Magyarság, 1955 (31. évfolyam, 1-45. szám)

1955-01-07 / 1. szám

Vol. XXX. Évf. — PITTSBURGH Pa. U. S. A. — 1955. január 7. No. 1. szám. A TÁBORNOK ÚR LOPOTT? Egy magyar emigráns-ba­rátunk Párisban felkereste az öreg Szul­odkin tábornokot, a­­kit a párisi törvényszék a mi­nap lopás vádja alól felmentett Ez irányitja rá figyelmün­ket erre az első pillanatban i­­gen olcsóan, érzelmesnek ható ügyre... Barátunk megküldte a fényképeket is, ahol a vád­lottak padjára került öreg emigráns generális ledugja a fejét, nem akarja, hogy becsü­letben megőszült, kilencven­­két esztendős, szakállas ábráza­tát a nagyközönség a bűnözők­nek fenntartott ketrecben lás­sa... Megrendítő­ felvételek e­­zek valóban! Rémület, szégyen és riadt figyelem tölti el a vén tekintetet: ‘ ‘ csakugyan bűnt követtem volna el?“ A történet közismert. . .Alexander Szubodkin Páris­ban nagy nyomorban élő öreg emigráns tábornok, — valaha egy cári kozákdandár parancs­noka, egy kiállításon megpil­lantotta a saját kozák ezrede zászlaját... Ugyanazt, amely a­­latt a tannenbergi csatában rohamot fuvatott a halálba­­menő kozák ezredének. Megbűvölten közeledett az ereklyéhez... Meghúzódott mel­lette, — aztán, amikor az őrök nem látták, hirtelen lehúzta és keblébe rejtette. Persze, — rajtavesztett. Észrevették, és rendőrt hivattak, bevitték. — Mint közönséges tolvaj került a fogdába, onnan meg a tár­gyalóterembe. Az ügyész gépi­es megszokott­sággal követelt súlyos büntetést a köz megká­rosítójának, aki hozzá még­­ külföldi is és magaskorú, tehát csinytevésről szó sem lehet... Nem is volt csinytevés! Az öreg generálisnak védője sem akadt. Azt fizetnie kellett volna... Ott ült a bűnözők fa­rekeszében, a riporterek gépei­nek kereszttüzében, lehajtott fejjel és várta a szégyen be­teljesülését... Akkor ugrott fel a padsorokból az önkéntes védő, Franciaország egyik leg­híresebb ügyvédje, — Moro- Giraffi: “Ennek az öreg kato­nának, — mondotta a többi közt, — nem maradt más, csak a becsülete! El akarják az u­­rak élete alkonyán azt is ven­ni? Azt akarják, becstelenül távozzék ebből a világból?... Ennek a katonának nem a ke­ze, hanem a szíve vette el azt a zászlót!­ó, negyvenéves ko­rában, a tannenbergi csatában mint kozák ezredes, a csata egyik hőse volt...“ A francia lapok sokat írtak a beszédről és a nyomában tá­madt megrendülésről. Anatole France híres könyvét emleget­ték, Bonnard Silvester vétké­ről, az öreg bibliofil tanáréról. — ő a betű és régiség iránti szerelméből könyvet lopott a könyvtárból... Csak egyet fe­lejtettek el kihangsúlyozni a tábornok esetében: Szubodkin tábornok sorsa az antibolse­­vista emigráns-tragédia. “Bű­ne“ az évtizedek óta hiába vá­rakozó emigráns katonának szinte eszelős vágyát is jelké­pezi. A vágyat a napcsoktalan zászló után, vágyat az után, hogy egyszer vége legyen már a kopott civilben, koldus­ mó­don járt Kálváriának és újra kibontsák a régi zászlót.... Szubodkin tábornok szegény­konyhán élt Párisban, minden­ből kikopott már, olyan sze­gény volt már, mint a templom egere. S eközben úgy ábrándo­zott a felszabadulásról, mint mi mindannyian. Szubodkin tá­bornok soha senkit nem káro­sított meg életében egy kraj­cárral sem. Nem gondolt üz­letre, meggazdagodásra. Any­­nyi év alatt, talán el is kopott benne a haza képe. Kocogott a párisi utcákon ide-oda, mint egy kísértet. De, amikor ezre­de zászlaját meglátta, egy­szerre feldúlt a lelkében min­den. Egyszerre minden elteme­tett szellem feltámadt. — Ki tundja, talán még a kürtöket is hallotta, talán még azok is megszólaltak, amikor a zászló felé nyúlt... Szubodkin tábor­nok egy pillanatra már át is kelt a ‘vasfüggönyön* * * és haza­felé tartott, amikor ‘bűntettét' elkövette... ^ Ártatlanabb ember még ta­lán soha sem került a vádlot­tak padjára, mint éppen ez az öreg katona. — Nem Bonnard Szilveszter ő, nem szent dil­­letáns, nem élvezetek megszál­lottja.... Csak az otthonunk­ban oly kényesen ülő franciák ezt nem látják, nem is értik s nem is érzik. Az ő riportereik egy érdekes, különös csoda­bogárról írnak. A budai Vár legendás hősének RÁTZ TIBORNAK halála. Budavár ostrománál legen­dás híre támadt vitéz Rátz Jenő, volt honvédelmi minisz­ter és Vezérkari főnök fiának, Rátz Tibornak. A hős fiatal tiszt már Tor­­dánél úgy behatott nehéz mo­toros ütegével­­az oroszok arc­vonala mögé, hogy a magyar és német hadijelentés a hőstet­tet külön it kiemelte... Buda ostrománál is többször áttört tez ostrom­gyűrűn. Ki die járt egy nehéz páncéloson és fog­­lyosok­kal tért vissza, elfogott magyarokat szabadított ki. Az oroszok úgy féltek tőle, mint valami kisértettől. A LEGENDÁK... A neve körül keletkezett le­gendák a Vár eleste után sem csillapodtak le. Volt, aki úgy tudta, hogy a vörösök egyene­sen Szibériába vitték. Mások, az országban látták, itt-ott. A kecskeméti fogoly­táborból ki­került több szemtanú a k­­ial­doklását is elmesélte. A Rátz­­család egyetlen szabadlábon lévő tagja a fiatal hős édes­anyja természetesen semmit sem tudott halála hiréről. Ő nap­ilap után várta haza, — ugyanúgy, mint börtönben lé­vő férjét és leányát.... A SORS KEZE... Mert kevés magyar családot ért el a Sors keze annyira, — mint Rajzókat, ezt az igazán a nemzet eszményieiért élő nagy katonacsaládot. Ismeretes, hogy vitéz Rátz Jenőnek, a nagy katonai böl­cselőnek, annyi kitűnő ma­gyar vezérkari tiszt nevelőjé­nek, a hadiakadémián előadott munkáját, a Máméi csatát, itt, az USÁ-ban is egyes hadiaka­démián kötelező olvasmánnyá tették. Ellenségei is nagy meg­becsülésben részesítették ezt a nagy magyar katonai elmét. Mindez természetesen nem gá­tolta meg, sőt inkább buzdítot­ta Rákosiékat, hogy a volt ma­gyar honvédelmi minisztert­­a háború végén, mint “elsőren­dű háborús bűnöst” kikérjék. A népbiróság életfogytigla­ni börtönre ítélte. A gyűjtő­­fogházból Hartára került az ottani fegyházba. És ott halt meg. Fogolytársai sokat be­széltek mély vallásosságáról. Éjjel-nappal Szent Ágostont . a Bibliát olvasta a fegyház­­ban. Úgy készült, nyugodtan s megbékü­lten a halálra. APA ÉS LEÁNYA A GYŰJTŐFOGHÁZBAN Vele együtt kérték ki a pes­ti kommunista hatóságok a leányát, Rátz Erzsébet írónőt is. Őt a népbíróság hét évi fog­házra ítélte. Egy id­eig a gyűjtő fogházban együtt ült apjával. A vasárnapi istentiszteleteken mindig látta egymást az apa és szeretett leánya. A fogház­ban alkalmazott kommunista spiclik persze felfigyeltek e­­zekre a néma találkozásokra is és csakhamar szét is választot­ták őket. Rátz Erzsébet Mária INGYENES A newyorki Magyar Irodal­mi Kör által fenntartott egyet­len ingyenes hétvégi magyar iskola,­­amely önkéntes taná­rokkal, kizárólag magára utal­va folytatja nemzetmentő mun­kássá­gát, a közönség élénk ér­deklődése mellett tartotta meg karácsonyi ünnepségét a new­yorki Árpád teremben. Az amerikai himnusz és a ma­gyar hiszékek el­éneklése 11 u­tán a Kör és az iskola vezető­ségie nevében Som­ody István méltatta a magyar iskola fon­tosságát New Yorkban és be­számolt a város más kerü­letei­ben is felállítandó iskolák ter­veiről, a kulturális, sajtó és is­kolai kérdések fokozatos tá­mogatására buzdítva­­a közön­séget. A szép műsor után a je­lenlévők hosszasan ünnepelték­­a műsoron szereplő növendé­keket és az iskola, valamint az Irodalmi Kör vezetőit, Bodán Margitot, a Kör elnökét, majd Balogh Lajost, dr. Török La­jost és Som­ody Istvánt, az is­kola vezetőjét, akik New York magyar gyermekeknek példa­szerűen vezetett, eme hétvégi otthonát életre hívták. * magyar iskola New Yorkban Közelgő események JAN. 21-én, pénteken este a hazelwoodi Magyar Ház­ban színházi est lesz! FEBR. 4-én este „Magyar mű­velődésünk Útja“ c. est a Magyar Házban FEBR. 6-án presbiteri vacsora a homesteadi magyar re­formátus egyháznál. Nosztrázra­ került, a közönsé­ges női bűnözök közé. Bünte­tése letöltése után azonban (Folytatás a 2. oldalon) Újabb, közvetlen hangu írás a „Havas-ügyben” — MOST “KIFIZETTÉK“! — Szalay Ferenc dugesnei elő­fizetőnk, régi amerikás magyar ember, volt ungvári lakos, — felháborodott hangú levelet irt a Szerkesztőségnek, — a­­melyben a többi közt ezeket ír­ja: . .“...már engem és több olva­sót is kezd háborgatni ennek a valamiféle ‘Havas Emilnek’ m esete. Annak Magyarország-és magyar-ellenes cikkei. Ha ő nem magyar, akkor hagyjon nekünk békét. Ha neki úgy tetszik, akár fel is akaszhassa magát, csak minket ne hábor­gasson és ne gyalázzon...“ * * * A levelet egyébként, amely a fentieknél még súlyosabb ki­tételeket is tartalmaz (!) — elküldtük Holtky Károlynak, ‘kiértékelés* végett... Szerk. FELHÍVÁS! Tisztelettel felhívjuk a Pittsburgh­ Egyesült Magyar Fegyházak és Egyletek Nagybizottságába tartozó tes­tületek szíves figyelmét arra, hogy az 1955. évre megválasztott kiküldötteik nevét és címét minél előbb adják tudtára a tit­kárnak. (cím­e: John J. Tóth, P. O. Box 5589, Pittsburgh 7, Pa.) A Nagybizott­tság idei első gyűlését 1955. január 23-án, vasár­nap délután 8 órakor tartja a pittsburghi Magyar Házban. — Kérjük a kiküldöttek szives megjelenését annál is inkább, mert­­az 1955. esztendőben működő tisztviselőket ez a gyűlés vá­lasztja meg és más fontos ügyben is dönteni kell. T. Kovács György, elnök. — Tóth J. János, titkár.

Next