Magyarság, 1983 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1983-11-15 / 21. szám

6. oldal (Folytatás az 1. oldalról) főként amerikai látogató minél előnyösebb, maradandóbb élményeket gyűjtsön. A különböző városokban hozzá beosztott helyi vezető pedig az érdekességeket és látnivalókat ismertette. Aránylag címén és gyorsan átestünk a szokásos útlevél- és vadvizsgálaton és a számunkra kirendelt, igen kényelmes, léghűtéses kisebb autóbusszal indultunk szállodánk felé. Vezetőnk mindenki örömére közölte, hogy a"Peking" szállóban fogunk lakni. - Tudtuk, hogy a legnagyobb és legjobb Pekingben. Az úgynevezett Fő-utca, amin haladtunk, meglepő az arányaival a környezethez képest. Aránylag kis házak a kétoldalt elterülő, szegényes, lapos környezetben. Ezrével bontották le az apró-cseprő kis házakat, hogy helyet adjanak ennek a mindkét irányban 10-10 sávos, kétszer háromsoros, fasorral beültetett, kitűnően burkolt hatalmas sugáréinak. Ez az út közepén keresztülszeli az egész fővárost, érintve a régi és az új Peking legfontosabb pontjait. Beljebb haladva változik a környék. Építkezés, amerre a szem ellát. Új és épülő házak, egész lakónegyedek fiatal fákkal, parkokkal. Feltűnő a nagyvonalúság, túlméretezettség, amellyel ez a 9 milliós metropolis a jövő felé halad. A forgalom élénkül és számunkra szinte elképzelhetetlen. A széles úton pótkocsis, világoskék villamosautóbuszok egymásutánja, autók, teherkocsik állandó tülkölése. Minden roskadásig telve, megtömve emberekkel, teherrel. Az út két oldalán pedig a világhírű pekingi életkép, a kerékpárosok végtelen, színes tömege hullámzik az út két oldalán. Három millió van belőlük Pekingben. Az úttest-szélességd járdákon pedig szüntelenül árad a fehéringó és tarkablázó embertenger... Hotelszobám ablakából letekintve: a kép a napnak minden szakában majdnem ugyanaz... Kereszteződéseknél forgalmi lámpa, a napernyős emelvényen a fehérruhás, parafasisakos rendőr a sípjával. Aki csodálatos nyugalommal iparkodik ezt a reménytelenül nagy jármű- és emberáradatot irányítani. - Nem egyszer hunytam be a szemem, amikor egy kerékpáros hajszálnyira surrant el előttünk, vagy egy gyalogos lelki nyugalommal lépett elénk, vagy lépett vissza előlünk. A 'Peking' a legnagyobb, legmodernebb, minden kényes nyugati igényt kielégítő szálloda a fővárosban. Szobánk ablakából gyönyörű kilátásunk van a sík területen elterülő, lüktető, épülő városra. Épületállványok, daruk, szorgos kezek tömege, erdeje mindenütt. Mi lesz itt tíz év múlva ? . . . Lent a fogadóteremben mindenki barátságosan köszönt. Hatalmas csillárok, márvány falak és oszlopok, virágok nagy porcelán-vázákban, ízlés, ragyogó tisztaság mindenütt. Szemben a főbejárattal nagy-nagy márványtábla: "IVE HAVE FRIENDS ALL OVER THE WORLD" aranybetűs felírással. A sokat emlegetett "szovjet árulás", szinte elviselhetetlenül sok csalódás és szenvedés után ez a hatalmas nép most saját útjára lépett és nyugat felé tekint, nyújtja baráti kezét... Szállónktól néhány percnyire az út túloldalán van a "Néptér", kilométernyi átmérőjével minden irányban: egymillió embert fogad be. Lenyűgöző nagyságúak a körülvevő épületek is. Az egyik közülük a "Népház", vagyis a parlament, szemben vele a Történelmi Múzeum, hasonló nagyságban és stílusban, a homlokzaton 25 méter magas márványoszlopokkal. A tér hosszanti végében a Mao sírja fölé emelkedő hatalmas kristály-mauzóleum. A tér közepén a Hősi-emlékmű, szintén óriásira méretezett talapzata és márványalakjai. Elfárad a szem az óriási méretek és művészi ízlés láttán mind kívül, mind belül. Szemben a mauzóleummal , a tér túlsó oldalán egy a császári időkből származó remekmű: egy kapu, mely misztikus templomhoz vezet. Mennyei templomnak hívják, s az ősi kínai kultúra és művészet csodája ez. Két további hatalmas, faragott márvány-kapun belépve egy három-terraszos piramis-szerű épület első szintjére értem, melynek méreteit első pillanatra nem lehetett felbecsülni. Elérve a legfelsőbb terraszt, titokzatos mértani lapokon találtam magamat, melyeknek alakja, mintája középfelé mutatott. Kilenc ilyen nagy lapot számoltam, a középen egy nagy fehér kő. "Ez a föld közepe" — mondja a vezetőm. Furcsa érzéssel lépek a köré... Most a föld középpontján állok. Sok generáció hitt ebben, mert a császár legkiválóbb csilagászai, matematikusai, tudósok kiszámították annak! Itt és sehol másutt van — a világ közepe. Pont.!!! És erre csakis a császár léphetett!!! Ez a kerek kő azonban többet mondott nekem Kína történelméről, a császár beállítottságáról, népe szelleméről, mint mindaz, amit később, kínai tartózkodásom alatt láttam és hallottam. "Tulajdonképen csak két nagy kultúra és civilizáció van e földön ma is: a keresztény és a kínai!" — mondja nekem rendkívül művelt és tökéletes angolt beszélő vezetőm. "Más kultúrák, az azték, inka, középkeleti, görög vagy római, —mind eltűntek! —Ez a két kultúra állta az emberi történelem minden viharát és ma is él. •—Meddig vezethető vissza ez a kultúra ? "Kiástunk 3.500 éves írásos emlékeket, páncélra vésve. — Ett'ől az időtől nevezzük hazánkat "Közép-Birodalomnak. —* Régi érmeinken, mai bélyegeinken is az a felírás található." Egy ezer személyre méretezett vendéglőben vacsoráztunk. Általában tízszemélyes kerek asztalok vannak, mind előre megterítve. Egyszerű és tiszta minden. A kiszolgálás gyors és figyelmes. Mindenki ugyanazt kapja. Elsőosztályú helyen 10-15 fogás van. A kerekasztal kiemelkedő, középső része forgatható. Arra rakják a különbözői fogásokat nagy tálakban: először hármat-négyet, majd ugyanúgy a következőket. Rizs a legfontosabb étel,mindenhez megy. Rengeteg a főtt zöldségféle. A húsok, szárnyasok apróra felvagdalva, számunkra szokatlan ízű és szagú olajjal és hasonló, de enyhe fűszerezéssel, aztán a különböző halfajták a még különbözőbb, egészen más ízű és szagú olajjal és mártásokkal agyonöntözve. Aztán apró, kis burgonyadarabok sütve, tojás és ritkán néhány apró, ismeretlen íző sütemény. — Végül hozzák az egészen ritka levest, amihez kis kanalat adnak. Minden mást két pálcikával kell enni. — Hát ezzel bizony baj volt. VÁZLATOS TÉRKÉP A KÍNAI UTAZÁSRÓL A PEKINGI EGYETEM DIÁKJAIVAL PEKING FŐTERÉN /Háttérben a Parlament és a Hősök elmékműve/ A NAGY FALNÁL (Folytatás a 7. oldalon) MAGYARSÁG 1983. november 15.