Mai Nap, 1991. június (3. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
Nyugodtan szisszenjen csak föl, kedves olvasó, e képtelenségre, hogy az egyetlen hazai kertitörpegyárban műanyagból készülnek a klasszikus giccs megtestesítői. Mert mostanáig legalább abban biztosak lehettünk, hogy a kerti törpék gipszből vannak. Maradtak is volna meg a gipsznél. De őket sem kíméli korunk modern világa, így az utálat sem az igazi már... Agnes Angerer ügyvezető igazgatónak sem fájna most a feje miattuk, mert a bajok itt kezdődtek. A Uniplay Kft., melynek német tőkéstársa Agnes asszony, tavaly valószínűleg még nem sejtette, hogy ennyi vihart kavar a törpeügy, amikor Zsámbékra hozta márkáját. Klasszikus felállás: német anyagból, német pénzből, német megrendelőnek dolgozik a magyar, tizenvalahány ezer forintot keresnek az emberek, ennyiért potyogtatják tele a német kerteket a zsámbéki üzemből. A törpegyár a helyiek szerint füstöl, és szennyezi a levegőt, legalábbis ezt véli látni és szagolni a polgármester, a körzeti orvos, a környezetvédők és a gyermekbarátok. De valószínűleg érzéki csalódás áldozatai ők valamennyien. Mert Ágnes asszony, egyetemben alkalmazottaival és a hivatalos szakvélemények megalkotóival, mást tapasztalt. Szerintük ott nincs se füst, se bűz, semmilyen káros anyag nem kerül a levegőbe, legalábbis olyan mértékben, hogy az veszélyeztetné az üzem melletti óvodába járó gyerekeket vagy a község lakóit. Bús Ella Nem, dehogyis akartak ők versenyre kelni a Hupikék törpikékkel! Hogy mégis főszereplők lettek a zsámbéki illetőségű apróságok? És nem a mesében, hanem a valós világban hősködnek? Ott akarnak talpon maradni? Merthogy bajba kerültek a piros sipkások, és menteniük kell műanyag irhájukat jelentése szerint egyetlen vizsgált levegőmintában sem lépte túl a sósav mennyisége a határértéket. Vinilkloridot sem lehetett kimutatni a légtérben. Sőt rendben lévőnek találták a festőműhely működését is, ott sem lépte túl a ciklohexanon-higító a megengedett határértéket. - Ismerem a műanyag-feldolgozás trükkjeit, tudom, mit kell tenni akkor, amikor a levegőből mintát vesznek. - Nem gondolja, hogy ez súlyos vád a káeftével szemben? Hogy becsapják a szakhatóságot? Az ügyvezető igazgató valótlanságok terjesztéséért, ígéri, feljelentést tesz. - Állok a bíróság elé, nem ijedek meg, de nekem kötelességem a lakosok képviselete. Tudomásom szerint a működési engedélyt úgy kérték meg, hogy etilacetát-higítóval dolgoznak, helyette viszont ciklohexanont használnak. Ez nagyon veszélyes anyag, és ha tényleg védeni akarják tőle az embert, akkor vízfüggöny mögött kellene festeni. Itt, Zsámbékon azonban csak levegőelszívással védekeznek. Nem akarunk mi mást, csak azt, hogy telepítsék ki a falu közepéről az üzemet, fogadja be őket a Pemü mint résztulajdonos az új üzemcsarnokába. Nekem senki ne mondja, hogy ártalmatlan a szervezetre a vegyi anyag. Ha még kis mennyiségben is, de folyamatosan, nap mint nap bekerül a szervezetbe. Ki tudja azt megmondani, milyen elváltozást okozhat az óvodásoknál? Ma még nincsenek tünetek, tehát mindenki nyugodt, és szakvéleményeket lobogtat. Mi azért küzdünk, hogy később se betegedjenek meg a törpéktől, vigyék ki a faluból. Kerüljük el a veszélyt. J - «sót •• p !s t; , *■ r ti m m ■ ' 9' Badarság badarság hátán Mintha hadiüzemben lennék, oly sok a tilalom. Szigorúan csak az irodában lehetünk jó ideig, még arra is csak bizonytalan választ kapok, hogy az udvaron várakozó narancssárga utánfutón gurul-e az áru külföldre. Az üzemvezető azt mondja, engedély kell a főnökasszonytól, mert másként mi itt egy lépést sem tehetünk. Épp kapóra jön hát az ügyvezető telefonhívása. - Magyarországon dühöng a hozzá nem értés - mondja Agnes Angerer. - Ide modern technológiát telepítettünk. Az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy ez veszélytelen. Betartjuk az előírásokat, mégis badarságokat állítanak rólunk. Sőt még hazugságokat is. Aki azt mondja, hogy az üzem szennyezi a levegőt, azaz Lila köd a Hupikékek felett . A mérhető igazság mellettük van Törpehaza. Uniplay rossz hírét kelti, ilyesmiért Németországban lecsukják az embereket. Hosszas győzködés után megkapom az engedélyt, mégis bemehetek az üzembe. De előbb szavamat akarja venni, hogy nem írok majd semmi rosszat. Elkérném a Köjál-szakvélemények másolatát is, nem adja. - Hogyne, hogy majd azt idézze belőle, ami magának tetszik-mondja. Már-már feladom, végül mégis kapok egy levélmásolatot az Állami Népegészségügyi Szolgálat jelentéséből. A vizsgálat lényege: nem lépték túl az üzemben a határértékeket. Sőt még arra is megkapom az engedélyt, hogy néhány fénykép készüljön, de csak szigorúan a készáru raktárban! Ember, gép, technológia nem kerülhet lencsevégre. Talán mert most alig dolgozik valaki, szinte süket a csönd, nem füstöl a kémény, nem működnek a festőhelyek. Ottjártamkor az Uniplay a béke szigete. Egy munkás lép az üzemvezetőhöz, sápadt, labdaszerű műanyag gömböt mutat. Baj van, nem egyenlő a falvastagság. Lepkékkel díszített hatalmas labdákkal akarnak piacra lépni, ennek kísérleti gyártásán dolgozik. Szinte átsurranunk a majdnem üres csarnokon, egyenesen be a raktárba. Ott aztán törpülhetek! Kedvemre nézegethetem a talicskás figurát vagy a kertészt, a napraforgót tartó apró emberkét. Újfajta mesehősökkel tele ládák mellett állok, Szundit, Morgót, társait keresem. Hetükre nem vevő a német. Már minden apró emberkét láttam, sőt felhívták a figyelmemet a jobb sorsra várakozó varrógépekre is. Egyszer majd babákat, a holnap termékét varrják velük. Csak előbb fejeződjön be a harc, legyen nyugalom a törpék birodalmában. Kifelé jövet pimaszkodom egy kicsit, a tilalom ellenére belépek a festődébe. Pisztollyal a kezében ül egy asszony, és festéket szór a szakállra. Keze nyomán hófehér, ápolt műanyag szőrzet nő ki Varázsló állán. Kérdem, nem félti az egészségét? - Minden munkának vannak veszélyei, én örülök, hogy van állásom és becsukódik. Mindt tekintetű Varázsló Ágnes asszony egy pasaréti szupermodern villában fogad, pici irodában. Derűs, szőke asszony, minden üzleti érzékkelmegáldott. Talpraesett, határozott és magabiztos. - Én hülye, azt hittem, jót teszek, ha hazahozom a pénzt, és befektetem. Tizenhét évig éltem kint, majd szétnéztem itthon, és azt mondtam, a magyar gyerekek is megérdemlik a szép játékokat. A már ismerős lepkékkel díszített labdát mutatja, ilyet szeretne gyártani. És azt mondja, feláll a szőr a hátán, ha azt hallja, kertitörpe-gyár. A törpe csak egy termék a játékok között, de ez a leghíresebb. És Magyarországon eddig más még nem szimatolta ki, mekkora üzlet van benne! - Azt sem tudják az emberek, mit beszélnek - folytatja. - Állítják, „vérméreggel" dolgozunk, de fogalmuk nincs róla, mi az. Agyrém! Mi semmilyen szabályt nem sértünk, a Köjál által előírt értéken belül bocsátunk vegyi anyagokat a levegőbe. A német piac szigorú. Élelmiszerfestékkel dolgozunk, be se engednének más törpéket. Eszem ágában nincs kitelepíteni az üzemet. Ha a polgármester mégis emellett kardoskodik, adjon is hozzá pénzt. Egy héten belül költözöm. Engem nem érdekel az ő községrendezési terve, melyben nincs helye az iparnak. Ha zavarja, áldozzon rá, és mi megyünk. A polgármester azt mondja, ért a műanyaghoz. Hát persze, párttitkár volt a Pemünél. - Kérem, ne adjunk politikai élt a dolognak? - Rendben. De hadd mondjam el, később ő lett a tanácselnök... Felteszem, ők adták ki az üzem közvetlen szomszédságában az építési engedélyeket. - Egy faluba lakóházak valók, nem pedig ipari üzemek. - Ez nem az én gondom, törje a fejét a polgármester. Ha így alakult, azért van ott, hogy megoldja. - Tüntetés lesz, szülők, gyerekek, környezetvédők vonulnak a gyárhoz. Mit szól ehhez? - Felültették őket is, riogatják az embereket. De hozzám még senki sem jött, hogy állítsuk le a termelést, mert fulladozik. Ott leszek, és elmondom a színtiszta igazságot: nyugodt lelkiismerettel kijelentem, mérési eredményekkel bizonyítva, hogy Zsámbék lakosságát, környezetét, dolgozóink egészségét nem veszélyeztetjük. Mielőtt eljönnék, Ágnes asszony felajánlja, válasszak magamnak egy törpét. Nem akarok hazavinni egyet sem, mondom, meg kertem sincs, de ha volna, sem állítanám ki. Neki van, válaszolja, de az ő kertjét sem díszítik a törpék. Aztán mégiscsak választok egyet. A Varázsló lesz az enyém. Ágnes asszony mutatja, nézzem, milyen szépen rajzolt a szeme. Kézzel festik, hogy tökéletes legyen, kifejező. Ám az én törpémnek nem volt szerencséje, az ő szemét elrajzolták. Olyan csodálkozó és riadt lett a tekintete. Ámbátor tehet, attól van, hogy nálam ragadt, és nem érti, mit keres egy lakásban, mikor őt kertbe teremtette az Ember. Micsoda ízlés! - illene most háborogni. Pedig nincs egyedül a porondon. Sőt egynémely gyerekjátékkal még a versenyt is felvehetné. Mert olyan aranyos. Lám, a törpék megálmodói nem törődtek sem műítészekkel, sem háborgó polgárokkal, s a gyártók hivatalos szakvélemények birtokában folytatják a tömegtermelést, hiszen a mérhető igazság mellettük van. A bemérhetetlen pedig elhanyagolható, mert nem tudjuk, mit idéz elő évek múltával. A község törpeharca mégsem lett hiábavaló. Mára elérték, a népegészségügyért felelős hatóság szakembere hónapokra beköltözik az üzembe, és folyamatosan méri a légszennyezést. Fotó: Bartos Gyula olazudós lenne a polgármester? Zsámbék szerencsésnek tudhatja magát, megmaradt hagyományos faluszerkezete, sikerült megmenekülnie az elmúlt évtizedben a kiemelt üdülőövezetté nyilvánítástól és annak minden terhétől. Egyetlen ipari üzeme, a műanyag-feldolgozó Pemü is kitelepült a község közepéről a falu szélére. Fel is lélegeztek a lakosok, ám örömükbe üröm vegyült. Mert a Pemü apportként bevitte épületét a vegyes tulajdonú német-magyar káeftébe, így jött létre az Uniplay, vagy ahogy csak errefelé emlegetik, a kertitörpe-gyár. A község régi-új polgármestere, Zink Imre azzal fogad, hogy az Uniplay szerint ő bizony hazudós, hiszen azt merészeli állítani, hogy szennyezik a levegőt. - Én tizenhét évig dolgoztam a műanyagiparban, tudom, ha megég a PVC, klórgáz szabadul fel, ami a levegővel érintkezve sósavat képez. Ez igen káros az egészségre. Szakhatóság engedélyezte az üzem tevékenységét, és amíg a Köjál nem talál kivetnivalót a technológiában, addig mi csak tiltakozhatunk. Nekem nincs vétójogom, én nem zárathatom be az üzemet. Dr. Korompai Mária tiszti főorvos