Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1902
— 25 — a Vöröstengerig megszilárdul a török uralom, s a félsziget népei rettegve a pogány bosszújától, csak kényszerítve vesznek részt a magyar királyok által megindított hadjáratokban ; segítségük ezért, mint egyáltalában megbízhatatlan, felette kétes értékű. Zsigmond és Albert alatt csak a dunamenti végvárak : Belgrád, Szabács, Szendrő maradnak a magyarok hatalmában. Következnek Hunyadi Jánosnak a magyar nemzet önerejével kivívott fényes diadalai. Ezek eredményeképen nyeri vissza Szerbia rövid időre a töröktől való függetlenségét. Nyugat országai felbuzdulva a jeles hős sikerén az 1444-iki hadjárat megindítására bírják rá I. Ulászlót. A sok nagyzó ígéretből alig váltanak be valamit s Magyarország, a pápa segélypénzén kívül, újból önerejére van utalva, — sőt a velenczei hajók árulása, meg nem gátolva a török felmentő had átkelését, Várnánál a király és a magyar- lengyel sereg pusztulását okozza. A rigómezei veszteséget is az oláh segédcsapatok árulása idézi elő, melyek a török bosszújától való féltekben a harcz döntő pillanatában pártolnak át az ellenséghez. Jelentékeny és valóban hasznos segítséget csupán Nándorfehérvár 1456-iki felmentésénél nyer a magyar nemzet: Kapisztrán kereszteseit. Mátyás csak félkézzel fordulva olykor a török ellen, több ízben megszabadítja a Balkán egyes részeit a török garázdálkodásától s győzelmeivel ellenállásra bátorítja Albániának szabadságáért küzdő népét. Dicső napjai után a belharczok zavarába merült, két pártra oszlott ország már nem képes többé határain túl védelmi misszióját betölteni. Így esik el 1521-ben Belgrád és Szabács s jut a nemzet a mohácsi katasztrófához.