Mai Nap, 1992. június (4. évfolyam, 144-173. szám)

1992-06-29 / 172. szám

Manöken a kamera mögött és előtt 12 Amikor az ember elmegy egy szépségversenyre a hetente rendezett tizenkettő közül, már azt gondolja, hogy ennyi szép lány nincs is. Ha így gondolja, igaza is van, meg nem is. Ezeken a bemutatókon akadnak még szépek, bájosak és kecsesek, de a többség mellett már arcizmok rándulása nélkül is elsétál az utcán bármely férfiú. A szépekből manökenek lesznek, aztán vagy elmegy egy butikba eladónak, esetleg keres egy módos férjnekvalót. Akadt azonban egy manöken - jelesül Marjai Judit -, aki úgy döntött, átáll a fényképezőgép másik oldalára. Az eredmények őt igazolták. Most éppen kirgiz szépségeket hozott Magyarországra... Marjai Judit A kirgizek türelmesek, Gréczy Zsolt - Hogy kerülnek ide ezek a lá­nyok? - Az úgy volt, hogy a kirgiz té­vében meghirdettem, hogy lehet fotózásra jelentkezni... - Aha, csak úgy simán, a kirgiz tévében. Persze, én is­ ott próbál­tam volna... - Van egy ismerősöm, aki ott dolgozott, nevezetesen Frunzé­­ban, amely Kirgizföld fővárosa. Ő vállalta, hogy szponzorálja az ügyet. Az elképzelés az volt, hogy igazán egzotikus a táj és a lányok is azok, próbáljuk meg. Hatezer kilométert utaztam, ez­ a környék ugyanis közel van az afgán határhoz. Gondoltam, valamilyen elmara­dott helyre kerülök, de a szálloda a legkényesebb igényeket is kielégítette. Emellett, persze, teljes a feudalizmus. Jurtákban élnek az emberek. Végül kiválasztottuk a lányokat, akik nemcsak szépek, ha­nem magasak is: a száznyolcvan centit is meghalad­ják. Ez a nyugati norma. Kezdődött a fotózás. Elmen­tünk egy temető környékére, ahol aktképeket is csi­náltam a kiválasztottakról. Lett nagy kalamajka, ész­revették és azonnal odajöttek a helyi parasztok szekerekkel, s rázták az öklüket. Alig tudtunk kime­nekülni. A lányok legszebbjei most itt vannak Pesten, hogy szerencsét próbáljanak. - Milyenek a kirgiz fotómodellek? - Szépek, kedvesek. Látva, hogy milyen az élet nálunk, kissé csodálkoznak, de türelemmel viselik a sűrű eseményeket. A türelem a manöken egyik fő erénye. - Gondolom, a kirgiz nyelvben jártas lehet, már a megértetés miatt... - Elég sok angol kifejezést tudnak, a többit elmu­togatjuk. Egyébként náluk is fogható valamennyi mű­holdas csatorna. Ennek jelentőségére akkor jöttem rá, amikor dögös beállást kértem tőlük, s kértem, hogy gondolják el: én vagyok Delon vagy Belmondo. Az egyik lány azt kérte, hogy inkább Nyikita Mihalkov legyek. A cél érdekében felvettem egy kalapot, s lám, a képek pompásan sikerültek. A lányt azóta Nyikitá­­nak szólítom. -­lyennyi esély van, hogy egy kirgiz lány nálunk munkát kaphat? - Meglehetősen kevés. Nagy a káosz ebben a szakmában. Régen, amikor engem is fotóztak, tud­tuk, ki készít jó képeket, s tudtuk, kikből áll a manö­kenválaszték. Ma már olyan emberek jelentkeznek, hogy fotósok, akikről senki nem tud semmit. -A kirgizügy már tiszta, de hogy került ki Angliába, egész pontosan Phil Collins mellé? - Vincze Lillával voltam kint először mint fotós. Úgy volt, hogy vele lemezt készítenek, én pedig megörö­kítem a nagy eseményt. A lemezből nem lett semmi, de találtam ott egy barátot,, aki kinti popkörökben nagyon ismert személyiség. Általa kerültem Phil Col­lins mellé. - Milyen ember Phil Collins? - Kissé hidegen profi. Amikor például klipet forgat, külön lakókocsival érkezik, amelyben minden van, amire egy embernek szüksége lehet. A forgatás kez­dete előtt egy perccel bekopogtathat hozzá egy em­ber-merthogy nemigen mutatkozik-, aki kéri, hogy fáradjon ki a rejtekhelyről, mert kezdenék a felvételt. A segédek azt sem mondhatják neki, hogy fordítsa jobbra a fejét. Csak a rendező szólhat, de ő sem kiabálva. Erre is van egy ember, aki odamegy, és halkan közli vele az óhajt. Az operatőr szava itt nem számít. Ez kissé nagyképű dolognak tűnik, de végső soron logikus. Úgyis a rendező dönt, más tehát ne szóljon bele az ügymenetbe. Amikor én fotóztam, akkor is kemény maradt, de mindent nagyon profi módon megcsinált. Angliában, ebből a szempontból, nagyon mereven mennek a dolgok, de legalább mennek. A sminkes, amikor lejárt a munkaideje, egy percig sem maradt tovább. Nem is tartóztatta senki, mert nagyon erős a szakszervezet. Volt rá példa, hogy emiatt én sminkeltem Collinst. Mint ember, nem volt vele bajom, de hát angol... - Az olaszok mások? Úgy tudom, ott sokat fotóz­ták, aktot is... - Az olaszok kedvesek, barátságosak, minden jót elmondanak mindenkiről, de aztán nem történik sem­mi. Ha a kérdés arra vonatkozott, hogy miért csinál­tam aktot, a válasz egyszerű: mert ez is munka. Nyertem is kint egy szépségversenyt. Sophia Loren volt a zsűri elnöke. Mindent megígértek, hogy ilyen lapok, olyan filmszerep, aztán nem történt semmi. Az olaszok ilyenek. - A filmezést ki találta ki? - A mozikban most is játsszák az Éljen anyád! című filmet. Ács Miklós rendező hívott szerepelni, gondoltam, megpróbálom. Nem volt könnyű feladat, hiszen korábban nem csináltam ilyesmit, Béri Ary pedig nehéz ember, és a pénz is kevés volt a film normális elkészítésére. Annak azért örülök, hogy a kritika nem bántott, így nekem sincs bajom a filmmel. - Visszatérve a hazai viszonyokra mi lesz a kirgiz hölgyekkel? - Megpróbáljuk őket külföldön munkához juttatni. A szépségük megvan hozzá, de nekik külön vízum kell, úgyhogy rettentően bonyolult a helyzet. - Ön régóta abbahagyta a manökenkedést. Mi lesz, ha nagy lesz? - Fényképész. - Tehát az, ami most... - Igen, ez jó. Az leszek, ami vagyok. Collins hideg Nyikita 13

Next