Mai Nap, 1991. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-09 / 7. szám
Suttogások és sikolyok a TF-demokráciáról TÖBB CÉDULA, MINT SZAVAZÓ? Úgy látszik, a TF-en már soha nem lesz béke. Hónapokig megosztott volt a főiskola, lobbyk és ellenlobbyk működtek, mígnem december 13-án az egyetemi tanács megerősítette állásában Istvánfi Csaba rektort. Ám a döntés, legalábbis úgy látszik, nem jelentette a háború végét, csupán fegyvernyugvást eredményezett. És azt sem sokáig. Ha megírod, letagadom, hogy tőlem hallottad kezdettel egyre-másra érkeztek a jelzések: ismét botrány van a TF-en. Csaltak az egyetemi tanács megválasztásánál, több szavazólap érkezett be, mint ahány a szavazásra jogosultak száma a főiskolán. Sőt volt, aki arról is tudott, hogy feljelentették az egész bagázst az OTSH-nál. A sporthivatalban hallottak az ügyről, még a feljelentésről is, ám hivatalosan ott sem tud senki semmit. Azt mondják, ez nem az ő asztaluk, forduljak bizalommal a Művelődési Minisztériumhoz. Még telefonszámot is kapok, csak hagyjam őket békén, mert a TF kényes ügy, ebbe senki nem akar belebonyolódni. Persze ezt nem mondják, csak éreztetik. És a minisztérium is csupa tagadás. Ők papírt nem láttak, sőt nem is hallottak arról, hogy valami is szabálytalan lett volna. De állnak rendelkezésemre, ha gondolom, még a postakönyvet is megnézhetem. Itt már csak a TF marad. Rövid nyomozás után megtudom, a december 6-i közgyűlésen Orosz Pál volt a szavazatszedő bizottság elnöke. A Fradi elnökségét nem vállalta, itt viszont szavazatot számlált. Rosszul. Azt mondja, hibáztak a nagy kapkodásban. Kicsit körülményesen, azért érthetően meséli el a történteket. Tehát nagy harc volt a főiskolán, ki kerüljön az egyetemi tanácsba, nem véletlen hát, hogy minden mozzanatra figyelni kellett. Tizenhat egységre osztották az egyetemet, s amikor a szavazócédulákat kiosztották, a rektori hivatal főtitkára ismertette, hogy száztizenegy ember jogosult a szavazásra. Igen ám, csakhogy a számlálásnál három lista harminchárom emberét elfelejtették összesíteni,így történt, hogy száznegyvenhét szavazat érkezett be. Mégpedig jogos, szabályos voks, csak éppen a szavazás előtt rossz szám hangzott el. Persze az ellenzék rögtön sikított, suttogva vagy félig nyíltan, csalást emlegetett. Pedig utólagosan is ellenőriztek mindent, megvizsgálták a listákat, az aláírásokat, ám, amint a szóbeszédből is kitetszik, ettől még nem nyugodtak meg a kedélyek. És a pletyka - mint esetünkben is kitetszik - szuperszonikus gépen jár. Orosz Pál pedig kéri, a szakszervezeti titkár vezetésével alakuljon bizottság az eset kivizsgálására. A hivatalában megerősített rektor azt mondja, egyeteme a béke völgye. Megnyugodtak a kedélyek, lezajlott a TF történetének első demokratikus választása. Igaz, személyi elemek is belekeveredtek, mert néhányan úgy látták, jobb, ha más ül a székbe. Ő viszont úgy gondolta: döntsön az egyetemi tanács. A tanács döntött, a rektor maradt, az emberek egy része meg változatlanul suttog. Ám úgy látszik, nincs mit tenni: a mi demokráciánk már csak ilyen suttogó, nyikorgó néphatalom. Kiss László Maraton SE életre-halálra Kajakos kenuslegények magánklubja A templom egere Krőzus az Építők kajak-kenu szakosztályához képest. A gazdag nagybácsi, a Hőtechnika Vállalat megvonta az apanázst, így már csak tengődnek a sportolók. Nem csoda, hogy Gyursánszky Gábor, Nádasdi Zsolt, a tízezren országos bajnokságot nyert kenupáros saját egyesületet alapított. Igaz, az új klubban, a Maraton SE-ben csupán ketten versenyeznek. Már ameddig futja a pénzükből. - Szponzorok után kell néznünk - mondja Gyursánszky Gábor. - Önerőből képtelenek vagyunk hoszszabb távon megélni. Annál is inkább, mert a költséges maratoni kenuzásban szeretnénk bizonyítani. Tavaly Dániában már másodikak lettünk a vb-n. Most nincs hol edzenünk, szívességből fogadott be bennünket az Újpest, és egy maszek konditerembe járunk erősíteni - óránként száznegyven forintért. - Hiába, a kenuzás nem tartozik a legnépszerűbb sportágak közé. - A maratoni kenuzás igenis népszerű külföldön. Nem csupán eveznek a versenyzők, időnként kikapják a vízből a hajót, és futnak vele. A világbajnokságot egyenesben közvetítette a dán tévé, az Eurosport is átvette az adást. Van benne fantázia. - Ennek ellenére miért érné meg egy magyar vállalatnak a Maraton klubot támogatni? - Tisztában vagyunk vele, hogy nem éri meg. Ez inkább segítség. Hiába ragasztanánk a kocsinkra, hajónkra bármelyik cég emblémáját, az kevésbé lenne hatásos reklám. De más lehetőségünk nincsen, próbálkoznunk kell. - S mi lesz, ha senki sem hajlandó segíteni? - A nemzetközi minősítésünkért még kapunk havi hatezer forintot, megpróbáljuk ebből kihúzni valahogy az 1992-es ausztráliai világbajnokságig. Hacsak éhen nem halunk addig. (Jánosy) 1991. január 9., szerda A férfi röplabdabajnokság őszi idényének legnagyobb meglepetését a Kapos Volán szereplése jelentette: a „névtelen” - a tabellát vezető Csepellel azonos pontszámmal - a második helyen áll. Sokan még azt sem tartották kizártnak, hogy megnyeri a bajnokságot. Most, tíz nappal a folytatás előtt mégis végveszélybe került a szakosztály léte. - Pokolian nehéz helyzetbe kerültünk - kezdte Sipos Attila, a klub elnöke. - Fő szponzorunk, a Kapos Volán december óta szinte teljesen megszüntette a támogatását. Egyre fogy a pénzünk, ürül a kasszánk. - Nem néztek új támogató után? - Dehogynem, de ezen a vidéken szinte lehetetlen találni. Somogyban nem sok a nyereséges cég, így nagyon nehéz akár reklámszerződéshez, akár szponzorhoz jutni. Némi aprót azért sikerült összeszednünk, de ez édeskevés. Most országosan keresünk támogatót. - Ha nem találnak, elképzelhető, hogy visszalépnek, nem folytatják a bajnokságot? - Remélem, erre nem kerül sor, s legalább ezt a bajnokságot be tudjuk fejezni. Nem hagyhatjuk, hogy a szépreményű szakosztály megszűnjék. Hiszen hosszú évek munkájával végre sikerült egy ütőképes, rendkívül lelkes csapatot és sokra hivatott utánpótlásbázist kialakítanunk. Mindig a remény hal meg utoljára, bizakodunk hát, hogy az elkövetkező napokban sikerül támogatót találnunk. Késő Gyula Támadásban a kaposváriak. És a tavasszal...? 21