Magyarság 1944. május-december (25. évfolyam, 107-284. szám)

1944-05-12 / 107. szám

W>. tYTOtTAM, m. 0711.) tZAM KIADÓTULAJDONOS, MAGYARSÁG LAPKIADÓ Kfk ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ, FŐSZERKESZTŐ ÉS FELELŐS KIADÓI VIRTSOLO0I RUPPRECHT OLIVÉR DR. A SZERKESZTŐSÉG IGAZGATÓJA) HUBAY KÁLMÁN­­ ^ WVAMST. im MAIW fi FELELŐS SZERKESZTŐ) ráttkay a kAlman dr. SZERKESZTŐ) MESZLENY MIHÁLY PÁL A MAGYAR NÉPPEL A MAGYAR NÉPÉRT: AZ ÚJ EURÓPA ÚTJÁN A MAGYAR NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM NAPILAPJA A kormányzó előtt bemutatták az új magyar fegyvereket* [Részletes tudósításunk Budapest ellen Intézett éjszakai­­ terrortámadásról ] Megszüntették 1944. évre az általános bevonulásra szóló szolgálathalasztásokat A Dunántúlon átvonuló amerikai bombázók közül 51 gépet lőttek le a keleti Alpok fölött Néhány német hadosztály hat héten keresztül két teljes szovjet hadsereget egy ezer löveges páncélos tüzérhadtestet számos páncélos hadtestet kötött le Szebasztopolnál Ara 20 fillér # ­ Hogyan adta el Orlemansky „Atya" Lengyelországot Sztálinnak Papén német nagykövet visszaérkezett Ankarába A vér törvénye Egész Európában feltűnést keltett , az a cikksorozat, amelyet Stinder­­mann német birodalmi helyettes sajtófőnök pár nappal ezelőtt indí­tott el a Völkischer Beobachter ber­lini kiadása hasábjain, —mégpedig Sztálin szoros vérségi kapcsolatáról a zsidósággal. Sündermann pontos leszármazási adatokból álllapítja meg,, hogy Sztálin egyik nagyszülője vérségileg zsidó volt, — eszerint a vörös diktátor negyedzsidónak szá­mít . Ez mindenesetre új adat a világ­történelem legnagyobb tömeggyil­kosáról ! Érdekes, hogy ez az adat csak ilyen későn került a nyilvá­nosság elé. Azt tudjuk, hogy a szov­jet rendszer nem ilseri a zsidókér­dést,­­ ellenben ismeri és drákói­­lag bünteti az antiszemitizmust 25 év óta. Azt is tudjuk, hogy a szov­jetoroszországi zsidók, amikor a vö­rös forradalom a hatalmi pozíciókba­­juttatta őket —■­ szívesen eldicseked­tek azzal, hogy hányan kerültek az élre közül­ük és az oroszországi fél­zsidóság óriási tömegéből. Azok a nagy világlapok is, amelyek zsidó kézben voltak, mindenkor szívesen állapították meg egyik-másik szov­jet nagyságról annak zsidó szárma­zását, vagy a zsidó vérbeütést. Az is érdekes, hogy amikor a harmincas években szakításra került a sor Sztálin és­­a rangban utána követ­kező második szovjet nagyság, a zsidó Trockij,­ — alias Bronstein Leo — között s Trockij külföldre me­nek­ült, — s onnan gyalázta és vá­dolta Sztálint —, r még­sem tett egy­­ízben sem célzást arra, hogy egy kicsit köze van Sztálinnak is a zsidó fajhoz! Ha most a német birodalmi sajtó­főnök hiteles adatokkal mégis­­ be­bizonyítja Sztálin negyedzsidó vol­tát, v­agy ez csak arra bizonyíték, hogy a ravasz georgiai egész életé­ben ügyesen leplezte ezt a szépség­­hibát a családfájában. A kérdés azonban az, hogy miért tette ezt akkor, amikor Szovjet­­oroszországban inkább előnyt je­lentett egy forradalmár számára a zsidósághoz való tartozás, semmint hátrányt? Ennek csak egy józan magyarázata lehet: az nevezetesen, hogy mindazok a sikertelen ellen­­forradalmi megmozdulások, ame­lyek Lenin halála után Sztálin meg­buktatására törtek,, mint agitációs eszközt igen hatásosan érvényesí­tették azt az orosz ellenforradalmár érvet, hogy a szovjet rendszert volta­képpen a zsidóság diktatúráját je­lenti, hiszen csak meg kell nézni a legmagasabb tisztségek viselőinek névsorát, a népbiztosok tanácsának összetételét, a hírhedt és minden­ható Politbüro névsorát — és min­denki láthatja, hogy az oroszországi forradalmár zsidóság minden fon­tos pozícióban döntő súlyra jutott. Például egyetlen zsidó család — a Kagánovicsok népes famíliája — egy időben három népbiztossal di­csekedhetett —, a három Kapáno­­vics-fiúval­— s ugyanakkor a vén Ka­­gánovics Lázár, az apa, elnöke volt a szovjet nagytanácsnak. Ez a Ka­­gánovics Lázár egyébként pár év óta apósa Sztálinnak, akit közel 60 éves korában a 18 éves Kagánovics Rojzát vette feleségül. Sztálin, a minden hájjal meg­kent professzionista forradalmár, amikor elhallgatta és elleplezte a nagyapai zsidó vérbeütést,­­ egy­szerűen a személye ellen irányul­ható földalatti nacionalista propa­gandát igyekezett tehát megfosztani egy hatásos érvtől. Ismételjük: nem azért, mintha talán restelné szoros vérségi kapcsolatát a kiválasztott fajjal, hiszen ennek a Rojzával kö­tött házassága is ellentmond. De így cselekedett, mert ez mutatko­zott célszerűnek. Ezt diktálta neki a politika. Sündermann adatait mindenesetre megerősíti a Kagánovics Rojzával kötött kései házasság. A fajkutatás tudományában jártasak ugyanis már régen ismerik azt az egyelőre megmagyarázhatatlan biológiai tör­vényszerűséget, amely szerint a fél- és negyedvér zsidók valami belső ösztönzéstől hajtva ellenállhatat­lanul vonzódnak a tiszta zsidó fa­­jvak felé. Mintha csak a vér szava jelentkezne náluk és az vonzaná vissza őket ellenállhatatlanul az eredeti vérségi vonalhoz! Pár év előtt egy spanyol fajkutató profesz­­szor mutatta ki azt, hogy nem ke­vesebb mint száz spanyol negyed- és félvér zsidó család ivadéka között sokszor teljesen érthetetlenül és vagyoni szempontok­­ által nem tá­mogatottan házasságot tisztavérű zsidó férfival, illetőleg nővel. Ez az egyelőre megmagyarázhatatlan bio­lógiai törvényszerűség érvényesült most a negyedzsidó Sztálinnál is, fiaikor harmadik házasságát Ka­gánovics Rojzával megkötötte, úgy látszik a vér nemcsak vízzé nem válik — hanem egyenesen vastör­vények vannak... Török gondok... Ma, arról értesülünk, hogy von Papen ankarai német nagykövet— aki a török elhatározás közzététele­kor állomáshelyéről Berlinbe uta­zott —, most elhagyta Berlint — és visszatért állomáshelyére, Anka­rába. A török sajtó napok óta fel­tűnően arról ír, hogy az invázió a főerővel a Balkánon fog bekövet­kezni — nem pedig Európa nyu­gatán.­­ Hogy honnan veszi ezen értesülé­sét a török sajtó — azt megállapí­tani nem tudjuk. Az azonban bizo­nyos, hogy egy balkáni angolszász inváziót, mint elhatározottat, mint bizonyosságot semmi sem támaszt alá,­­ de annál több tényező mond ellene! Mindenekelőtt ellene szól az a tény, hogy a teheráni konferencián Sztálin a Szovjet érdekterületének jelentette ki a Balkánt és Churchill és Roosevelt ezt nem akadályozhat­ták meg, hiszen háborújuk folyta­tásához életbevágóan fontos volt az, hogy a vörös Góliát az óriási keleti fronton továbbra is lekötve tartsa a német hadsereg zömét. Ám Sztálin nemcsak bejelentette igényét a Balkánra, hanem eszerint cselekedett is. A pravoszláv balkáni szlávság szemébe por­hintendő, — új életre keltette a közeli múl­tban: a görögkeleti egyház Szent szinódusát, Sergius személyében pátriárkát is választatott s egybehívta Moszkvá­ban a minden szlávok kongresszu­sát; — a főbizonyíték azonban Sztálin balkáni aspirációját illetőleg az a manipuláció, amel­lyel a kom­munista jugoszláviai Titót hatalom­hoz segítette és azt elismertette Lon­donban és Washingtonban is — még­pedig szemben a menekült Péter ju­goszláv uralkodóval és annak tör­vényes kormányával! Egy pillanatig sem lehet kétséges az, hogy Sztálin tűzzel-vassal végre­hajtja balkáni aspirációit, amennyi­ben az angolszász demokráciákkal szemben kell akaratát érvényesíteni és nem akadályozná meg abban az Európa szabadságharcát vezető Nagynémet Birodalom! Ugyan miért is mutatna ma angol­szász szövetségeseivel szemben nagyobb engedékenységet Sztá­lin, mint mutatott 1940 novemberében Hitlerrel szemben, amikor r­ég érvényben volt a né­met-szovjet meg nem támadási szerződés , s amikor is Sztálin nevében Molotov közölte a Führer­­rel a Szovjet kívánságát a román Duna-torkolat megszállására, Bul­gáriára és Moszkva igényét a török tengerszorosnak, a Dardanelláknak ellenőrzésére. Tudjuk, európai érde­keket szem előtt tartva a Führer kereken elutasította akkor a Szovjet igényeit, — itt kezdődött az az ellen­tét, amely 1941 júniusában hábo­rúba torkollott. Már akkor lépett fel tehát a Szovjet balkáni igényekkel — 1940-ben —, amikor még semmi jogcíme ehhez nem volt —, hiszen akkor még kívül állott a háborún és még semmit sem áldozott! Azóta azonban legalább 15 millió emberét áldozta föl és húsz év koplalásából és rongyoskodásából kitermelt egész hadigépezetét — de már az angol­szász szövetségesek oldalán har­*­colva. Miért volna tehát ma engedé­kenyebb azokkal az angolszász szö­vetségestársakkal szemben, akikért ilyen irtózatos áldozatot hozott, amikor hajthatatlannak mutatkozott azzal a Németországal szemben, amelynek érdekében 1940-ig semmit sem kellett áldoznia? Nagy Péter óta kísértett Moszkvában a balkáni aspiráció és a meleg tengerre való kijutást biztosító Dardanellák kér­dése. És itt kapcsolódik bele a tö­rök probléma Európa háborújába: ma Törökország egyedül őrzi a Boszporusz és a Dardanellák part­jait, hiszen ez az ő területe, de ha holnap a Szovjet — akár a Teherán­ban­­kizsarolt engedménnyel egyedül vonulna be a Balkánra, akár pedig együttesen az angolszász inváziós seregekkel ■—, akkor jó holnapután Törökország már nem egyedül ülne a Dardanella-szoros két partján —, de többedmagával... és minden­esetre idegen megszállókkal együt­tesen.­­ Hogy ez nem kellemes politikai és történelmi helyzet — az a nap­nál világosabb! Európa nemzeteinek­ sorsközösségi tudata ott kezdődik, amikor az egyes nemzetek ezért, vagy ezért aggódni kezdenek a jövő miatt és keresik azt, hogy hol talál­hatnának védelmet? A második fázisa ennek a folyamatnak ,­­ amikor minden európai nemzet rá­jön arra, hogy Európát csak az európai nemzetek együttes erőfeszí­tése mentheti meg! RÁTTKAY R. KÁLMÁN

Next