Magyarság, 1944. február (25. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-01 / 25. szám
2S' te fl 38.) 87AM BUDAPEST, 1944. FEBRUAR 1. KEDD KIADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ 86 „ XISEKT MM . - gla I MBS E Jancs szerkeszt® EINÖK-VEZERIGAZGATO ff»» SljA \Clf/jJ ^ „----------- / „ . „ „ . I . .. 1 FŐSZERKESZTŐ ÉS FEIEIÖS KIADÓI ^ 17 ATTICAT R. KAIMAMICR, VIRTSOLOGI RUPPRECHT OUVÉC.OR, ^ Tizenegy évvel ezelőtt, 1933 január 30-án, az első világháború legendás marsallja, az ősz Hindenburg Hitler Adolfot, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt vezérét a Birodalom kancellárjává nevezte ki. A Német Nemzetiszocialista Munkáspárt ezidőtől számítja a hatalom átvételét. Ma, a tizenegyedik évfordulón, állig fegyverbe öltözötten, példátlan arányú háborús küzdelem kellős közepén ünnepli a Birodalom népe ezt az évfordulót, amelyhez a komor kísérőzenét az ágyúk dörgése szolgáltatja... Mint eddig mindig úgy ezen az évfordulón is Hitler vezér és kancellár szózatot intézett a Birodalom népéhez, a hadsereghez és a mögöttes országrész dolgozóihoz. A főhadiszállásról rádión keresztül közvetített beszédében újból megadta a német nemzet Eurójáért vívott nagy küzdelmének erkölcsi indokait és jogcímét, de éppen a küzdelem európai méretezése indokolta azt, hogy a Führer megállapításokat tegyen nemcsak a saját nemzetével szemben, de Európa minden nemzete számára is megvilágította e sorsdöntő küzdelem okait és az európai ellenállás vitathatatlan erkölcsi indokait. Lapunk eddig is és minden alkalomkor igyekezett a Führer beszédének teljes szövegét közölni: ma is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Völkischer Beobachter idejében megérkezett bécsi kiadása nyomán a beszéd teljes szövegét az alábbiakban közölhetjük olvasóinkkal: — A világtörténelem legnagyobb háborújának ötödik évében mindenkinek tisztában kell lennie e világküzdelem okaival, értelmével és céljával. Az az idő ugyanis, amikor még úgy hiszett, mintha ennél a harcnál csak egy Anglia által újra és újra kezdeményezett európai viszályról lenne szó, a kontinens tehetetlenné téétele érdekében az erőegyensúly fenntartásáért a brit birodalom javára, — már régen elmúlt! Azok, akik 1936-tól kezdve Londonban tervszerűen uszítottak a háborúra, ma hajcsárokból hajtottakká váltak. Azok a szellemek, amelyeket régi — Az első eset azonban csak úgy képzelhető, ha Németország ezt a háborút, amelyet nemcsak önmagáért, hanem egész Európáért vív, — megnyeri. A második esetben Szovjetoroszország lenne a győztes. A bizonyos angol újságok által közölt ama megjegyzések, hogy Oroszországnak Németország esetleges legyőzése után már nem lenne oka arra, hogy Európában már tovább nyomuljon előre és ezért egyszerűen megelégednék a német népnek nevelésével, illetve kiirtásával, — éppen olyan, az európai ostobáknak szánt zsidó tétel, mint az a másik, amely szerint, mi a " brit szokás szerint ezúttal is szolgálatukba akartak állítani, ezeknek az uraknak fejére nőttek. Egészen mindegy, hogyan végződjék ez a küzdelem: Anglia szerepét a kontinensen végleg eljátszotta. A kérdés ma már nem az, hogy a mostani háborúban a régi erőegyensúlyt fenntartják-e, vagy újra helyreállítják, hanem csupán az: melyik lesz ennek a harcnak a végén Európában az uralkodó hatalom, váljon az európai népcsalád, amelyet annak legerősebb állama képvisel, vagy pedig a bolsevista kolhászok? • előtt ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcot indít Szovjetoroszország ellen! — Mert elsősorban is a népek harcának győztese célkitűzését nem fogja brit újságfirkászok véleményétől függővé tenni és másodsorban a bolsevizmus győzelme esetében Európának nyomorúságos maradványai az akkor majd Európa felett uralkodó Szovjetuniónak európai-ázsiai kolosszusával szemben aligha harcolna angol vezetés alatt tovább, annál kevésbbé, mert egy ilyen harcnak katonai kilátásait csupán egy teljesen üresfejű ember tarthatja eredményesnek. Ezenkívül minden európai tudja, hogy ilyen esetben a talán átmenetileg megmaradó kis nyugateurópai állam maradványnak csak azon feladata lenne, hogy hasonlóan a kanadaiak, ausztráliaiak, új-zélandiak és délafrikaiak csapataihoz, egyedül viselje a véradó terhét a brit uralom fennmaradásáért vívott harcban, a britek emberanyagának kímélése érdekében. Németország győzelme — Európa fennmaradása Egy dolog éppen ezért egészen bizonyos: ebben a harcban csak egyetlen egy győztes lehet és ez vagy Németország, vagy Szovjetoroszország lesz. Németország győzelme Európa fennmaradását jelenti, Szovjetoroszország győzelme pedig elpusztítását jelentené. Ez, ismételem, olyan világos, hogy ezt minden, teljesen el nem butult angolnak is mindenekelőtt pontosan tudnia kellene. Ha ott ennek ellenére igazi brit képmutatással úgy tesznek, mintha másképp is lehetne a dolog, úgy ez csak azzal függ össze, hogy a londoni háborús bűnösök nem látnak már lehetőséget arra, hogy megkötöttségeiktől szabadulhassanak és hogy mindenekelőtt a visszakozás útját zsidó hajcsárjaik és drótoff-rángatóik már belpolitikailag is teljesen eltorlaszolják. Éppen ezért Anglia és az USA szempontjából egyáltalán nem az már a kérdés, vájjon a háború után a bolsevizmus ellen maguk akarnak-e, vagy tudnak-e harcolni, hanem csak az, vájjon saját országunkban védekezni tudnak-e a bolsevizmus ellen ? Hogy Európának a brit segélyigéretektől a gyakorlatban mit lehet várni egyáltalán, azt a legvilágosabban bizonyítja az angol-amerikai magatartás a lengyelek, a finnek, a balti államok s az egész Délkelet-Európa sorsával szemben. Azzal a lelkiismeretlen garancia-ígérettel, hogy segíteni akarnak a lengyeleknek, ezt az államot egykor, beleuszították a Németország elleni háborúba. Azzal a hazug állítással, hogy más államokat meg kell menteni Német- I országtól, segélynyújtási paktumokat kényszerítettek rájuk, míg most ugyanolyan hazug frázisokkal ezeket az államokat mind elejtik és feláldozzák. Fel kell ezeket áldozni, nem azért, mintha talán minden egyes angol ezt akarná, hanem azért, mivel Anglia képtelen arra, hogy a bolsevizmus győzelme esetén ezt a fejlődést megakadályozza, sőt az angolok egyáltalán nincsenek abban a helyzetben sem, hogy saját bolsevistafertőzésű ellenzékükkel szemben más politikát képviseljenek, nem is beszélve arról, hogy azt eredményesen megvalósíthassák. Egyébként minden olyan állam, amely úgy mint Anglia, elkötelezte magát egyszer a zsidóknak, előbb-utóbb elpusztul ebben a pestisben, ha csak esetleg utolsó pillanatban össze nem szedi magát és erőszakkal el nem távolítja ezeket a baktériumokat testéből. Az a vélemény, hogy békés együttélésre, vagy pedig a saját érdekeknek a népbomlasztás fermentumai érdekeivel való összeegyeztetésére kerülhetne a sor, nem más, mint az a remény, amely szerint az emberi test abban a helyzetben van, hogy a pestis-bacillusokat is tartósan asszimilálni tudja. Az európai államok megmentésének és ezzel egész Európa megszabadításának kérdése éppen ezért olyan kérdés, amelyet kizárólag a nemzetiszocialista német nép és annak védereje, valamint a vele szövetkezett államok döntenek el. Ha azonban a Birodalom összetörne, egyetlen egy más európai állam sem tudna hatásosan ellenállni az új ázsiai betörésnek. Mi történne a Szovjet győzelme esetén? Ara 20 fillér _ _ ______________| ■. w 1 , • , • * • • , Pogrebiscsénél 41% lövészhadosztályt és több páncélos hadtestet vertek szét a németek HITLER: Ez a küzdelem Németország és ezzel Európa győzelmével végződik Ha nem Németország győzne, néhány hónapon belül megpecsételődnék az észak-, közép- és délkeleteurópai államok sorsa A küzdelem nyomán a népek világosan látják majd a zsidó világveszedelmet és annak megoldását A zsidóság Európa elpusztítására tör Ezt a Kremlben is tudják! Éppen ezért győzelmük esetén — már csak előrelátásból is — a német nép sorsa a bolsevizmus általi teljes kiirtása lenne. Ez a cél a nemzetközi zsidóságnak nyíltan bevallott szándéka. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy váljon ennek a célnak zsidó előharcosai Angliában, vagy Amerikában ülnek, avagy pedig moszkvai központjukból irányítanak. Egészen közömbös az is, vájjon európai, vagy Európán kívüli államférfiak