Magyarság, 1993 (68. évfolyam, 1-19. szám)

1993-01-19 / 1. szám

2. oldal VOLUME LXVIII évf. No. 1. szám 1993. január 19. SZERKESZTŐ KIADÓ AMERICAN IN SPIRIT MAGYARSÁG (USPS 325-760) Biweekly Szebedinszky rend Szerkesztő és kiadó (Editor and Publisher) An American newspaper in the Hungarian language with the aims of maintaining a well informed Hungarian culture. • (Established in 1925. Pittsburgh, Pa USA.)___________________ Szerkesztőség és Kiadóhivatal (Editorial Office) 315 Walsh Street, South Bend, M. 46617. ff Telefon: (219) 288-0373 P__________ Aláírt cikkek kizárólag írójuk véleményét fejezik ki s nem „egyeznek feltétlenül a szerkesztő és kiadó nézeteivel. Önként beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Articles appearing in this newspaper with authors by lines do not necessarly reflect the opinions of the editor or publisher. SUBSCRIPTION RATES $ 20.00 per year within the U.S.A. $ 27.00 per year in Canada and Foreign $ 50.00 per year Air Mail Foreign The MAGYARSÁG is published biweekly by Jenő Szebedinszky, 315 Walsh Street, South Bend IN, 46617. Second Class postage paid at South Bend and additional mailing offices. POSTMASTER: Send address changes to the MAGYARSÁG, 315 Walsh St., South Bend, IN 46617. A MAGYAR ALAP és a SEGÍTŐ JOBB A Segítő Jobb Budapestről most egy "Pemco" szívgépet kér Az Amerikai Egyesült Magyar Alap és a budapesti "Segítő Jobb" Egészségügyi Humanitárius Alapítvány - a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Intézete részére egy öreg felhasznált SZÍVGÉP pótlására a szívgép beszerzését határozták el. Ennek a szívgépnek átépítése - szálításokkal együtt - ugyanannyiba kerülne, mint egy új gépAz általunk előzetesen hirdetett és az operációkhoz szükséges "Call Laver" Budapesten már működik és a németországi magyarok támogatásával gyorsult fel és vált megvalósíthatóvá. Az Új szívgépre a gyűjtés Amerikában az eddig beérkezett 5.000 dollárral indul meg és a cél harminckétezer dollár előteremtése. A kért Pemco" szívgép a legmesszebbmenő gyári kedvezménnyel ennyibe kerül. Az Egyesült Magyar Alap tagegyesületei, aktív magyar egyesületek által rendezett bálok, társas ebédek hasznából, vállalati és egyéni adományokból reméljük ezt az összeget előteremteni. Mi most akarunk segíteni, amikor arra a legnagyobb szükség van. Az adóból levonható adományokat kérjük az Egyesült Magyar Alap címére küldeni "Heart-Lung Mach.” megjegyzéssel. Az így gyűjtött összget minden levonás nélkül erre a sürgős, nemes és fontos célra utaljuk ki. A kérelem aláírói: Kovács Iván, szaktanácsadó, szívtüdőgép mérnök, Tel.: 216-524-2990. - Dr. Kalmár László, orvosigazgató, a "Segítő Jobb" Kuratóriuma nevében, H- 1369 Budapest V. Vigadó tér 2. Postafiók 329, Tel: oll-36-ll- 189854. - Dr.Nemes Attila, főorvos, Szívsebészeti Klinika, Budapest XII. Városmajor u. 68. Tel.: 011-553611. Dr. Papp Gábor Amerikai Egyesült Magyar Alap elnöke Tel: (216) 671-0669 United Hungarian Fund, P.O.Box 110025 , , Cleveland, OH 44111 DUNÁNTÚLON SEHOL SINCS SZÍVGÉP... A kommunista kormányzat az erősen 'rendszerellenesnek' könyvelt Dunántúlt olyan mostohán kezelte, hogy pl. sehol, egyik nagyvárosában sem képeztetett a kórházakban szívoperáló csoportot. Pécsett sem. Egész Dunántúlon nincs SZÍVGÉP... így aztán a dunántúli emberek vagy meghaltak és ma is meghalnak a szívgép hiánya miatt. A legjobb esetben Budapestre utaznak és ott a Semmelweis Egyetem Szívsebészeti osztályán várnak a sorsukra. A United Hungarian Fund következő lépése a pécsi egyetem Szívsebészeti Osztályának megszervezése. Egy magyarországi szakorvos továbbképzésre már megérkezett a híres CLEVELAND CLINIC szívsebészeti osztályára, akit Kovács Iván, a PEMCO Inc főmérnöke segített erre az egyesztendős gyakorlatra. MAGYARSÁG WASS ALBERT: MEGDÖBBENTŐ SZÉGYENÜNK: A ROMHÁNYI - ÜGY! Romhányi Lászlót,a Szent Korona bátor kiadóját és főszerkesztőjét, az állítólag “fölszabadult” Magyarország leghazafiasabb íróját az ország fölött uralkodó hatalom bebörtönözte és szigorú őrizetben tartja immár hónapok óta. Senki sem beszélhet vele és állítólag ‘hazaárulási ügyét’ valamikor január végén fogják tárgyalni Debrecenben. Hogy miért éppen Debrecenben, ez ma még titok. Alighanem ott találhatók az ÁVÓ visszamaradt bizalmi embereiből a legalkalmasabbak. Hiszen tudvalevő, hogy a múlt gyalázatos rendszerének hóhérlegényei ma is ott lapulnak a háttérben, zsíros állásokban vagy kényelmes nyugdíjakat élvezve. Magyarország tehát újra a jól ismert kirakatperek látványossával fogja szórakoztatni a világsajtót, akár számított erre, akár nem az érdemes “vezetőség’. Mert a világ, ha lassan is, de változik körülöttünk. Bebörtönözni és elnémítani egy ellenzéki szerkesztőt és írót ma már nem lehet észrevétlenül. A magyar emigráció rokonszenve határozottan Romhányi mellett foglal állást. Még azoké is, akik hazafias kiállását talán túlzottnak látták. De minden valószínűség szerint az otthon küszködő magyar nép többsége is, - mármint azok, akik tudnak róla - ugyancsak az igazság kimondása felett foglal állást. A Romhányi-ügyet tehát figyelni fogjuk és rajtunk keresztül figyelni fogja a világsajtó is. Személy szerint sajnáljuk Romhányi Lászlót. Derék,igaz ember, aki nem börtönt, hanem dicséretet érdemel. De ebben az esetben, ott a börtön magányos sötétjében fontos szolgálatot teljesít, megtudjuk végre, hogy mifélék kezében van ma otthon a hatalom. - Valóban fölszabadult az ország a gyilkos fojtogatók markából, vagy demokráciát álcázva továbbra is azok uralkodnak ott, akik kirabolták az országot, legyilkoltak mindenkit aki nem őket szolgálta s ma élvezik büntetlenül az összeharácsolt vagyont s igyekeznek elhallgattatni mindenkit, aki az igazságot követeli. Szabad országban a “szabad szólás joga” még akkor is fennáll, ha például valaki tolvajnak, nevezi azt aki lopott, rablónak azt aki rabolt és orgazdának azt aki a másén gazdálkodik. Még akkor is, ha egy szélsőséges, az országra ráerőszakolt kormány vette el erőszakkal a szóbanforgó vagyont és adta oda másnak. Perelni mindig lehet. De bebörtönözni, meggyötörni azt aki szembe száll az igazságtalansággal: önkényes gaztett, amit egy demokráciára épült világrend nem engedhet meg magának. Valóban kíváncsiak, vagyunk, hogy miképpen lesz képes a “kormány embere” vad ellenséget csinálni Romhányiból, akinek egyetlen bűne a hazafiasság, hogy kielégítse a háttérben lapuló bosszúszomjasokat ? 1993. január 19. KARPATALLA, a mostoha gyermek? A napokban első alkalommal a Kárpátaljáról -mai hivatalos nevén: Transkarpatian Region of the Ukraine - üdvözölhettünk egy magyar vezetőt, Kovács Miklós személyében, aki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökségének tagja. Rövid, de velős beszámolója az ottani helyzetről több mint tragikomikus volt. Az utóbbi két évben lényegében a helyzet csak nagyon keveset változott, a szovje kommunista párt hivatalosan megszűnt ugyan de a vezetés teljes egészében a régi gárda kezében maradt, miután törvény ellene nincs, a magyarság szervezkedését kénytelen-kedvetlen elnézik, ez a magyar szervezkedés igen határozott és komoly formában folyik. A Kulturális Szövetség most már természetesen mint politikai mozgalom tevékenykedik. Minden magyar községben rendelkeznek alapszervezetekkel és így az egész mozgalom hatásos és életerős. Nagyon okosan, az ottani magyarság, amely ugyan csak 200.éve lelket számlál, ezt a szervezetet támogatja egységesen és így nem szenvednek a megosztottság problémáitól, mint az erdélyiek és a felvidékiek. A gazdasági helyzet az egész területen siralmas, a régi pártemberek továbbra is hangadók. Eddig még semmiféle földtörvény sem született, privatizációról meg szó sincs, a korrupció dühöng. Aránylagosan a határmenti magyarság van a legjobb helyzetben, mert az anyaországiakkal folytatnak csere-kereskedelmet és így tengetik mindennapi életüket. A magyarság összetartása nagyrészt a református papság önzetlen munkájának köszönhető, a papnevelés és utánpótlás problémáját az anyaország iskolái oldják meg.Az ottani iskolarendszer a primitívnél is primitívebb, komoly középiskolai oktatásról beszélni sem lehet, azonban a magyar általános iskolák egyre szaporodnak és szépen fejlődnek. Magánkezdeményezéssel UNGVÁROTT magyar szakiskolát nyitottak, ahová a más nemzetiségűek is szeretnék gyermekeiket beíratni. A Magyar Kulturális Szövetség megváltozhatatlan elhatározása az autonómia kiharcolása. Egyébként az egész terület kb.akkora, mint Székelyföld. Összlakossága egymillió és kétszázezer - a volt szovjunió legsűrűbben lakott tartománya — ebből 600 ezer ruszin, 200 ezer ukrán és kb. 200 ezer orosz. Legszervezettek a magyarok, de számítaniuk semmire és senkire sem lehet, mert egész Ukrajna mostanában átalakíthatatlan átalakulásban vergődik, egyetlen "erősségük" a nacionalizmus, a gazdaság teljesen csődben, pénzhez jutni majdnem lehetetlen, bankhálózat nem létezik, magánvállakozás csak a volt kommunista vezetők támogatásával lehetséges. Mindennek ellenére, a legnyugalmasabb életet az elszakított területi magyarság közül véreink élvezik! KÓKAI-KUN TAMÁS ♦ Budapest.— A Jelcin elnök által Magyarországnak átadott titkos szovjet iratokból kitűnt, hogy 56-ban Gerő Ernő kérte Moszkvát, küldje az országba a Vörös Hadsereget a forradalom leverésére. ♦ Buenos Aires. — Az Andesek előhegyeiben argentin, amerikai és olasz kutatók egy 225 millió éves kutya nagyságú dinosaurus csontjaira bukkantak. Megállapításuk szerint ez lehetett a dinoszaurusok ősatyja. ♦ Budapest. — Gombás Csaba a rádió és Hankiss Elemér a televízió elnöke január 6-án benyújtották lemondásukat Göncz Árpád köztársasági elnöknek. Az elnök kijelentette, hogy döntését a lemondás elfogadására később fogja meghozni. Antall József miniszterelnök időközben írásban közölte Göncz Árpáddal, hogy tudomásul veszik a két médiavezető lemondását. Dr. Simonfay L. Ferencz m. kir. tart. tv. főhadnagy, volt diplomata hosszú szenvedés után 81 éves korában visszaadta lelkét a nemes Teremtőnek 1993. január 9.-én Port Charlotte, Floridában. Szive utolsó dobbanásával is a magyar ügyet tekintette életcéljának. A MHBK és számos magyar egyesület tagja volt. Hamvasztás és a New York-i Szent István templomban tartandó gyászmise után a pécsi családi sírboltba helyezik nyugalomba gyászoló családja és barátai. Feri Bátyánk, nem felejtünk el. Nyugodjál békében!