Magyarság, 1967 (43. évfolyam, 1-48. szám)

1967-01-06 / 1. szám

EURÓPA - VÁLASZOL írta MARSCHALKÓ LAJOS MÜNCHEN, 1967. jan. 1. Mióta a vietnami háború az amerikai külpoli­tika figyelmét elterelte a főhadszíntérről, Európá­ról, és sokszor úgy tűnik fel, hogy Európa kiesett a világérdeklődés középpontjából. Az amerikai sajtó közismert része, de talán maga a Fehér Ház is, egyre több bizalmatlansággal tekint Európa fe­lé, ahol De Gaulle-k, Adenauer-ek és újabban Jo­seph Strauss-ok is nem túlzottan nagy lelkesedéssel tekintenek az USA felé. — Valami történt! — Valami megváltozott! — Európában kezdik másként kiértékelni a dolgokat, mint azt az amerikai nagy­ sajtó szeretné, Vietnam­ban immár 325, vagy 375 ezer amerikai GI vérzik egy reménytelen és ostoba háborúban, rosszul vá­lasztott harctéren a kommunizmus ellen. És ezalatt Európában nemcsak az történt, hogy uralomra került a fekete-vörös koalíció s ma Willy Brandt, egykori norvég partizán Nyugat-Német­­ország külügyminisztere, hanem az is, hogy szépen csendesen, minden búcsúcsók és fáklyásmenet nél­kül a legyőzhetetlen, nagy és dicsőséges Szovjet­ Unió Németország keleti zónájából “kivont” 13 elit divíziót. — A rettenthetetlen szovjet­ emberek ma az Amur partján állomásoznak, ahol a Gehlen-szervezet, a legmegbízhatóbb német elhárító alakulat szerint, ugyan­ekkor egy milló kínai vörös katona vonult fel. — Nem ugyan azért, hogy a kínai atombomba birtokában kirobbantsák a harmadik világháborút. Sokkal inkább azzal a “tancéllal”, hogy egy kedé­lyes partizán­háborúval megszakítsák a transz­szibériai vasút­vonalat és Kharkov, valamint a nagy kelt-ázsiai szovjet iparvidéken megkeserítsék az ő marxista-leninista elvtársaik életét. A Szovjet­ Uni­ót az a veszély fenyegeti, hogy az Amur partján egy új Vietnam keletkezik, ahol majd a Singkiang­­ba küldött kínai hősök és a Távol-Keletre telepített szovjet úttörők fognak orvlövész háborúban szé­pen és csendesen kivérezni. Egyik német lap igen szellemesen forgatta ki az öreg Karl Marx kommunista kiáltványának záró mondatát:­ “Világproletárjai egyesüljetek!” — Ma, az Amur partján úgy hangzik mindez: “Világ pro­letárjai váljatok szét!” Miután a 730 milliós Vörös Kína 1,5 mil­ió négyzetkilométernyi területet követel vissza a di­csőséges Szovjet Uniótól, a­ vita többé nem ideoló­giai tréfa és a marxista-leninizmus kínai és szí­­v értelmezése. A mese meghalt! A kínaiak, akik nem tudnak többé dél felé tertszekedni, kénytelenek fer­devágású szemüket rávetni­­ a szovjet-orosz ipa­ri és atom­vidékre, amelyeket a cári imperialisták kb. száz év előtt hasítottak ki Kína testéből, s a­­melyet a marxista-leninista imperialisták most Pod­gorny szovjet elnök elvtárs szavai szerint ‘ életük­kel és vérükkel megvédelmeznek“. Bár egyáltalán nem hiszünk abban, a magyar körkben terjesztett babonában, hogy Vörös Kína valamiféle faji alapon segítse meg budapesti és kiskunhalasi fajtestvéreit, •— egyáltalán nem látszik valószínűtlennek, hogy 1967 Európa számán­ra is sorsdöntő esztendő lesz, vagy ink­ább lehet... A Kreml urai két dologtól félnek leginkább: — a két­frontos háborútól és a partizán­harctól,­­ a­­melynek ők a tulajdonképpeni feltalálói. Most mind­két veszély fenyegeti őket és nem tűnik fel tréfának sem az egyik karikatúra, a­melyen komor szovjet­­marsallok állanak a szovjet-kínai határ térképe e­­lőtt s a derék Malinovszki azt mondja: “Sokkal kevesebb gondom van a háborús uszító USA im­perialistáik, mint a békeszerető kínai testvérek miatt . . A Szovjet­ Unió harmadik gondja, hogy az ok­vetlenül elkövetkező válságban miként fognak visel­kedni a “szocialista testvérek”? A legnagyobb német magazin, a “Der Spiegel” amely koránt sem mondható jobboldalinak, de elég szoros kapcsolatban állhat a Gehlen-szervezettel, most hozza nyilvánosságra, hogy — éppen Buda­pesten — Leonid Bresnyev, eddig igen nagy titok­ban tartott beszédet mondott az összes kelet-euró­pai kommunista elvtársak előtt s ebben bejelentette, hogy a Távol-Keleten naponta növekedő kínai ve­szélyre, a Szovjet­ Unió kénytelen minden figyel­mét a kínai határokra összpontosítani és mind ke­vesebb figyelmet szentelni az európai kérdéseknek. Európa nagy órája — ismét csak valószínűleg — elkövetkezett. — Illetőleg elkövetkezhetik, ha a Szovjet­ Unióval együtt az USA megszálló erőket is sikerül, (huszonkét évvel a 2. világháború befe­jezése után) kimanővírozni a számukra “téridegen” Európából. — Odaát, túl a nagy vizen, jó magyarok lelkében is él a hit, hogy a világbolsevizmussal szemben ma­ is az itt állomásozó öt amerikai hadosztály a pajzs, amely ápol, eltakar és megvéd. — Holott ez aztán nem igaz! — Európában eddig 2235 nagy ipar­­vállalatot vásárolt fel a nagyobb adók elől mene­külő jólismert, amerikai liberális nagytőke. — A kelet-német zónában és Magyarországon ál­lomásozó, még megmaradt szovjet-divíziókat pon­tosan az ö­t amerikai hadosztály vonzza és­ tart­ja itt, mint mágnes a vasat, amely mögött, — akár­milyen furcsán hangzik is, — a nagykapitalista imperializmus, az amerikanizálás,­­— s­ mind ebbe belebújtatva, egy kisebbségi nép világhódító akara­ta masíroz előre! — Olykor csodálatosnak tűnik fel, hogy az ame­rikai világlapok, — sőt a magyarnyelvű, újságok is, — miért átkozzák ki a világból De Gaulle-t? Azért, mert egy független, az Uraiig terjedő Euró­páról álmodik? Azonban e­z az Európa, — akár akarják a tengeren túl, akár nem, — megszületni készül és akar. E szülési fájdalmakat nem ismervén, sokan el­feledkeznek Franz Joseph Strauss-ról, az új Kiesin­ger kormány pénzügyminiszteréről, akinek egész bizonyosan szerepe lesz még az új Európa kiformá­lásában. Strauss konok bajor, a Keresztény (hat.) Demokrata Párt vezére. Soha nem volt “nézi”, de minden kétséget kizárólag ma Nyugatnémetország legjobb koponyája. (Azonfelül a magyarság őszinte barátja is. ( Szerk.) Nos, Strauss József, aki talán nem is nagyon sokára Nyugat-Németország kancellárja lehet, vagy lesz. A legnagyobb ellenfelének, a Der Spiegel magazinnak adott nyilatkozatában megmagyaráz­ta, hogy a bajorországi és hesseni választásokon miért törhetett előre, a nacionalszocializmussal gyanúsított National Demokratische Partei. — "Mi vagyunk a világ ostobái. (Depp.) Köztünk és a gyalogszázad világhíres ostobája között csupán egyetlen különbség létezik. — A század ostobája elhozza a sört és ezért kap egy Brotzeietot. (Tíz­órait.) — Mi elhozzuk a sört és fizetjük még a Brotzeitot is.” — Strauss József mindezzel arra célzott, hogy Nyugat-Németország ma a világ fejőstehene. A né­met nacionalisták, főként a­ német ifjúság meg­­sokalták kis­sé, hogy eddig ötven milliárd DM-et kellett kifizetni a zsidó kártalanításra, hogy milliók és százmilliók jutnak az olasz, jugoszláv, lengyel partizánoknak, akik a második világháború alatt német­­katonákat gyilkoltak halomra, hogy júniusig 4,6 milliárd márka deviza kiegyenlítési alapot kell fizetni Mr. Johnsonnak és újabb milliádot a rajnai angol megszálló hadsereg eltartási költségeire. Az egymillió "nászi” szavazat, melynek 70%-át nem az öreg párttagok, hanem a munkás és egyete­mi ifjúság tagjai adták le, azt bizonyítja, hogy a német nép, — élén olyan nagy koncepciójú és re­mek vezetőkkel, — mint Strauss — megunták az örök zsarolást. — És mikor Izrael miniszterelnöke kijelenti, hogy a zsidók anyagi vesztesége 113 mil­liárd márka volt a hitleri idők alatt, akkor a német vezetők azt mondják: “Elég volt!” Európa útja úgy látszik, megnyílik Kelet felé. Nem úgy, mint a kommunisták szeretnék, hanem a kínai “nagy testvér" tehermentesíti Európát és esetleg Magyarországot is . . . A kérdés csupán az, hogy igaza van-e Mao­­nak, aki azt állítja, hogy Amerika és a­ Szovjet Unió bekerítési politikát folytatnak Vörös Kíná­val szemben.­­ S ha igaza van, akkor az elkövet­kezendő években megérjük-e az USA és a Szovjet Unió felújhodott szövetségét, az "one world” nagy­szerű sztálini és roosevelti új világát. — Vagy meg­látunk-e egy új Európát, amely tovább építi a ma­ga civilizációját, évezredes kultúráját? Nem vitás, hogy Joseph Strauss szavaival .— Európa válaszolt. — Az amerikai politikai okos­ságtól, vagy oktalanságtól függ, hogy a nagyon is érthető válaszra mit és hogyan fog felelni. "Magyar birnok" PO Box 27 New Brunswick nr 08903 Vol. XLIII. évfolyam. PITTSBURGH, PA., 15207. — U. S. A. 1967. január 6. No. 1. szám.

Next