Magyarság, 1954 (30. évfolyam, 1-48. szám)
1954-01-01 / 1. szám
VILÁGPOLITIKA - kérdésekben □ MILYEN hatást váltott ki Moszkvában Eisenhower szózata az atomkérdésben? * (A beszédet követő reggelen négy nagy moszkvai lap nem jelent meg. “Szabadságot adtak a személyzetnek!” — A hivatalos Pravdán kívül tehát senki sem kommentálhatta a beszédet. Az olvasó nem is tudja, ez maga milyen diplomáciai siker. Először történt meg, hogy az orosz diplomácia zavarba jött és megtorpant. A francia kommunista L’Humaniités és a moszkvai rádió először határozott ellenségeskedéssel ismertette a beszédet. A francia szócső megírta, a nyugati kapitalisták el akarjják venni az orosz atombombát. Az első tanácskozásokon, úgy látszik, a Kremlben mindenkinek az volt az álláspontja, nem szabad tűrni ezt a FONTOS!!! — Hogyha előfizetése netán lejárt volna, az megállapítható e sorok alatt, az Ön címe fölött! — Magyar újság előállítása komoly kiadást jelent! Kérjük szeretettel, még ma adja postára az évi 3 $-os előfizetési díjat! — Új Előfizető szerzésével erősíthetjük a mi újságunkat! ($3 egy évre!) SZEREDINSZKY JENŐ, szerkesztő-kiadó Vol. XXIX. Évf. _ Hungarian in Language: American in Spirit — PITTSBURGH, Pa. 1954. január 1._____No. 1. szám MÚLT és JÖVŐ HATÁRÁN írta Oláh György Egyik rózsaszínű newyorki újságban újra olvastam Amerika első magyarnyelvű sajtótermékének, “A Magyar Száműzöttek Lapjá”-nak történetét. — Valahol, vagy a Nemzeti Múzeumban, vagy a Fővárosi Könyvtárhíres röpirat-gyűjteményében már láttam ennek az újságnak egy példányát. A newyorki hetilap hűen adja elő a kis menekült újság megalapításának történetét, csak éppen azt hallgatja el, mennyire a mai időkhöz hasonlít az egész. Mennyi ismerős jelenet és esemény kíséri a száz évvel ezelőtt történteket. Akkor is csoportokban érkeztek New Yorkba, civilben, kopottan a magyar honvédtisztek. Azoknak is egy-két csomag batyu volt minden magukkal mentett földi vagyonuk. Egy részük éppen így a haza földjét elözönlő orosz hadiak ellen küzdött utoljára. Mások Komárrom sokáig húzódó hősi védekezéséről tudtak mesélni, — csakúgy, ahogy most Buda eleste után a fogolytáborokból Nyugatra szökött bajtársak mesélnek a védelem utolsó, rémes óráiról... Azok is mindjárt elkezdték a megélhetésért való kemény napi harcot. Tudunk olyanról, aki még Párisban, vagy Genovában kitanulta az úriszabóságot és itt üzletet nyitott. Mások pallérokhoz állottak be, vagy farmokra barangoltak ki a városból, mondván, egy magyar honvédtiszt mégis a földhöz, meg a lóhoz ért a legjobban katonai hivatása után. Az olyanok, mint Török Lajos és Fráter Alajos századosok, meg Bíró Ede őrnagy a szerencsésebbek közé tartoztak, hogy mindjárt korcsmát nyithattak New Yorkban: a “To The Three Hungarians” — és az központja lett a newyorki menekült honvédtiszteknek. Itt született meg 1853-ban a lap terve. Megjött a híre az orosz-török háborúnak. Kossuth levelet írt neves hívének, Asboth ezredesnek. Kérte, kezdjenek toborzást New Yorkban egy magyar zászlóaljra. Később arra buzdított Londonból, hogy adjanak ki egy újságot, abban biztassák a menekülteket a jelentkezésre, így jelölték ki a napnap után tanácskozó bujdosók Korniss Károlyt, a fiatal jogtudóst, Kossuth egyik délvidéki kormánybiztosát . ”A Magyar Száműzöttek Lapja” élére ígéret is volt bőven: “Fenntartjuk a lapot! Mindnyájan előfizetünk és segítünk!” Az első szám október 15-én jelent meg. Rá egy hétre még pontosan megjelent a második szám is, mely arra mutatott, hogy Kornis Károlyban nem kis szerkesztői talentum szunnyadt. Volt benne külpolitikai vezércikk a közelgő háborúról, apró hírek a viág minden részéről. S egy állítólagos Petőfi-vers, gúnyos köszöntő Ferenc József császár születésnapjára. Elsőnek hozták ki nyomtatásban a világon Damjanich tábornok imáját melyet kivégzése előestéjén írt és kéziratban közkézen forgott a bújdosók között. Volt benne egy bújdosó-napló is, Katona Miklós honvéd ezredes tollából. A lapot, — óh, mennyire nincs új a nap alatt! — egy magát nyomdásszá átképző honvéd-százados szedte ki. Annál az angol nyomdánál, ahol ő dolgozott. Nyolc napig tartott a négy oldal kiszedése és nyomása. Az angol nyomdának, persze, nem voltak magyar ő, á és é betűi... Úgy kellett Kornissnak az ékezeteket minden lappéldányra — tintával, lúdtollal felrakni... A harmadik szám már két hét késedelemmel jelent meg. Elkezdődtek a zavarok. Óh, mennyire ismerős ez is, mikor a szerkesztő kénytelen bejelenteni ,hogy súlyos anyagi gondokkal küzd. Ha nem támogatják, a pontos megjelenést sem biztosíthatja... Hatvan előfizetője volt az újságnak. Közben, mert ez is az emigrációs kezdeményezésekhez tartozik, kitört a politikai viszály körötte. A bujdosók egyrésze Kossuth ellen fordult. — “Csak ígérget Londonból, csak szép szavakat küld mindig! Nem segít, elhagy bennünket!” Megnyerik maguknak a különben sem szilárd jellemű Mészáros Lázár altábornagyot, a forradalom egyik hadügyminiszterét, és az egész kis kolónia forr és amint az már történni szokott, Kossuth hű emberei ellen fordul a többség. Asbóthot kibuktatják és tollnokát, Kornist is a bújdosók egyesületének vezetéséből. Hozzá a lap ötödik számában tudósítást kell adni a tiltakozó gyűlésről is...* Ez az emigráns-torzsalkodás pecsételte meg az első magyar menekült lap sorsát? A kis kolónia kettéválása? Vagy az igen egyszerű vastörvény, hogy ilyen kis közösség sohasem volt elég a világon egy nyomtatott lapnak a fenntartására? A hatodik példányszámban Korniss bejelentette az újság megszűntét. Akkor november 30 volt. “Nem támogattak eléggé!” — írta. De, vájjon elég-e a hősiesség, lelkesedés, áldozatkészség ott, ahol oly hevesen vannak együtt, oly laposak a pénztárcák és aszi emberek minden emigráció sorstörvénye folytán oly nyugtalanok még?* Otthon a hazafias történetírás szégyenkezve tette félre az ilyen epizódokat. Legszívesebben hallgattak róla, a nagyközönség elé mindenesetre nagyon szépítve tálalták. Igazuk is volt. Sok évet kell eltölteni az emigrációban, hogy belássa az ember: az úgynevzett “emigráns-politika” örökös kirobbanások sorozata... Az a roppant belső feszültség, és nyugtalanság, amely a hazáját nem lelő száműzöttet eltölti, csak úgy jelentkezhetik a nyilvánosság előtt, mint az elektromosság két pólusa közt, folytonos kisülésekben. A célok olyan nagyok és távoliak, az ember és eszköz oly kevés e céloknak a hordozására, hogy az önmagában túlfeszítettségre és egyensúly-zavarra vezet. Állandóan fantomokkal hadakszunk és miután megragadni nem tudjuk őket, személyekre haragszunk... Ma már tudjuk, az első magyar emigráns ujság nem is teljesíthette másként a hivatását, mint ahogy teljesítette. Amikor a nemzet börtönök és vérpadok után még alig mert ocsúdni a leveretésből, Damjanich imáját szavalni, Kossuth honvédeinek hősiességét dicsőíteni még nagyon korai ábránd volt. A nemzet legjobbjai odahaza még Kossuthot okolták a sok szégyenért és megaláztatásért. Kemény, Csenged, szóval igazán nem szolgaszellemek, még talán meg sem írták tanulmányaikat Kossuth “demagógiájáról”, melynek az országvesztést tulajdonították. Sok esztendő kellett ahoz, hogy a nemzet lelkében szentté váljék a Szabadságharc minden jelenete és az országot védő dicső honvédek minden hőstette... Az az jó száz éve New Yorkban összegyűlt menekült honvédtiszti társaság, a Szabadságharcnak az a párszáz civilbe öltözött, kopott, koldusszegény áldozata, — akárcsak mai utódai, — tudatalatt, ösztöneiben érezte, hogy az eszmék, gondolatok, harcok, melyekért föláldozta magát, — csak a messze jövőben fognak igazolódni. A jelen még sivár és borús számukra. Lehet-e várjon ilyenkor az igazi harcostól türelmet és nyugalmat kívánni? — Mennél jobban hisz egy emigráció a maga igazában, annál kevésbbé kívánj tőle józan megítélést a jelenvaló világgal, a lassú mindennapokkal szemben való megalkuvást. * Ujhászy György az “Európai magyarság” című könyvében leírja a Kossuth-emigrációval Északamerikába került Kerényi Frigyes végzetét. Az ifjú költő, Petőfi és Tompa személyes barátja, a Szabadságharc egyik széplelkű lantosa együtt érkezett 1852-ban New Yorkba Kossuth honvédtisztjeivel. Ő is részt vett a kormányzó tiszteletére rendezett nagy ünnepségeken. Szegény Tompa Mihály irigykedve írta az epistolát utána “kinek hajója már a boldog világ előtt horgonyt vetett”... Az emigráció mindig ragyogó révbeérkezés a rabságba jutott társadalom szemében... Otthon bizonyára sokan azt hitték a fiatal és törékeny Kerényiről, aki valaha Tompával és Petőfivel versengett az “Erdei lak” megéneklésén, már a legboldogabb ember... Szabadon énekelhet egy szabad világban. Amit otthon csak a temetők és alegóriák mondhatnak el, azt ő elmondhatja szárnyalón, korlát és félhomály nélkül. Bizonyára ünnepük is őt. Kerényi pedig közben munka és kenyér után talpalt... Érzékeny idegalkata, gyenge poéta-szervezete —nem bírta a testi munka egyhangúságát. Nem bizonyult életrevalónak ott, ahol testi erő, fizikai, vagy üzleti ügyesség után mérik az embert. A költő mindig be van zárva anyanyelve börtönébe. Kinek énekelhetett volna? Nyugatalanul vándorolt ide-oda, évekig. Úgy látszik, kétségbeesett levelekkel ostromozta Ujházyt, a Kossuth-emigrációnak egyik vezetőjét, aki akkor már valahol messze Texasban szerzett birtokot magának, — mert egyszer levél jött tőle, útiköltséggel. Jöjjömn Texasaba, majd csak lesz ott valahogy... Hogy történt, mint történt, — szegény Kerényi el is indult és eljutott San Antonig (Texas), ahonnan a magyar vezető birtoka alig négy mérföldnyire volt. A szerencsétlen költőnek, úgy látszik, elfogyhatott a pénze, mert onnan gyalog vágott neki az útnak, pedig azokban a napokban vadul szakadt az eső. Már egészen közel jutott céljához, a farmhoz, amikor a törékeny testű költőben hirtelen összeomlott minden és az erdő szélén álló egyik szénégető ke DEC. 31-én este 8-kor vidám Szilveszter-est a homesteadi Önképzőkörben. DEC. 31-én Szilveszter-est lesz a hazelwoodi Magyar Ház összes termeiben! DEC. 31-én este McKeesporton a Magyar Házban hangulatos szilveszteri mulatság DEC. 31-én este a duquesnei Magyar Házban táncmulatság lesz. JAN. 31-én d. u. a pittsburghi Magyar Házban a UMCA tart évi közgyűlést. FEBR. 7-én d. u. a Pittsburghi Nagybizottság gyűlése. FEBR. 7-én este 8 órakor a Zilahy-Heltay együttes játéka McKeesporton. FEBR. 8-án este 8 évkor a Zilahy-Heltay együttes játéka Pittsburghban. FEBR. 14-én, vasárnap este a hazelwoodi ev. egyháznál disznótoros vacsora lesz. * * mencébe vetette magát. Mint a lepke, mely az örök fényességet keresi. Felsőteste teljesen elégett. Másnap a szénégetők leltek rá. A zsebeiben talált versekből tudták meg barátai is, hogy milyen tragikusan fejezte be életét a hozzájuk tartó költő. * Nem akarjuk a száműzetés kilencedik újéve alkamából csak sötét, nyomasztó képekkel tölteni meg az olvasó lelkét. Az emigráció a változó hangulatok világa. A türelmével együtt az időérzékét is elveszti a politikai emigráns. Magát Ujházyt is, amikor egyszer, évtizedek múlva texasi farmjára megírta a családja, hogy odahaza most igen szépek a mezők, most kezdődik az agarászat, úgy elfogta a honvágy, hogy végzett magáival. * A mi emigrációnk egy pár lényeges dologban különbözik Rákóczi és Kossuth tragikumra ítélt emigrációjától. Nem egyetlen nemzet, egy elbukott politikai irányzatának maroknyi képviselője szóródott ki most a nagyvilágba. Népek egész sorának, csak magában Európában egy százmilliós övezetnek, legkülönbözőbb irányzatú és politikai pártállású fiai osztoznak a mi sorsunkkal. Ez az emigráció tehát hovatovább valóban egész földrészek, egész társadalmi osztályok, egész vallásfelekezetek közös ügye! A Bach- és Schmerling-korszak elnyomása minden súlyosságával is csak halvány előképe, csak századrésze annak, ami ma a Vasfüggöny mögötti magyarságra nehezedik. Odahaza most sem Deákok, se Kemény Zsigmondok, se Telekiek nem szerepelhetnek. Nincs kísértése tehát az emigrációnak a kiegyezésre. — Nem vethet önmagára, hogy családja, rokonsága, jövője érdekében talán másképpen kellett volna cselekednie. — Az emberi léleknek pedig az is nagy erő sokszor, ha nincs kiút. * Ahol nem csupán egy kis csoportot ér a könyörtelen megpróbáltatás, hanem százezreket és milliókat, ott könnyebb a sors elviselése.* 1954 Újév napján tehát arra gondolj elsősorban, hogy a te mai sorsod nem a te külön tragédiád, hanem egy világtragédiának kicsinyke része. Jövendőd, — nem úgy, mint az előző emigrációké, — össze van kötve a földgolyó sorsának bukásával, vagy felemelkedésével. * De közben, az első magyar emigráns újságra emlékezve, mindig arra is gondolt: vannak emberek akiknek az a feladatuk, hogy a frigyládát cipeljék a mi mostani nagy vádorlásunkban. A frigyládát, melybe nemzeti kultúráink, hagyományaink, szellemi életünk kincsei vannak bezárva, ahol a mi külön vérszerződésünk van a nemzetek örökkévaló Atyjával. Ezeket az embereket, akármilyen nyomorúságos a sorsod, jobban kell támogatnod, mint bármely más honfitársadat! Nehogy idő előtt összeroskadjanak a láda súlya alatt... nyugati kezdeményezést. Ilyen értelemben jöhettek ki az első kommentárok. Akkor újra öszszeülhettek és nagy viták közben megváltoztatták nézetüket: “Vissza az egész! Vissza az álarccal!” Olyan nagy volt Ike hatása nyugaton, az UN-tagok Indiájáig bezárólag úgy lelkesedtek, hogy Molotov odavághatta Malenkov, vagy mások elé a sok nyugati jelentést és táviratot: egyedül maradtunk! Elvesztjük a legjobb burzsoá szövetségeseket, sőt Indiát is... így jöhetett ki a rendelkezés: a már kinyomott újságokat elégetni, a személyzetnek szabadságot adni!... Kiknek a fejébe került a kis üzemzavar, ki tudja? Eisenhower és Dulles, mindenesetre jól átgondolták az akciót. Már a beszéd előtti napon odaküldték Bohlen követet a szöveggel, Molotovhoz. — Aki dünnyögött valamit az orra alatt, hogyhát igen-igen, az atom komoly dolog, az atombombakérdést komolyan kell venni... Most egyszerre ezt a választ hozták ki, jól felnagyítva, mintha Molotov ezt magáról a beszédről mondotta volna. Az orosz politika, mint a fába szorított féreg megkezdte az ide-oda farolást. Egy bizonyos, a külpolitikai kezdeményezés most végleg Amerika kezébe csúszott át. Molotov most úgy táncol, ahogy Dulles dudál. Nyolc év után, — végre!) □ ÉS a franciák? * (“Szégyen, nem szégyen”, — motyognak sötéten és ők, akik az Egyesült Európát és az Európai Hadsereget kezdeményezték, most Moszkvának szekundálnak. Ki szeretnének mászni minden önként vállalt kötelezettség alól. Adenauer párisi látogatásán jól megmondta: Németország semlegesítése annyit jelentene, mintha átadnák az oroszoknak. Ki akadályozná meg a Szovjetet ez esetben, hogy a nyugati csapatok kivonulása után ne jöjjön a ruszki nyomás és ne csináljon, egy újabb nyugati csatlós államot?... Az új elnök megválasztásával a francia po p □ litika nem tisztult meg. Elnök lett a legidősebb politikusok egyike, akiről az volt köztudomású, hogy kevés vizet zavart a politikában. Ez lesz a legfőbb elve ezután is? Valószínű. Pedig egy semleges Franciaország a nagy összecsapás idején azt jelenti, hogy Moszkva ölébe hull Simán. Fegyvertelenül.) □ □ IGAZ, hogy Adenauert a német egység megteremtésére Moszkvába hívták tárgyalásra? (Igaz, vagy nem igaz, de nagyon jellemző. Tegnap még csak egy jelszó volt: Moszkva lenézi Adenauert, Moszkva sróba sem áll vele! — Ma már a rózsaszín béke hívei is egy ilyen találkozón ábrándoznak. Tempora mutantur. De milyen hamar!) TÁRGYALÁS - vádlott nélkül... Amilyen fantasztikus kombinációk tömegét termelte ki eddig Beria, volt orosz rendőrminiszter letartóztatása, olyan lehetetlenség határán járó a befejezés is. A tárgyalást az orosz kormány kitűzte, a bírák újévkor összeülnek. A hatalmas vádirat készen áll, az orosz újságok egész adatait teríti be. Csak éppen a vádlott nincsen sehol sem. Egyes hírek szerint már régen tarkón lőtték. Az újságok bejelentették, hogy a vádlott nem jelenik meg. Olyan újítás ez, ami a valószínűtlenségekben annyira bővelkedő orosz “igazságszolgáltatás” történelmében is elképesztő. A történelem már ismeri nagy politikai bűnösöknek az in contumatiam való elítélését. Idegen országban, biztonságban lévő ellenfeleket sokszor elítéltek már jelképesen, csak azért, hogy a viág is bűnösöknek találja őket és esetleg a “bűnöst” a rejtegető ország kiadja... Beriánál erről, legalább is az orosz lapok szerint szó sincs. Beria állítólag a Szovjetben van. Állítólag él. A zárt ajtók mögött meginduló tárgyalás előkészítése ilyen következtetésekre mutat. Kérdés, ha Beria valóban él, miért nem viszik a bírák elé? Nem merik? Félholtra verték? Nem tud járni? __ Hordágyon kellene oda vinni? És, nem mindegy? A zárt tárgyaláson csak a bírák láthatnák. A bírák meg már jól tudják mit kell csinálniuk. Milyen belső propagandát kínál ez a Beria-ügy? Mert kifelé csak rontja a Szovjet “hírnevét” Ez a tárgyalás, vádlott nélkül, betetőzése annak, amit a józan, keresztény nyugati világ már eddig ismer a Szovjetről... Ilyen balfogást Malenkovék a háromnegyedéves uralmuk ideje alatt még nem műveltek. A WEBSTER’S történelemhamisítása A következő levelet kaptuk: Kedves Szerkesztő Úr! Kérem, engedje meg, hogy egy különös dologra hívjam fel a. figyelmét. Olvasóklubbomtól “Webster's Unified Dictionary and Encyclopedia”-t kaptam meg karácsonyra. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a szótárlexikon 2083-2084 hasábjain, a “Hungary” fejezet alatt Magyarország fekvése a következőképpen van meghatározva: "Hungary ... lying between the Aus. Alps on the w., the the Czechoslovakian Carpathians on the n., the Rum. prov. of Transylvania on the e., and Yugoslavia on the s. Area..." Ezek szerint hazánkat északról a csehszlovák Kárpátok határolák. Keletről pedig Transylvánia, a román tartomány. Az amerikai collegekben és középiskolákban nagy használatnak örvendő szótárlexikon további különös adatai: Magyarországot a Habsburg királyok szabadították fel a török alól. 1848-ban Kossuth és Deák alatt “fellázadt” Ausztria ellen. A kiegyezés erőszak alatt jött lét(Folytatása a 2. oldalon) Közelgő események