Mai Nap, 1992. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 2. szám
Csak nem A tegnapi lapokban megjelent hír szerint a híradók átszervezésével egyidejűleg megkezdődött egy úgynevezett Hírfőszerkesztőség megalakítása, melynek feladata, hogy a Televízió valamennyi hírműsorát információkkal lássa el. Ennek megszervezésére Hankiss Elemér a jelenlegi Híradó külpolitikai rovatvezetőjét, Csák Elemért kérte volna fel. Ezt az intézményt akár egy csúcshíradónak is fel lehetne fogni, olyannak, amely a két, egymástól feltehetően jelentősen eltérő felfogású új hírműsort (a Bánó András és a Pálfy G. István vezette csapatot) valamiképpen integrálná. Valójában azonban egyáltalán nem erről van szó. Csák Elemér ugyanis már tavaly kapott egy megbízást arra, hogy készítsen tervezetet egy hírszerkesztőség felállításáról, s ennek megvalósítására kínálkozott volna most lehetőség. Információink szerint azonban nem valószínű, hogy Hankiss Elemérnek ez az elképzelése megvalósulhatna, minthogy Csák Elemér állítólag a Híradó átszervezése, vagyis kettéválasztása miatt nem vállalta a feladatot. Úgy tudjuk, új tervezetet készít, egy majdani egységes (?) Híradó-főszerkesztőség leendő tevékenységi körének kidolgozására. Kérdés: ki vezetteti ezt be, kire bízza, s egyáltalán, mi lesz itt? gréczy Segítségül hívják a nézőket, lesz újságírófórum is ROSSZ NEVELŐ AZ ÉHEZTETÉS Mintem az újságírók fóruma olyan tagokból áll majd, akik függetleníteni képesek magukat ettől a szereptől. Megvitatjuk az aktuális tendenciákat, s nyíltan beszélhetünk a tervezés alatt álló műsorokról. Volt rá példa, hogy utólag adtak ötletet, s dühöngtünk, hogy ha ezt előbb halljuk, a hibát kiküszöbölhettük volna. - Az imént új műsorszerkezetről beszélt. Az ünnepek idején kipróbált házigazdaszerep állandósítva lesz a képernyőn? - Ezt tervezzük, de ehhez biztosítani kellene a személyi feltételeket is. Keressük még az új arcokat, s a régi profikra is számítunk. A kiválasztás sem lesz kis feladat, hát még az infrastruktúra megteremtése... - Ez nem lesz könnyű feladat, tudva, hogy a Televíziónak szánt támogatás összegéből egymilliárd forintot zároltak... - Szerencsétlennek tartom ezt a lépést, mert mást sem teszünk, mint spórolunk, ahol lehet. Nem lehet úgy rászoktatni valakit a korszerű táplálkozásra, hogy nem adunk neki enni. Műsornak viszont lenni kell, s ezt így meglehetősen nehéz lesz produkálni. Tudom, hogy soha egyetlen televízóra sem mondták a világon, hogy jó, mindazonáltal nekünk - a körülmények ellenére is - a javulás a célunk. Gréczy Zsolt Szórványosan már megjelent a sajtóban a hír, mely szerint Bányai Gábor, a TV 1 intendánsa nézői és újságírói fórumot szervez. E testületek rendszeresen figyelnék, s már előre véleményeznék a készülő adásokat. - Nagyon sokat gyötrődünk, hogyan lehetne javítani a műsorok színvonalát - mondja Bányai Gábor. - Eközben jött az ötlet, hogy megalakítjuk ezt a két fórumot. A televíziózás eddig olyan műfaj volt, hogy a néző megtekintette a műsort, aztán fogta a tollat, és levelet írt, dicsérő vagy szidalmazó hangnemben. Ez persze természetes, de azért valamiképpen mégis szervesebbé szeretnénk tenni a kapcsolatot a tévé és a közvélemény között. - Hogyan próbálják intézményesíteni ezt a viszonyt? -Támaszkodhatunk a közvélemény-kutatások eredményeire, s az imént említett levelekre is. A nézők közül így próbálunk megszervezni egy százfős testületet, amellyel alkalmanként személyesen is tartanánk a kapcsolatot. - Az újságírókat hogyan lehet bevonni a munkába? - Nem azt várjuk a rólunk rendszeresen publikáló kollégáktól, hogy mostantól lojálisak legyenek a műsorokkal szemben. Csak azt szeretnénk elérni, hogy ötleteikkel, javaslataikkal segítsék a munkánkat. így viszont nehezebb dolguk lesz, ha bírálni, kritizálni szeretnék később a műsort... - Nem így gondolom. Szó- Egy könyv, amelyet nem ajánlunk HOFI, AZ ISMERETLEN Külsőleg csábos a kötet. Borítóját színészportrék díszítik Sinkovits Imrétől, Mikó Istvánon, Tolnay Klárin, Bessenyei Ferencen át, Tordy Gézáig, Cserhalmi Györgyig, Zenthe Ferencig. Címe: Kortárs Magyar Színész Lexikon. A Magyar Színész Kamara nevében Törőcsik Mari, az elnök üdvözli nagy szeretettel a kötetet. (Bizonyára nem volt alkalma végigböngészni, ezért senki ne vessen rá megrovó tekintetet. Egy tisztség terhe alatt, jó szívvel ajánlotta a gyűjteményt.) S aki fellapozza az ajánló előszót, még mindig örülhet, hogy kézbe vehet egy összeállítást, amely segít megismerni kedvenceit. Ezt írják: „A magyar színjátszás kétszázadik évfordulójának ünnepe alkalmából tiszteletét akarja kifejezni a Kiadó a magyar színésztársadalom kortárs képviselői iránt...” Na, ez az, ami aztán nem sikerült a Magazin Kiadónak. Kevesebb tisztelet jobb lett volna, mert úgy talán összeáll egy jó lexikon. A 390 oldalból 263 a szöveg, a többi fotó. Ez utóbbi több mint száz oldalnak csupán annyi a haszna, hogy a nagyközönség számára teljesen ismeretlen színészek százainak arcképe néz szembe az olvasóval. Sorolhatnánk a neveket, de illetlenség lenne bárkit is megsérteni, hiszen ők is színészek, csak hát ott állnak valahol a színpad mélyén, talán soha nem kaptak egy mondatnyi szöveget sem. Persze a színháznak rájuk is szüksége van, egy lexikonnak azonban aligha. A szerepeket nem aszerint osztják, hogy kinek a nevét írják be valamilyen könyvbe. Ezzel szemben, ha mérvadónak tekintjük ezt a gyűjteményt, akkor nem kortárs színész például Bács Ferenc vagy Hofi Géza, merthogy az ő nevük nem szerepel a kötetben. Viszont sok mindenkiről megtudhatunk rengeteg, tökéletesen semmitmondó információt. Szóval ez egy rosszul sikerült, senkinek nem segítő könyv. Talán csak azok örülnek neki, akiknek a neve eddig a „futottak még” listáján szerepelt, csupa kisbetűvel. Meg örömet jelenthetett annak a fiatal fiúnak, aki a Ferenciek terén, az év utolsó napján állt a könyvek között, és elvette tőlem a kötetért járó 570 forintot. Okuljanak példámból, s ha meghallgatják szerény ajánlatomat, a Kortárs Magyar Színész Lexikont nehogy megvásárolják! (sebes) 1992. január 3., péntek 11