Magyarság, 1993 (68. évfolyam, 1-19. szám)

1993-01-19 / 1. szám

4. oldal MAGYARSÁG A BABONÁRÓL - Egy kis filozófia - Ha az emberek ügyes-bajos dolgaikat mindig biztos előrelátással intézhetnék, vagy ha sohasem érné őket kel­lemetlen balszerencse, akkor soha nem lennének a babonának rabjai. Sokszor azonban annyira belekevered­nek bizonyos kellemetlenségekbe, hogy a higgadt megfontolás teljesen cserben hagyja őket. Ilyenkor aztán módfelett vágyakoznak bizonyos kétes értékű szerencsejavak után és szánalomra méltóan vergődnek a remény és kétség között. Nos ez az az állapot, amikor az emberek bármit is hajlandók elhinni és amíg bajban vannak, fűhöz-fához kapkodva, a remény és félelem tartja fogva őket. Máskor viszont elbizakodottak, fönnhéjázók és felfuvalkodottak. Véleményem szerint tudat alatt, rajtam kívül ezt min­denki látja, bár a saját lelkébe csak igen kevés ember lát be, mert a mai rohanó, felfordult világban csak kevés ember­nek van ideje gondolkozni. Summa summarum, nincs olyan ember, aki már nem tapasztalta volna, hogy az emberek - még a legkorlátoltabbak is - ha jól megy a dolguk, nagyon is bölcseknek hiszik magukat és direkt sértésnek veszik, ha valaki tanácsot ad nekik... “Nézd, ne taníts engem..." förmednek rá ilyenkor egy-egy jóindulatú tanácsadóra... Titokban persze szégyelvén, hogy nincs egy ép és józan ú.n. SAJÁT GONDOLATUK... No, de ha aztán valami pech, vagy csapárs éri őket, azt sem tudják, mit tegyenek és mindekitől tanácsot kérnek... "Behúzzák a farkukat" [bocsánat, ez csak olyan szólás-mondás, amit a szűkölő kutyáktól tanult meg az ember.] Ilyenkor aztán bármiféle dőreséget, fonákságot vagy sületlenséget tanácsolnak nekik, örömmel kapnak rajta. No és persze, ilyenkor a legjelentéktelenebb dolog is rábírja őket, hogy bízzanak a JOBB JÖVŐBEN és legyenek­ óvatosak valami bekövetkezhető bajjal szemben. És ha ezalatt, míg a félelem aggasztja őket olyas­valami történik, ami valame­ly elmúlt szerencsés, vagy szerencsétlen eseményre emlékezteti őket, ezt rögtön helyzetük javulására vagy rosszabbodására magyarázzák. Mert­­ ámbátor ez a tünemény már százszor is megcsalta őket, -mégis ked­vező, vagy kedvezőtlen előjelt látnak benne. Ha pedig valami szokatlanul különös dolgot látnak, vagy tapasztalnak, azonnal csodának minősítik, amely már a régi időkben is az istenek, vagy a legfőbb lény haragját jelentették. Ilyenkor aztán­­ aszerint, hogy mennyire babonásak és vallástalanok, szinte bűnnek tartanák, ha bizonyos áldozatokkal, vagy fogadalmakkal meg nem engesztelnék a szellemeket. Ilyenkor aztán számtalan abnormális dolgot eszelnek ki és természetesen csodáknak kiáltják ki a természet ren­des tüneményeit, mintha az egész világrend velük együtt megbomlott volna. Minthogy pedig ez így van, nyilvánvaló, hogy nincs az a babona, amely hitelre ne találjon azoknál, akik módfelett vágyódnak a véletlen szerencse után s ezekből lesznek a legszerencsétlenebb "gemblingerek". És persze, az ilyen babonás emberek, főképpen amidőn veszedelemben forognak és magukon segíteni nem tudnak, érzik igazán fokozottabban a saját szerencsétlenségüket. Ekkor azután imádkozással és asszonyi siránkozással könyörögnek az isteni segedelemért­­ és a józan észt - mivel az oktalan kívánságnak elérésére vezető utat megmutatni nem tudják,­ vaknak mondják, az emberi bölcsességet pedig elégtelennek. Ezzel szemben a képzelet merész szüleményeit, az álmokat és az ilyen gyerekes haszontalanságokat isteni kinyilatkozásnak tartják. A Jó-Istenről pedig azt mondják, hogy "a bölcseket nem szereti" és a szándékát "ólomöntés" alkalmával, vagy állati belekkel való jóslásokkal nyilvánítja ki. Sőt - mi több - már a félkegyelműek, az őrültek, vagy éppen a madarak isteni ihletéből és sugalmazásából vélik a segítség megjelenését. Ennyire elveszi az emberek eszét...hogy mást ne mondjak... a félelem. Az ok tehát, amely szüli, fenntartja és növeli a babonát, sem más, csak a félelem. Ha pedig valaki ennek bizonyítékául már komolyabb történelmi példák után is kutat, ám gondoljon csak NAGY SÁNDOR esetére, aki a történelem tanúsága szerint csak akkor kezdett babonás lenni és jósokhoz fordulni, midőn a Szuza vidéki szorosokban megismerte a szerencse forgandóságát. Ilyenkor aztán remegve figyelte a jósnők és 'táltosok' jövendöléseit. Bezeg aztán DARIUS legyőzése után már nem szorult a táltosokra. Amikor azonban ismét szorult a kapcája, nehéz helyzetekbe került, mivel a baktriaiak elpártoltak tőle és a szkíták csatára ingerelték, őt magát pedig súlyos sebe ágyba­ döntötte,­­ nagy rettegésében ismét a babonához, az emberi elmének ezen játékához folyamodott, [lásd Tolnai­ Világtörténelmét­] és elárulva Aristander barátja előtt babonás érzületét,­­ meg­parancsolta neki, hogy áldozatokkal igyekezzék kifürkészni a jövőt. És még számtalan példát lehetne fel­sorolni a világtörténelemből is, hogy az emberek csak addig hajlanak a babonára, amíg félelmük tart. Julius Caesarnál is az volt a baj, hogy közvetlenül az összeesküvés előtt és alatt is semmi félelmet nem érzett.­­ Teljes biztonságban érezte magát és oda se hederített a jósnőnek, aki figyel­meztette, hogy ne menjen a Szenátusba, mert veszélynek teszi ki magát.­­ Sőt, még heccelte is a jósnőt, hogy "na lám, itt van március idusa és semmi baj sem történt" - mire a jósnő azt válaszolta: "Igen,, itt van, de még nem múlt el!"... Ugyanis már előzőleg is 'veszélyes nap'-nak nevezte azt a napot a jósnő... Végezetül csak annyit, hogy számtalan példát lehetne felhozni, melyek igen világosan mutatják, hogy az em­berek csak addig hajlanak a babonára, amíg a félelmük tart. - Mindezek mellett még azt is tényként kell elkönyvelnünk, hogy mindaz, amit így valaha is fonák vallásosságból tiszteltek, sem volt egyéb, mint a bánattól sújtott és remegő léleknek képzelménye és káprázata.­­Szóval a jósoknak a népre mindig valamely ország legválságosabb pillanataiban volt döntő hatalmuk, és az uralkodójukra való befolyásuk is mindig akkor volt a leg­nagyobb.­­ Azt hiszem azonban, hogy ezzel semmi újat már nem mondok , minthogy úgyis mindenki előtt is­meretes,­­ így nem fejtegetem tehát részletesebben._ REMÉNYIK SÁNDOR: AZ IGE Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek. És áhítattal ejtsétek a szót. A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv az tündérvár, katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nihiljon hozzá avatatlanul Senkin, ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virúl. Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul, Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna! És ki költő, az legyen király, És pap, és próféta és soha más, Nem illik daróc főpapi talárhoz S királyi nyelvhez koldus-dadogás. Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, Vigyázzatok, a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza, Élet borát issza, Előre néz s csak néha-néha vissza,­­ S a kelyhet többé nem engedi el! ♦ Róma.­­ Január elsejével Olaszországban szigorú közlekedési szabályok léptek életbe, amelyek a felelőtlen autóvezetőket sújtják. A gyorshajtásra és más közlekedési kihágásokra megállapított büntetéseket megháromszoroz­ták. A drasztikus intézkedés oka, hogy az elmúlt évben 140.000 ember vesztette életét közlekedési balesetekből kifolyólag. 1993. január 19. AZ IGAZI VISS immár másfél éve vagy szerb vérengzésnek, illetve­­ törvények értelmében­­ számít. Nem mintha más, hasonló szörnyűségek, ami rémtettek. De mivel az egy­ általuk alkotott nemzetközi ellentétben, fajgyűlöletes és állam fiaira korlát­ozzák­­ üldözését, csak természe szülőhazájában vagy a sí belgrádi szerb hódító hábon gondolok. Minden jóérzésű emberi igazságszolgáltatás, amit­­ hanem a gyűjtőnéven nyűge még keresztény országi antibolsevistákról van szó. De is az elmúlt fél évszáz szövetséges, köztük elsősort bolsevista, háborús bűnöset tartó bolsevistaellenes keresztes, Fentiek alkalomszerűsét éppen most, 1992 karácsony diktátor-pár megérdemel évfordulóján, mintegy cmk hangzott el végre az amerika a belgrádi bolsevista banda háborús bűnösségével kapcsi Az egykori­­Vasfüggöny után, Kanadában intézmén gyűlölet és bosszúállás hat háborús bűnpereket. A koholt vádak alapján igazságszűréjének próbáit tér a megvádolt áldozatok kisz. szörnyetegek halálos szorítái a vádlottak ártatlansága! A bosszúvágytól szomjaz képtelen belenyugodni a feli ismételten az ártatlanok e­lvöltözve követelik a korm már elmarasztaló ítéletet is,­­­ bíróság dolga lenne. A továbbiakban majd kide­rül elindított megtorlási folyam hogy az üldözöttek érdekeit , felelősségre vonását ajánlja, elmarasztalást eredményező ! Fölöttébb elgondolkoztat nyugaton egy bizonyos tó politikai- és sajtó-befolyás elszántsággal büntetni akar bűnösségi elv érvényesítő: fajtestvérek csonka hazánkban Ott ők maguk is be bosszúállásnak nevezik a felelősségre vonását, -- és idek­lenkezőjét hirdetik. Egyikőjük hangot csalódásának mondván akár balszerencse az oka, de ügyét is le kell zárni, ha az elke történik semmi." Egyébként­­ tisztességes polgár, ha a "drág rendszerben a hazudozók, a hamisak és csapnivalók ura agyondícsért demokráciák iménti idézet valóságáról ki-ki­­ államban, amelyikben a sors ver életútját. Milyen különösen hangzik, budapesti hitsorsosok bolsevist lenze tiltakozásától a kanad' magas feszíts meg kiáltása • " bennünket C1 ’ 111 A

Next