Mai Nap, 1993. május (5. évfolyam, 117-145. szám)

1993-05-30 / 145. szám

Írország-Magyarország 2-4 (2-0) ELSŐ FÉLIDŐRE nyamvadt gólért, a vezeté­sért, mi meg megkíméljük a strapától a derék ír házigaz­dát. Viszont mi is megnyu­godhatunk: vernek bennün­ket. Olyannyira nyugodtak le­hetünk, hogy mindjárt jön a második gól is. Quinn kotorja be D. Kelly labdáját, s innen­től már tényleg marha nyu­godtak lehetünk. Puskás a szemüvegét igazgatja, mi a szemünket törülgetjük, mert azért ez számunkra, edzett magyarok számára sem min­dennapi, hogy négy perc alatt már el vagyunk páholva. S hol van még a vége... Majd D. Kelly csúszik el, pedig itt lehetne a harmadik, utána meg tényleg csak Petry bravúrján múlik, hogy tartjuk a kétgólos hátrányt. Ez van, ilyen időket élünk. Mert ha megnézzük, nekünk soha, de soha nem volt iga­zán jó kapusunk. Még Puská­sék idejében is csak az volt a kérdés, hogy elől több gólt tudnak-e rúgni Kocsisék, mint amennyit a védők és a kapus össze tudnak hozni. Erre meg most van kapu­sunk, csak mintha a többiek hiányoznának a csapatból. Erőlködünk, Charlton meg cserélget, sorra hozza be az újoncokat. Ő már elintézett­­nek veszi a meccset, beírta a győzelmet, erre ez a fene nagy cserélőkedv. Persze mi is cserélhetnénk, de nekünk nem annyira sürgős, hiszen csak öt embert lehet, annyi meg nem biztos, hogy segíte­ni tud rajtunk. Kapunk még egy lesgólt, de megússzuk a félidőt. A publikum persze elége­dett, csak néhány magyar szomorkodik, bár talán ők sem igazán. Edzettek va­gyunk, bennünket már nem érhet meglepetés. És már annak sem hiszünk, hogy szünet után Hamar beáll, s azonnal gólt rúg. Kezdésnek igazán nem rossz, csak már többet vertek bennünket, mint egy átlagos májusban az eső a határt, így aztán nem hiszünk a feltámadás­ban. Pedig Hamar nem hagy­ja, Hamarnak elképzelései vannak. Keresztúri lő távol­ról, tapsot is kap, s azt mond­juk, ez már valami. Sőt Ha­mar egyenlít. Urbán labdáját helyezi be, s már-már arra gondolunk, komoly tervekkel folytatja a játékot csapatunk. A gyerekek azért bőszen integetnek az ír zászlóval, nem zavarja őket, hogy Ba­log kétszer is vezetést sze­rezhetne. De hiába, meg va­gyunk zavarva, ehhez aztán tényleg nem szokhattunk, hogy itt a második félidő de­reka, és nem vezet az ellen. Már magyar hangok is van­nak, szól a Hungária, de nem igazán lelkesen, mintha nem hinnénk, hogy futballügyben néha még jó is eshet velünk. Az írek azért jönnek, vagy in­kább csak ívelgetnek, keresik Cascarino fejét, de szeren­csére nemigen találják. Mi meg változatlanul játszunk, mert egy ideje már tényleg azt tesszük, csak valahogy senki nem hiszi, hogy ma­gyar ember ilyet is tud. Az meg bennünket is elképeszt, hogy Balog megszerzi a ve­zetést. Higgadtan, okosan, mintha nem is hazánkfia len­ne. Ilyenkor persze összekar­molja magát az ember, hogy csak azt a pár percet húzzuk ki valahogy, de itt most ilyes­miről szó sincs. A fene tudja, miért. Vagy az írek lennének annyira gyengék, hogy meg sem fordul a fejünkben az esetleges egyenlítés? Nem tudom, mint ahogy azt sem értem, hogy mer Urbán Flóri­án két olyan cselt is megcsi­nálni, mint amilyet hatvanhat­ban Bene a brazilok ellen, hogy aztán a léc alá kenje negyedik gólunkat. Öröm, persze hogy nagy öröm, csak itt állunk fejbe verten. Dör­zsöljük a szemünket, csóvál­juk a fejünket, kérdezgetjük egymástól az eredményt, és nem hisszük el, hogy nyer­tünk. Talán azért, mert nem tudjuk az okát, így aztán az öröm is visszafogott kicsit, s mindenesetre várjuk a regge­li újságot, hogy megnézzük benne az eredményt. Összeállításunkat készítette: Burkovits Ferenc, Jánosy Károly és Kiss László Puskás Ferenc végre kapitányként is megélhette a sikert Petry Zsolt, a szuperkapus 1993. május 30., vasárnap Ők így látták Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke, a mérkőzés előtt: - Sajnos már elestünk a világbajnokságra való kijutás lehetőségétől, ennek ellenére tisztes helytállást várok. Dr. Pataki István nagykövet: - Kiemelkedő esemény a magyar válogatott vendégjátéka, s nekem valami azt súgja, akár meglepetést is okozhatunk. David O’Leary: - Búcsúfellépésem lesz a válogatott mai mérkőzése, és hát elköszönni ugye csak szépen szabad. Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: - Sokat várok a megújított válogatottól. Puskás Ferenc szövetségi kapitány: - Megpróbál­tunk felkészülni, az eredményt pedig majd másfél óra múlva megmondom. Jackie Charlton, az ír válogatott szövetségi kapitá­nya: - A tiranai vb-selejtező után legszívesebben hor­gászni mentem volna. Mindegy, játszunk egy jót, a ma­gyarok mindig jó partnerek ebben. Pat Bonner: - Jackie még nem döntötte el, hogy ki véd, én vagy Kelly. A hangsúly azon van, hogy jó meccset játsszunk. Petry Zsolt: - A válogatott találkozói kiváló lehetősé­get nyújtanak arra, hogy megmutassa tudását az ember. Ha jó teljesítményt nyújt, neve bekerülhet valamelyik menedzser noteszébe. Keresztúri András: - Nem tudom, hogy Öcsi bácsi végül is bizalmat szavaz-e, ha beszállok, akkor hajtok, mint az őrült. Sean Connolly, az ír Labdarúgó-szövetség főtitkára, a szünetben: - Két-három gólos győzelmet vártam, s jelenleg 2-0 ide. Hamar István: - Puskás bácsi azt mondta, beszállok, nekem így is óriási megtiszteltetés a válogatottság. Balog Tibor: - Ha mi is úgy kezdünk a második félidőben, mint a vendéglátók, akkor akár még döntetlen is lehet. Denis Law, a Manchester United volt válogatott lab­darúgója: - Alaposan meglepték a magyarokat az írek. Urbán Flórián: - Nem adjuk fel. Brian Carey: - Most már csak a gólkülönbség a kérdéses. Dr. Laczkó Mihály, a mérkőzés után: - Azt hiszem, az eredmény és a második félidőben mutatott játék nagy reményekre jogosít. Balog Tibor: - Harmadik helyzetemből végre gólt szereztem, s el sem tudom mondani, mennyire örülök. Hamar István: - Álmomban sem gondoltam volna, hogy két góllal tudok hozzájárulni az egyébként nagyon jó ír csapat elleni győzelemhez. Urbán Flórián: - Örülök, hogy végre magyar győzel­met láthattak azok az emberek, akik akkor is mellettünk álltak, amikor ez otthon nem volt túl népszerű. Steve Moran: — Az a hosszú hajú magyar alaposan megforgatott. Sean Connolly:­­ Azt mondták, hogy nincs magyar válogatott. Hát kérem, ahol ilyen sok a tehetséges fut­ballista, ott nincs ok elkeseredésre. Paul McGrath, az Aston Villa játékosa: - Nem értem, mi történhetett a szünetben, hogy ekkorát fordult a játék képe, teljesen megérdemelten nyertek a magyarok. Berzi Sándor: - Ez a győzelem önbizalmat adhat az izlandi vb-selejtezőre. Jackie Charlton: - Formában tartó meccset akartunk játszani a magyarokkal, akik teljesen elaltattak bennün­ket az első félidőben. A szünet után viszont úgy küzdöt­tek, mint az oroszlánok, s bevallom, meglepett néhány magyar játékos jó teljesítménye. Puskás Ferenc: - Tudtam, bíztam benne, hogy egy­szer kijön a fiúkból igazi tudásuk. A siker értékét növeli, hogy vert helyzetből tudtunk talpra állni, s komoly ellen­felet fektettünk két vállra. ______________________________________________________/ 21

Next