Magyarság, 1966 (42. évfolyam, 1-47. szám)

1966-01-07 / 1. szám

2. oldal 1966. január 7. No. 1. szám. «MAGYARSÁG” — «‘HUNGARIAN PEOPLE” — A merican-Hungarian Newspaper — A Hungarian Weekly Newspaper the Mining and Industrial area of the United States of America__________________ — Issued weekly September to June, by,weekly July and Aug. — Megjelenik hetenként: szept-től Jún-ig; kéthetenként: Júl.-aug.-ban Szebedinszky Jenő szerkesztő és kiadó Jenő Szebedinszky Editor &. Publisher SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 200 Johnston Avenue Pittsburgh, Pa., 15207 — V­­­elmünk! — A Johnston Ave. és Gertrude St. gárkán — Szerkesztőség - Kiadóhivatal telefonszáma: 521-6566 (Code Area 412) Pannónia nyomda: 5408 2nd Ave., Pgh. Pa., 15207 — Q. 421-6544 Minden postai küldeményt erre a címre kérünk: All correspondece should be mailed to: “MAGYARSAG" — P. O. Box 5649, Pittsburgh ,Pa., 15207 (“Special delivery": 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa., 15207) CSEKK és MONEY ORDER kitöltése: “MAGYARSÁG" Cikkek, melyek Íróik névaláírásával jelennek meg — nem egyeznek feltétlenül a szerkesztőség álláspontjával!—Felkérés nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Minden olyan levélhez, mely személyi vonatkozású és annak írója választ kíván, válasz-bélyeg mellékelését kérjük! — Akik címet változ­tatnak, idejében közöljék régi s új clmüket! Címet nem adunk tovább! Előfizetés egy évre: 85.00 — Subscription rate one year: 85.00 — Külföldre évi előfizetés: 86.00 — * Légiposta példányonként Európába 45 cent, Délamerikába 30 c. * Second-class postage paid at Pittsburgh, Pa arrain­mmmmmm­rirrtn^^ SLSL2JUUUUULSLOJLSÜLÍÜÍJÍ-SLS ooooooooooooooooooo. FÜFY LAJOS január 9-én, vasárnap a washingtoni ma­gyar Szabadságharcosok Szövetségének meghívására előadást tart. SZILVESZTER ESTÉJE remekül sikerült a pittsburghi Magyar Házban. Béres József elnök a házigazda szerepében mintaszerű előzékenységével kiérdemelte a hatalmas vendég­sereg teljes elismerését. Kara Mihály mellett Molnár Jimy és Pásztor Béla segédkeztek a rendezésben. Elsőrendű­ tánc­zenekar muzsikált hajnalig. — * McKEESPORTON igazán érdemes volt szilveszterezni az idén. A Magyar Ház teljes vezetősége magyar vendégszere­tettel fogadta az érkezőket. Nagy Árpád muzsikált! NAGY BÁL lesz Pittsburghban január 15-én este a Professional Club rendezésében, akárcsak az elmúlt eszten­dőkben. A meghívókat már kiküldték. Bizonyára ezúttal is szép sikere lesz ennek a jótékonycélú bálnak! Fülöpék játsza­nak. A bál színhelye a Penn Sheraton Hotel. — MUHITA KÁLMÁN — nevére ajánlott hazelwoodi postán. — Csepelről jött. — A MAGYAR NŐK c. nagyszerűen szerkesztett mün­cheni családi újságból két szép képet vettünk át. Aki igényt tart rá, annak szívesen készítünk róla külön­lenyomatot. — Teljesen ingyen! — A “Magyar Nők” előfizetése egy évre csupán $3.50. Cím: Fekete Sándor szerkesztő, 8 München 13. Postfach 308. Germany. — Rendelje meg Családjának! * CSERKÉSZ-BÁL lesz Clevelandban. Ezúttal a tizedik!!! Január 29-én, szombaton este a Statler Hilton Hotel vadonat­új, kétszeresen megnagyított báltermében. Ezer vendég elfér! Belépőjegyek a cserkészeknél kaphatók, Clevelandban érdek­lődés ezen a telefonszámon: WH 6-1504. — Pittsburghban Ligeti László cspk.-nál: 242-2985. A LEMONDÁS:­­ ERŐFORRÁS! * Anyagtorlódás miatt e héten több cikk kimaradt. * (KÉRJÜK, nézze meg: lejárt az előfizetése is') sül A MAGYARSÁG — “Más, mint a többi!” Próba-előfizetés 3 hónapra csak $1.00 * ^npcjk­olt flom­tívni az ismert, elsőrendű TV­­OZetSKay Gyorgyot, és rádió-szakértőt Avja hogyha bármiféle sürgős javításra, átalakításra van szüksége otthonában. Mindenféle házi villamos-gépet és felszerelést antennát, stb. épít, javít. Tel.:343-2591 Dr. BALÁZS LÁSZLÓ (1898-1965) Máramarosszigeten, 1898-ban született. Szegény vasutas­család gyermeke volt. Középiskolai tanulmányait Erdélyben végzte. Az első világháború után családjával a csonka ország­részbe költözött. A háború utáni gazdasági krízisben az ak­kor húszegynéhány éves erdélyi menekült fiatalember jegyző­­gyakornok lett a pest megyei Izsák nagyközségben. Munkája mellett, — mint levente-oktató, — szeretettel tanította, ne­velte a reábízott ifjúságot. Többféle közigazgatási vizsga méltó befejezésére, a harmincas évek közepén közigazgatási, jogi­ és államtudományi doktorrá avatták a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Pályázattal egyhangú szavazattal meg­kapta a Hévitzszentandrási körjegyzőséget. A könnyűnek nem mondható közigazgatási teendői mellett kitűnő eredménnyel szerezte meg a bölcsész­kar legnehezebb diplomáját, a theoló­­giai és filozófiai doktorátust. Később, — mint kitűnő, mate­matikus, — a Legfelsőbb Állami Számvevőszéknél az Állam­­számviteli és Államgazdasági diplomát. A harmincas években megnősült. Házasságát Péhm József zalaegreszegi plébános, — a későbbi Mindszentiy hercegprímás áldotta meg. A negyve­nes évek elején, — annak ellenére, hogy a Bel- és Közellátás­­ügyi Minisztériumtól, mint nélkülözhetetlen munkaerőnek a katonai szolgálat alól felmentése volt, — önként jelentkezett frontszolgálatra. Mint az 503-as tábori kórházvonat gh. pa­rancsnoka, a sebesültek ezreit szállította haza az orosz front­ról. 1944-ben a H. M. a Kórházvonatokkal együtt az elvonuló alakulatokhoz rendelte és Ausztriába vezényelte. Ott érte az összeomlás. Majd 1946-ban hazatért, Zalába. Ismét a közi­­gazgatásban vállalta az újjáépítés nehéz és felelősségteljes munkáját. Előbb, mint Keszthely város jegyzője, később pe­dig mint a főispáni hivatal vezető tisztviselője. E teendői mellett a zalaegerszegi közellátási felügyelőségen újjászervezte Zala vm. közellátását. A 47-ben kezdődő, mindjobban erősö­dő kommunista akciók, kirakat-perek, s az egyre nyíltabb val­lás-üldözés elviselhetetlenné tették számára az életet. Ezért élete kockáztatásával osztrák területre menekült. Útépítésnél követ tört, s közben, — munka után, — kitanulta és megsze­rezte az electrotechnikai képesítést. Időközben Amerikában élő unokatestvérei közbenjárására mekapta a beutazási enge­délyt. A hajón, mint karbantartó villanyszerelő dolgozta végig a hosszú utat, hogy az így megtakarított pénzzel is segítse otthonmaradt családját. Testileg-lelkileg megrokkanva, hófehér hajjal, 52 éves korában lépett partra. Alig kétheti álláskeresés után a Switlik Parashute Co.-nál gyári munkásnak alkalmaz­ták.­­ Azonnal bekapcsolódott a magyar emigrációs munkába Hangtalan, csendes, de annál tevékeny­ebb, az áldozatkészebb tagjává vált az üldözött magyarságnak. A vallási és nemzeti emigrációs sajtót teljes szívvel, aggódó szeretettel támogatta. Ott találtuk mindenütt, ahol anyagi áldozatot kellett hozni szeretett hazájáért, fajtájáért! Az 56-o­s szabadságharc idején az elsők közt találjuk. Nem üres frázisokkal, hanem tettekkel siet menekült honfitársainak a segítségére. Barátaival azonnal gyűjtési mozgalmat indít,­­ csomagokat küld a menekült táborokba és megtakarított pén­zecskéjéből ezreket áldozott a nincstelenség, kifosztottság enyhítésére. Ugyanakkor, mikor otthon élő családjának minden elkép­zelhető segítséget megadott, nem feledkezett meg az emigrá­cióban segítségre szorulókról sem. Példamutatóan támogatta a Burg Castle-i magyar iskolát, de külön is hathatós segítsé­get nyújtott a szegény diákoknak. Ő maga aszkéta módon élt, hogy másokon segíthessen. Nem a magyarságból, hanem­­ a magyarságért élt! Szeretete, segíteni akarása erősebb volt fizikumánál. Ami­kor december 19-én hajnali egy órakor be­fejezte az utolsó karácsonyi lapot, postázta “szerény” ajándékait, őréig, fáradt szíve nem bírta tovább... Utolsót dobbant! Élt 67 évet. — Gyászolja az Óhazában felesége, két leánya, három uno­kája, testvére, vejei, kiterjedt rokonsága, barátai, tisztelői,, az Újhazában unokatestvérei, azok férjei és gyermekei, kereszt­gyermekei, barátai, ismerősei. — Gyászolja az Európában élő sok-sok szgény egyetemi hallgató, akikhez időnként, bekopog­tatott a­ postás, egy-egy húsz-harminc dolláros csekkel. — ■a Laci bácsitól . . . Egy becsületes élet véget ért. Becsülettel, tiszta szívvel szerette Istent, Hazát és Magyar Testvéreit. Erre tanított bennünket is. — Nyugodjék békében! (Hortobágyi J.) levél van a MAGYARSÁG „Tizenöt centes” igazság Ajándék lónak ne nézd a fo­gát tétel igaz ezer, igaz tíz­ezer, vagy ennél több esetben, azután következik az ezer, — vagy tízezer egyedik a kivétel gyanánt — szabályerősítő. Lényegtelenségem is ismert néhány ajándékba adott-ka­pott “táltost”, melynek nem­csak a fogát, de lábát, járását, egyszóval mindenét meg lehe­tett nézni, hiba alig akadt! Sületlenség a­zt állítani,­­ hogy az ingyenes orvosi keze­lés, vagy jogi tanács fabatkát érő, s hellyel-közzel az sem mindig igaz, hogy olcsó hús­nak híg a leve. Egykoron odahaza, kik em­lékezni akarnak, jól tudják, hogy éppen a levesnek való marhahús volt az egyik leg­olcsóbb húsféleség. Részben véletlenül, szerény­ke 15 centért vettem meg a minap Bóka László, kimúlt kommunista és író „ Alázatosan jelentem” c. fércélményét, a­­melyből valami 100 oldalt ol­vastam el. Hogy utána a sa­rokba vágjam a rondán bután destruálásától kapott csömör­től. Ha már el kell jönnie an­nak a hasfájásnak, jobban kedvelem, ha halpaprikástól, kolozsvári káposztától, vagy kávékrémtortától szerzem s nem a jelenlegi hazai bolsi bér­­tollnokok írásba tett agy­­abortuszaitól. Olykor a szemétdombon is lehet aranyat találni. Főleg akkor, ha valaki butaságból, esetleg tévedésből odahajítja. Így bukkantam az alábbi 15 centes igazságra, melyet néhai Bóka tovaris, mindent leterítő megállapítsának szánhatott. Helyette kommunista-“de­­m­okrata” tollból dühtől tajté­­kozó csahos szájból származó vaskos fütykös lett, amellyel sokakat, éppen “demokrata“ igazsággal vághatunk fültövön Ezt írta: “Ezek az átkozottak minden­hova beférkőztek! Ezt mond­ták a hazafiak, s mondásukat idézőjel nélkül idézem, mert nehéz lenne személyhez kötni, sőt nehéz lenne akár szűkebb körhöz kötni ezt a drámai megállapítást, annyira milliók szívéből fakadt, olyan általá­nos volt.” Majd a bíró, egyik szerep­lőjének szájába adva, így foly­tatja : "Kérem, én nem szeretem a svábot. Nem szeretem, világos kérem, nem szeretem. De ha azt kérdik tőlem, hogy ez vagy az, akkor mit felelhetek? Tel­jesen világos, hogy az­ inkább sváb, mint egy biboldó.” — (Bóka László: Alázatosan je­lentem. Olcsó könyvtár, 1965. Budapest, 85 és 86. oldal.) Amikor a magyar “svábról“ beszél, politikai értelemben vé­ve, sohasem­­gondol a buda­­környéki, dunántúli, délvidé­ki, részben valóban sváb ere­detű (Schwaben­ből elszárma­zott) svábokra. — így nevez­­g­ttük mi az erdélyi szászokat mikor a nagynémet álmokról szajkózhattak, és a felvidéki cipszereket egyaránt. Nagy átlagban pedig minden olyan eszmét,­­gondolatot, mely Nyu­gatról jött, részben német ere­detű volt, s nem a mi gondol­kozásunkra volt szabva, vagy többé­,kevésibbé magyarságunk ellen irányult. Bizonyosan “lesvábozta’ — Koppány, Somogy Ajtony a­­zokat a német lovagokat, akik Szent István "sváb” (?) só­­gorsága, a passaui Heinrich (Folytatás a 4. oldalon) 1966. január 7.

Next