Magyarság, 1955 (31. évfolyam, 1-45. szám)
1955-01-07 / 1. szám
MAGYARSÁG — HUNGARIAN PEOPLE A Hungarian Weekly serving the Mining and Industrial area of the United States of America. Issued weekly September to June, by-weekly July and August. Megjelenik hetenként szept.-jun.-ig, kéthetenként jul.-aug.-ban. Eugene Szebedinszky, Editor and Publisher SZEBEDINSZKY JENŐ, szerkesztő és kiadó Minden közlemény erre a címre küldendő: Post Office Box 5629 /--------------------- Pittsburgh 7, Pa. Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg, nem egyeznek feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjával. Felkérés nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. — Válasz* bélyeget kérünk minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 4753 Monongahela Street -Pittsburgh 7, Pa. A hazelwoodi Carnegie Libraryval szemben Phone: Jackson 1-6566—Szerkesztő-kiadó telefonszáma Entered as Second-Class Matter at the Post Otfice at Pittsburgh, Pennsylvania. Subscription rate f!o»r one year; $4.00 — Egyévi előfizetés: $4.00 Külföldi előfizetés: $5.00 Printed by Pannónia Printing Company 5403 Second Avenue — Pittsburgh 7, Pa. EZEN a jóöreg stílusú rajzon, amit mostani írásaim fölé sikerült előkotomom, csak az 1955-ös évszám a vadamat új... A “Baby”, mint látható, kilépett 0 óra 1 perckor és — hiába oly szeretetteljes a szakállas Öregúr, mellette, a kasza jelzi, bizony, majd itt az óra és 1955 is elbúcsúzik... — Az elmúlásnak soron következő esztendeivel küszködünk és hazudna a krónikás, hogyha azt állapítaná meg: “gondtalanul léptük át az új év küszöbét...’,’ — Azok a néhányan, akik csakugyan, minden gondtól megszabadulva, öröm-mámorban úszva, boldogan köszöntötték az új esztendőt, eleven példái voltak annak a kivételnek, mely a szabályt erősiti. — Ha másnak nem, a krónikásnak feltétlenül észre kellettvennie, hogy valami nincs rendesen ebben a mi világunkban... — Az elmúlt esztendőben túlságosan sokszor ijesztgettek bennünket a világesemények, meg a mindennapok is... Atofilbombák és ír-bombák lapulnak a nagy katonai magazinokban itt és állítólag túlolian is. A nemzetközi élet vezejtő politikusai valóságos diplomáciai tornai mutatványokat végeznek a porondon és zsonglőri ügyességgel pergetik kezükben a legborzasztóbb pusztító fegyvereket. Közben a békedalok sehogyan sem illenek bele a játékba, mert nagyon diszharmonikus hangok csapódnak a fülünkbe... Izgalom és izgalom. Csaknem állandóan... De hát, kinek kell ez? Az emberiség béke és szeretet, öröm után vágyik. Emberi élet után! )Md. • boldog családi otthont jelent. Munkát, pihenést. És soksok apró örömet keresünk a dijunkéban és a pihenésben... Biztos, családunk életét és jövőjét biztosító munkát, — melyből pl. tavaly sem jutott mindenkinek. — Pihenést. Csak egy egészen kevés nyugalmat, amikor a családfő gondtalanul lehet a családjáé. — Éppen az Óév utolsó napjain panaszkodott nekem egyik jó barátom, hogy csupán Karácsony »estéjén lehetett »együtt, békével fáz övéivel, az egész lesztendőt átroholta és oly fáradt már testben és lélekben egyformán. — Kellenek a vasárnapok, hogy lelkünk az írás igazságaiban megfürödhessék! És kell -e egy kis séta is. Kell, hogy magunkra tanulhassunk és időnként számot vethessünk, helyesen élünk-e? Kell egy-egy jó könyv! Kell néhanapján egy kis tiszta öröm és vigság, — hogy bizakodni is tudjunk az élet iránt, ne csak mindig félni tőle, — félni a jövőtől... — EZt a bizakodó mosolyt kerestem a krónikás Szilveszter éjjelén és nemaz ő hibája, hogy alig ittott látta csak megcsillanni... — Újév első napján, itt a szedőgép mellett sok-sok szeretettel gondolok a Magyarság kedvesOlvasóira és őszinte szívvel kívánom nékik, hogy az új évben találják meg azt az igazi emberi boldogságot, »melyről fentebb álmodoztam! Krónikás * * * TÚL mindezeken, — ideje, hogy sorra vegyem az eseményeket és történt»eket, melyek bennünket, »amerikai magyarokat közelben és távolabb érdekelhetnek. Megnyitom a zsilipeket az “»Erről-Arról’í rovat előtt, — hadd áradjon a hir és néhány jó tréfa mosolyt csalhasson belőlünk... Próbáljuk meg ,a jobbik felét nézni a dolgoknak, — azzal az öreg mondással, hogy: “Soha nem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna!” * ❖ * HALAS KÖSZÖNETET mondok azért a sokszáz, szebbnél szebb karácsonyi és újévi üdvözlő-levélért és a másféle, megrendelő- Vagy baráti-levelekben küldött üdvözletekért is, amelyekkel az utóbbihetekben Barátaink és ismerőseink elárasztották a Szerkesztőséget és a Kiadóhivatalt! — A párnapos szünetben legkedvesebb időtöltésem az volt, hogy sorra átolvastam valamennyit s erőt merítettem belőlük a további munkához. — * * * BAYER ISTVÁN családjában még Karácsony előtt gólya járás volt. Feleségének december 19-én a pittsburghi Maggie kórházban egyegészséges kisfia született. Az új polgár jó amerikaiasan Stephen Raymond nevét kapja a keresztségben. Acsalád öröme határtalan és a 6 éves Metyő boldogan babuskálja otthon fesirkéjét. Sok örömet,boldogságot kívánunk! * * * Dr. SZAUTTER MUTÁLY orvos, a budapesti Szent István kórház kiváló urológus sebésze és falorvosa apróka levélben értesített újabb családi eseményéről. A Heréikén égszínkék kis szalag-csokor az itt ez áld: “Paul Gyula Szán tér. December 6th, 1954. — Dr. and Mrs. Mihály Szauter.“ — A második gyermek ésegyben “trónörökös” hozzon ezernyi örömöt és boldogságot a New York állambeli Damnermoralban a Szauter-családnak. Mr. & Mrs. Edward W. Gail (Holéczy Lenke) * * * MAGYAR3ÁG 1955. január 7. A BUDAI VÁR... (Folytatás az 1. oldalról) nem engedték szabadon. Sőt, azóta már végleg nyoma veszett... Állítólag Szibériában van. Édesanya, persze ma is hazavárja.... A Rátz családnak a Vár nyugati oldalán, az alagút mellettszép kis egyemeletes palotája volt. Sok szép műtárggyal. Az ostrom a palotát földig rombolta. Rátz Tibor a szemtanuk szerint, utolsó körig, lépésből lépésre maga védtea családi palotát. Még az utolsó ágyúlövést is e romokon adta le... D. L., emigrációban lévő fővárosi ügyvéd most levelet irt nekünk, melyben pontosan leírja a fiatalhős halálát. Az ügyvéd egyik belvárosi, Kossuth Lajos utcai bérházban rendezett be elsősegélyhelyet. Öccse a légelhárító tüzéreknél szolgál, egyik kelenföldi átjárónál állította fel légelhárító ütegét. Január 8-án, reggel az ügyvédet öccse az ütege mellől hívta fel telefonon. — Itt vannak az oroszok Körülvettek. Innen beszéltek, »egy nyilvános, utcai telefonállomásról. Felszólítana már a Váriba, mert hála Istennek, a vonal nincs elvágva. Kértem, hogy mentsenek fel. Ha egy órán belül nem hívlak újból, »azt jelent, ho»gy fogságba kerültem. Pár perc múlva a telefon újra megszólalt: — Halló! Szabad vagyok! Egy páncélos jelent meg. Benne egy magas, fiatal főhadnagy. Felpakolt a páncélosnak egyik oldalára. Sajnos, akik a túlsó oldalra kerültek, azokat lelőtték a musizkák... A Vár eleste után ezt a légelhárító liszt civilbe öltözött, orvosnak adtaki magát és bátyjával együtt kórházat létesített a pesti Szent Imre kollégiumban. Ez előtt a kórház előtt állt meg még két hét kiúiva, egy falusi szekér. — Egy sebesültet hoztunk, kérem, — haldoklik. — Sajnáljuk, kérem, nincs helyünk. Vigyék máshová! RÁTZ TIBOR HALÁLA Az ügyvéd “orivos“ öccse azért megnézte a dumával letakart, lenyirt hajú haldoklót. Aztán Mrohant a bátyjához s félrehivta: — Azonnal keressünk egy különszobát. Valakit tegyünk át máshová. Azt más tisztet hozták be, aki engem kiszabadíltott. Tudod, kicsoda? Tudod, ki? — Rátz Tibor, a híres Rátz Tibor... A hőis fiatal tiszt egészen elváltozott már. Csak szép fasorráról ismerték fel. Bokalövésből gázödémát kapott. Orvos került elő, de hiába vágtukle egyik lábát térdig, másnara a mérgezésbe belehalt. Holttestét, persze, másnap a Corvin Áruházba vitték, ott volta halottgyűjtő... Onnan került idegen néven egy tömegsírba. Az ügyvéd tudja az álnevét...