Mai Magazin, 1985 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

­ POSTÁNKBÓL VISSZHANG Kedves Olvasóink! A Mai Magazin 1985. január 1-től az eddiginél 16 oldallal nagyobb terjedelemben, 64 oldalon jelenik meg. Ezzel mód nyílik Olvasóink számos kérésének, kívánságának teljesítésére. Több helyet kapnak Olvasóink levelei, gondjai, javaslatai, panaszai. Foglalkozunk a fiatalok lakásproblémáival, családalapítási gondjaival, életükkel. Világsztárok nyilatkoznak. Érdekes embereket, érdekes országokat és érdekes életeket, sorsokat mutatunk be világ minden tájáról. Több lesz a sport. Bővül a család—otthon rovat. Célunk, hogy minél több Olvasónknak teljék öröme a 64 oldalas Mai Magazinban. Előfizethető: bármely kézbesítő postahivatalnál, kézbesítőnél, a Posta hírlapüzemeiben. Ára: 15 Ft. Büntetés Petőfiért /­íj IX­­■ Ahány híradás, annyi diadaljelentés. Ahány híradás, annyi tornyosuló súlyos probléma. Ez az ellentmondásos kép raj­zolódik ki a könyvek sorsát vizsgáló írá­sokból. A szaporodó gondok nyomán mind in­gerültebbé váltak a közvetlenül érdekel­tek, és ez a kör meglehetősen nagy, hi­szen a könyvek sorsa érdekli az olvasó­kat, az újságírókat és persze az írót, a kiadót, a nyomdászt és a terjesztés mind­két hálózatát, a könyvkereskedelmet meg a könyvtári hálózatokat. Mit vetnek a szakma szemére? Lassú a nyomdai átfutás, sok a nyom­dahibás kötet, rendszertelen a megjelenés, a kiadás nem veszi figyelembe sem a nyomdaipar, sem a kereskedelem érde­keit, sem az író, sem a kiadó nem érde­kelt igazán a könyvek fogyásában, a könyvesboltokból hiányoznak a standard művek, a boltosokból a könyvek ismerete, és egyáltalán, milyen jogon merészkednek beleszólni a könyvkereskedők abba, hogy milyen könyvből, mennyit vásárolnak? Az állami irányítás a művelődéspolitika és a gazdaságpolitika Scyllája és Caryb­­dise között hajózva a kör négyszögesíté­sének örökzöld problémáján vívódik; ho­gyan lehet szinten tartott dotációval úgy őrizni meg a valódi értékeket, hogy az előállítási költségek emelkedésének ellen­súlyozására kiadott lektűrök és bestselle­rek hatására ne kommercializálódjék a könyvkiadás. Az olvasó pedig mindeközben azon tű­nődik, hogy a derekasan emelkedő könyv­árak mellett sokuk stagnáló reáljövedel­me hogyan biztosítja a számukra olyan fontos könyvek megvásárlását, könyvtá­raknál a könyvbeszerzés biztosítását. E kavargó — minden nézőpontból más és más világot tükrözi a Mai Magazin no­vemberi számában megjelent — és majd minden érdekeltet megszólaltató cikk, Erős Zoltán okos, hozzáértő írása, a Bün­tetés Petőfiért — avagy sok a könyvből is megárt. Igazán nem panaszkodhatunk, hogy nem keltünk szenzációt ebben az „eseményte­len” világban. Optimista vagyok. Bízom a magyar könyv és az azt olvasó nép jövőjében és hiszek a könyvszakma megújulásában. Abból kell tehát kiindulnunk, hogy té­telezzük fel egymásról, íróról, kiadóról, nyomdászról és könyvkereskedőről, hogy mindannyian a közös célért tevékenyke­dünk, ahogyan Szabó Ervin hitvallásként megfogalmazta: „Ne a könyv legyen a cél... hanem az olvasó.” Ha ezt az alapállást mindenki elfogadja — márpedig bizonyos, hogy józan ésszel ebben nem kételkedhetünk, — akkor egy apróság hiányzik csupán, a közös éredkvi­­szonyok megteremtése. Ennek­ összehan­golása a főhatóságok, az irányító szervek korántsem könnyű feladata. Jelenleg az író ír, a kiadó kiad, a ke­reskedő és a nyomda eleget tesz a ren­delésnek. Az írónak az az érdeke, hogy minél nagyobb példányszámban jelenjék meg alkotása, a kiadó a dotációval gaz­dálkodik és vállalja a kiadás erkölcsi kockázatát, arra törekedve, hogy a könyv­kereskedelemre háríthassa az eladás ri­zikóját. A kereskedelem arra van kény­szerítve, hogy gyorsan adja el a könyve­ket, és minél kevesebb bizonytalan kime­netelű művelődéspolitikai kalandba bo­csátkozzék. Úgy vélem kikerülhetetlen, hogy a rend­szer egészében gondolkodva cselekedjünk. Legyen érdekelt az író és a kiadó is ab­ban, hogy az általuk gondozott mű talál­kozzék az olvasók, a vásárlók érdeklődé­sével. Legyen fontos a nyomdának, hogy a könyveket míves kiállításban és a meg­állapodott határidőre készítse el, és a könyvkereskedő hozzáértő módon juttassa el az oly sok szellemi és anyagi értéket megtestesítő művet az olvasóhoz. Egyébként Gutenberg óta mindig szó esett válságokról. Amíg a magyar társa­dalom — mint 1983-ban is — 3,5 milliárd forintért vásárolt könyvet — nem hiszek a magyar Gutenberg - galaxis végében. És sokakkal ellentétben, azt sem hiszem el, hogy a felgyülemlett könyvkészletek valamilyen istencsapást jelentenének. Le­het-e igazi túltermelési válság a köny­vekből hazánkban, amikor lakosságunk fele nem vásárol könyvet, amikor sok településen nehezen is juthat hozzá, kü­lönösképpen a keresett műhöz. Meg kell teremtenünk azt az érdekelt­ségi rendszert, melyben a nyomda képes a gyors utánnyomásra, és ezek valóra váltása egy csapásra megoldaná azt a prob­lémát, melyet a novemberi lapszámban Jávor Éva, az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat főosztályvezetője úgy fogalmazott meg, hogy bekötött szemmel kell a tízes­be lőni. Én óvakodnék a szorító pénzügyi gondok és a gazdasági nehézségek köze­pette attól a könnyűnek látszó megoldás­tól, hogy radikálisan csökkentsük a ki­adott művek számát. Tényleg sok a szür­ke mű, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek esnének áldozatul a csökkentési hul­lámnak, hanem éppen a problematikusak, a bizonytalan fogadtatásúak, mondjuk, egy új Rozsdatemető, vagy egy új József Attila. Persze, hogy szükséges rendezni az ajánlott és kötelező Irodalom listáját, és kérni a pénzügyi kormányzatot, hogy teremtse meg ennek elkülönített finanszí­rozási és készletezési lehetőségét, és meg kell teremteni a hatékonyabb piackutatást és a könyv propagandáját. Megoldásra vár a könyvtárak számára a központi ellátás gyors ütemű fejlesztése, no és a szakma vonzóvá tétele kulturált munkahelyekkel és megfelelő bérezéssel. Teljesen egyetértek dr. László József főigazgatóhelyettes mondatával, melyet a Mai Magazin novemberi számában meg­fogalmazott: féltő gonddal óvjuk Európa­­hírű könyvkiadásunkat, ennek érdekében kell munkálkodnunk. A Könyvértékesítő Vállalat új programjával ezt a célt szol­gálja. DRUCKER TIBOR a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója 2 [nsd3 — A magyar szakszervezetek képes folyóirata. — Szerkesztőség: Budapest VI., Dózsa György út 84/b. 1415. Telefon: 532-900 Főszerkesztő: Siklós János Szerkesztő: Ónodi Zsuzsa — Felelős kiadó: Kiss Jenő, a Népszava Lap- és Könyvkiadó igazgatója. — Terjeszti a Magyar Posta — Előfizetés: bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI), Budapest V., József nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. — Előfizetési díj: egy évre 180­­ forint. 84.1146 Ságvári Nyomda, Budapest XIII., Váci út 73. Felelős vezető: Mogyorósi György igazgató ISSN 02030—3655 Rovatvezetők: Erős Zoltán, Magyar Pál, Tóth Antal • Olvasószerkesztő: Szántó Péter Képszerkesztő: Kaiser Ottó ■ Tervező szerkesztő: Kerék Antal • Fotoriporter: Gaál Zoltán

Next