Magyarság, 1960 (36. évfolyam, 1-46. szám)
1960-01-01 / 1. szám
m symsM 12 cents per copy “MAGYARSÁG” — “HUNGARIAN PEOPLE” Egyes szám ára 12 cent se Vol. XXXVI. évf. PITTSBURGH, PA. —U. S. A. 1960. január 1 No. 1. szám. Ö-Év estéjén „Akarom, fontos ne legyek magamnak!” Mit búsúlsz kenyeres ! Mikor semmid sincsen! Sem Anyád, sem Hazád, sem Apád, sem tanyád! Talán még a gúnyád se a tiéd, mely tizenöt év bús kóborgásában megszikkadt inaidat takarja, — mert idegen és nem magyari! Ne búsúlj, kenyeres !! Mit búsúlsz, kenyeres? Most mikor elmúlt ez az év, amit mi, emberek úgy hívtunk, hogy 1959...? Mit búsúlsz kenyeres ? Talán azért, mert ha éhes vagy, a sarki péktől kenyeret lopsz, hát becsuknak? Helyes. “Ne lopj!” D* ha bolod az Ifjú .“ Felnőttek fele"" -nek emlékeit és rod a szülőföldet, asztességet, a becsületet, az erkölcsöt, a nemzeti érzést, a vallást, az Istent — van még tovább? Igen, a Karácsonyból biznisszel a kis Jézust! — Akkor senki sem büntet meg érte... Mit búsulsz, kenyeres? Talán amiatt, hogy ha egy antibolsevista vezér Münchenben, vagy egy jó dán diplomata New York közepén eltűnik, akkor a nyomozás “öngyilkosságot” állapít meg, vagy esetleg holtpontra jut... Ne ezeken búsúlj, kenyeres ! Búsúlj azon, hogy" Te ott tudtál állni, kitárt mellel és széjjel vetett lábbal Görbéénél, Isonzónál és a Donnál s a pesti aszfalton szilárdan. — Hogy az után minden kapcabetyár és minden álhumanista és lúdtalpé, nemzetközi csirkefogó gyermeknyi gyermekként az orrodnál fogva tudjon vezetni. Búsulj csak kenyeres! Most az óév végén és az út elején nagy búsongó nekibúsulással! Mert mindennek Te vagy az oka! Nézz önmagadba s nézz körül. — Betulfenita etapin ghrdlu dnfwyp vbgkS.) Ezzel a nyers és hibás sorral kezdem. Az én hűséges kis Barátaimmal, “akik” éjjel-nappal velem vannak, szedőgépem billentyűi alatt, összes jó és rossz tulajdonságaikkal, még a “becsúszott’’, ide nem való ‘g’ betűcskével is... Holott mi sem lenne könynyebb, mint honfibánat mesterséges könnyében áztatott, mázsás súlyú szavakat egymás után rakni és többfelé bevált, kopott közhelyeket elsütni a jó reklám reményében és úgy meghirdetni. Hogy pontosan TíZ éve szerkesztem ezt az amerikai magyar újságot. Csiklandoztató az a gondolat is, hogy jó amerikai szokás szerint valami alkalmas nagy teremben itt, Hazelwoodon, a város régi magyar negyedében egy zsíros banketet rendezek saját magamnak és ártatlan és meghatódott ábrázattal foglalom el a főhelyet, (feledve, hogy hányan dobták vissza a felkínált bankét jegyet...) Harmincéves jubileum se lenne rossz. Ennyi idő telt el felettem a ‘‘Körösvidék’’ című békéscsabai napilaptól a pesti “8 Órai Ujság’’-on át a pittsburghi “Magyarság’’-ig, ahol én vagyok a “nyilas” szerkesztő. (Cudar világ ez, ahol “Csodálkozó János” a nyilas!! Az se lenne utolsó “biznisz’ — hogyha ‘‘Néma Bált” csapnék, amihez nem kell terem és cigány sem, "ünneplő közönség” meg semmiképpen, csak párezer “ticket”, amit megválthatna a legtávolabb lakók. Olvasónk is... Ilyen és hasonló lehetőségek helyett a tizedik évfordulón inkább az alábbi Reményik verset választottam mottónak: Engedtessék meg nekem, hogy érdemtelenül a magaménak valljam ennél a megállónál Isten segítségét kérem, hogy adjon nekem erőt ezekhez a gondolatokhoz való ragaszkodáshoz. * Az első 25 év néhai Fiók Albert érdeme, aki a Magyarságot 1925. augusztusában életre hívta és jó magyar Szívének melegével éltette a negyedszázad során rendíthetetlen hittel és kitartással! A MAGYARSÁG betöltött harmincöt évéből immár éppen kilencet dolgoztam át eddig. — 1950. január 1-től mostanáig pedig 10 évet mutat a kalendárium... Úti képek... Az én éveimről sokat írhatnék, de inkább csak a legújabb testvérek kedvéért diőhéjban adok pár apróságot az amerikai magyar újságírás “titkaiból” . . . Azt, hogy valamennyiük sorsa ugyanaz, amikor kiérkezünk. Azt, hogy ipari szaktudás és angol nyelvtudás nélkül mit érhetett egy magyar újságíró. Ha nem akar beállni a Tagadás Szellemének szolgálatába, (ahogy Erényi Géza írta.) Azt, hogy lehet kugliállító, lehet dacos téglahordó és vízgyári segédmunkás, ahogy én lehettem. Azt, hogy a gyári “pedából” vásárolhat egy sír szélére jutott, — párszáz utófizetővel rendelkező magyar hetilapot és egész életére szóló jegyességre léphet a — szegénységgel! Azt, hogy beletanul a nyomdászatba és szívhatja az ölömgözt, ha hagyják... 450-ről 2.000-re . . . Azt, hogy kilenc évi szakadatlan erőfeszítéssel 450 előfizetői létszámról közel 2.000-re lehet jutni! Ennek legszebb bizonysága a címoldalán díszelgő XXXVI. évfolyamot jelző szám. Meg kell írnom, hogy nagyon boldog vagyok, mert meg tudtam menteni a magyarságnak ezt a pislákoló kis fényét az amerikai magyar újságok végzetétől! Megírhatom joggal, hogy ez a “haditett” csak azért sikerülhetett, mert nem elégedtem meg azzal, hogy a kezemben tartott fáklya csak a nyári piknikek sötét bokrai alá világítson, hanem arra törekedtem, hogy magasabbról jóval messzebbre ragyogjék! Hálás vagyok azoknak, akik ezt a világító őrtüzet meglátták nagy Amerikában mindenütt, ahol árva magyarok élnek. Orról még később írok.) Más nyelvűi lapok . .. Amerikában fele 239 idegen nyelvű újság van. 10 nagy váróéban 116 nyelven szerkesztik. 2,198,000 az előfizetői összlétszám. Ebben a Magyarság 2,000 előfizetője se benne van... Külön érdekesség, hogy miképpen alakul ki a sorrend. Nemzetiség szerint mi, magyarok a 9. helyen vagyunk. Megelőznek bennünket a következők: zsidók, németek, olaszok, lengyelek, oroszek, spanyolok svédek és franciák . . . Harminc sincs! Tíz évvel ezelőtt még kb 30 magyar nyelvű újság élt itt, ma már vagy hattal kevesebb van. Aki ideérkezik, szinte természetesnek találja, hogy édes anyanyelvén írt újságot olvashat. Időbe kerül, míg rádöbben, hogy bizony ez nem is olyan “természetes", észreveszi, hogy Imiít-amott afféle "helyi”, házi nyomtatvány lát napvilágot és dagad a keble, amikor becses nevét felfedezi papja jóvoltából. De kevés azoknak a száma, akik pár év alatt rájönnek, hogy bizony minden lap mögött ott van valaki, aki nemcsak a pletykára gondol, hanem a nyomdaköltséget is előteremti. Aztán csoportok alakulnak egyegy lap körül. — Olyan csoportok, melyek megelégszenek a gyászhírekkel, meg hogy ötvencente a templomi adományuk mellett ott van a b. nevük. — Szellem? Irány? cél? Magasabb (Waytana ■ ) MEGINT EGY JUBILEUM! — ÚJABB TÍZ ÉV ELŐTT — KILENC ESZTENDŐ UTÁN — MIÉRT VOLT A HAJSZA? — MI TUDJUK S ŐK IS TUDJÁK! — “AKÁR A DON PARTON” — Komoly kérelem minden Előfizetőhöz — „Jóakarat. — elég lesz ez a szór Reményik Sándor. AKAROM Akarom, fontos ne legyek magamnak. A végtelen falba legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. 1 jegyek szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak. S az emberek, mikor a mezőn járnak, .1 virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek kendő, mely könnyet töröl. Legyel: csend, mely mindig enyhet ad. S kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s neadjam, soha, hogy vagyok Legyek délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem. Legyek délibáb a rónaságon, Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fél a magas égig. Ieggeli drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyetl a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, alit a tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mély végtelenbe sír, Míg le népi teszi a művész a vonót. «AU OÁJk 451 Lanaa Ave Barfield.