Magyarság, 1977 (52. évfolyam, 1-47. szám)

1977-01-07 / 1. szám

Vol. LIL évf. 1977. január 7. No. 1. szám. Ügyes szám ára: 20 cent. A Február elsejétől TÍZ DOLL­Á­R ­ Dr. Csikós Zoltán:­­ Gondolatok a kínai eseményekkel kapcsolatban Ezekben a szép ünnepi napokban,­­ amikor a Western New York állambeli halandónak a szokásos­­ örömein kívül (gyermekei és unokái ünnepi igények kielégítése és ezzel kapcsolatban a csekk­ számlájának a H-----nulla felé való közeledése, stb., még az is problémát okoz, hogy reggelenként hogyan jut ki az utcára a méteres hóban és miképpen ássa ki a hó , alól a kocsiját, — nem lehet rossznéven venni a világ­os események analitikusától, hogy ilyen napokban nem erőlteti meg fölöslegesen — az amúgy is igénybevett agyát folyamatban lévő rejtélyes dolgok megfejtésével. Ilyen, többek közt a a most zajló kínai csendélet, — amiről már ideje volna valamit írni, természete­sen, kihámozva belőle a lényeget... Viszont, őszintén be kell vallanom, hogy éppen a lényegről nem tudok sokat, — már napok óta abba­hagytam minden kísérletet, hogy az ottani eseménye­ket kövessem. — Amit tudok, az csupán annyi, hogy Mao halála óta hol beiktatnak, hol elcsapnak vezető­ket. A Pártot és a kormányt tisztogatják, — de hogy kik és kiktől, azt sűrű homály fedi... Az utóbbi időben különböző csoportok vicsorogtak egymásra. Sőt, harcolnak is. Azt is olvastam, hogy az egyik csoport szellemi vezetője Mao özvegye (vagy ha már­­liquidálták, akkor a szelleme.) Az egyes csopor­tok két nagy bűnnel vádolják egymást: az egyik, hogy árulói az igazi marxizmus-leninizmusnak, — a másik pedig, hogy a kapitalistákkal paktálnak.... És itt merül fel az én örökké kételkedő természe­temből fakadó kérdés: Vájjon ezek közül az élharco­sok közül hányan tudják, hogy pontosan mi is az a marxizmus-leninizmus ?T? Mert, alig több, mint egy évtizedre kell csak vissza­gondolnunk, amikor a nagy kommunsta táboron belül az első ilyen elvi vita kit­ört.­­• Az igaz, hogy ezt az el­ső vitát egy kínai udvariassággal, de elég határozott formában kifejezett kívánság előzte meg, — hogy hát vizsgálják meg, hogy a múlt században miképpen ke­rült Szibéria és még néhány s­zázezer négyzetkilomé­ternyi kínai terület orosz uralom alá ? — Ismét őszinte leszek. Az akkor összekapott két főnök vitájából csak két kifejezés maradt meg a fejem­ben: Kruscsev a kínai kollegáját, Mao-t “ssárga ma­­jom”-nak nevezte, mire Mao Kruscsevet — “kopasz ülep”-nek titulálta. —* Most már komolyra fordítva a szót és kiartva a mellett, hogy három évtized után mi, száműettek — megszereztük azt a jogot, hogy minden világese­ményt abból a szempontból nézzünk, hogy közelebb visz-e a soha nem múló reményünk teljesüléséhez,­­ nehezen lehet mgcáfolni azt az állítását, hogy néhány éve a kínai ügy olyan fejlődési stádiumban volt, hogy abban lehetett látni a­rab­ nemzeteké, így Magyaror­szág felszabadításának a legjárhatóbb útját! És itt t­isztázzunk két lényeget:­­ az egyik, hogy a kínaiak nem a­ keleti ro­konságunk alapján akarnak minket felszabadí­tani . Ilyesféle “szerelem” a külpolitikában már régen nincs, hanem csak közös érdekek. Azt pedig, ugyebár, nem kell különösen bizonyí­tani, hogy úgy Kínának, mint a rabnemzetek­nek közös érdeke a Szovjet birodalom megdö­n­­tése.­­­­ A másik pedig, hogy Mao Tse-tung éppen olyan diktátor volt, mint a szovjet diktátorok, a rendszerük azonban egészen más volt. Tény, hogy a jelentéktelen tibeti inváziótól eltekintve, egyetlen népet sem kényszerítettek uralmuk alá. A hatvanas években még teljes izoláltságban lévő Pekingnek semmi esélye sem volt a Szovjettel szem­ben.­­ Mikor azonban Nixon elnök az UNO 1969. évi közgyűlésén bejelentette, hogy ő és az amerikai nép minden segítséget meg­ad Pekingnek az izoláltságból való kikerüléséhez, az egész világ érezhette, hogy a a háború utáni világrend fordulóponthoz érkezett. Ez a helyzet kicsúcsosodott Nixon 1972. februári pekingi látogatásában, amely néhány év alatt poltikai és kato­nai szövetséggé fejlődhetett volna,­­ és ebben az eset­ben elképzelhető volt, hogy a kínai politikai rendszer gyökeresen megváltozik! — Mi nem tudhatjuk, hogy Nixon tudatában volt-e annak, hogy milyen veszélyes akcióra vállalkozott... Lehet, hogy kapott is figyelmeztetést, hogy egyik népcsoport, amely Amerika politikáját, gazdaságát és sajtóját messzemenően irányítja,­­nem fogja tűrni hogy a Szovjet, a háború után kialakított bizonyos világrend egyik fenntartója megsemmisüljön.... így is történt! — Előbb megtorpedózták a pekingi és tivani politika közös nevezőre hozását, megakadá­lyozták a vietnami háború győzelmes befejezését, — majd elűzték az Elnököt, s végül meg a Helsinki Ok­mány­ aláíratásával “örökké” tették a status quot... • Hogy a mosani kínai események mivé fejlődnek, azt senki sem tudhatja előre... Azt pedig még kevésbb, hogy Amerika ú­j elnöke meg meri-e reszkírozni,­­s megkísérli-e azt az utat, amelyen Nixon megpróbálta a vilag feje felett lebegő legnagyobb veszélynek az elhárítását... — ■ Lej 1977 May 3J l-'á-s Iréné Szathro&ry 22X8 N Lincoln Aye CHICAGO IL 606lU JIMMY CARTER ABBA­HAGYJA A PINACOZÁST! Az amerikai sajtó sokat foglalkozik azzal a hírrel, hogy Jimmy Carter jan. 20-tól kezdve, amikor az elnöki esküt leteszi, abba­hagyja a “penauts” üzle­tet. Öccse lesz a főnök a Carter-féle penauts földe­ken és raktárakban. H. H. H. SZÁMÁRA ÚJ ÁLLÁST CSINÁLTAK! Hubert Humphrey, a minnesotai szenátor ‘ deputy president’ lesz a Szenátus részéről azokon a tanácskozásokon amikor a Ház­ és Szenátus küldöttsége az Elnökkel találkozik. — Külön fizetése $7,400 lesz a rendes ($44,600) fölött. Kap egy állami limou­­sine autót is, soffőrrel. OLEG TROYANNOVSKY a neve az új szovjet kö­vetnek az UNO-ban. 57 éves, követ volt Japánban Yakov A. Malik, 70, — hazamegy, Moszkvába. — □ A Jewish Defense League bejelentette, hogy “fizikai akciót” (“phy­­sical action”) fog alkal­mazni Rév. Sun Myung Moon egyházának tagjai ellen, hogy megakadályoz­zák a moonistákat a zsidó fiatalok rekrutálásában. A moonisták elleni “had­üzenete” (“declaration of war”) a Jewish Defense League egyik legújabb tün­tetésén hangzott el, amint Moon főhadiszállása előtt zavarogtak a newyorki 43- as utca és az 5-ik avenue találkozásánál. (Ezen in­formáció a The Jewish Examiner 1977. január 2- iki számából származik.)

Next