Mai Nap, 1993. február (5. évfolyam, 30-57. szám)

1993-02-13 / 42. szám

Elmebajnok és humanista A kassai születésű, Ajkán letelepedett gépésztechnikus Egri János művelt­ségi vetélkedőjében, az Elmebajnokságban tűnt fel néhány évvel ezelőtt. Miután a vetélkedősorozatot megnyerte, egy kevésbé színvonalas, de annál kiábrándítóbb versengésben is részt vett, elindult a választásokon. Mádai Péter SZDSZ-es képviselővel népszerűtlen témáról beszélgettem. A kultúráról. Na jó, elismerem, a politikáról is. • Nemrégiben újra egy nívós vetélkedőműsorban, a Szó, Zene, Kép címűben láthattuk. A jelek szerint ön képviselőként se hajlandó szakítani a kultúrával... - Visszakérdezhetek? Ha az ember kultúrán nevelke­dett, el tud szakadni tőle? Ha ez ember magyarnak szüle­tett, el tud szakadni attól, ami idefűzi? Egyébként a Szó, Zene, Kép nekem egy kicsit visszatérés, ugyanis ennek a vetélkedőnek az egyik győz­tese voltam három évvel ez­előtt. Már akkor is képviselő­ként ténykedtem, s a döntőt éppen egy költségvetési sza­vazás kellős közepén adta felvételről a televízió. Jó volt látni azt a félórát... Szóval, bármilyen elfoglalt vagyok is, azért versekre és olvasásra jut idő. Igaz, egyre kevesebb. Koncertre, képzőművészeti kiállításra járni pedig még ke­vesebb. Tudja, ötvenéves el­múltam, ez bennem van. Hi­ányérzetem lenne, ha nem ol­vasnék, nem hallgatnék ze­nét, nem gyönyörködnék el egy képen, egy szép épüle­ten. Olvasni muszáj . Képviselőtársai közül viszont sokan panaszkod­nak, hogy bizony-bizony, amióta a parlamentben ül­nek, nem marad idejük ilyesmire. Ön kevesebbet foglalkozik országgyűlési teendőivel, vagy jobban be­osztja az idejét? - Rafinált kérdés. A hét összes napja kevés, hogy ko­molyan ellássuk azt a felada­tot, amit a képviselőség je­lent. Ez nagyon kemény mun­ka, ráadásul mindenki lakik valahol, otthon is igényt tarta­nak rá. De nem tudom elkép­zelni, hogy egy képviselőnek nincs kultúrigénye. Őszintén szólva mindig akkor voltam gondban, amikor valaki azt kér­dezte: te miért olvasol? Nem értettem, ő miként képes meg­állni, hogy nem olvas? • Én nem ezt kérdez­tem... - Jó, nem mellébeszélni akarok. Tehát, ha nem ma­radna valamennyi időm arra, hogy saját magamnak eszté­tikai örömet szerezzek, olvas­sak, lássak, zenét hallgas­sak, azért, mert politikus va­gyok, akkor nem lennék poli­tikus. Ha politikusként nem érezném, hogy a kultúra se­gítségével jobban tudom köz­vetíteni azokat a gondolato­kat, amelyeket a választóim érdekében fontosnak érzek, akkor nem lennék jó politikus. Egyébként sem hiszek az egyoldalú emberekben. • Igaz, ami igaz, nehéz lenne önt egyoldalúsággal vádolni. Televíziós szerep­lései után elvitathatatlan a tudása, de az életrajzában nyoma sincs a humán kép­zésnek... Mielőtt képviselő lett, hosszú ideig a bá­nyászatban dolgozott, mégis a honvédelmi bizott­ságnak a tagja... Hogyan keveredik ide a honvéde­lem? - Huszonnyolc évet dol­goztam a magyar szénbányá­szatban, amelynek elfogult szerelmese, s azt kell mond­jam, szakmailag jó értője va­gyok. A honvédelmi bizott­ságnak mint egy nagyon nem militáns ember vagyok a tag­ja, s akkor lennék boldog, ha egyetlen katona se lenne a világon. Az viszont, hogy a honvédelem terén hozott döntésekben mennyire befo­lyásolhatja az embert a széle­sebb - egyik oldalról a mű­szaki, másik oldalról a humán - ismeret, nem lehet kérdés. Egyáltalán nem biztos, hogy egy másik bizottságban töb­bet tudnék tenni azért, hogy kulturált módon tárgyaljunk az ország dolgairól, hogy mindig az embert állítsuk a középpontba. Kell a hadsereg • Az ellentmondást ezzel még nem oldotta fel. Miként kerül egy antimilitarista el­kötelezettségű ember a honvédelmi bizottságba? Végül is önnek valamilyen szinten kötelessége képvi­selni a Magyar Honvédség érdekeit.­­ Pontosítanom kell. Tra­gédia a háború, csodálatos lenne, ha beköszönne a bé­kés aranykor, de a világ saj­nos nem arrafelé megy, amerre mi szeretnénk. Nem követelem azt, hogy ne le­gyen magyar hadsereg. Igen­is, szükség van magyar had­seregre, mert ha látványos gesztussal széttépjük az ingünket, hogy ide lőjetek, ak­kor oda fognak lőni. És soha nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy ebben sze­repet játszottam. Erős, stabil, megbízható magyar had­sereg kell mindaddig, amíg körülöttünk olyan a világ, amilyen. De az is kérdés, hogy ez a hadsereg mennyire pazarló, mennyire felelősségteljes, mennyire szolgálja azokat az érdekeket, amelyeket egy Európához igazodó ország­nak szolgálnia kell... Kulturált emberek kulturált, gazdasági érvekkel alátámasztott vitá­ban talán nagyobb felelős­séggel tudnak döntéseket hozni, mint mondjuk azok a hebehurgyák, akik „kard ki, kard!”-ot hirdetnek, vagy mint a másik oldalon lévők, akik azt mondják, hogy teljesen mindegy, milyenek a körül­mények, mi akkor is menjünk csupasz kézzel a csatába. Egyetlen rossz döntésünkre acsarkodva reagálhatnak kül­földön, egyetlen felelőtlen lé­pésünkkel az egész országot nehéz helyzetbe hozhatjuk. A kultúra arra oktatott, hogy a tolerancia, a mások iránti érzékenység segíthet a dön­tésben. Szellemi elit • • Nem akarom minősíte­ni képviselőtársait, de mű­veltségben ön kiemelkedik közülük. Tamás Gáspár Miklósra, aki szintén az SZDSZ-frakció tagja, ugyancsak azt szokták mondani, hogy nagyon mű­velt ember. Meg azt is szok­ták mondani, hogy azért nem szeretik, mert fitogtat­ja a tudását, érezteti a szel­lemi fölényét. Önre nincs ilyen panasz, vagy csak én nem hallottam róla? - Nem hinném, hogy Gazsi fitogtatja a tudását. Ő egy másik egyéniség. Én mindig azt vallottam, amit Bibó Ist­ván mondott, hogy a szellemi elitnek, a vezetésnek­­ azért sorolom oda magam, mert or­szággyűlési képviselő va­gyok - az úgynevezett szo­ciális érzékenységét úgy kell kinyilvánítania, hogy hasson azokra, akikért felelősséget vállaltak. Hatni azonban csak oly módon tudnak, ha érthető az, amit mondanak. Kosáry Domokos professzor úrral én ugyanúgy képes vagyok megérteni magam, mint egy bányásszal. Meg kell, és könnyűszerrel meg is lehet találni a közös nyelvet. Mert mindenféle tudás vagy isme­retanyag öncélú és fölös­leges, ha nem tudom valami­lyen módon hasznosítani. Na most, ha képviselőként nem az lenne a vezérlő gondo­latom, hogy mit tudok profitál­ni abból, amit sokak segítsé­gével magamba gyűjtöttem, akkor alkalmatlan lennék képviselőnek. Azt, hogy ki alkalmas kép­viselőnek, végül is a válasz­tók döntik el. Borzasztó ne­héz dolog, minden elvárás­nak nem lehet eleget tenni. De hangsúlyozottan mon­dom: Tamás Gáspár Miklós óriási­­ erőssége az SZDSZ- nek. Ő egy olyan különleges egyéniség, aki a maga öntör­vényű útját járja. Lehet, hogy vannak emberek, akiknek ez nem rokonszenves, nagyon sokaknak viszont az. Az em­beri megnyilvánulásain lehet vitatkozni, de a demokráciá­ról vallott nézeteivel az utolsó huncut sorig egyetértek. Gondolatmenete számomra teljesen elfogadható, s alig­ha riaszt el bárkit is, aki túl­teszi magát a külsősége­ken. Nekem Csurka úr nem a külsőségei, hanem a gon­dolatai miatt elfogadhatat­lan. Gazsi számomra azért édestestvér - és talán nem haragszik meg, ha azt mon­dom: barát -, mert a gondol­kodása kiérlelt, kristálytiszta, és mögötte nagyon szilárd er­­kölcsiség áll. • A művelt ember humá­nus is egyben? - Nehéz kérdés, megérne egy hosszabb beszélgetést. Szerintem az igazából intelli­gens, művelt ember, aki meg­próbálja átlátni a dolgokat, nem lehet antihumánus. Ez szinte kizárt. Czene Gábor 1993. február 13., szombat 5

Next