Magyarság, 1962 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1962-01-05 / 1. szám
„MINDENKI LÉPIK EGYET,, Utolsó gyűlésnapon Afrika egyre kevesbedő vadonjait, a “póki”-t járó természetkutatót, vadászt, — amint azt sok leírásból olvashatjuk, — nemcsak a százfontos, nagyagyarú elefánt-bika félelmetessége, a nagy ragadozó macskák bátorsága, pillangó szökkenésű antilopok és gazellák kecsessége, a trópusok titokzatossága, ami lenyűgözi, hanem azok a léptennyomon található, távolról oly magányosan álldogáló, sziklatuskókhoz hasonlatos termitadombok sajátossága és csodálatos felépítése is. Ezeket az apró,újabb vizsgálatok szerint kb. 1 milliméteres golyócskából, többméteres magasságra készült) kis “várakat” nem emberi kéz alkotja. Még nem is valami, szerintünk magasabb szellemi nívón álló állat, hanem az egy centiméternél alig nagyobb, jól ismert, hangyáinkhoz többékevésbbé hasonló termeszek ezrei, százezrei és milliói, szívós, kitartó munka által, hónapok, évek hosszú során át. Éspedig olyan erősre, hogy a bőrének tisztogatása végett hozzádörzsölődő, sok mázsás kafferbivaly, orrszarvú, de még az elefánt súlyára sem roppan össze. Dacol az egyenlítői nap tüzes sugaraival, fákat tördelő viharaival. Csákánnyal széjjelverni aligha lehet, lerombolásukra dinamit szükséges! Lakói, illetőleg azok munkáscsoportjai, ha vándorlni kezdenek, őrlő rágókészülékük ellen csak az üveg, az acél és a kitűnő minőségű beton tud ellentállani! . . . Más mindent, lassú, kitartó munkájukkal — porrá őrölnek! Ha nem egy nap, úgy egy hét s ha nem egy hét, akkor hónapok alatt!!! Ez a kép jutott eszembe, gr. Wass Albert: “Újesztendős beköszöntő” c. cikkének olvasgatása közben! Melynek gerince a mikszáthi Apró István csizmadia mester filozófiája: “Mindenki lépik egyet . . . ! S ha mindnyájan lépünk — csak egyet, (nem ugrunk, és nem repülünk, mert az már Daedalusz és Ikarusz óta a mai legmodernebb “jet” repülőgépekig kockázatos dolog), — előre haladunk! Csak az a fontos, hogy — “ M I N D E N K I ” — és felfelé lépjen csupán csak egyet!!! ___________ Nem szeretnék ünneprontó lenni, amikor iderajzolom a minden magyar bokorban lapuló “kézlegyintők” savanyú önvigasztalan, lemondó gondolatláncát. “Hja, szép, szép, minden szép ... — de mi, magyarok, naturánknál fogva alkalmatlanok vagyunk az aprólékos, hangyaszorgalmat igénylő komoly munkára. Mi magyar 61 miliméter átmérőjű, magunkrágta sár-golyócskákból nem tudunk termeszek módjára — várat építeni! Sziklákat döntögetni, szálfát öklelni, dühödt bikát megfékezni “le a völgynek, fel a hegyre, vadcsapáson, vízomláson” farkast űzni, f élve-halva‘ megkeríteni mindig lesznek Toldi Miklósaink, Szibinyáni tankjaink, — a fehér csodaszarvas után meotiszi ingoványokon vágtató daliáink és leventéink! — De kőkockákat rakosgatni, lassú vízpartot mosni, — az nem magyarnak való munka! Vagy repülünk, vagy zuhanunk, "bátran” a vérpadra lépünk, de nem tovább ...” ___________ Ez pedig csak az a bizonyos “turáni átok", — ami nincs! Szemenszedett hazugság, idegenek által belénk sulykolt áfium, kényelmes beképzelés, szóval egyszerű rágalom. Halász-svadász, majd nomád állattenyésztő, később földművelő fajtánknak nem volt türelme? Kitartása az állhatatos munkában? A vad és hal járását, szokását kiismerni? Csikót nevelni, búzát termelni, vad sziket termő televénnyé szelídíteni? — Dunát Tiszát szabályozni és országot építeni lehet csak úgy — “over night”??? Az ősimagyar ipar remekeit, a cifraszűrt, annak szironyos varrottasait, a díszített csikóbőrös kulacsait, csizmáit s a pásztorok karikásainak a cifra nyeleit, népi művészetünk oly sok virágait lehet-e vájjon “piece work’ módjára, “hurry up” csinálni??? Céheink nem állottak fent évszázadokon keresztül? Vármegyéink és országunk alkotmányát, — ha hála az Égnek, nem is vagyunk 'Vereinvolk’, — talán idegenből plántáltuk? Tehát tudunk mi, magyarok, csak egyszer akarjunk lépésről-lépésre, fokrólfokra haladni s nem szalmalánggal, szüreti tarack-durrogatással mulatni! Idézett cikk (amit ebben azámunkban is közzé teszünk) —ti, hrát, melyen ha-lá# _~7’ —, jusm Ken,ve ennek lehetőségét is azáltal, hogy az összes egyesületeink, melyek szabadföldön működnek, anélkül, hogy torzsalkodniok kellene, választhatnak egy-egy képviselőt, akik aztán együttesen választják azt a hét tagú bizottságot, mely “Szabad Magyarok Központi Bizottsága” néven előre tudja vinni az emigráció igen lassan és nagyon sokszor görbe összeviszszaságban bandukoló szekerét Wass Albert indítványának legnagyobb hordereje abban van, hogy eleve kizárja az érdemtelen érdekcsoportok “érdekeltségét” azáltal, hogy — egyszerű számtani alapon, — vagyis minden egyes megkezdett 100 tag után egy választó képviselőt (elector) — hozza javaslatba. Tehát nem az UNO ostoba alkotmánya szerint, ahány tag annyi voks, tekintet nélkül, hogy a “tag” párezer zulukaffert képvisel-e, vagy sokmillió kultúrnépet. Hanem, hogy gazdálkodott és mennyi tagot tudott és mennyi magyart tudott az alá a zászló alá csoportosítani, amit képvisel. Még csalás sincsen! Mert a tagok után fizetendők az 1-1 dollárok, így a pár személyes “klikk” nem tud csak egy képviselőt küldeni a válasz Az UN Mandátumvizsgáló bizottsága az előző évek döntéseihez hasonlóan újra ellenezte, hogy a magyarországi delegációt a közgyűlés tagjai közé befogadja. Azzal indokolták a javaslatot, hogy a magyarországi rendszer nem tartja be az NN határozatait s nincs jele annak, hogy ezt a magatartását megváltoztatná, így nincs ok arra, ez mi államm-vizsgáló Bizottság az 1956 óta kialakult gyakorlatától eltérjen. Az USA nevében Mr. Plimpton kifejtette, hogy a magyar kérdés lényege az, hogy a szovjet fegyveres árok a szabadságharc alatt kialakult törvényes magyar kormány és a magyar nép ellenére tartózkodnak Magyarország területén, a mai napig is. Végül a Közgyűlés 73 szavazattal 1 ellenében a Bizottság javaslatát elfogadta. Tízen tartózkodtak a szavazástól. A MAGYAR KÉRDÉS 1961. december 21-én, — hajnalban, utolsó tárgysorozatként került az MN közgyűlése elé. Elsőnek A. Stevenson, az USA fődelegátusa szólalt fel. —Hangsúlyozta, hogy a magyar kérdés tárgyalása nem a hidegtáska ... Fogjunk össze és az 1962-es új esztendőt tegyük eredményesessé szemben az elmúlt 16 év sok szalmacséplésével . . . Dr. B. A. háború folytatását jelenti. Ellenkezőleg, azt kívánja elérni, hogy Magyarországon szűnjön meg az idegen és kolonizáló uralom! A. Stevenson a továbbiakban hangoztatta, hogy a magyar kérdést tárgyalni kell, mivel idegen fegyveres erők a magyar nép akarata ellenére" Magyarországon tartózkodnak, üldözik és börtönbe vetik a magyar polgárokat, továbbá mindezek megváltoztatására sem a szovjet kormány, sem a magyarországi tényezők nem mutatnak hajlandóságot. A magyar ügy mellett felszólalt még T. Plinsoll (Ausztrália) és Sir Patrick Dean (Nagybritannia), a míg ellene a szovjet képviselője és külön engedéllyel a magyar kiküldött. A Közgyűlés végül is 49:17 arányig, elfogadta Sir Leslie Munro dec. 1- én beterjesztett jelentését és “...sajnálkozását fejezte ki, hogy a szovjet kormány és a jelenlegi magyarországi rendszer továbbra sem teljesítik az UN magyar üggyel kapcsolatos határozatait. — utolsó tárgysorozati pont volt az N-ben a magyar ügy... - Nem vették be a kádári küldöttséget • Perth Amboy, N.J 12 cents per copy “MAGYARSÁG” — “HUNGARIAN PEOPLE” Egyes szám ára 12 cent, cdol. XXXVIII. évfolyam. PITTSBURGH, PA. —U. S. A. 1962. január 5. No. 1. szám. A DALAI LÁMA 4000 főnyi “privát hadsereggel” rendelkezik és csak az alkalomra vár, hogy Tibetet a kínai kommunista uralom alól felszabadíthassa.