Magyarság, 1955 (31. évfolyam, 1-45. szám)

1955-01-07 / 1. szám

MAGYARSÁG — HUNGARIAN PEOPLE A Hungarian Weekly serving the Mining and Industrial area of the United States of America. Issued weekly September to June, by-weekly July and August. Megjelenik hetenként szept.-jun.-ig, kéthetenként jul.-aug.-ban. Eugene Szebedinszky, Editor and Publisher SZEBEDINSZKY JENŐ, szerkesztő és kiadó Minden közlemény erre a címre küldendő: Post Office Box 5629 /--------------------- Pittsburgh 7, Pa. Cikkek, melyek íróik névaláírásával jelennek meg, nem egyeznek feltétlenül a Szerkesztőség álláspontjával. Felkérés nélkül beküldött kéziratokat­­ nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. — Válasz* bélyeget kérünk minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású.­­ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 4753 Monongahela Street -Pittsburgh 7, Pa. A hazelwoodi Carnegie Libraryval szemben Phone: Jackson 1-6566—Szerkesztő-kiadó telefonszáma Entered as Second-Class Matter at the Post Otfice at Pittsburgh, Pennsylvania. Subscription rate f!o»r one year; $4.00 — Egyévi előfizetés: $4.00 Külföldi előfizetés: $5.00 Printed by Pannónia Printing Company 5403 Second Avenue — Pittsburgh 7, Pa. EZEN a jóöreg stílusú rajzon, amit mostani írásaim fölé sikerült előkoto­mom, csak az 1955-ös évszám a vadamat új... A “Baby”, mint látható, kilépett 0 óra 1 perckor és — hiába oly szeretetteljes a szakállas Öregúr, mellette, a kasza jelzi, bi­zony, majd itt az óra és 1955 is elbúcsúzik... — Az elmúlásnak soron köv­etkező esztendeivel küszködünk és hazudna a króni­kás, hogyha azt állapítaná meg: “gondtalanul léptük át az új év küszöbét...’,’ — Azok a néhányan, akik csakugyan, m­inden gondtól megszabadulva, öröm-mámorban úszva, boldogan kö­szöntötték az új esztendőt, eleven példái volta­k ann­ak a kivé­telnek, mely a szabályt erősiti. — Ha másnak nem, a krónikás­nak feltétlenül észre kellett­­vennie, hogy valami nincs rende­sen ebben a mi világunkban... — Az elmúlt esztendőben túlsá­gosan sokszor ijesztgettek bennünket a világesemények, meg a mindennapok is... Atofilbombák és ír-bombák­ lapulnak a nagy katonai magazinokban itt és állítólag túlolian is. A nemzet­közi élet ve­zejtő politikusai valóságos diplomáciai tornai mutat­­ványok­at végeznek a porondon és zsonglőri ügyességgel per­getik kezükben a legborzasztóbb pusztító fegyvereket. Közben a békedalok sehogyan sem illenek bele a játékba­, mert na­gyon diszharmonikus hangok csapódnak a fülünkbe... Izgalom és izgalom. Csaknem állandóan... De h­át, kinek kell ez? Az em­beriség béke és szeretet, öröm után vágyik. Emberi élet után! )Md. • boldog családi otthont jelent. Munkát, pihenést. És sok­­­sok apró örömet keresünk a dijunkéban és a pihenésben... Biz­tos, családunk életét és jövőjét biztosító munkát, — melyből pl. tavaly sem jutott mindenkinek. — Pihenést. Csak egy egé­szen kevés nyugalmat, amikor a családfő gondtalanul lehet a családjáé. — Éppen az Óév utolsó napjain panaszkodott ne­kem egyik jó barátom, hogy csupán Karácsony »estéjén lehetett »együtt, békével fáz övéivel, a­z egész leszt­endőt átroholta és oly fáradt már testben és lélekben egyformán. — Kellenek a va­sárnapok, hogy lelkünk az írás igazságaiban megfü­rödhessék! És kell -e egy kis séta is. Kell, hogy magunkra tanulhassunk és időnként számot vethessünk, helyesen élünk-e? Kell egy-egy jó könyv! Kell néhanapján egy kis tiszta öröm és vigság, — hogy bizakodni is tudjunk az élet iránt­, ne csak mindig félni tőle, — félni a jövőtől... — EZt a bizakodó mosolyt kerestem a krónikás Szilveszter éjjelén és nem­­az ő hibája, hogy alig itt­ott látta csak megcsillanni... — Újév első napján, itt a szedő­­gép mellett sok-sok szeretettel gondolok a Magyarság kedves­­Olvasóira és őszinte szívvel kívánom nékik, hogy az új évben találják meg azt az igazi emberi boldogságot, »melyről fentebb álmodoztam! Krónikás * * * TÚL mindezeken, — ideje, hogy sorra vegyem az esemé­nyeket és történt»e­ket, melyek bennünket, »amerikai magya­rokat közelben és távolabb érdekelhetnek. Megnyitom a zsili­peket az “»Erről-Arról’í rovat előtt, — hadd áradjon a hir és néhány jó tréfa mosolyt csalhasson belőlünk... Próbáljuk meg ,a jobbik felét nézni a dolgoknak, — azzal az öreg mondással, hogy: “­Soha n­em volt még úgy,­ hogy valahogy ne lett volna!” * ❖ * HALAS KÖSZÖNETET mondok azért a sokszáz, szebbnél szebb karácsonyi és újévi üdvözlő-levélért és a másféle, meg­rendelő- Vagy baráti-levelekben küldött üdvözletekért is, a­melyekkel az utóbbi­­hetekben Barátaink és ismerőseink el­árasztották a Szerkesztőséget és a Kiadóhivatalt! — A párna­pos szünetben legkedvesebb időtöltésem az volt, hogy sorra átolvastam valamennyit s erőt merítettem belőlük a további munkához. — * * * BAYER ISTVÁN családjában még Karácsony előtt gó­lya járás volt. Feleségének december 19-én a pittsburghi Maggie kórházban egy­­egészséges kisfia született. Az új polgár jó amerikaiasan Stephen Raymond nevét kapja a keresztségben. A­­család öröme határtalan és a 6 éves Metyő boldogan babus­­kálja otthon fesirkéjét. Sok örömet,­­boldogságot kívánunk! * * * Dr. SZAUTTER MU­TÁLY orvos, a­ budapesti Szent István kórház kiváló urológus sebésze és falorvosa apróka levélben ér­tesített újabb családi eseményéről. A Heréikén égszínkék kis szalag-csokor az itt ez áld: “Paul Gyula Szán tér. December 6th, 1954. — Dr. and Mrs. Mihály Szauter.“ — A második gyermek és­­egyben “trónörökös” hozzon ezernyi örömöt és boldogsá­got a New York állambeli Damnermoralban a Szauter-családnak. Mr. & Mrs. Edward W. Gail (Holéczy Lenke) * * * MAGYAR3ÁG 1955. január 7. A BUDAI VÁR... (Folytatás az 1. oldalról) nem engedték szabadon. Sőt, azóta már végleg nyoma ve­szett... Állítólag Szibériában van. Édesanya, persze ma is hazavárja.... A Rátz családnak a Vár nyugati oldalán, az alagút m­ellett­­szép kis egyemeletes palotája volt. Sok szép mű­tárggyal. Az ostrom a palotát földig rombolta. Rátz Tibor a szemtanuk szerint, utolsó körig, lépésb­ől lépésre maga védte­­a családi palotát. Mé­g az utolsó ágyúlövést is e romokon adta le... D. L., emigrációban lévő fő­városi ügyvéd most levelet irt nekünk, melyben pontosan le­írja a fiatal­­hős halálát. Az ügyvéd egyik belvárosi, Kossuth Lajos utc­ai bérházban rendezett be első­segély­helyet. Öccse a légelhárító tüzéreknél szolgál­, egyik kelenföldi át­járónál állította fel légelhárí­tó ütegét. Január 8-án, reggel a­z ügyvédet öccse az ütege mellől hívta fel telefonon. — Itt vannak az oroszok Körülvettek. Innen beszéltek, »egy nyilvános, utcai telefon­­állomásról. Felszólítana már a Váriba, mert hála Istennek, a vonal nincs elvágva. Kértem, hogy mentsenek f­el. Ha e­gy órán belül nem hívlak újból, »azt jelent,­ h­o»gy fogságba ke­rül­tem. Pár perc múlva a telefon újra megszólalt: — Halló! Szabad vagyok! Egy páncélos jelent meg. Ben­ne egy ma­gas, fiatal főhad­nagy. Felpakolt a páncélosnak egyik oldalára. Sajnos, akik a túlsó oldalra kerültek, azokat lelőtték a musizkák... A Vár eleste után ez­t a lég­elhárító liszt civilbe öltözött, orvosnak adta­­ki magát és bátyjával együtt kórházat lé­tesített a pesti Szent Imre kollégiumban. Ez előtt a kórház előtt állt meg még két hét kiúiva, egy falusi szekér. — Egy sebesültet hoztunk, kérem, — haldoklik. — Sajnáljuk­, kérem, nincs helyünk. Vigyék máshová! RÁTZ TIBOR HALÁLA Az ügyvéd “orivos“ öccse azért megnézte a dum­ával le­takart, lenyirt hajú haldoklót. Aztán Mrohant a bátyjához s félrehivta: — Azonnal keressünk egy­­ kü­lönszobát. Valakit tegyünk át máshová. Azt más tisztet hoz­ták be, aki engem kiszabadí­­ltott. Tudod, kicsoda? Tudod, ki? — Rátz Tibor, a híres Rátz Tibor... A hőis fiatal tiszt egészen el­változott már. Csak szép fas­orráról ismerték fel. Bokalö­vésből gázödémát kapott. Or­vos került elő, de hiába vágtuk­­le egyik lá­bát térdig, más­­n­ara a mérgezésbe belehalt. Holttestét, persze, másnap a Corvin Áruházba vitték, ott volt­­a halott­gyűjtő... Onnan került idegen néven egy tö­megsírba. Az ügyvéd tudja az álnevét...­­

Next