Magyarság, 1964 (40. évfolyam, 1-43. szám)

1964-09-18 / 31. szám

"MAGYAR HÍRNÖK" PY Box 27 New Brunswick, N.J. 12 cents per copy “MAGYARSÁG” — “HUNGARIAN PEOPLE” Egyes szám ára 12 cent Vol. XL. évfolyam. PITTSBURGH, PA. — U. S. A. 1964. szeptember 18. No. 31. szám. Ezeket.i­óz: Felejthetetlenül szépen sikerült banker volt Pittsburghban Ahogy a magyar templomo­kat és magyar egyesületeket a régi amerikás magyaroktól kaptuk,­­ ugyanúgy maradt reánk ez az újság is, America egyik legrégebbi hetilapja! Négy évtizeddel ezelőtt az akkori pittsburgh­ i magyarság egyik élenjáró közszereplője, néhai Fick Albert, volt óhazai nyomdász­mester, ne­héz anyagi körülmények kö­zött megajándékozta az ame­rikai magyar életet ezzel a hetilappal! Ahogy azóta is a legtöbb ilyen vállalkozásnál az egész család dolgozik, csakhogy az újság megjelenjék, — akkor sem volt másként. — A Fiók­házaspár egyetlen szemefénye­ a 12 éves Aladár vitte ki a nyomdából a MAGYARSÁG legelső számának példányait a hazelwoodi Magyar Házba, ahol az emberek már nagyon várták a “papírt”. — A hálás megemlékezésnek kívánok most kifejezés adni, amikor ezekket a sorokat sze­dem. Néhai Fiók Albertről, a MAGYARSÁG alapító fő­­szerkesztőjéről, az én kedves atyai jóbarátomról, “Berci­­bácsról”, akinek gondos út­mutatásával vettem át ezt az újságot 1950 január elsején. Akkor 25 évnek megany­­nyi hete volt már mögöttünk s éreztem Berci bátyám tekin­tetéből féltő szeretetet, — hogy mi lesz majd az ő oly sokat babusgatott gyermeké­ből, ebből az újságból . . . A sors úgy akarta, hogy én vigyem tovább a zászlót! Fiának az Úr magasabb és nemesebb feladatot rendelt! Önként vékáit őrhelyemen mindig érzem, hogy az öreg huszár, Berci bácsi szeretettel néz le reám a Hadak Útjáról, és mit nem adnék érte, hogy­ha most, amikor majd fiáról, az amerikai magyarság nagy büszkeségéről írok, mögöttem állhatna és nézné ezt a vén szedőgépet. __ Tudom, dolog lenne, kimondhatatlanul! Peregnek a betűk. Meg se lehetne állítani, mert az a szellem diktálja a gondolato­kat, mely életre keltette ezt az újságot. Jómagam meg, mint ennek a betű­fáklyának ér­demtelen stafétafutója, igyek­szem nyomon követni azt a fellángolt, őszinte lelkesedést, melynek szemtanúja lehettem a on'nan Pittsburghban, a fé­nyes Hilton Hotel hatalmú termében, ahol köz­el ezerfőnyi magyar közönség ünnepelte a megye, a város előkelőségei­vel együtt Fiók A. Albert megyei törvényszéki bírót. A méltóságteljes bankernek minden résztvevője csak arra gondolhatott, hogy az az ősz­­hajú férf­i, aki előtt most a társadalom színe-java meg­haltja az elismerés zászlaját: m­ a, o y a, r ember! Fiók A. Albert bíró annak­­ vezető amerikai magyar em­bernek a fia, aki negyven év­vel ezelőtt szellemi szikrát nyújtott, hogy az fellobogjék és belevilágítson az igazságta­lanság sötétjébe a drága ma­­gyar’n betű erejével! Néhai Fiók Albert bírát adott Amerikának! Maga az ünnepelt­­is ezt mondotta, miután a szónokla­tok elhangzottak: — Nem egyedül az én ér­demem, hogy bíróvá lettem, hanem leginkább az Édes­apámé! Az Övé, aki már kis gyermek­koromban a lelkem­­re kötötte, hogy soha, de soha fel ne adjam a meggyőződés­­met! És én ehhez tartom ma­gam életem végéig: a meg­győződésem és hitem az igaz­ság keresésében nem eladó! A magyarság megint adott a nagy Amerikának! — Erre a büszke következtetésre kel­lett gondolnia mindenkinek a díszes teremben. .. Adtunk! Egy kikristályosodott jogi ér­zésű, nagytudású magyar em­bert, aki az amerikai zászló alatt, becsületes, tiszta magyar szívével érvényt szerez írott törvényeknek! Bíró, aki nem­csak a holt betűt látja, hanem magyar szívének dobogását viszi az ítéletekbe. És ahogy a banket magyar s’ónoka, Ft. Borshy- Kerekes G­yöröly, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke a legtalálóbban mondta róla: — Fiók Albertet három szóval jellemezhetjük a leg­szebben : Amerikai, Magyar és Református! S ebH°fn a három szóban maiden benne van! Hiába is citálnánk az estélyen elhang­zott beszédeket,­­ ennél töb­bet nekünk senki sem mond­hatott. Pedig mély csendben hall­­gatták T. B­a­r­r polgár­mester beszédét és úgyszintén Henry X. O ’ B .r­­­e a fő­­bí­ró remekbeszabott ünnepi szónoklatát is, aki a bíró kar nevében méltatta az ünne­pelt rátermettségét és nemes ■érdemeit. Ennyi magyar szó még ta­lán sohasem hangzott el, ilyen banketten és a dísz­vendégek, csodálattal figyelték a sűrűn kitört spontán lelkesedést, a­­m­ely az ünnepelt felé áradt. Nt. Babos Sándor magyarul ismertette az ünnepelt élet­­történetét és percekig tartó, hatalmas taps jutott “Jolánka néninek”, Fiók Albert bíró özvegy Édesanyjáak, aki a nagy Fiók-család asztalánál foglalt helyet és akinél azok­ban a percekben a világon boldogabb senki sem lehetett! J. E. McGrady megyei biz­tos köszöntője mellett Charles Elemér, a William Penn Fra­­ternális Egyesület elnöke fe­jezte ki üdvözletét,­­ majd Stephen Kovács a hazelwoodi tűzoltóparancsnok, a rendező­bizottság elnöke és Orosz Juliska, a titkárnő nyújtották át a magyarság ajándékát. A vacsora kezdő­ imáját­ót Szőke István mondotta eg a befejező imát Ft. Dizmacsek Ferenc, míg a fogadalmat Mr Louis J. Spisak tartó százados az ünnepelt volt katonatársa. A főasztal közepén pedig mindvégig ott díszelgett egy szép nagy koronás magyar zászló. . Sok-sok ajándékkal lepték meg az ünnepelt bírót. Palást és két bírói kalapács volt e­­zek között. Az egyik kalapács a dorogi bányász-múzeum a­­járdéka. 1853-ból való, amit az akkori polgármester kezé­ben ütött igazságot. Ezt Kara Mihály, a WP 34-es fiókjá­nak elnöke hozta magával e nyáron. Smith Lajos, az UM­CA elnöke és neje külön egy szén herendi remekművet nyúj­­ tott át a bírónak. A magyar himnusz zengett vérig a Hilton falai között befejezésül. Beszámolóm nem lenne tel­jes anélkül, hogyha az elis­merés hangjén nem szólnék a gyönyörű estély­ mintaszerű áldomásmesteréről Karlo­­­v­i­t­z Béla ügyvédről, aki ezt a nem mindennapi felada­tát választékos annok és má­rtván bevezetőivel és tökéletes mán vitással látta el. Sok-sok üdvözlő távirat kö­­zött az elsők között volt Dr. RéVv Zoltán ref misoöknek, a- AMRE új elnökének szí­ ’"'s ^r><2 7Ö-nf,OÍf> 1*S. Szinte a lehetetle-'sénnel ha­táros annak felsorolása, ho­­y a vezető magyarok közül ki volt ott... Egyszerűen: min­denki, aki megértette és meg­érezte, hogy ezen a banketten neki ott a helye! A főasztalnál húsz bíró ült, és sok megyei és városi fő­tisztviselő, külön asztalok­nál vagy negyven ügyvéd,­­— többen családostól. — Wash­ingtonból az AMRE elnökén kívül megjelentek a főtisztvi­­selők: Kecskeméthy József fő­titkár, Eszenyi László szám­vevő, Szentmiklósy Pál pénz­táros, Király Imre, a Ref. Presbiteri Szövetség elnöke és ott volt Nt. Daróczy Sándor, a Bethlen Otthon igazgatója. — Az említett VP-elnökkel együtt eljött Sztelkovics Al­bert főtitkár és Somogyi Jó­zsef pénztáros, valamint Szabó­zsief pénztáros, valamint Szabó János számvevő is, aki külön­ben jelentős szerepet viselt a rendezésben. Az eddig említetteken kívül a spontán alakult rendező­­bizottságban szerepelt még: Béres József, Kovács Sándor, Nt. Markovits Pál, Nt. Nagy Lajos, Medve Istvánná, Mé­száros György, Petró István­ná Szilvás­ János, Spisák La­­josné és Varga P. István. A vendégek helyrevezeté­­sét magyar ruhás rendezők vállalták: — Nagy Viktória, Nyiry Cynthia, Nyiry Maris­ka és Szécskay Glória. Külön dicséret­ illeti a kitűnő Fülöp zenekart, mely kellemes magyar muzsikát szolgálta­­az est folyamán. Felejthetetlenül szén banker volt, mely az amerikai ma­gyarján jóhírnevét öregbítette. Hon. Fiók A. Albert megyei biró Néhai Fiók Albert a Magyarság alapítója

Next