Magyarság, 1974 (49. évfolyam, 1-47. szám)

1974-01-04 / 1. szám

1974. január 4. MAGYARSÁG 3. oldal ii.wim.waBSWi ■ MÉRLEG (Folytatás hím l. oldalról) ocsúdtak, hogy a gyönyörű harc nyugatra úszott hősei közé kétes elemek, kicsempészett kommunisták, sőt ávósok is kerültek. Minden emigráció a nemzet megbetegedésének tünete. Egészséges emigráció nem volt és nem is lehet. Minden emigráció gyógyulása az a pillanat, amikor elmúlik a kór, amely okozta, amikor odahaza győz a gondolat, amelyért számkivetettségüket vállalták az emigránsok. Amely emigráció feledi az emigráláskor vallott elveket, az céltalanná válik és elhervadásra ítéltetett. A mi emigrációnkról nem lehet ezt állítani. Levelekben, újságcikkekben zokog a változást várva váró remény. A mi emigrációnk, egyéb intézményei között, a szellemi honvédelemnek immár negyed százada sikerrel működő olyan szervezetét létesítette, mint a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. — Nincsenek azonban élen járó, személyes varázsukkal hódító vezéreink, akik tömegeket vonzanak, akiknek a szava áthallatszana a vasfüggönyön tűnig s akik felé bizalommal tekintene a felszabadításra váró nemzet is. Nincs Rákóczink, nincs Kossuthunk. Az egyetlen vezéri hivatottságú Mindszentyt kora, főhatóságától való függősége nehezíti küldetésében. A célhoz vezető út követésében sem vagyunk egységesek. Nemegyszer törékeny derekú jószándékok viaskodnak öncélú helyezkedéssel. Az ok eredendő. A menekülők áradataiban — miként már említettem, nem mindenkit egy eszme követése késztetett Nyugatra. Ha 45 után az ENKVD nem lett volna olyan rettegett, ha nem működik az áros vérebek intézménye, ha nem létesül jó magyarok ezreit akasztató népbíróság s ha az orosz ököllel öszszezúzott 56-os szabadságharc után nem vérengző megtorlás vezérli a hatalomba visszahelyezett kommunistákat, akkor kevesebben menekülnek Nyugatra és többen térnek vissza a hazába. Az emigrációban az elvek, világnézetek különbözősége folytán, különféle hadállások keletkeztek s azok között nem egyszer ádázabb harc folyik, mint az őket száműző bolsevizmus ellen. A múlt emigrációin belül nem voltak lényeges elvi ellentétek, míg ma a világnézetek különbözősége áthidalhatalan ellentéteket támaszt s azok között el sem képzelhető a béke, még a fegyverszünet sem . . . Mégis van egy cél, amelynek érdekében együttműködhetnének a különböző frakciók. Az a legfőbb kötelesség, hogy az utódokban ne haljon ki a magyar nyelv s ha majd felszabna haza, magyarul tudó magyarokkal kapja viszsza azt a rengeteg vérveszteséget, amit a testéből kiszakadt százezrekkel szenvedett el. — Ha ennek a közös célnak érdekében dolgozik a részekre bomló emigráció akkor a hontalanság nem hasztalan. Új törekvésben küldetéses és igen áldozatos szerepük van az íróknak. Mindenki tudja, mit jelent írónak lenni a hontalanságban. Nélkülözni azt a visszhangot, amellyel az olvasók tömegei bátorítják és ösztökélik az írót, nélkülözni a biztos megélhetést, mégis harcolni tőlünk idegen népek közé börtönzött, rokontalan nyelvünk megmaradásáért, nélkülözni a nemzetközi siker lehetőségét, de mégis őrizni a szent tüzet, anyanyelvünkkel az egyetlent, amelynek szeretetében megosztottan is egyek lehetünk. Ez emigrációnk legfőbb rendeltetése, amely nélkül az emigráció csupán egyesek boldogulásának és az emigránsokat befogadó országok szociális problémája lenne. Dr. Csikós Zoltán: Az ev iouulojan evneu aoluuiója mintegy meriuius.0, árva veszcel az emuei-t, hogy egy pillanatra megálljon, számot vessen a múlttal es próbáljon valami elnepzetesre jutni a jövőre vonatkozolag. így van ez az emuei magánélete beli es talán ez nesztea a nozmomit is arra, hogy a vaagesemenyen sonnayan megkíséreljek, a számadást es az elkepzelest ujevi cikkek keretében. itt a magánéletre vonatkozolag sokkal konynyebb, mert az emberek általaban ismerik a saját magán es környezetük viszonyait és szamdekait, a vilagesemenyek azonban annyira szetágazoak es bonyolilta.v, sokszor a diplomácia honos csatornáiba siklanak, hogy meg egy régi, rutinos anamierxi sincs tisztában areld, — nagy milyen alapokon kepzelje el a jövőt. — Ki sorok íróját, — akinek értesülései távol állanak egy hivatásos államférfiétől — az u. n. pontikai jóslásaiban atalnban az optimizmus szokta vezetni, azon egyszerű okból, hogy egyszer mindenkinek meg kell, hogy jöjjön a jo-tz elmúlt tivek forduloin iniuing voll vaiauu. Cilin joggal nemette azt a reményt, hogy a Jkoveinezo ev judo iesz. ■—JjjjönCi/CLí azo Ycijo/ib S€/Kmiibuoyan jelenség nem láthato, mi reményt keltene. hojjen most, amikor a világ eljutott ouaig, — nogy egy uj világrend kialakítása mar kellene! .nogy imenet ez az uj es jobb világrend, itt továbbra is ki kel tartanom a mellett a szilárd meggy o/.uvesem mellett, — amit a most elmúló ev eseményei mliosítanak, hogy a »Szovjet nei« a világ remit lebegő sötét árnya az, amben minden baj eredendő oka keresende, ami egyben azt mereli, hogy egy normális világrend kialakítása csak úgy lehetséges, hogy ha a szovjet hatalmi pozícióját megdöntik. Erre talán soha jobb alkalom nem lett volna, mint az elmúlt évben, amikor aSzovjet gyengeségei, sőt válságai mind nyilvánvalóbbakká váltak. Ehhez azonban a szabad világnak a teljes összefogására lett volna szükség és éppen ebben az évben ez bomlott meg. És ez a helyzet vezet át a mostani évbe is, — ki tudja, hová fajul... A szabad világban a zavaros helyzetet az országok, ezeken belül csoportok, sőt egyesek is arra használták ki, hogy saját profitjukat keressék, — aSzovjet pedig, mint mindig — a gyengeség periódusaiban alattomos trükkkökkel dolgozott, amire csak egy példa a közelkeleti háború kirobbantása, amely ezrek életébe került csak azért, hogy a normalizálódás jeleit mutató világhelyzetben újabb krízisek álljanak elő. Hosszú vonalon a világhelyzetet úgy lehet jellemezni, hogy negyedszázada egy jogszokás uralja a nemzetközi jogot, ami lényegében úgy állott elő, hogy a Szovjet a vele kötött szerződéseket és megállapodásokat csak azokban a pontjaiban tartja be, amelyek érdekében állanak, egyébként sorozatosan megsérti. Ezt a helyzetet a szabad világ hallgatólagosan eltűrte és eltűri. Erre is csak egy példa: arab nemzetek státusa, úgy állott elő, hogy a Szovjet megszegte azt a szerződéses kötelezettségét, hogy a háborúban és utána megszállt területekről a csapatait 90 napon belül ki kell vonni. — A mostani perfid helyzet akkor válhatik végzetessé, ha ez a nemzetközi jogot uraló jogszokás további idő elteltével egy valódi szokásjoggá szankcionálódik és azt garantálják. A helyzet megváltoztatásához fél munka nem segít, az erkölcsi világrend helyreállítása csak úgy történhetik meg, ha az összes régi szerződéseket felülvizsgálják először nemzetközi jog(Folytatás tv c. oldalon) ZiiA.il C»SZ0**»a ^ A (Folytatás ,az előző oldalról.) negligált gyerekek s rokonaik, az arabok — a rossz fiúk. Mindennek nyomán bárminemű olyan akció, amelyet a palesztinaiak és az arabok kezdeményeznek az ő igazságos küzdelmükben [mely küzdelemmel jogaikat akarják visszaszerezni] — destruktív és agresszivitásnak minősül.... Az ilyenfajta mythosz információ nem látszik olyannak, mint ami az amerikai nép legjobb érdekeit szolgálja; —ugyanakkor nem igazságosak az arabok felé — és lonch-'i távlatban nem segíti az izraell-’Vot sem.” — Sáffi ' a ■? ! r- ->-1« ; trin r~ ^ rp 9 Muammar el-Qaddafi, Libya vezére egy párisi jelentés szerint [N. Y. Times, nov- 26. | odanyilatkozott, hogy a középkeleti konfliktus állandó jellegű megszüntetése érdekében minden zsidónak, aki 1948 után emigrált Izraelbe, vissza kellene térnie az ő eredeti országába — és ugyanakkor az otthonaikból kiüldözött palesztinaiaknak vissza kellene költözniök otthonaikba. Egyidőben az európai államok azonnali hatállyal tiltják meg a zsidóknak Izraelbe való vándorlását. — Muammar historikus beszéde óta egyik európai állam se ajánlotta fel a már Izraelben élő exeurópai zsidóknak a visszavándorlás csábító lehetőségét... »m .• ML.vT jílís nviít ír! “És mi lesz velünk?” cím alatt. ‘'A kongresszus éppen most hagyott jóvá egy 2,2 billió dollár értékű katonai segélyt Izrael számára. Örülök. De saját lefelé tendáló fegyveres erőink állapotát látva azon csodálkozom, hogy vajjon nem kellene a kongresszus épp ennyi aggodalommal gondoljon a mi védelmünkre, mint ahogyan Izrael védelmére gondol?” “Hogy, van az, hogy önök sohasem írják meg az igazságot a középkeleti háborúval kapcsolatban? Ennek a háborúnak nem kellett volna kitörnie, ha Izrael visszaadta volna az általa 1967-ben elfoglalt földeket.”