Magyarság, 1944. március (25. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-01 / 49. szám

i Észt ünnepségek a bolsevizmustól való elszakadás emlékére Tallin, február 29■ (NTI) A bolsevizmustól való észt elszakadás 26. évfordulója alkalmából Tallinban több ünnepélyt rendeztek. Az egyik nagy tüntetésen, amelyen Vierling Észtország apostoli kormányzóia, Alexander metropolita és dr. Maee észt országos vezető is beszéltek, az észt nép elszántsága a bolsevizmus elleni harcra különősen kifejezést nyert. Dr. Maee bevezetőül megállapította, hogy az észt népet megsemmisítéssel fenyegetné a bolsevizmus, ha valóban visszatérne. Az észt nép ezt tudja és ezért az ország mozgósítása a nép önkéntes cselekménye volt. Most, midőn a Szovjetunió saját állama részévé akarja tenni Észtországot, az észt nép szembeszáll vele és a mozgósítást néphatározatnak tekinti, — jelentette ki dr. Maee a tömeg tetszésnyilvánítása közben. A mozgósítás végeztével nyíltan kijelenthetjük, — fejezte be beszédét dr. Maee — hogy az észt nép a világ nyilvánossága előtt egyértelmű választ adott a Szovjetuniónak; a mozgósítási parancsra nemcsak minden behívott jött el, hanem önkéntesek is. Ezzel bizonyította be legjobban az észt nép, hogy addig fog küzdeni hazájáért, míg annak szabadságát nem biztosítja. (MTI)" Amerika „kell"-követelései Genf, február 29. (AP): A Daily Express amerikai levelezője jelenti, hogy Brewster republikánus képviselő aki rész vett az öt szenátor emlékezetes világkörüli útján és valószínűleg megválasztják a szövetségi szenátus külpolitikai bizottságába, három ,,kell követelést” állított fel, amelyeket „keresztül kell hajszolni.’ ,— E három követelés a következő: 1. Egy, csupán az amerikaiak által üzemben tartott közlekedési rendszer (System of Communication). Ezen az Egyesült Államokban azt értik, hogy a telefon és távíróhálózatnak az egész világot át kell fognia. • Egy, az amerikaiak által üzemben tartott repülőforgalomnak joggal kell bírnia ahhoz, hogy az egész világon használhassa a repülőtereket, amelyeknek kiépítésére az Egyesült Államok egy fél milliárd dollárt adott ki. 3. Az Egyesült Államok egész külkereskedelmének egyharmadától feléig terjedő menynyiségét azgyesült Államok kereskedelmi hajóhadának hajóin kell lebonyolítani. Az amerikai szenátornak ezek a követelései amelyekhez járul az Egyesült Államok gátl£snélküli eljárása a Közelkelet olajforrásainak megkaparintására, a brit tőkének felnyithatná a szemét, hogy milyen kevés kilátása van arra, hogy helytállhasson a dollár- imparializmussal szemben. " Törökország nem lép háborúba Az United Press kairói jelentése szerint nagyon kérdésesnek látszik, hogy Törökország elhatározza magát a szövetségesek oldala a való hadbalépésre. Minthogy Anglia és Törökország az ankarai tárgyaláson nem tudott megegyezni, illetékes helikon általában elismerik, hogy Törökország a szövetségesek iránti barátságos magatartástól jelentékenyen eltávolodott. A török tényezők emez állásfoglalást két okkal magyarázzák. A fő ok az, hogy Törökország nincs eléggé felfegyverkezve. Kairói szövetséges körökben azokban ,úgy hiszik, hogy Törökország ürügye" keres a döntés kitolására. A szövetségesek nézetüket azzal a jelentéssel okolják meg, amelyben a török sajtóiroda most hivatalosan kijelentette, hogy Anglia a megígért hadianyagnak csupán 6 százalékát szállította le, amit valóságos „fantasztikus állításnak” mondanak. « Isztanbul, február 19 (TP): Ferldum Oszmán Mentedzspalu képviselő, aki régebben a Dsumhuriyetten írt, most első ízben jelenteti meg cikkét a Son .Postaban. Vezércikke a török rvtp- teendőivel foglalkozik. A neves török közíró kijelenti, hogy a török népnek — nehogy megzavarodjék — az események fejlődését világos tekintettel és értelemmel kell követnie. Törökország mindig, a legveszélyesebb helyzetekben is megtartotta adott szavát. Remélhető, hogy Angliában Törökország néhány barátjának eszébe jut, hogy Anatóliában nem Angliának bérbeadott nép, hanem egy szövetséges nemzet él. MIGHBLifi Szerda, 1944. március 1. , HÁBORÚ összefoglaló Jelentés a német haderő februári eredményeiről A Duce Olandszállának küzdelme az életírta . II millió embert vesztes! Katonakban a Szörget a háború kezdete óta De Gaulle ellen merényletet követtek el A háborús események súlypontja a beérkezett jelentések szerint ismét Keletre helyeződött át. A bolsevisták megkezdték a téli csata harmadik szakaszát, azonban mindjárt kezdetben súlyos veszteségeket szenvedve visszavonulni ,ittük kénytelenek, különösen Keresnél és Krivoj Rognál. Hogy a Szovjet milyen pazarlást vitt véghez emberekben, arra vonatkozólag jellemző Moszkvának az jelentése amely szerint a háború kezdete óta a szovjet haderő halottakban 15 millió embert vesztett. Igen érdekes még az az összefoglaló előjelentés, amely beszámol a Duce országának küzdelméről . Katonai kitüntetést kapott egy német kereskedelmi hajó kapitánya Berlin, február 29. Az Intermnf értesülése szerint a Führer a Vaskereszt lovagkeresztjét adományozta Paul Hellmann hajóskapitánynak. Az 55 éves kereskedelmi hajóskapitány, az Osomo nevű motoroshajó kapitánya, a szövetségesek tengerzárát törte át. Ebben a háborúban ő az első kapitánya a kereskedelmi hajózásnak, akit kitüntettek ezzel a katonai vitézségi érdemrenddel. Hoflmann az Osomót hadifontosságú rakománnyal kétszer vezette Japánból Németországba az ellenséges gyűrűn keresztül és ezzel najelentős haditettet vitt véghez. (MTI) Részletek az Osomo blokádtörő útjáról ’’ Az Interint részleteket közöl az Osomo kereskedelmi hajó blokádtörő útjáról abból az alkalomból, hogy Hellmann Pált, a hajó kapitányát a Führer a Vaskereszt lovagkeresztjével’ tüntette ki. Az Osomót a Kínai-tegeren két ízben támadták meg, de flénertelenül tengeralattjárók. Hellmann hidegvérének 40 ügyességének volt köszönhető, hogy a hajó mind a két támadásból baj nélkül került ki. Később az Atlantióceán déli részén a hajót ellenséges repülőgépek két ízben szólították fel megállásra. Hellmann ekkor is a helyzet ura maradt, a repülőgépeket megtévesztette, úgy hogy azok a hajót angolnak vélték. Ezt a megtévesztést mégegyszer megeismételte, amikor az angol part közelében ellenséges repülőgépek megállásra szólították fel. Hellmann hajóját mielőtt német rombolók védelmére bízhatta volna, egy Sunderland- repülőgép megtámadta. A repülőgép azonban bombáját nem tudta ledobni, mert a kereskedelmi hajó személyzetének sikerült a repülőgépet lelőnie -Kalandos útja után ez Osornónak sikerült hadifontosságú rakományával német rombolók oltalmában sértetlenül befutni rendeltetési kikötőjébe. Hellmann kapitány megérkezése után nagy elismeréssel szólott a hajó személyzetének kitűnő, fegyelmezett ma- 33 tartásáról. Az Osorno teljesítménye annál inkább figyelemreméltó, mert az ellenség nemcsak a Biscayoi-öbölben, hanem az egészAtlanti-óceánon a blokádot megszigorította és az Osomo ezeken a területeken minden védelem nélkül haladt (MTI) Helsinkiben az élet visszatért rendes medrébe (Magyar Távirati Iroda) A Kalevalanap alkalmából a finn főváros utcái zsuzlódíszbe öltöztek. A házak oromzatán zászlótenger leng, az utcán az emberek ezrei szorgoskodnak, hogy eltakarítsák az eddigi legnagyobb légitámadás szomorú nyomait. Az élet még vasárnap este, tehát alig fél nappal a tizenkétórás légitámadás után visszatért rendes medrébe,, csak a villamosközlekedésben van továbbra is fennakadás, mégpedig elég különös okból. A tüzek oltásánál elfolyt víz ugyanis sokhelyütt kilométeres hosszúságban megfagyott és most is vastag jégpáncél borítja az úttestet, így a villamossínek árkát is. A munkások százai csákányozzák a jeget a sínek vájatából. A hivatalos jelentések eddig semmit sem közöltek a légitámadás áldozatainak számáról. Mértékadó helyen jelenleg mintegy 60 halálos áldozatról tudnak. A finn sajtó a Kalevala-nap jelentőségével foglalkozva utal arra, milyen szomorú, hogy a finn kultúra évszázadokon át gyűjtött pótolhatatlan kincsei is ki vannak téve a teljes pusztulásnak. Valamennyi lap úgy véli, hogy az erejében egyre neve-kedő orosz légitámadásoknak ezúttal polit s tikai céljai is vannak. Az országra, amely éppen ezekben , a napokban dönt jövő állásfoglalásáról, a légitámadásokkal politikai nyomást akarnak gyakorolni. Ennek kilátásaitól az Arbeterbladet című svéd szociáldemokrata lap találóan a következőketírja: Orosz részről kétségtelenül helytelenül számítanak, ha azt hiszik, hogy Finnországban vakrémület van és a bombázás hatása a legnagyobb a nemzet ama igényére, hogy továbbra is szabadságban akar élni és ezt tekinti a béke, illetve a fegyverszünet feltételének. Az is igen szerencsétlen dolog lenne, ha az oroszok, miként ezt egyszer már megtették 1939 őszén, a finnek békevágyát és Szabadságszeretetét behódolási hangulatként magyaráznák. Mint ismeretes, az oroszok 1939- ben teljesen hibásan vélekedtek a finn munkásság hangulatáról. A közeljövő megmutatja ,hogy ezúttal helyesebben látják-e az oroszok a finnországi helyzetet. Az Uusi Suomi ezzel kapcsolatban így ír: A légitámadások nyomán elszenvedettveszteségeket higgadtan el kell viselni, mert így kívánja a külső és belső arcvonal érdeke. A nemzet kész is az áldozatok viselésére, mert mindenek fölött áll a haza szabadsága. Róma minden kövét a hit és csaták hőseinek vére szenteli meg Az emberi történemnek talán legrészesebb. Idejében, a mostani igazi világháborúban, amely nemcsak minden földrészre, hanem jóformán még a sarkkörökre is kiterjed, nincsen olyan pont, amely biztonságban lehetne. Az egész kultúra minden barátja aggódva nézi annak lehetőségét, hogy Róma is esetleg harcok középpontjába kerülhet. . Az első támadás De nem először történik ez meg Róma, az Örökváros múltjában, amelyet az évszázadok által szinte megszentelt hagyomány a Kr. e. 753. évre vezet vissza. A monda szerint és kellőképpen ellen nem őrizhető régi történeti források alapján, az lett volna az az esztendő...mikor Romulus és Remus a Tiberis mocsaras lapályai fölött a Palatínus hegyén négyszögletű fallal bekerítve megalapították azt a kis telepítést, amelyből később a világi, majd egyházi székhely lett. Harcos pásztorok voltak az első alapítók és mi sem természetesebb, hogy sok harcba keveredtek. Nemcsak ők támadtak, hanem őket is támadták. Az első komoly támadás, amelyről többé-kevésbbé hiteles följegyzéseink vannak, — és ez egyúttal Róma első elfoglalása — Kr. e. 390-ben történt Miután a gallusok megverték a rómaiakat az Allia folyónál, benyomultak az akkor már meglehetősen kiterjedt városba, de magát a főerösséget, a Gapitoliumot nem tudták elfoglalni. Ezután elég hosszú ideig nem fenyegette közvetlen ellenség Rómát, csak Kr. e. 217-ben, amikor Hannibál, a pun hadvezér a trasimenosi tónál aratott győzelem után táborát ott ütötte fel az albanoi hegyek között, a mai Montegro csúcsán és Rómában felhangzott az ijedt kiáltás: „Hannibál a kapuk előtt!“ Az akkori bölcs és körültekintő hadvezér, akit először gúnyosan neveztek el „cunctator"-nak, késlekedőnek, vagy késleltetnek, elhárította a Veszedelmet és nem sokkal azután, hogy Róma legyőzte Carthagot és Görögországot, beállott a fejlődésnek olyan foka, amikor Róma óriási világbirodalom középpontja lett. De a hatalmas birodalom, belülről kezdett omladozni és mikor elkövetkezett a keleti népeknek nyugat felé sokszoros hullámban való özönlése, az urológiák ezt nem sokáig tudták feltartani és a „barbárok” azokkal a katonai módszerekkel, amelyeket részben Róma zsoldjában tanultak meg, csakhamar betörtek Itáliába és nemsokára magába Rómába is. „Isten ostora“ Róma kapuja előtt 410-ben Kr. u. volt az első ilyen betörés. A gótok királya Alarich beveszi a várost. Kiabolták és feldúlták Rómát, amelynek sok régi műemléke akkor dőlt először romba. Félszázadorukik el , egy másik hatalmas hódító vonul Róma ellen: „Isten ostora”: Attila. Mindenki tudja Raffael hatalmas freskójából, vagy legalább annak másolataiból ismeri a jelenetet, amikor Nagy Szent Leó pápa közvetlenül a város előtt állítja meg a dúlószándékkal jövő hatalmas fejedelmet. De nem múlik el három esztendő és egy másik népvándorlási csoport tör Róma ellen, a vandálok királyának, Geiserichnek a vezetésével teljesen feldúlja Rómát és megint alig két évtized múlik el, megszűnik a nyugat római birodalom 478-ban s Odoeker lesz Itália ura. Az új keletrómai császárság nem tűrte sokáig Rómának a barbárok által való megszállását és többizben indított hadjáratot Olaszország és közben Róma ellen is. Belisar a nagy bizánci hadvezér be is vonult Rómába és a gótok királya Vigites hasztalan ostromolta a várost. Utódja Totila azonban megint bevette Rómát és természetesen ez sem történt meg osztogatás és pusztítás nélkül. VII. Gergely pápa menekülése az Angyalvárba Most aztán aránylag békés idő következik -n megalakult az új nyugatrómai császárság és 800-ban III. Leó pápa, Nagy Károlyt császárrá koronázza. Ez azonban nem nyújt teljes védelmet Rómának a veszedelem ellen, amely most dél felől fenyeget Az új nagy világbirodalom a fanatikus hitre felépített mohamedánizmus szaracén ága, amely előzőleg elfoglalta Szicíliát és Délolaszországot, fölvonul egész Rómáig és bár a belső várost nem tudja elfoglalni, elpusztítja majdnem teljesen az akkori falakon még kívül eső, Szent Péter és Szent Pál bazilikáit Ez a betörés adott aztán alkalmat azután a közvetlenül azután következő IV. Leó pápának arra, hogy megerősítse a Szent Péter templom környékét Ez volt az utolsó barbár támadás Róma ellen, ezután beállott a középkornak az a korszaka, ahol Róma nem külső támadásoknak, hímes balviszályoknak lett a színhelye IV. Henrik, aki a nagy VII. Gergely pápát 6 hónapon keresztül ostromolta székvárosában, menekülésre kényszerítette végül le az Angyalvárba, ahonnan csak a normannok szabadították le és majdnem teljesen elpusztítván Rómát, a pápát végül is a salemoi számkivetésbe kényszerítették. Soron van: Rőtszakállú Frigyes 1167-ben Rőtszakállú Frigyes, akit néhány esztendővel ezelőtt az egyetlen angol származású pápa, IV. Hadrián koronázott meg, de ennek ellnére később ellenpápát állított fel, megtámadja Rómát, megvívja a Leó városrészt, sőt magát ,Szent Péter városrészt le és újból megkoronáztatja magát azellenpápáva. Külső ellenség a késői középkor és a reneszánsz idején nem hatol be az örökvárosba egészen addig, amikor 1527-ben német és spanyol zsoldosok, hírhedt Connetable vezetésével be nem nyomultak Rómába s azt majdnem teljesen kifosztották. Ez volt a „Sacco di Róma“, amelyben a pápa védelmében az akkori svájci gárda majdnem 80 százaléka életét adta. A pápának végül is az Angyalvárba kellett menekülnie. Alig múlt el 30 esztendő, megint spanyol csapatok ostromolták Rómát Albe herceg vezetése alatt, de ez nem jelentett komolyabb veszélyt. Most aztán igen hosszú szünet következett. 1798-ban francia csapatok szállják meg Rómát. VI. Pius, a pápa önként fogságba ment és útközben francia földön meghalt. 1849. július 3-án a franciák ismét bevonulnak Rómába, megdöntik a republikánus uralmat és a pápa visszatérhet székhelyére. De nem sokáig, mert azután következik az Unité Itália-mozgalom egyre szélesebb kiterjedése; kitör a német-francia háború, a francia védőcsapatok kivonulnak Rómából és a piemonti olasz csapatok a Porta Piánál ütött résen, amelyet hősiesen védelmeznek a pápai Zuávok. 1870 szeptember 20-án bevonulnak Rómába és végetvetnek a pápai államnak.