Magyarság, 1944. február (25. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

2S' te fl 3­8.) 87AM BUDAPEST, 1944. FEBRUAR 1. KEDD KIADÓTULAJDONOS MAGYARSÁG LAPKIADÓ 86 „ XISE­KT MM . - gla I MBS E Jancs szerkeszt® EINÖK-VEZERIGAZGATO ff»» SljA \Clf/jJ ^ „----------- / „ . „ „ . I . .. 1 FŐSZERKESZTŐ ÉS FEIEIÖS KIADÓI ^ 17 ATTICAT R. KAIMAMICR, VIRTSOLOGI RUPPRECHT OUVÉC.OR, ^ Tizenegy évvel ezelőtt, 1933 január 30-án, az első világháború legendás marsallja, az ősz Hindenburg Hitler Adolfot, a Német N­emzetiszocialista­ Mun­káspárt vezérét a Birodalom kancellárjává nevezte ki. A Német Nemzetiszocia­lista Munkáspárt ezidőtől számítja a hatalom átvételét. Ma, a tizenegyedik év­­fordulón, állig fegyverbe öltözötten, példátlan arányú háborús küzdelem kellős közepén ünnepli a Birodalom népe ezt az évfordulót, amelyhez a komor kísérő­zenét az ágyúk dörgése szolgáltatja... Mint eddig mindig úgy ezen az­ évfor­dulón is Hitler vezér és kancellár szózatot intézett a Birodalom népéhez, a had­sereghez és a mögöttes országrész dolgozóihoz. A főhadiszállásról rádión keresz­tül közvetített beszédében újból megadta a német nemzet Eurójáért vívott nagy küzdelmének erkölcsi indokait és jogcímét, de éppen a küzdelem európai mére­tezése indokolta azt, hogy a Führer megállapításokat tegyen nemcsak a saját nemzetével szemben, de Európa minden nemzete számára is megvilágította e sorsdöntő küzdelem okait és az európai ellenállás vitathatatlan erkölcsi indo­kait. Lapunk eddig is és minden alkalomkor igyekezett a Führer beszédének tel­jes szövegét közölni: ma is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Völkischer Beobachter idejében megérkezett bécsi kiadása nyomán­ a beszéd tel­jes szövegét az alábbiakban közölhetjük olvasóinkkal: — A világtörténelem legnagyobb hábo­rújának ötödik évében mindenkinek tisz­tában kell lennie e világküzdelem okai­val, értelmével és céljával. Az az idő ugyanis, amikor még úgy­ hiszett, mintha ennél a harcnál csak egy Anglia által újra és újra kezdeményezett európai viszály­ról lenne szó, a kontinens tehetetlenné té­é­tele érdekében az erőegyensúly fenntartá­sáért a brit birodalom javára, — már ré­gen elmúlt! Azok, akik 1936-tól kezdve Londonban tervszerűen uszítottak a há­borúra, ma hajcsárokból hajtottakká vál­tak. Azok a szellemek, amelyeket régi — Az első eset azonban csak úgy képzel­hető, ha Németország ezt a háborút, ame­lyet nemcsak önmagáért, hanem egész Európáért vív, — megnyeri. A második esetben Szovjetoroszország lenne a győz­tes. A bizonyos angol újságok által közölt ama megjegyzések, hogy Oroszországnak Németország esetleges legyőzése után már nem lenne oka arra, hogy Európában már tovább nyomuljon előre és ezért egysze­rűen megelégednék a német népnek ne­velésével, illetve kiirtásával, — éppen olyan, az európai ostobáknak szánt zsidó tétel, mint az a másik, amely szerint, mi­ a " brit szokás szerint ezúttal is szolgálatukba akartak állítani, ezeknek az uraknak fejé­re nőttek. Egészen mindegy, hogyan vég­ződjék ez a küzdelem: Anglia szerepét a kontinensen végleg eljátszotta. A kérdés ma már nem az, hogy a mostani háború­ban a régi erő­egyensúlyt fenntartják-e, vagy újra helyreállítják, hanem csupán az: melyik lesz ennek a harcnak a végén Európában az uralkodó hatalom, váljon az európai népcsalád, amelyet annak legerő­sebb állama képvisel, vagy pedig a bolse­vista kolhászok? • előtt ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcot indít Szovjetorosz­ország ellen! — Mert elsősorban is a népek harcának győztese célkitűzését nem fogja brit újság­­firkászok véleményétől függővé tenni és másodsorban a bolsevizmus győzelme ese­tében Európának nyomorúságos maradvá­nyai az akkor majd Európa felett uralkodó Szovjetuniónak európai-ázsiai kolosszusá­val szemben aligha harcolna angol vezetés alatt tovább, annál kevésbbé, mert egy ilyen harcnak katonai kilátásait csupán egy teljesen üresfejű ember tarthatja eredményesnek. Ezenkívül minden európai tudja, hogy ilyen esetben a talán átmenetileg megma­radó kis nyugateurópai állam maradvány­nak csak azon feladata lenne, hogy hason­lóan a kanadaiak, ausztráliaiak, új-zélandiak és délafrikaiak csapataihoz, egyedül visel­je a véradó terhét a brit uralom fennma­radásáért vívott harcban, a britek ember­anyagának kímélése érdekében. Németország győzelme — Európa fennmaradása Egy dolog éppen ezért egészen bizonyos: ebben a harcban csak egyetlen egy győz­tes lehet és ez vagy Németország, vagy Szovjetoroszország lesz. Németország győ­zelme Európa fennmaradását jelenti, Szov­jetoroszország győzelme pedig elpusztítá­sát jelentené. Ez, ismételem, olyan világos, hogy ezt minden, teljesen el nem butult angolnak is mindenekelőtt pontosan tudnia kellene. Ha ott ennek ellenére igazi brit képmutatással úgy tesznek, mintha más­képp is lehetne a dolog, úgy ez csak azzal függ össze, hogy a londoni háborús bűnö­sök nem látnak már lehetőséget arra, hogy megkötöttségeiktől szabadulhassanak és hogy mindenekelőtt a visszakozás útját zsidó hajcsárjaik és drótoff-rángatóik már belpolitikailag is teljesen eltorlaszolják. Éppen ezért Anglia és az USA szem­pontjából egyáltalán nem az már a kérdés, vájjon a háború után a bolsevizmus ellen maguk akarnak-e, vagy tudnak-e harcolni, hanem csak az, vájjon saját országun­kban védekezni tudnak-e a bolsevizmus ellen ? Hogy Európának a brit segélyigéretek­­től a gyakorlatban mit lehet várni egyál­talán, azt a legvilágosabban bizonyítja az angol-amerikai magatartás a lengyelek, a finnek, a balti államok s az egész Délke­­let-Európa sorsával szemben. Azzal a lelki­ismeretlen garancia-ígérettel, hogy segíte­ni akarnak a lengyeleknek, ezt az államot egykor, beleuszították a Németország elle­ni háborúba. Azzal a hazug állítással, hogy más államokat meg kell menteni Német- I országtól, segélynyújtá­si paktumokat kényszerítettek rájuk, míg most ugyan­olyan hazug frázisokkal ezeket az államo­kat mind elejtik és feláldozzák. Fel kell ezeket áldozni, nem azért, mintha talán minden egyes angol ezt akarná, hanem azért, mivel Anglia képtelen arra, hogy a bolsevizmus győzelme esetén ezt a fejlő­dést megakadályozza, sőt az angolok egyál­talán nincsenek abban a helyzetben sem, hogy saját bolsevistafertőzésű ellenzékük­kel szemben más politikát képviseljenek, nem is beszélve arról, hogy azt eredmé­nyesen megvalósíthassák. Egyébként minden olyan állam, amely úgy mint Anglia, elkötelezte magát egy­szer a zsidóknak, előbb-utóbb elpusztul ebben a pestisben, ha csak esetleg utolsó pillanatban össze nem szedi magát és erő­szakkal el nem távolítja ezeket a baktériu­mokat testéből. Az a vélemény, hogy bé­kés együttélésre, vagy pedig a saját érde­keknek a népbomlasztás fermentumai ér­dekeivel való összeegyeztetésére kerülhet­ne a sor, nem más, mint az a remény, amely szerint az emberi test abban a hely­zetben van, hogy a pestis-bacillusokat is tartósan asszimilálni tudja. Az európai államok megmentésének és ezzel egész Európa megszabadításának kér­­dése éppen ezért olyan kérdés, amelyet ki­zárólag a nemzetiszocialista német nép és annak védereje, valamint a vele szövetke­zett államok döntenek el. Ha azonban a Birodalom összetörne, egyetlen egy más európai állam sem tudna hatásosan ellen­állni az új ázsiai betörésnek. Mi történne a Szovjet győzelme esetén? Ara 20 fillér _ _ ______________| ■. w 1 , • , • * • • , Pogrebiscsénél 41% lövészhadosztályt és több páncélos hadtestet vertek szét a németek HITLER:­­ Ez a küzdelem Németország és ezzel Európa győzelmével végződik Ha nem Németország győzne,­ néhány hónapon belül megpecsételődnék az észak-, közép- és délkeleteurópai államok sorsa A küzdelem nyomán a népek világosan látják majd a zsidó világveszedelmet és annak megoldását A zsidóság Európa elpusztítására tör Ezt a Kreml­ben is tudják! Éppen ezért győzelmük esetén — már csak előrelátás­ból is — a német nép sorsa a bolsevizmus általi teljes kiirtása lenne. Ez a cél a nem­zetközi zsidóságnak nyíltan bevallott szán­déka. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy váljon ennek a célnak zsidó előhar­­cosai Angliában, vagy Amerikában ülnek, avagy pedig moszkvai központjukból irá­nyítanak. Egészen közömbös az is, vájjon európai, vagy Európán kívüli államférfiak

Next