Mai Nap, 1989. március (1. évfolyam, 19-43. szám)
1989-03-08 / 25. szám
Natália a mély vízben ABSZURD FILMEK, SZÍNDARABOK Három éve dolgozik együtt a fiatal értelmiség köreiben egyedülállóan népszerű Lart pour Tart Társulat. Eddig két groteszk színpadi összeállításukat láthatta a közönség Laát pour Laár, illetve Farkas a mezőn címmel. Most új műfajjal is megpróbálkoznak. - Örömünkre a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiója felkért bennünket egy filmforgatókönyv megírására - mondja Galla Miklós. - Még nagyobb örömünkre, el is fogadták amit írtunk, így március 1 -je óta forgatjuk a Jön a medve című abszurd tévéfilmjünket. - Milyen szereposztással? - Természetesen a társulat tagjai a főszereplők - válaszol Laár András - a főhőst Miklós alakítja, a narrátort pedig Nagy Natália. Az összes többi fontosabb szerepet Dolák-Saly Róbert és jómagam játsszuk, tehát Robi és én állandóan változó maszkokban, frizurákkal és hangokon jelenünk meg. Rajtunk kívül a baráti körünk játszik a filmben. - Ami csak névleg film - veszi át a szót Dolák- Saly Róbert - hiszen valójában videóra csináljuk. Ha időben elkészül, benevezzük a Veszprémi Tévétalálkozóra. Ez célunk is, hiszen úgy érezzük, ehhez hasonló, abszurd film még nem készült. A társulat hölgytagja Natália. - Én tavaly szeptember óta vagyok tagja a L’art pour l’art-nak, de hamar a „mély vízbe” kerültem, hiszen már két turné áll mögöttem és forgattunk egy tízperces összeállítást a Megengedett sebesség című tévéműsorhoz is. Ez talán április végén kerül képernyőre. - No és az élő fellépések? - Áprilisi turnénk során ismét felkeressük budapesti otthonunkat, a Közgáz diákcentrumot. Másodikén a Laár pour Laárt, harmadikén és negyedikén pedig a „Farkas a mezőn”-t játsszuk két, illetve négy előadásban. Zoltán János A L’ART POUR L’ART TÁRSULAT (FÖLÜLRŐL LEFELÉ): GALLA MIKLÓS, DOLAK-SALY RÓBERT, LAÁR ANDRÁS, NAGY NATÁLIA FOTÓ: KATONA ZITA Nagylemez elött a Rió A teljes ismeretlenségből bukkant fel három fiatalember, bár felbukkanásukat nem más segítette, mint Nagy Feró, a Ricse-főnök, a rádió „garázsmestere”. Dallamos, fülbemászó popdalaik összehozásában sokat segít a tapasztalt öreg róka, aki mint producer is kiválóan megállja a helyét. A nagylemezt a miskolci „Sztár” Kisszövetkezet adja ki a közeljövőben, majd elindul a lemezhez kapcsolódó fellépéssorozat is. A rendkívül fiatal, 22 éves átlagéletkorú társaság szép jövő elé néz. Z.J. 10 LÉLEK-ZENE Rossz sorrendben, rendetlenül, elrontva Rod Stewart 88 albumának címét próbálom fordítgatni. A londoni születésű, skót származású Rod január 10-én betöltötte 44. életévét, közel húsz évvel azután, hogy a Faces együttes szólistájaként berobbant első nagylemezével (An Old Rainroad Won’t Ever Let You Down). Az extravagáns szupersztár mit ronthatott el vajon sárga bóbita frizuráján és zűrös magánéletén kívül, mit talált maga körül rendezetlenül? Egy biztos 88-as albumán minden stimmel, a rekedt, annyira jellegzetes smirglihang, a torkolt sorvégek, a fekete zene „piszkos” blues hangjai, egyszóval minden, ami érzelmet közvetít! Soul-lélekzene ez a javából, a legkorszerűbb jelmezben, de ugyanazzal a túlfűtött érzelmi töltéssel, ahogy azt Otis Redding és Aretha Franklin énekelte, sóhajtotta, hörögte, nyögte, ordította, sikította, úgy 1965 táján. A fekete vallási zene, a blues és a rock sajátos keverékéhez tért vissza ismét Roderick David „Rod” Stewart, mint már annyiszor, közel húsz világsikerű szólólemeze elkészítésekor. ...az imago, a stílus fontosabb, mint az ének...” nyilatkozta egyszer Rod. Lehet, de csak akkor, ha az az ének olyan mint az övé, botfü !. Stúdió a kis színpadon A HEGY MEGY MOHAMEDHEZ ezért, Csiszár Imre úgy rendezi meg Móricz Zsigmond egyik ismeretlen egyfelvonásosát, hogy leköltözteti a televízió stábját Kaposvárra. A színház stúdiószínpadán felépítik a díszleteket, s Pogány Judittal, Molnár Piroskával, Bezerédi Zoltánnal és Koltai Róberttel - a Pestről utazó Kubik Anna társaságában - néhány nap alatt elkészülnek a felvétellel. S ha már a kamerák ott téblábolnak Kaposvárott, hát felveszik az Othello előadását is - Koltai Róbert szereplésével. Esetünkben Koltai Róbert, a kaposvári színház érdemes művésze (és néhány színésztársa) tekintendő Mohamednek. Ugyanis kitűnő, vidéken működő színészeinket még nehezen tudja a televízió foglalkoztatni. Éppen Konszenzus a hely különös hangulatához illőn Fiatal, szemüveges, szőke hajú férfi álldogált az aluljáróban, megbocsáthatatlanul értelmiségi külsővel; nyakában sötét gézsás, kezében tűzött karton doboztető, abban múltunkat idézve történelmünk része: tucatnyi Kossuth-címer. A rokonszenves fiatalember lábánál szatyor támaszkodott az összefirkált oszlophoz; benne független, progresszív folyóirat némely számai lapultak: a fekete rácsra fonott betűk helyesen összeolvasva a „beszélő"szót adták. A Beszélő-árus neki kijelölt helyen, lent az aluljáró mélyén, részegek, csövesek, ribancok között. A két rendőr a hely hangulatához illő módon bukkant fel, derekukon felsejlett a gumibot, jót passzolt ez akkor, ottan a Kossuth-címerhez, még jobban a táskában megbúvó független, progresszív folyóirathoz. A rend őrei az arcpirítóan értelmiségi külsejű, némán álldogáló férfihoz léptek, rámosolyogtak, s kezet nyújtottak neki. - Szevasz, szevasz - köszöntötték egymást, beszélgetni kezdtek. Volt mit. Közben vásárlók jöttek és mentek, üzletek köttettek lazán, amúgy bal oldalról, minden kényszer nélkül. Hát van még remény. F.L. 1989. március 8., szerda