Mai Nap, 1992. április (4. évfolyam, 85-113. szám)

1992-04-04 / 88. szám

de csak a hűtője lyukad ki a pólusnál a Nobel-díjjal kecsegtetett francia metül, spanyolul, dánul. És persze ehhez jön még az anyanyelve, a francia. Barátja lesz az egész világ Nemsokára már fél Euró­pában ismerték, híres ember lett egész Skandináviában, Franciaországban, német fe­lesége hazájában, sőt Len­gyelországban és Csehszlo­vákiában is. Azt mondja, na­gyon fontos neki a népszerű­ség. No, nem maga miatt, hanem azért: minél ismer­tebb, annál többen veszik a plakátjait, annál­­több pénzt tud felhajtani a rászorulók­nak. Márpedig most sok pénzre van szüksége. Kerek négymillió dollárra. Persze tudja, ekkora összeget nem lehet képeladásokból össze­szedni, de nem aggódik. Azt mondja, figyeljem csak meg, majd a szponzorok összead­ják. Mert ha új tervét megva­lósítja - és efelől kétsége sincs -, akkor biztosított az európai hírnév. Ötszázmillió ember fogja tudni, hogy ki­csoda is Jacques Suchet. Ezért megéri mondjuk a Co­­ca-Colának, hogy kifizessen egy szép summát, hogy ő az üdítőital-emblémájával a mel­lén jelenjen meg mindenütt. Jó, jó, mondom én, de árul­ja már el, miről is beszél, mi az új, nagyszabású vállalko­zása. Türelem, türelem, csil­lapítja kíváncsiságomat, most akart épp rátérni. Szóval kita­lálta, hogy a nyáron - ha min­den összeáll, már az idén, ha nem, akkor csak jövőre - idős embereknek csereüdülést szervez. Európa különböző országaiból százhúsz utassal a fedélzetükön repülőgépek indulnának Norvégiába. On­nan pedig, hasonló létszám­ban, a helyiek utazhatnának el az érintett helyekre. Úgy gondolja, az a mintegy négy­ezer ember, aki kihasználván ezt a nyolc-tíz napos lehető­séget - remek szállodák, ele­gáns éttermek, kirándulások különböző vidékekre -, azok az adott országoknak is hírve­rést csinálnának, s ez hozzá­járulhat az idegenforgalom fellendítéséhez. De nemcsak ő gondolja így, hanem a nor­vég állam is, ezért jelentős összeggel támogatja. Ígérete van arra, hogy ha megérkez­nek Oslóba az idősek, akkor egy nagyszabású rendezvé­nyen fogadja majd őket maga a király, V. Harald meg a város polgármestere. Arról nem is beszélve, foly­tatja egyre lelkesebben, hogy egy ilyen nagyszabású akció elősegítené a népek közötti barátság, a békés egymás mellett élés gondolatának el­mélyülését. Odahaza - mert ma már csak így emlegeti Norvégiát - azt is mondták neki, ha megvalósítja álmát, felterjesztik Nobel-békedíjra. Amiről, ugye tudom, kérdi, hogy Oslo ítéli oda. De őt nem ez érdekli, neki más céljai vannak. Kérdem is hát rög­tön, micsoda. Nem a díjak, s nem a pénz. Később, idősebb koromban egyszerűen nem lesz szükségem pénzre, bi­zonygatja, mert barátom lesz az egész világ. Norvégiában már most is millióan a barátai, akárhol jár, ételre, italra, szál­lásra, autóra nincs gondja. Mindenki szereti. Pontosab­ban­­ majdnem mindenki. Túlzsúfolt volt a börtön Tavalyelőtt egyszer kis hí­ján megjárta. Egy ember, igaz, részegen, puskával tá­madt rá, először fejbe verte, majd utána rá is lőtt. Mindket­tőjük szerencséjére csak Su­chet buszának hűtőjét találta el, a másnapi Demokraten cí­mű lap mégis azzal a szalag­címmel állt olvasói elé: Lelőt­ték a meztelen Batmant. Tud­ni kell ugyanis, hogy Jacques mindent megtesz a népszerű­ség érdekében, s akkoriban, ki­használva a tomboló Batman­­őrületet, denevérembernek öltözve járta az országot. Kérdem tőle, mi lett a ré­szeg lövöldözővel, s ő nevet­ve mondja, semmi. Bevitték ugyan a rendőrségre, de egy nap után kiengedték, mond­ván, odabent a börtönben úgyis túl nagy a zsúfoltság. De ő ezt nem is bánja, csak azt, hogy nem kapott kártérí­tést a kilyukadt hűtőért. Bár mai napig őrzi a kellemetlen kaland nyomát, mutatja is homlokán a tiplit, nem harag­szik támadójára. Olyannyira nem, hogy a következő öre­gek vacsorájára őt is meghív­ta, s békejobbot nyújtott neki. Bushsal és Gorbacsovval Szóba kerül aztán az is, mi szél hozta erre. Hát persze, csapok homlokomra, hiszen azonnal tudom a választ: Ma­gyarország is célállomása lesz a csereüdültetésnek. Barátunk most terepszemlén jár itt, azt állítja, életében először. Saját, szállodának is szolgáló buszá­val érkezett, s az első nap a városban nézett szét. Azt mondja, nagyon kellemes meglepetés érte, mert arra számított, valami hasonló fo­gadja itt, mint Varsóban. De ez sokkal inkább olyan, mint oda­haza, Franciaországban. És nemcsak a külsőségekben, ál­lítja, a fejekben sem hagyott olyan mély nyomokat a negy­­venesztendőnyi kommuniz­mus, mint Lengyelországban. Szóval, tetszik neki mifelénk. De nemcsak terepszemlézni jött, tárgyalnia is kell. Felveszi a kapcsolatot egy magyar reklámügynökséggel, egy ide­genforgalmi céggel, partnere­ket keres a csereüdültetés szervezéséhez. Mert egyedül nem megy... Szinte már búcsúzáskép­pen még arról értekezik, hogy az ő hírneve szülővárosának, a szép és hosszú nevű St. Bonnet Le Chateu-nak is javára válik. Mert a helyi petanque-golyó­­gyárnak - az egyik legjelentő­sebb szerte az országban, „mellesleg” Suchet egyik szponzora - is jól jön a rek­lám. Figyelje csak meg, mondja már a liftnél, amúgy zárszóként, hogy általa olyan népszerű lesz ez a hagyomá­nyosan francia sportág, hogy idővel Bush, Gorbacsov és Jelcin is ezt fogja játszani. És amikor már bezárult mögötte a liftajtó, még akkor sem tudom, hogy csak vic­celt-e, vagy tényleg komo­lyan gondolja. Szekeres Tamás 1992. április 4., szombat Andrassew Iván Thomas Falussy, USA. Har­­os nemzeti szocialista kiad­­ó*cs­lványára nem fogunk előfizet­ni. Kedvezően értékelnénk, ha a Ma­gyar Köztársaság washingtoni nagy­követe tiltakozna az Amerikai Egye­sült Államok külügyminiszterénél az ön, önök magyar törvényeket sértő, Magyarországra irányuló tevékenysé­ge ellen. Egyetlen dologra vagyok kíváncsi, de nem az ön válaszára, hanem csak úgy, magamban: ha én levél­ben küldök 900 magyar forintot egy praktikus horogke­resztes kulcstartóért, mi a fenét lehet azzal kezdeni Ame­rikában? Éles Imre, Budapest. Sajnos írását teljes terje­­del­mében nem tudjuk közölni, de számos tételé­­s~~ítve­ egyetértünk. Jómagam elsősorban azzal, amit a pártok támogatásáról írt. Magam is azon a véle­ményen vagyok, hogy a politikai pofátlanság netovábbja, ha a pártok, parlamenti pozíciójukkal visszaélve, a mai gazdasági helyzetben a költségvetésből támogatják ma­gukat. Miközben nincs pénz egyebek mellett semmire, a párttörvény alapján 900 millió forintot szavaztak meg maguknak, illetve a parlamenten kívül rekedteknek. Én annak idején egyetértettem azzal, hogy a választások előtt az alakuló pártok kapjanak némi támogatást, de azóta untig elég idő telt el ahhoz, hogy a saját lábacská­ikra álljanak. Hallatlan tömegbázisokra való - egyelőre nagyképűsködőnek tűnő - hivatkozásaikat azzal hitele­síthetnék leginkább, ha demonstrációképpen visszaad­nák a költségvetésnek a rájuk eső részt. Úgy vélem, ma Magyarországon összesen nincs annyi párttag, mint ahány olvasója egy jobban menő napilapnak. Ez nem vonatkozik az Új Magyarországra. Mert mint...­­, ...P. S., Kaposvár, és többen fölhívták a figyel­­münket, az MDF nagyon hasznosan költi el a pártonkívüli és a kifejezetten pártellenes adófize­tők pénzét. Egykor az MDF-ben szerepet vállaló, de azóta abból kilépett vagy tőle elhidegült olvasóink arról számolnak be, hogy egyszer csak tiszta zajra ébredtek, a postás bedobta nekik az Új Magyarországot. Gondol­ták, tévedés, de másnap is megkapták. Szóltak a postás­nak, hogy ők nem kérték a lapot, de utólag se fogják kifizetni. Erre az megnyugtatta őket: hónapokra előre ki van fizetve. És ha már az adókról esik szó... ...G. G., Budapest, K. G., Győr, H. J.-né, Miskolc Iifer­ és Andrassew Iván, tahitótfalui illetőségű nem m­n tud napirendre térni afölött, hogy a személyi jö­vedelemadózásban gyermeket egyedül nevelés esetén csak a hat éven aluliak után jár az évi tizenkétezer forintos - egyébként is pitiáner és még pitiánerebb mó­don csak az adóalapból, nem az adóból levonható­­ kedvezmény. Mindannyian szeretnének annak a sze­mébe nézni, aki ezt így kitalálta. Meg azoknak is, akik megszavazták. Andrassew Iván szerint ez alkotmányel­lenes is. Szeretné fölhívni valamelyik parlamenti csoport vagy személyiség figyelmét arra, hogy nem ártana a dolgot az alkotmánybírák elé vinni, és visszamenőleges hatályú ítéletet kérni. Jó lenne, ha a jövőben a törvény- és rendeletalkotók a gyerekekre vonatkozó passzusok kitalálása előtt megfigyelés alatt tartanának egypár köly­­köt. Amennyiben abból indulnak ki, hogy egy ötéves gyerek többe kerül, mint egy tízesztendős, az utóbbi tavaszi étkezési szokásainak megfigyelése előtt nem árt, ha tanulmányozzák Brehm rovarokról írt kötetének a sáskákról és a sáskajárásról rögzített megfigyeléseit. Meg fognak lepődni a hasonlatosságon. Szerkesztői üzenetek 19

Next