Mai Nap, 1992. április (4. évfolyam, 85-113. szám)
1992-04-04 / 88. szám
de csak a hűtője lyukad ki a pólusnál a Nobel-díjjal kecsegtetett francia metül, spanyolul, dánul. És persze ehhez jön még az anyanyelve, a francia. Barátja lesz az egész világ Nemsokára már fél Európában ismerték, híres ember lett egész Skandináviában, Franciaországban, német felesége hazájában, sőt Lengyelországban és Csehszlovákiában is. Azt mondja, nagyon fontos neki a népszerűség. No, nem maga miatt, hanem azért: minél ismertebb, annál többen veszik a plakátjait, annáltöbb pénzt tud felhajtani a rászorulóknak. Márpedig most sok pénzre van szüksége. Kerek négymillió dollárra. Persze tudja, ekkora összeget nem lehet képeladásokból összeszedni, de nem aggódik. Azt mondja, figyeljem csak meg, majd a szponzorok összeadják. Mert ha új tervét megvalósítja - és efelől kétsége sincs -, akkor biztosított az európai hírnév. Ötszázmillió ember fogja tudni, hogy kicsoda is Jacques Suchet. Ezért megéri mondjuk a Coca-Colának, hogy kifizessen egy szép summát, hogy ő az üdítőital-emblémájával a mellén jelenjen meg mindenütt. Jó, jó, mondom én, de árulja már el, miről is beszél, mi az új, nagyszabású vállalkozása. Türelem, türelem, csillapítja kíváncsiságomat, most akart épp rátérni. Szóval kitalálta, hogy a nyáron - ha minden összeáll, már az idén, ha nem, akkor csak jövőre - idős embereknek csereüdülést szervez. Európa különböző országaiból százhúsz utassal a fedélzetükön repülőgépek indulnának Norvégiába. Onnan pedig, hasonló létszámban, a helyiek utazhatnának el az érintett helyekre. Úgy gondolja, az a mintegy négyezer ember, aki kihasználván ezt a nyolc-tíz napos lehetőséget - remek szállodák, elegáns éttermek, kirándulások különböző vidékekre -, azok az adott országoknak is hírverést csinálnának, s ez hozzájárulhat az idegenforgalom fellendítéséhez. De nemcsak ő gondolja így, hanem a norvég állam is, ezért jelentős összeggel támogatja. Ígérete van arra, hogy ha megérkeznek Oslóba az idősek, akkor egy nagyszabású rendezvényen fogadja majd őket maga a király, V. Harald meg a város polgármestere. Arról nem is beszélve, folytatja egyre lelkesebben, hogy egy ilyen nagyszabású akció elősegítené a népek közötti barátság, a békés egymás mellett élés gondolatának elmélyülését. Odahaza - mert ma már csak így emlegeti Norvégiát - azt is mondták neki, ha megvalósítja álmát, felterjesztik Nobel-békedíjra. Amiről, ugye tudom, kérdi, hogy Oslo ítéli oda. De őt nem ez érdekli, neki más céljai vannak. Kérdem is hát rögtön, micsoda. Nem a díjak, s nem a pénz. Később, idősebb koromban egyszerűen nem lesz szükségem pénzre, bizonygatja, mert barátom lesz az egész világ. Norvégiában már most is millióan a barátai, akárhol jár, ételre, italra, szállásra, autóra nincs gondja. Mindenki szereti. Pontosabban majdnem mindenki. Túlzsúfolt volt a börtön Tavalyelőtt egyszer kis híján megjárta. Egy ember, igaz, részegen, puskával támadt rá, először fejbe verte, majd utána rá is lőtt. Mindkettőjük szerencséjére csak Suchet buszának hűtőjét találta el, a másnapi Demokraten című lap mégis azzal a szalagcímmel állt olvasói elé: Lelőtték a meztelen Batmant. Tudni kell ugyanis, hogy Jacques mindent megtesz a népszerűség érdekében, s akkoriban, kihasználva a tomboló Batmanőrületet, denevérembernek öltözve járta az országot. Kérdem tőle, mi lett a részeg lövöldözővel, s ő nevetve mondja, semmi. Bevitték ugyan a rendőrségre, de egy nap után kiengedték, mondván, odabent a börtönben úgyis túl nagy a zsúfoltság. De ő ezt nem is bánja, csak azt, hogy nem kapott kártérítést a kilyukadt hűtőért. Bár mai napig őrzi a kellemetlen kaland nyomát, mutatja is homlokán a tiplit, nem haragszik támadójára. Olyannyira nem, hogy a következő öregek vacsorájára őt is meghívta, s békejobbot nyújtott neki. Bushsal és Gorbacsovval Szóba kerül aztán az is, mi szél hozta erre. Hát persze, csapok homlokomra, hiszen azonnal tudom a választ: Magyarország is célállomása lesz a csereüdültetésnek. Barátunk most terepszemlén jár itt, azt állítja, életében először. Saját, szállodának is szolgáló buszával érkezett, s az első nap a városban nézett szét. Azt mondja, nagyon kellemes meglepetés érte, mert arra számított, valami hasonló fogadja itt, mint Varsóban. De ez sokkal inkább olyan, mint odahaza, Franciaországban. És nemcsak a külsőségekben, állítja, a fejekben sem hagyott olyan mély nyomokat a negyvenesztendőnyi kommunizmus, mint Lengyelországban. Szóval, tetszik neki mifelénk. De nemcsak terepszemlézni jött, tárgyalnia is kell. Felveszi a kapcsolatot egy magyar reklámügynökséggel, egy idegenforgalmi céggel, partnereket keres a csereüdültetés szervezéséhez. Mert egyedül nem megy... Szinte már búcsúzásképpen még arról értekezik, hogy az ő hírneve szülővárosának, a szép és hosszú nevű St. Bonnet Le Chateu-nak is javára válik. Mert a helyi petanque-golyógyárnak - az egyik legjelentősebb szerte az országban, „mellesleg” Suchet egyik szponzora - is jól jön a reklám. Figyelje csak meg, mondja már a liftnél, amúgy zárszóként, hogy általa olyan népszerű lesz ez a hagyományosan francia sportág, hogy idővel Bush, Gorbacsov és Jelcin is ezt fogja játszani. És amikor már bezárult mögötte a liftajtó, még akkor sem tudom, hogy csak viccelt-e, vagy tényleg komolyan gondolja. Szekeres Tamás 1992. április 4., szombat Andrassew Iván Thomas Falussy, USA. Haros nemzeti szocialista kiadó*cslványára nem fogunk előfizetni. Kedvezően értékelnénk, ha a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete tiltakozna az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterénél az ön, önök magyar törvényeket sértő, Magyarországra irányuló tevékenysége ellen. Egyetlen dologra vagyok kíváncsi, de nem az ön válaszára, hanem csak úgy, magamban: ha én levélben küldök 900 magyar forintot egy praktikus horogkeresztes kulcstartóért, mi a fenét lehet azzal kezdeni Amerikában? Éles Imre, Budapest. Sajnos írását teljes terjedelmében nem tudjuk közölni, de számos tételés~~ítve egyetértünk. Jómagam elsősorban azzal, amit a pártok támogatásáról írt. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy a politikai pofátlanság netovábbja, ha a pártok, parlamenti pozíciójukkal visszaélve, a mai gazdasági helyzetben a költségvetésből támogatják magukat. Miközben nincs pénz egyebek mellett semmire, a párttörvény alapján 900 millió forintot szavaztak meg maguknak, illetve a parlamenten kívül rekedteknek. Én annak idején egyetértettem azzal, hogy a választások előtt az alakuló pártok kapjanak némi támogatást, de azóta untig elég idő telt el ahhoz, hogy a saját lábacskáikra álljanak. Hallatlan tömegbázisokra való - egyelőre nagyképűsködőnek tűnő - hivatkozásaikat azzal hitelesíthetnék leginkább, ha demonstrációképpen visszaadnák a költségvetésnek a rájuk eső részt. Úgy vélem, ma Magyarországon összesen nincs annyi párttag, mint ahány olvasója egy jobban menő napilapnak. Ez nem vonatkozik az Új Magyarországra. Mert mint..., ...P. S., Kaposvár, és többen fölhívták a figyelmünket, az MDF nagyon hasznosan költi el a pártonkívüli és a kifejezetten pártellenes adófizetők pénzét. Egykor az MDF-ben szerepet vállaló, de azóta abból kilépett vagy tőle elhidegült olvasóink arról számolnak be, hogy egyszer csak tiszta zajra ébredtek, a postás bedobta nekik az Új Magyarországot. Gondolták, tévedés, de másnap is megkapták. Szóltak a postásnak, hogy ők nem kérték a lapot, de utólag se fogják kifizetni. Erre az megnyugtatta őket: hónapokra előre ki van fizetve. És ha már az adókról esik szó... ...G. G., Budapest, K. G., Győr, H. J.-né, Miskolc Iifer és Andrassew Iván, tahitótfalui illetőségű nem mn tud napirendre térni afölött, hogy a személyi jövedelemadózásban gyermeket egyedül nevelés esetén csak a hat éven aluliak után jár az évi tizenkétezer forintos - egyébként is pitiáner és még pitiánerebb módon csak az adóalapból, nem az adóból levonható kedvezmény. Mindannyian szeretnének annak a szemébe nézni, aki ezt így kitalálta. Meg azoknak is, akik megszavazták. Andrassew Iván szerint ez alkotmányellenes is. Szeretné fölhívni valamelyik parlamenti csoport vagy személyiség figyelmét arra, hogy nem ártana a dolgot az alkotmánybírák elé vinni, és visszamenőleges hatályú ítéletet kérni. Jó lenne, ha a jövőben a törvény- és rendeletalkotók a gyerekekre vonatkozó passzusok kitalálása előtt megfigyelés alatt tartanának egypár kölyköt. Amennyiben abból indulnak ki, hogy egy ötéves gyerek többe kerül, mint egy tízesztendős, az utóbbi tavaszi étkezési szokásainak megfigyelése előtt nem árt, ha tanulmányozzák Brehm rovarokról írt kötetének a sáskákról és a sáskajárásról rögzített megfigyeléseit. Meg fognak lepődni a hasonlatosságon. Szerkesztői üzenetek 19