszban kitartott mellettünk: hűek maradtunk-e a programmhoz, a vál­lalt harchoz, s valóra váltottuk-e az első vezércikk lélekbemarkoló szavait a „tovább hallgatni nem tudó lelkiis­ Theres’-velt Akik hisznek bennünk, azoknak nem kell itt sok szóval bi­zonyítgatni, hogy mást sem tettünk huszonnégy éven át, csak hangot ad­tunk hallgatni nem tudó lelkiismere­tünknek. Tettük ezt akkor is, m­ár ezért elismerést arattunk és akkor is, amikor vállalni kellett e hallgatni nem tudásnak minden következmé­nyét! Hűen az eredeti célkitűzéshez,­­ százszor és ezerszer kongattuk meg a magyar lélekharangot, amikor úgy láttuk, hogy valahonnan, valamely ég­táj felől magyar mezők beérő vetését fenyegeti villámcsapás, vagy jégve­rés, é­s amíg álltuk a harcot, sok se­bet is kaptunk; de ezt elviseltük, tud­ván, hogy sebek osztása és sebek vál­lalása minden harcnak, küzdelemnek örök törvénye. Csalódtunk sokszor:­­ emberekben, politikai irányokban, a napi politika fordulatainak megítélésében, — de egyben sohasem csalódtunk, — abban nevezetesen, hogy lapunk huszonnégy évvel ezelőtt megadott programmja a maradéktalan nacionalizmus hűséges kiszolgálását jelentette! És még egy­ben nem csalódtunk: abban, hogy az a bátor és elszánt hang, amely első ve­zércikkünket jellemezte, — az szüksé­ges kiáltás volt a magyar ugaron; — valami hézagpótló, valami szívbemar­­koló hang, amelyet nagy és széles tö­megek vártak: a hang elhangzott és a visszhang, amely arra érkezett, — ez adott nekünk erőt a nap, mint nap meg-megújuló és nap mint nap újból vállalandó küzdelemhez! Iia nem így lett volna,­­ már jó­val a jubileum küszöbének átlépése­ előtt el kellett volna véreznü­nk: el­végre egy nemzeti célokat és eszmé­­nyeket szolgáló lap csak addig élhet, csak addig kerülhet asztalára egy ko­rai kenyér, amíg a hangja ezerszeres és sokezerszeres visszhangra talál... és ha egyszer elmarad az arányban álló visszhang,­­ akkor már meg is húzták a nagy reményekkel megin­dult lap felett a lélekharangot... Sü­­ket szívek és süket fülek számára nem lehet egy negyed évszázadon át lapot csinálni! A lap meghal abban a pil­lanatban, amikor egyedül marad... És mi nem vagyunk egyedül! A hu­szonötödik évbe fordulás küszöbét együtt lépi át velünk a mi hűséges, nagy olvasótáborunk,­­ jóban és rosszban részese az elmúlt huszonnégy év harcainak. Mi megengedhetjük ma­gunknak az őszinteség fényűzését is, amikor a jubileumi év küszöbén be-, valljuk, hogy ez a nagy tábor a szen­vedélyes politikai küzdelem egyik­másik fordulójánál számban egy idő­re megfogyatkozott­ — de csak egy időre, és csak számban, — de sohasem minőségben! Akik hűen kitartottak mellettünk az évek hosszú során át, — s akik ma velünk együtt szerény for­mák között ünnepelik lapunk negyed­­százados jubileumát,­­— azok a „minő­séget” is jelentik, — azt a tömeget, amelynek legerősebb volt a hite, s amelyben a legmélyebben visszhang­zott az első vezércikk kiáltása a „hall­gatni nem tudó lelkiismeret”-ről! A minőséget jelenti ma a hitvallás az új koreszme mellett, és ha huszon­négy évvel ezelőtt a politikai szövege­zés így hangzott: „keresztény és nem­zeti”, — ma ezt mi így szövegezzük: „Nemzeti és szocialista”! Ezért va­gyunk — mint ezt lapunk címe évek óta hirdeti: „A magyar nemzetiszo­cialista mozgalom napilapja”. Hidat építünk az örök nacionalizmus és az örök szocializmus eszméi között! Mert ez a jövő egyetlen járható útja min­den olyan nemzet számára, amely hű akar maradni önmagához, s a szocia­lizmus formájában pedig a nemzet­család, a népközösség betonvárát valóban meg akarjuk építeni. És így kapcsolódik bele ma ez a mi küzdelmünk ebbe a halálos elszántság­gal vívott irtózatos küzdelembe, mely­­­­végeredményben dönteni fog a nem­zetek szocialisztikus életberendezésé­nek ereje és elhivatottsága fölött. A huszonötödik év küszöbén köszö­net mindazoknak, akik se küzdelmes úton végigkísértek bennünket! Áldja és segítse a Gondviselés további küz­delmünket! (R. R.K.) BÉRON: Most már döntenie, leéli a szövetségeseknek az invázióval, vagy meg kell szüntetni az inváziós • •• A­v . i­r • Letartóztatták Badoglio marsall fiát — Zsitomirnál alakult ki a téli keleti csata súlypontja * 25-IK ÉVFOLYAM

Next