Magyarság, 1955 (31. évfolyam, 1-45. szám)
1955-01-07 / 1. szám
4. oldal ERRŐL-ARRÓL SZILA ESZTER éjszakáján az idén is, mint minden évnek a végén, amolyan évzáró-viziten jártam végig a t. “Kiadóhivatal” önagyságával karöltve, a környékbeli Magyar Házakat... van belőlük szép számmal, úgyaztán valamennyiben nem is tehettük tiszteletünket a Rendelkezésre álló pár óra alatt... Természetesen, mindig a szereksztőségi ‘kávé’ jóindulatától függ, hogy lova siekerül eljutni. Három éve a ‘Zsuzsi’ nevű alkalmatossággal küszködtünk a hóban, éppen az éjféli harangszó idején. Nem akart felindulnia beste jószág. Nehezen is húztuk át azt az évet... Tavaly a tizennyolcéves ‘Vera’ hévvel robogott velünk mindenfele, de az idén már eszében sem volt felnek mienmi a ‘duskéni’ Magyar Házig. Lent, a hegy tövében megtartott gyors szerelői konzílium megállapította, hogy legokosabb hazafelé irányítani a kocsi rúdját, mert Vera gyógyíthatatlan, rákja van! Szaknyelven: ‘ klacskák ’ a baja. Így ver a sors engem a Verrával. — Azt hiszem, válás lesz belőle és nem renoválás. Már szemezekegy csinos kis feketével... ‘Hűtlen elhagyás’ címén nem megy, mert a klacsrák komolyabbak és éppen elég «ahhoz, hogy Vera kilépjen a szolgálatból. Megtette már a magáét. És megette a magáét! Utóbb már olvasatlanul fogyasztotta a benzint meg az olajat. Azt hiszem, a falánksága következtében kapott rákot... — Vissza a Szilveszterre, azért McKeesportra mégis eljutottunk. A híres Thegze-zenekar húzta ott hajnalig a talpalávalót. A nagteram zsúfolásig tele volt, sok kedves régi ismerőst, barátotköszönthettünk és örömmel állapítottuk meg, hogy Garancsy elnök és Marosán alelnök arca a megelégedést sugározza a szép sikertől. — Homesteadon Tóth H. János elnök gondoskodó vendéglátásával az élen az egész tisztikar boldogan szorított helyet az állandóan érkező Vendégseregnek. Régi, kedves társaságok verődtek össze és vidám poharazás közben várták az új esztendőt. Tóth P. János titkárral csak az utcán foghattunk kezet, munkába kellett sietnie. (Egész éven át dolgozni fog! No heed!) — East-Pittsburghba nem juthattunk el, pedig szívesen köszöntöttük volna ottani baátainkat is, hallottam, hogy a mulatság ott is remekül sikerült...— Springdalen, a Verhovay Otthonban két zenekar játzott és fakadt dolga elég, a hangulathoz mérten. — Leírhatatlan az a megnyugtató, békés pöfögés, amit aztán itt, Hazelwoodon csapott a Vera... Igaz, főleg számunkra volt jóleső érzés, tudni azt, hogy ha itt leheli ki a lelkét, akkor innen már hazatalálunk mindenképpen... A mögöttünk és előttünk robogó kocsik vezetői annál többet bosszankodtak, mert a Verzs, az öreg vas, úgy viselkedett, mint az a bizonyos csodaszarvas: fülök elől-hátul... Miondaszerűen jártunk: “Köd előttünk, köd utánunk...” — Szóval, mégiscsak sikerrel landoltunka hazelwoodi Magyar Házban. Ahol akkora tömeg volt, hogy szinte be sem fértek! Szilvássy János elnök oda volt a gyönyörtől. A hosszú újamerikás asztalnál is remek hangulat volt, Zöld Géza kezében a cigarettám tüzétől kipukkadt egy nagy léggömb.... Azután meg már minden igyekezetem hiábavalóvolt, senkinél sem volt tartalék gumigömb... Később a lenti termekbe tódult a tömeg. Alig sikerült zárárát megállapítani. Pár szóban összefoglalva, ilyen volt az idei Szilveszter városunkban. Bármerre jártunk, mindenütt hiányzott sok régi kedves arc. A hangulat látszólag megvolt, de nagyon sokan inkább otthon fogadták az új év beköszöntő perceit. * * * * JEAN SMITH a neve annJak az ifjú hölgynek, aki angol levélben fordult hozzám, hogy a következőket tegyem közzé: “University student, English and Hungarian major, wishes Hungarian language assistance, in exchange far Englih help. Only displaced persons. Write; Miss Jean Smith, 793 E 203rd. Place, Euclid 19, Ohio.” — Please... * * * T. KOVÁCS GYÖRGY, a pittsburghi Nagybizottság kiváló elnöke az eternit hetekben kórházi ápolásra szorult. Mintap belátogatott a szerkesztőségbe és kérte, hogy továbbítsam hálás köszönetét mindazoknak, akik őt betegsége idején meglátogatták és vigasztalták. Jó egészséget a továbbiakban P. A család karácsonyi istentiszteletről jött haza... A papa a prédikációt kritizálta,a mamának a kórus nem tetszett, a leány szerint az orgonaijáték lehetett ,volna jobb... Végül megszólala kisfiú: — Ugyan, hagyjátok már abba! Azért az 5 centért, amit a papa a család nevében a perselybe dobott, eleget kaptunk!! * * * SVÁJCBAN él egy kedves jó barátom, kitűnő festőművész, akivel levelezés során kerültem közelebbi nexusba. Régen. Most már oly kevés időm van, hogy valami ritkán jutok levélíráshoz. Ezért sokrégi barátom is erről. Ha barátaim maradnak úgy megértenek! Hetenként írok, bőven. Nekik is. Az én svájci művészemnek itt mondok köszönetet azért, hogy hetenként egy csomó európai újságot és képeslapot küld. Másfelől a világ minden részéből kapok újságokat, de nem olyan szorgalmasan, mint Svájcból. Többet kérek! — Lapunk érdekében. Kár, hogy svájci barátom nevét nem írhatom meg, otthoni rokonai miatt... — Jön még arra idő! * MAGYARSAG Külföldiek jelentkezése Mindazoknak, akik ebbenaz országban laiknák, akár külföldi állampolgárok, akár hontalanok (CP) 1955. január 31-ig feltétlenül be kell jelenteniük állandó lakcímüket a Bevándorlási Biztosnál (Commission of Immigration and Naturalization), így rendelkezik az 1950. évi Belső Biztonsági törvény, melyet 1952. december 24-i hatállyal a Bevándorlási és Polgárosodási Törvénybe is belefoglaltak. A jelentkezés la Form 1-53 számú űrlapon történik, mely minden i postahivatalnál, vagy bevándorlási és polgárosodási hivatlalál kapható díjmentesen. A kitöltött és találrt űrlapot személyesen kell a postahivatalban, vagy a bevándorlási és polgárosodási hivatalnál átadni. Nem szabad tehát egyszerűen a postaszekrényibe dobni! HÁLÁLEVÉL “Musculaid” 1143 Hillcrest Er. SOUTH BEND 17, Ind. Kedves Tóth Úr! Ezelőtt vagy három héttel, amikor megrendeltem három üveg (egy készlet) “Musculaid” méhorvositágot, $1.89 centiért, csakis a legutolsó kétségbeesésemben tettem, emberfeletti kínos fájdalmaim voltak. Akkor már 6 hét óta olyan ágyban fekvő beteg voltam, hogy ágyamban is csak segítséggel tudtam megfordulni. A világon már mindenféle orvosságot kipróbáltam, de hiába. Legutoljára is az exray azt mutatta, hogylábaimban a csontok a csípőig kezdenek megpuhulni. Lábaim már jéghidegek voltak. Kedves férjem már azt hitte, amputálásra is szükség lesz. Amikor azonban az Ön kitűnő “Musculard” orvosságával a férjeim erősen bedörzsölte lábaimat, megszűntek fájdalmaim és boldog örömmel ismét vissza tudtam menni a munkámba, ahol már 35 éve dolgozom. Ha templomba megyek, mindenki megáll és csodálja, hogy milyen rugalmasan megyek. És imádkozom Jaizért, hogy a jó Isten felruházta a kis méhecskéket a fullánk méreggel, ezzel a természetes szérummal, amely megmentetteaz életemet. Vagyunk Önhöz a sírunkig hálás tisztelettel és szeretettel, Mr. és Mrs. Louis Gergely 260 Fortuna Street, Detroit, Michigan — Csak tudnám, mit vegek ,a feleségemnek a születésnapjára ? —A legegyszerűbb, kérdezd meg tőle, mit szeretne? — Hogyne! Az nekem drága ! 1955. január 7. Szép és jószabású ruhát szeretne? Látogassa meg még ma: BARTER JÓZSEF MAGYAR SZABÓT Pittsburghban legnagyobb választék ruha-anyagban! Telefon: GRant 1-5122 441 Sixth Ave. Pittsburgh Pa. R. R. Schwerha Funeral Home Magyarul beszélünk! — Ambulance Service 546 THOMPSON AVE. DONORA, PENNA. OROSZ JULISKA / saját szerzeményei OROSZ LEMEZEN. WHOD, HOMESTEAD, PA. I. “Husvét napja” “Édes szivem” II. “Anyám, Királynő” “örökre” 5034 Irinoco St, Pgh. 7, Pa. A két lemez ára: $2.00 KATRINCSÁK JÁNOS, Munhall Pa iból kedves hangú kísérőjevéllel küldte beelőfizetését. Nem szoktuk ismertetni a hasonló sleiveleket, pedig sűrűn érkeznek, de ezúttal kivételt teszünk: “...és engedje meg Szerkesztő Úr, hogy a jó Istentől sok áldást kívánjak Önnek és Családjának azon alkalomból, hogy sok küzdés és nélkülözés közepette, ilyen rövid idő alatta Magyarságot naggyá és magas nívóra emelte. (Mi, Pittsburgh- környékiek, szinte naponta látjuk a mi szerkesztőnknek hatalmas erőfeszítését, hogy éjt nappallá téve dolgozik a gépe mellett... Amint a pap nem egy embernek prédikál, éppen úgy a lapot sem egy embernek írják, hanem minden Olvasónak, hogy ki-ki megtalálhassa benne azt, ami őt érdekli, az ő cikkét, az ő olvasnivalóját! Szívből gratulálok és hiszem, hogy velem együtt sokan büszkék a pittsburghi Magyarságra!” — Hja hiszik, ha nem, pirulva szedtem a fentieket, de akkor lennék képmutató, ha azt mondanám, hogy nem jóleső érzés, amikor régiamerikás magyaraitól is kapok pár biztató szót. Ebből látható, hogy a Magyarságaz összmagyarságé és páresztendős munka árán sikerült túltennie magát azon, hogy csupáncsak a helyi igényeket szolgálja, hanem átfogó jelentőségű cikkei egész Amerikában, minden jelentősebb magyar szigeten hétrőlhétre komoly érdeklődést keltenek. Köszönet, Mr. Katrincsák! * * * PERSZE, nem színültig tejfel a mi életünk simán, ment akiad itt-ott másféle levél is: “...lapom lejárt, ne küldjék többé, mert a nívója engem nem tud kielégíteni...”és ilyesmit iskaptunk: “...majd megrendelem ,a lapot, ha már kiforrta magát...” — Hja, az első levél íróját otthon, gyerekkorában mindig az asztal körül kergették, ha nem olvasott Ovidiust és később csak azért nem olvasta Shakespearet eredetiben, mert hát nem tudott angolul, így aztán meg kellett elégednie a Bivalybambádi Híradóval, mert az olcsóbb volt, mint a Friss Újság. A második megegyezik az előbbivel, csak, ha lehet, sokkal kényesebb az eszemadta! — Mindkettőnek inkább egy elhagyott szigetre kellett volna kerülnie, semmint Amerikába, ahol, lámcsak-lámcsak még igényekről is beszélgethetünk... Az, hogy milyen anyagi gonddal jár itt a magyar betű életbentartása, — már jelentéktelen az ő műgondjaik mellett. Good luck! * — Mi van az ön férjével, Smikkáné? Tegnap az irodában egyszer csak felállt az íróasztala melöl és körbe-körbe járta az irodát.... — Ó, én már tudom! Újabban alvajáró...