Mai Nap, 1992. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

Csak nem A tegnapi lapokban megje­lent hír szerint a híradók át­szervezésével egyidejűleg megkezdődött egy úgyne­vezett Hírfőszerkesztőség megalakítása, melynek fel­adata, hogy a Televízió vala­mennyi hírműsorát infor­mációkkal lássa el. Ennek megszervezésére Hankiss Elemér a jelenlegi Híradó kül­politikai rovatvezetőjét, Csák Elemért kérte volna fel. Ezt az intézményt akár egy csúcshí­radónak is fel lehetne fogni, olyannak, amely a két, egy­mástól feltehetően jelentősen eltérő felfogású új hírműsort (a Bánó András és a Pálfy G. István vezette csapatot) vala­miképpen integrálná. Valójá­ban azonban egyáltalán nem erről van szó. Csák Elemér ugyanis már tavaly kapott egy megbízást arra, hogy készítsen terveze­tet egy hírszerkesztőség fel­állításáról, s ennek megvaló­sítására kínálkozott volna most lehetőség. Információ­ink szerint azonban nem va­lószínű, hogy Hankiss Ele­mérnek ez az elképzelése megvalósulhatna, minthogy Csák Elemér állítólag a Hír­adó átszervezése, vagyis ket­téválasztása miatt nem vállal­ta a feladatot. Úgy tudjuk, új tervezetet készít, egy majdani egységes (?) Híradó-főszer­­kesztőség leendő tevékeny­ségi körének kidolgozására. Kérdés: ki vezetteti ezt be, ki­re bízza, s egyáltalán, mi lesz itt? gréczy Segítségül hívják a nézőket, lesz újságírófórum is ROSSZ NEVELŐ AZ ÉHEZTETÉS Mintem az újságírók fóruma olyan tagokból áll majd, akik függetleníteni képesek magu­kat ettől a szereptől. Megvi­tatjuk az aktuális tendenciá­kat, s nyíltan beszélhetünk a tervezés alatt álló műsorok­ról. Volt rá példa, hogy utólag adtak ötletet, s dühöngtünk, hogy ha ezt előbb halljuk, a hibát kiküszöbölhettük volna. - Az imént új műsorszerke­zetről beszélt. Az ünnepek idején kipróbált házigazda­szerep állandósítva lesz a képernyőn? - Ezt tervezzük, de ehhez biztosítani kellene a személyi feltételeket is. Keressük még az új arcokat, s a régi profikra is számítunk. A kiválasztás sem lesz kis feladat, hát még az inf­rastruktúra megteremtése... - Ez nem lesz könnyű feladat, tudva, hogy a Televíziónak szánt támogatás összegéből egymilli­­árd forintot zároltak... - Szerencsétlennek tartom ezt a lépést, mert mást sem te­szünk, mint spórolunk, ahol le­het. Nem lehet úgy rászoktatni valakit a korszerű táplálkozásra, hogy nem adunk neki enni. Mű­sornak viszont lenni kell, s ezt így meglehetősen nehéz lesz pro­dukálni. Tudom, hogy soha egyetlen televízóra sem mond­ták a világon, hogy jó, mind­azonáltal nekünk - a körülmé­nyek ellenére is - a javulás a célunk. Gréczy Zsolt Szórványosan már megje­lent a sajtóban a hír, mely szerint Bányai Gábor, a TV 1 intendánsa nézői és újságírói fórumot szervez. E testületek rendszeresen figyelnék, s már előre véleményeznék a készülő adásokat. - Nagyon sokat gyötrő­dünk, hogyan lehetne javítani a műsorok színvonalát - mondja Bányai Gábor. - Eközben jött az ötlet, hogy megalakítjuk ezt a két fóru­mot. A televíziózás eddig olyan műfaj volt, hogy a néző megtekintette a műsort, aztán fogta a tollat, és levelet írt, dicsérő vagy szidalmazó hangnemben. Ez persze ter­mészetes, de azért valami­képpen mégis szervesebbé szeretnénk tenni a kapcsola­tot a tévé és a közvélemény között. - Hogyan próbálják intéz­ményesíteni ezt a viszonyt? -Támaszkodhatunk a köz­vélemény-kutatások eredmé­nyeire, s az imént említett le­velekre is. A nézők közül így próbálunk megszervezni egy százfős testületet, amellyel alkalmanként személyesen is tartanánk a kapcsolatot. - Az újságírókat hogyan le­het bevonni a munkába? - Nem azt várjuk a rólunk rendszeresen publikáló kollé­gáktól, hogy mostantól lojáli­sak legyenek a műsorokkal szemben. Csak azt szeret­nénk elérni, hogy ötleteikkel, javaslataikkal segítsék a munkánkat.­­ így viszont nehezebb dol­guk lesz, ha bírálni, kritizálni szeretnék később a műsort... - Nem így gondolom. Szó- Egy könyv, amelyet nem ajánlunk HOFI, AZ ISMERETLEN K­ülsőleg csábos a kötet. Borítóját színészportrék díszítik Sinkovits Imrétől, Mikó Istvánon, Tolnay Klárin, Bessenyei Ferencen át, Tordy Gézáig, Cserhalmi Györgyig, Zenthe Ferencig. Címe: Kortárs Ma­gyar Színész Lexikon. A Magyar Színész Kamara nevében Törőcsik Mari, az elnök üdvözli nagy szeretettel a kötetet. (Bizonyára nem volt alkalma végigböngészni, ezért senki ne vessen rá megrovó tekintetet. Egy tisztség terhe alatt, jó szívvel ajánlotta a gyűjteményt.) S aki fellapozza az ajánló előszót, még mindig örülhet, hogy kézbe vehet egy összeállítást, amely segít megismerni kedvenceit. Ezt írják: „A magyar színjátszás kétszázadik évfordulójának ünnepe alkalmából tiszteletét akarja kifejezni a Kiadó a magyar színésztársadalom kortárs képviselői iránt...” Na, ez az, ami aztán nem sikerült a Magazin Kiadónak. Kevesebb tisztelet jobb lett volna, mert úgy talán összeáll egy jó lexikon. A 390 oldalból 263 a szöveg, a többi fotó. Ez utóbbi több mint száz oldalnak csupán annyi a haszna, hogy a nagyközönség számára teljesen ismeretlen színészek szá­zainak arcképe néz szembe az olvasóval. Sorolhatnánk a neveket, de illetlenség lenne bárkit is megsérteni, hiszen ők is színészek, csak hát ott állnak valahol a színpad mélyén, talán soha nem kaptak egy mondatnyi szöveget sem. Persze a színháznak rájuk is szüksége van, egy lexikonnak azonban aligha. A szerepeket nem aszerint osztják, hogy kinek a nevét írják be valamilyen könyvbe. E­zzel szemben, ha mérvadónak tekintjük ezt a gyűj­teményt, akkor nem kortárs színész például Bács Ferenc vagy Hofi Géza, merthogy az ő nevük nem szerepel a kötetben. Viszont sok mindenkiről megtudha­tunk rengeteg, tökéletesen semmitmondó információt. Szóval ez egy rosszul sikerült, senkinek nem segítő könyv. Talán csak azok örülnek neki, akiknek a neve eddig a „futottak még” listáján szerepelt, csupa kisbetűvel. Meg örömet jelenthetett annak a fiatal fiúnak, aki a Ferenciek terén, az év utolsó napján állt a könyvek között, és elvette tőlem a kötetért járó 570 forintot. Okuljanak példámból, s ha meghallgatják szerény ajánlatomat, a Kortárs Magyar Színész Lexikont nehogy megvásárolják! (sebes) 1992. január 3., péntek 11

Next