Magyarság, 1944. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

I­ V“ «y-tf» ^ • Wrfi&A* ,^5AV. „«r. •r' f. V ^ •v-i—-J' TUNGSRAM k (S) Papén hosszabb megbesztitést folglatott a török hill­tnminiszterrel Korcsula-szigetti meglisziilatják a parvn­anskiói Ankara, december 31. Papén, ankarai hímet nagykövet csü­törtökön látogatást tett Menemendzsoglu török külügyminiszternél és hosszabb megbeszélést folytatott vele. Zágráb, december 31. (V.­TI)) A déldalmáciai Korcsula-snget jelentett megtisztításával kapcsolatban hivatalosan közüli, hogy a partizánok a tisztogatási harcokban 500 halottat és 200 sebesültet vesztettek. Kétszázhúsz partizánt elfogtak. A tisztogató csapatok ezenkívül nagy­ Ugyanakkor közölték, hogy Orbay lon­doni török nagykövet, akit­­jelentéstételre visszahívtak, rövidesen megérkezik a tö­rök fővárosba a Taurus expressen­ (TST) mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmá­nyoltak, köztük 14 löveget, 14 aknavetőt és több, mint száz vízi járművet foglaltak le. E rendkívül sikeres műveletben a tizs­­tofauto csapatokat csak csekély veszteség ér­­ti. " Orosz ejtőernősök német egyenruh­ában Berlin, december 31. A német képeslapok legújabb számában érdekes kép látható, amely német egyen­ruhába öltözött orosz ejtőernyősöket áb­rázol. A képhez fűzött magyarázat szerint nemrégiben 150 főn­yi szovjetorosz ejtőer­nyős csoportot sikerült ártalmatlanná ten­ni a német főellenállási vonal hátában. A kép a német SS-egyenruhát viselő hadi­foglyok kihallgatását mutatja. A kihallga­tást egy német SS-tiszt vezeti. Az orosz ejtőernyősöket a német SS-gránátosok fog­ták el, amint az ejtőernyősök éppen táma­dásra készültek egy német élelmezési rak­tár ellen. Előzőleg napokon át kóboroltak éhen-szóróján az erdőkben. Lezárult a svéd parlament idei második ülése A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Csütörtökön berekesz­ették a svéd­ biro­dalmi gyűlés ezévi második ülésszakát. Ebben az évben tartott először két ülés­szakot a svéd parlament, mert egyébként évente mindig csak egy ülésszak van. A második ülésszakot a háborús viszonyok­kal kapcsolatban megnövekedett törvény­hozói munka tette szükségessé. QS E3®i 1 ­­ t­ny&CTARSil, Budapest, 1941. Jannir V NINCS BOCSÁNAT. Túlmélyeit már a sebek Európa testén! A „Magyarság" berlini szerkesztőségétől A német sajtóélet egyik kimagasló szem­­éélyiségével találkoztam és beszélgettem a minap. Leszürelsünk i­gan esedékes­ volt. Dr. W. rendkívül széles látókörrel író ú­jságiró, aki tanulmányait és gya­korlati tapasztalatait számos kultölt­án tett utazásával egészítette ksi, már e háború ki­törése után 1941-ben fordult meg másod­szor az Egyesült Államokban, és Délameri­­kában, végül pedig e£y esztendőt szolgált a keleti hadetáren, ahol maga is részt vett a keleti önkéntesek egy kötelékének fel­állításában. Arról beszélgetünk, hogy e háború leg­nagyobb vívmánya Európa egyesülése lesz Ehr, éppen a közös önvédelem adja meg a módot, adja meg az alapot és ma már, talán úgy mondhatjuk, legjobb úton is va­gyunk Európa egyesülése felé. Óriási kérdéshalmaz ez, több oldalról igyekszünk megközelíteni. Európában csaknem minden korszaknak megvoltak a maga egyesülési törekvései — mondja dr. VV. Az első komoly kísérlet talán Napóleoné vált, ez azonban meghi­úsult azon a tényen, hogy Európában, mint az egész világ vezető kontinensén, az egyes nemzetiek között sok volt az érdek­­essntét, azonkívül, hogy Európának ko­moly külső, számottevő (más kontinens­­beli ellensége nem volt­, amely a létét ve­­szélyeztette volna. Ekkoriban Amerika mint ellenség számába sem­ jöhetett, külön­ben is Amerika ekkor még tulajdonképpen adós állam volt és Anglia hleni függet­lenségi harcával volt elfoglalva-Néhány évvel Napóleon bukása után pe­dig Monroe került az akkor már Egyesült Államok élére, aki 1817-1825 között állí­totta fel a később elvvé vált híres tételét­. Amerika az amerikaiaké. Ez a tétel ter­­mészetesen az amerikaiakra nemcsak po­zitív, hanem negatív értelemben is érvé­nyes volt és míg 12 szakamer­ika az adós országból hitelező országgá nem vált, kész­­ségesen magáévá is tette a Monroe-elv va­riációját: Európa az európaiaké. Tovább az egyesülés felé A XIX. százd első felében az úgyneve­zett Szent­­Szövetség kísérelte meg az eu­rópai egyesítés létrehozását, később né­hány európai kongresszus munkálkodott rajta, mindezek a törekvések azonban lég­üres térben mozogtak, mert nem volt meg tiszta és világos indítóokuk: a közös ve­szély. Európa tulajdonképen testvérhábo­­rúkban emésztette fel erejét, mialatt Ang­lia szép csendesen világbirodalma össze­kovácsolásán dolgozott és amennyiben Eu­rópában érdekei voltak­, maga nem harcolt (hanem mással harcol­ tartott Talán para­doxonnak tűnik fél, de közvetve a törté­nelem és politika szemszögéből bízvást megállapíthatjuk, hogy Nagy Frigyes tu­lajdonképpen Anglia kardja volt. Ugyanígy harcoltak az angolok által felállított eu­rópai egyensúlyelv érdekében közvetve. Angliáért, Ausztria, Magyarország sőt Oroszország is. Az újkor egyesítési törekvései közül ta­lán még kiemelhetnék az első világháború utáni francia államfő, Briand komoly szán­dékát Európa egyesítésére és ezúton vég­leges megbékél­tetésére. Az Európai Egye­sült Államok gondolatát is Anglia torpe­­dózta meg a maga egyensúly politikájával. Churchill víziói A napokban akadt ismét a kezembe Churchillnek egy 1029-ből származó köny­ve, — folytatta dr. W. Ebben Churchill szinte látomásszerűen megírja, hogy a bol­­sevizmus végleges győzelme Oroszország­ban már 1910-ben hőre ve­tette a veszély árnyék­át. Ezzel kapcsolatban kifejti, hogy nyomban az­ első világháború bevégezté­­vel a győzteseinek össze kellett volna hívniuk a három katonai győztest, Foch marsallt, Pershing amerikai tábornokot és Haig angol tábornokot és meg kellett vol­na kérdezni tőlük: — Végre tudnák e hajtani, akár katonai nyomással is, hogy a bolsevissta Oroszor­szágot visszavezessék Európába?­­ Churchill emlékezéseiben ugyanakkor felveti a kérdést, hogy vájjon mit szólt volna a legyőzött Németország egy európai biokhoz, amelynek létrehozásával ki lehe­tett volna küszöbölni a győzők és legyő­­zöttek közötti ellentétet. Természetes, hogy Oroszország vissza­vezetésének vágya az európai közösségbe, ugyancsak az argói egyensúly politikáját szolgálta, amelyre né­zve éppen most az a Szovjetunió jelenti a döntő csapást, amely szövetségben ált az angol biroda­lommal. Valóságos irodalma van annak az eről­ködés­nek, amely azt igyekszik elhitetni az európai nemzetekkel, az angolszász szov­jet blokk győzelme csupán gazdasági el­tolódásokat és egyensúlyváltozásokat hoz­na létre Európában­. Ma már ott tartunk, hogy nem vagyunk elméleti magyarázko­dásokra utalva, hanem nyílt példákra mu­tathatunk rá. — Nézzük csak a francia úgynevezett fel­szabadító bizottság sorsát. Az angolok de Gaulleval, az amerikaiak először Darlannal majd ennek a Secret Service által­­ való meggyilkolása után Girauddal operáltak. Algír jelenleg amerikai­­ fennhatóság alá tartozik. A szövetség értelmében és a­ szö­vetséges jogán a Szovjetunió először jel­képes részt kért az algíri kormányzatban, pusztán a későbbi együttműködés kihang­­súlyozására. A Szovjet nyomban felismerte az amerikaiak tájékozatlanságát, politikai iskolázatlanságát, és mindjobban elterpesz­kedett Algírban. Először Giraud-t állítot­ták félre és fogadták Moszkvában de Ga­ulle hűségnyilatkozatát. Ma már de Gaulle eltávolítása a cél. Először meggyengítették helyzetét a libanoni válsággal), most pedig Moszkva a kommunista-francia képviselőt Marty-t játsza ki de Gaulle ellen, azt a Martyt, aki egy ízben a francia tengerésze­ket lázadásra szólította fel. Algírban ma már olyan zűrzavar ural­kodik, amelyben már csak a moszkvai po­litika ismeri ki magát, míg a tájékozatlan Kedves hirdetőinek Boldog Újévet kiván VÉRSÉGI hirdetővállalat VI., Andrássy­ út 74. T. 129-030, amerikai hatóságok ájultan figyelik az eseményeket. Senki sem csodálkoznék rajta ha Észak-Amerika egy szép napon katonai hatalommal csinálna rendet Észak-Afriká­­ban. Már maguk az amerikaiak is hang­súlyozzák, hogy erre legégetőbb­­ szükség volna és a megvalósítás útjában kizárólag Roosevelt elnök mai politikája áll, aki semmiképpen sem óhajt most ellentéteket Moszkvával. Európa sok országában ma még a bal­oldali elemek azzal, biztatjuk magunkat és másokat, hogy a Szovjet győzelme pusztán a liberalizmus és a demokrácia valamilyen formájának megerősödését hozza magá­val. A Balti-államokban láttuk, hogy eze­ket a baloldali elemeket, akik a Szovjet­unióval való barátk­ozást keresték, félre­­álitották, mihelyt a Szovjet megetette lábát, s azután a korlátlan bolsevizálás vet­te kezdetét. Ezt tulajdonképpen nem is le­het csodálni. Képzeljük magunkat a Kremlbe. Bár­merre is nézzünk, beláthatatlan, óriás sík­ság. Kelet felé ott keresi szemünk a Csen­des-óceánt, a Sárga-tengert,­­dél felé a Pa­­m­ir-síkság, a Kaukázus, a Himalája, Nyu­gat felé ismét egy óriás síkság, majd a Kárpátok hatalmas hegyláncolatja, azontúl pedig Európa a civilizáció és kultúra for­rása, a művelt talaj, a szakemberek, tu­dósok, művészek, technikusok és orvosok hazája. Mi akadályozhatná meg ezt a ha­talmas orosz birodalmat abban, hogy a maga nagy területének és hatalmának tu­datában rá ne fájlalja fogát erre az Euró­pára, az Ígéret földjére. ,,Sokkal mélyebbek a sebek"... Arról beszélgetünk, volna-e még lehe­tősége. Angliával való valamilyen meg­egyezésnek, amely c­­ak az volna a célja, hogy a szigetországot is beiktassa az egy­séges Európába. Sajnos, ez ma már csak­nem lehetetlen. Abban az időben, amikor Németországnak a hatalmas győzelmek után minden ütőkártya a kezében volt, a német Vezér többízben béke­jobbot óhaj­tott nyújtani Angliának. A vezető politi­kusok elvakultsága folytán a kibékülés nem sikerült. Azóta Anglia szinte telje­sen vakon olyan helyzetbe dolgozta be ma­gát, amelyből nincs kiút. Angliában későn ébredtek rá, hogy amilyen nyíltan dolgo­zik ma már az amerikai imperializmus Európa ellen, éppoly erősen dolgozik Ang­lia ellen is. És különben is, ma már mindegy, hogy Berlint, a nyugatnémetországi városokat, Brüsszelt, Parist, vagy a Spalato-i Diocletion-palotát bombázzák-e az angol repülők, mindegy, hogy a békés holland parasztot géppuskázzák-e szántóföldjén Haris fogdmegyei, egyforma sebek ezek Európa testén. I­gaz, a legnagyobb sebet Németorszá­gon ütötték. Novemberben véglegese­n új helyzet állott elő. A sebek, amelyeket Eu­rópán és főleg Németországon ütöttek az angolok, olyan mélyek, hogy ennek ma már csa­k egyetlen megoldása van: a megtor­lás. HUNT BÉLA

Next