Mai Nap, 1991. november (3. évfolyam, 256-280. szám)
1991-11-10 / 263. szám
Beszélgetés Farkas Bertalannal, a földönjáró űrhajóssal Embert kell küldeni a Mars kutatására Óriási az ufójárás mostanában. Ezért csak keveseknek jut eszébe: valamikor ugyanilyen lelkesedéssel hallgattuk, majd később néztük a híradásokat az űrutazásokról. A laikusok kicsit mindig irigykedve figyelték a nagyhatalmakat: nekik telik efféle „játékra". Csak Farkas Bertalan utazása után hitték el: az űrkutatás mégiscsak az emberiség ügye. De addigra már felvetődött: ez is eszköz lehet egymás hatékony elpusztítására. Kár lenne tagadni, hogy az űrkutatás mindig is szorosan kötődött a hadiiparhoz - mondja Farkas Bertalan ezredes. - A világ átrendeződése éppen ezért komoly változásokat hozott ezen a területen is. A világon mindenütt átgondolják, újrafogalmazzák a kutatási programokat. Nemzetközi méretekben éppen úgy, mint az egyes nemzetek. Az ellenségképek felülvizsgálásával pedig komolyan felvetődött a kérdés: van-e értelme egyáltalán a feszített ütemű fegyverkezésnek, s ezen belül az űrfegyverkezésnek? - Politikai átrendeződés ide vagy oda: az űrkutatás mégiscsak drága mulatság. Ez is gátat szabhat a nagy programokban való részvételnek. Valóban nagy a pénzszűke a világban. Hiszen a gazdag nyugat-európai országokra, az Egyesült Államokra és néhány távol-keleti országra komoly terheket rónak a kelet-európai változások. Éppen ezért, mint minden más területre, az űrkutatásra is kevesebb pénz jut. A pénztulajdonosok tehát komolyan megfontolják, milyen vállalkozást támogassanak. - Ez magyarázza az automatizáció egyre nagyobb térhódítását? - Hogyne, hiszen több területen robotokkal is hozzájuthatunk a kívánt adatokhoz, szükségtelen tehát embert küldeni az ilyen feladatok ellátására. Ezzel pedig tetemes pénzt lehet megspórolni, hiszen nem kell működtetni az emberi élet fenntartásához, biztonságához és védelméhez alapvetően fontos berendezéseket, így egyszerűbbek a műszaki-technikai követelmények. - Lehetséges lenne az embert kivonni az űrkutatásból? - Nem erről van szó. Inkább azt mondanám: az ember és a robottechnika kiegészítik egymást. Bár arról a legfejlettebb országokban is óriási viták folynak, milyen arányt alakítsanak ki a kettő között. - S hogyan változik a kutatások iránya ? - Változatlanul roppant fontos megszerezni minden olyan információt, mely a Föld állapotára vonatkozik. Ismét előtérbe került a Hold-kutatás, s gőzerővel folyik a Marsprogram előkészítése, megalapozása. S abban egyetértenek a vitázó felek: a Marsra embert kell küldeni. - A politikai átrendeződéssel Magyarország helye, szerepe is megváltozott a világban. Mi juthat nekünk most az űrkutatásban? - A magyar szellemi kapacitás megteremtette tekintélyét a nemzetközi űrkutatásban, hisz 1965 óta aktívan részt veszünk a volt szocialista országok által létrehozott Interkozmosz-programban. Félreértés ne essék: e program az idők folyamán nemzetközi jellegűvé vált. Olaszországtól Angliáig számos nyugat-európai ország, sőt az USA is részt vállalt számos - például a Vénusz-, a Vegavagy a Phobos- programban. Természetesen mint minden, az Interkozmosz is átalakulóban van. Az viszont bizonyos - mint Genscher német külügyminiszter utalt rá Berlinben - a Szovjetunióra komoly szerep vár ezután is a nemzetközi űrprogramok kidolgozásában, megvalósításában. Épp azért nagy hiba lenne leépítenünk kelet-európai kapcsolatainkat, mert lehetőségeink szélesednek. Bár valóban örömmel nyugtázhatjuk, hogy - bár még nem vagyunk teljes jogú tagjai a nyugat-európai űrkutatási közösségnek, az ESA-nak, de - az aláírt együttműködési megállapodás értelmében jelen lehetünk a közösség tanácskozásain. - Esetlegs, franciaországi útja is ezt a célt szolgálta? - Nem. Párizsban a Bull cég kezdeményezésére együttműködési megállapodás jött létre a világ 260 űrhajósát tömörítő szervezet és a természetvédelmi világalapítvány, a World Wildlife for Natural között. - Az űrhajósokat a világon mindenütt rászorítják különféle szerepek eljátszására. Nem tart tőle, hogy ez az együttműködés is puszta szereppé silányul? - Az űrhajósoknak valóban sajátos tekintélyük van; ez semmiféleképpen nem árthat a természetvédelem ügyének. Hiszen a világon mindenkinek - a csecsemőktől az aggastyánokig - természetvédőknek kellene lennie, függetlenül az országhatároktól vagy a politikai, gazdasági átrendeződéstől. Ám az űrhajós már felkészítése során sajátos ismeretekre tesz szert. Az űrutazás pedig azt eredményezi, hogy másképpen közelíti meg a Föld problémáit: komplexen kezeli a felmerülő kérdéseket. Nem szorítják őt egy-egy szakterület korlátai. - Vagyis ellene dolgoznak a mai túlspecializálódásnak? - A Föld bolygó szerves ökológiai egységként működik, így is kell tehát megvédenünk a pusztulástól. Nem szabad kiragadni egy-egy részterületet - mondjuk a vizek vagy az erdők védelmét - még a természetvédelem nevében sem. Hiszen így is megbontjuk az egyensúlyt, ennek pedig katasztrofálisak a következményei. - Párizs messze van. Nem gondolt arra, hogy a hazai természetvédők oldalára vagy élére álljon ? - A munkám révén is a természetvédők oldalán állok. Politikai szerepvállalás nem fordult meg a fejemben. Bár pontosan tudom: a technológia fejletlensége, és az érdekharcok ördögi köre eddig csapdában tartotta a természetvédőket. Nagy Ida 1980. június 16.: Kádár a Kossuth téren fogadja az első űrből jött magyart. A propaganda a következő rövid néhány hét alatt abszurditásba hajlította a „nemzeti sikert”. Farkas Bertalan: „Az űrhajóst nem szorítják egy-egy szakterület korlátai” 1991. november 10., vasárnap Csak hárommilliárd Még mondja valaki, hogy nincs közmegegyezés Magyarországon. A bürokrácia mindenesetre bölcs kompromisszumkészséggel kiegyezett saját magával. Beletörődött, hogy míg a politikusok kardcsörtetéssel vannak elfoglalva, a hivatalok belátásuk szerint gazdálkodjanak a rájuk bízott vagyonnal. Szegény hivatalok megadással tűrik, hogy reájuk hárul az önfejlesztés nehéz feladata is. Nem sajnálják az időt, a fáradságot és a pénzt. Itt volt például az a 10 milliárd forintnyi Phare-segély, melyet jövőre kell elköltenie az országnak. Nos, úgy hírlik, az illetékes tárcaközi bizottság beosztotta! S micsoda önmérsékletre lehetett szüksége, hogy csak harminc százalékát szánja az intézményrendszer fejlesztésére! Micsoda lemondás, hogy ugyanebből a harminc százalékból kell majd költeni a kormányhivatalok és az önkormányzatok információs rendszerére is, hiszen az egész talán ha van hárommilliárd... Majdnem annyi, amennyit munkahelyteremtésre, oktatásra, átképzésre, kutatásra tervezett - összesen - a bizottság a tízmilliárdnyiból. Ez az alig egyharmad rész még arra is kevés, hogy tisztességes szakértői honoráriumot fizessenek az intézményfejlesztőknek. Nem lepődhetünk hát meg, ha ennyiért legfeljebb az apparátusok szaporítására tudnak kidolgozni különféle programokat. Ahhoz ugyanis bizonyára további milliók kellenének, hogy azon is eltöprengjenek: miképp lehetne ritkítani - legalább a közben fölöslegessé vált - hivatalokat. N. I. 7