Mai Nap, 1991. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám

Motoros rendőrök nyitottak utat a Mazdának Különrepülőgéppel ugrott be a király Nem úgy alakult Vallai Pé­ter napja pénteken, ahogyan azt eltervezte: délelőtt főpró­ba a Színház- és Filmművé­szeti Főiskolán Mészáros Károly rendező szakos hall­gató vizsgadarabjában, rög­tön utána kora délután maga a vizsga, késő este pedig, fél tizenegytől fellépés a Víg­színházban a Sötétség dél­ben című drámában. Amikor péntek reggel kilenc órakor megszólalt a kaputelefon, még nem gondolta, hogy ez teljesen megváltoztatja napi programját, mi több, olyan kalandok várnak rá, amilyen­re színi pályáján még nem volt példa. A Budapesti Kamaraszín­háztól érkező váratlan láto­gatók arra kérték, azonnal in­duljon Kaposvárra, mert este a színházi találkozón neki kell játszania a megbetegedett Madaras József helyett Büchner Leonce és Léna cí­mű darabjának királyát. A gépkocsi ott állt a ház előtt, benne várakozott az előadás másik szereplője, Holl István. A főiskolai program miatt Val­lai nem indulhatott, de azért elvitték a Budapesti Kamara-, színház igazgatójához, Szűcs Miklóshoz.­­ Megpróbálta elérni Ádám Ottó tanár urat, hogy hozzák előbbre a vizsga kezdetét -emlékezik Vallai. - Ez nem sikerült, így más megoldást kellett találnia, és elkezdő­dött a telefonálgatás. Én köz­ben tizenegy órától részt vet­tem Max Frisch Andorra cí­mű darabjának főpróbáján, majd háromtól a vizsgán, amelyről pontban négykor mezítláb rohantam ki, ke­zemben a cipővel, ahogyan az utolsó jelenetben voltam. Addig Szűcs a Budapesti Rendőr-főkapitányságtól két motoros rendőrt kért, hogy ők segítsenek a péntek délutáni csúcsforgalomban utat törni a budaörsi MÉM-repülőtérig. Mert addigra volt repülőgép is. A direktor Mazdája előtt szirénázva száguldott a két fiatal rendőr, nyolc percig tar­tott az út az­ Osztapenko-szo­­borig. Igaz, amennyi időt nyertek odáig, annyit veszí­tettek amiatt, hogy a motoro­sok nem tudták, hol kell be­hajtani a repülőtérre, így is odaértek négy óra húsz perc­re. A tizenöt személyes gép, négyfőnyi személyzettel és egyetlen utasával, Vallaival, fel is szállt négy óra huszon­ötkor. Az országúton pedig elindult Kaposvár felé Szűcs Miklós, mert éjszaka neki kel­lett visszahoznia a Vígszín­házba a színművészt. A re­pülő öt óra tízkor landolt Ka­posváron, tíz kilométerre a színháztól. Oda már a repülő­tér parancsnoka saját Zsigu­liján vitte el Vállait. Pontosan akkor léptek az épületbe, amikor az első figyelmezte­tés elhangzott. A Budapesti Kamaraszín­ház Leonce és Léna című előadása a meghirdetett idő­ben, hat óra után néhány perccel megkezdődött. A mű­vészek nagy sikert arattak, de az ünneplésből Vallainak nem sok jutott. Még tapsol­tak, amikor ő már öltözött, és kilenc órakor már száguldott vele a direktor Pest felé. Utó­lag be merik vallani, jöttek ők százötvennel is, így értek tíz óra harminckettőre, előadás­kezdetre a Vígszínházba, ahol mindenki izgatottan várta, megérkeznek-e idejében. Vallai Péter a fárasztó nap után éjjel kettőkor került ágy­ba, és egyfolytában aludt ti­zennyolc órát. Szűcs Miklóstól még meg­tudtuk, hogy a színész szá­mára bérelt különrepülőgé­­pért huszonötezer forintot kell fizetnie a Budapesti Ka­maraszínháznak. Sebes Erzsébet Manek Attila felvétele 1991. május 29., szerda Újra temetik A fiatal férfi a képen 35 éves. Földes Gábor, a győri színház hajdani főrendezője. Ma temetik a Rákoskereszt­úri temető 300-as parcellájá­ba. Ma temetik újra. Először 1958. január 15. hajnalán a sopronkőhidai rabtemető elhagyott, messzi részébe földelték el, Jánoste­­lep és Kőhida között. Földes Gábor a mosonma­gyaróvári vérengzés, a sor­­tűz után Szigethy Attilának, a megyei Nemzeti Bizottság (később szintén mártírhalált halt) elnökének utasítására Óvárra siet menteni a helyze­tet, menteni az embereket. A lincselés elől egy határőrtisz­tet sikerült Győrbe menekíte­nie. A megtorlás idején aztán őrá, a mentőre kért halált az ügyész. A laktanya lefegy­verzésének vádjával. A képen látható fiatal férfin kötött kabát, egy borsózöld kardigán látható. 1957. ápri­lis 30-án ebben a kabátban tartóztatták le, s ama januári hajnalon ebben végezték ki. Kihantoláskor ebben a ruha­darabban találták meg a fő­rendező tetemét. Letartóztatása napján délelőtt még arról kérdezget­te barátait, másnap, május elsején, felvonuljon-e. Győ­rött nem is tudták mire vélni Földes Gábor letartóztatását. Talán a május elseje előtti szokásos begyűjtés miatt jöt­tek érte? Magyaróvárra senki nem gondolt. Oly tiszta, egyértelmű volt a szerepe. És mégis: a határőrtisztek lin­­cselőit egy kalap alá vették azokkal, akik meg akarták őket menteni. Senki sem hitte, hogy ha­lálra ítélik. És senki sem hitte, hogy az ítéletet végrehajtják. A főrendező annyira nem hitt ebben, hogy még Győrött, fogságába bekérette az An­na Kareninát, s hozzálátott a dramatizálásához. Pesten, a fellebbviteli tárgyalása idején egy ceruzával írt - talán utol­só - búcsúlevelében ez áll: „...aki ilyenen keresztülmegy, és még művész is, legalább igazán és meztelenül látja, mi mit ér, és meggyőződhet a dolgok viszonylagosságáról, és arról is, hogy van minde­nen túl szép, emberi jövő. Két mű izgat rendezőileg ilyen­formán, a Tragédia és a Hamlet...” (kőbányai) Bikini az árnyékban Több mint egy éve jelent meg az utolsó Bikini-lemez. Ez elég szokatlan manap­ság, amikor a zenekarok tö­megtermelésre tértek át. Mi­ért e furcsa csend? - Több oka is volt a hallga­tásnak - mondja Németh Alajos zenekarvezető. - Elő­ször is, tagcserék voltak az együttesben: Kató Zoltán szaxofonos és Berecz Endre dobos távozott. A dobokhoz Hirleman Bertalan é­rkezett... -Tehát a szaxofonhang­zás, amely meghatározó jel­legű volt a Bikini zenéjében, eltűnt? - Igen. Kissé átalakult a muzsika, ami az énekesünk­től, D. Nagy Lajostól is új stílust igényel. Kitartunk azonban a dallamos rockze­ne mellett, ezen belül külön szeretném felhívni a figyel­met Daczi Zsolt gitárjátéká­ra. A csendhez hozzájárult az is, hogy kiadót változtattunk. A Hungarotontól a Quinthez igazoltunk, mert a lemezké­szítésnél meghatározó em­berek, akikkel összeszok­tunk - elsősorban Csala Má­riát említem - már ott dolgoz­nak, és a feltételek is megfelelőek. - Miről szól az új lemez? - A címe: A sötétebbik ol­dal... -Tehát a keserű hangulat uralja? - Hát, röhögni senki nem fog rajta, az biztos, de sírni sem kell. A lemez egysze­rűen realista. Az anyagot élőben június 16-án, a vaká­ció első napján mutatjuk be az újpesti Tungsram-stran­­don. Gréczy Zsolt 11

Next