Március Tizenötödike, 1948 (2. évfolyam, 2-35. szám)

1948-01-09 / 2. szám

7 JEGYES OSZTÁLYOZÁS Más országok­ban az osztályozás iskolái­egé­szen másmilyen, mint ná­lunk. Míg külföldön 6—8 —10 jegyet is írnak a bi­zonyítványba, a magyar tanár négy jegy közül kénytelen választani s ez neki is rossz, nemcsak a diáknak. A magyar ifjú­ság éppen ezért már a fel­­szabadulás óta követeli a tanügyi reformot. A vallás- és közokta­tásügyi­ minisztérium il­letékes osztályán a követ­kezőket mondták a dolog­ról: “ A minisztériumban már dolgozunk azon a tervezeten, amely a 7 je­gyes osztályozás beveze­téséről szól. Az új osztá­lyozásnak az az óriási elő­nye, hogy ezután az osz­tályzatok számítani köze­peseiből fogják kiszámíta­ni az általános tanulmá­nyi eredményt, tehát an­nak a diáknak, aki bizo­nyos megadott számot el­ér (még ha egyes tár­gyakból rosszul is áll), nem kell osztályt ismétel­nie.­­ A legjobb osztályzat , a hetes, a leggyengébb az egyes lesz. Az utóbbit csak az a diák fogja kap­ni, aki hanyagságból egy­általán nem tanul. Azok a diákok tehát, akiknek nincs érzékük­­ bizonyos tárgyakhoz — de a tanár látja, hogy igyekeznek —, nem kapják a legrosszabb jegyet. — Komoly vita közép­pontjában áll a tervezet­nek az a pontja, amelyik szerint diákönkormányzat megbízottja is részt venne az osztályozó konferen­cián, beleszólási joggal.­­ Bár a tervezet körül hatalmas viták folynak, szinte biztosra vehető, hogy már az 19I9—10-es tanévben az ország összes középiskolájában beveze­tik a 7 jegyes osztályo­zást. K. I. Vígopera Ezerkilencszáznegyvenhat tavaszán Endre Bála, lelkes, fiatal karmesterünk néhány fiatal énekessel, négy hegedűs­­­sel és egy zongoristával elkezdte sorra­­járni a gyárakat és üzemeket. Az volt a célja, hogy megszerettesse a munká­sokkal az úgynevezett „komoly“ zenét. Akiket azonban az elmúlt­ rendszer nyekergő valcereken és csapnivalóan rossz „slágereken­“ nevelt zenei kultú­rára, azok először idegenkednek a klasszikus muzsikától. Jót és könnyűt adni tehát, — ezt tűzte ki feladatául a fiatal együttes. Ezért játszottak kön­­­nyű, dallamos, de azért klasszikus ér­tékű vígoperákat a munkáshallgatók­nak a gyárak deszkadobogóin. A primadonna varrta a kosztümöket, a tenorista festette a díszleteket, az igazgatókarmester cipelte a kottaállvá­­nyokat, és tologatta az üzemek jól­­rosszul hangolt zongoráit. S nem hiába.­ A munkáshallgatóság hálás publikum­nak bizonyult, megértette Mozart, Doni­zetti, Méhus, stb. vígoperáit és sokat tapsolt nekik. 1946 decemberében jutott el a Víg­opera odáig, hogy állandó otthont te­remthetett magának. A Zeneakadémia színháztermében lépett a nyilvánosság elé, teljes zenekarral, színpadi díszletek­kel, kosztümökkel. 1947 nyarán a Károlyi-kerti szabad­téri előadások tették népszerűvé a Víg­operát a budapesti közönség előtt. Ős­­­szel a „Don Pasquale“-t és a „Szökte­­tés a szerályból“-t, legutóbb pedig a „Traviatá“-t mutatták be. Ha visszagondolunk a másfél eszten­dővel ezelőtti „vándorénekesekre“ megnézzük őket most is, csak dicséret­s­tel illethetjük ezt a fiatal társulatot. Ötperces nyelvtanóra bánom én, hogy Goethe­­ úgy csinálja, Hogy tempóz Arany ! Petőt, hogy istenül:' Hogy hangsúlyoznád ? Ugye, csinálja, Arany, istenül, ezek lennének a nyomatékos szók? Miért ép­­pen ezek ? Okát­ adni már nem igen tud­nád. Megszokásból. Mert mindenkit így hallasz szavalni, hátravetett hangsúllyal. Gondold csak meg. Mitháromén, ez egy szóba sűrűsödött indulat0» kifakadó*. Még a hogy is hozzácsapódik. Természe­tesen elöl van a hangsúlya: Mitbánomén­­hojjy. Most a Goethé.ra szintén indulatos nyomaték, következik egy ez magával is rántja végig az egész sort: Goethe­ hogy csnálja. Most jön a bökkenő. Az előző sorban Goethe neve volt a tromf, a bunkó, a nagyágyú. A második sorban­­ már nem kerülhet megint egy név az élre. Ezt már Goethével megjátszottuk, az első sor ra­i­ «odist felében. De tempóz, hogy tempóz, ez a nagyon kifejező', szinte mozdulatot szemléltető ’ zó, ez megint előre hozza a súlypontot. Aki nagyon átvette a tempó­­zás hangulatát, az már tudja is, hogy Aranyról van szó, éppen csak­­' róla. ’­ü­­lönösebb hangsúly nélkül a'.subauh” -nk a nevén. Tempóz, Itt tehát az állítmány volt a tromf, ezért most megint másféle szóren­­d következik. „Hogy tempóz Arany s hogy istenül Petőfi“ — ez így unalmas lenne. Azért, hogy megint föleszméljünk, hogy el ne ringatózzunk a szabályosságon, me­gint egy név jön előre, Petőfié. Már így magában kimondva is ellentétet csap Arany nevéhez. Istenül, ezt szelíd gúnnyal rakta ide Ady, szavalásban adhatunk ne­ki egy csöpp kis, fölénye­s hangsúlyt. Tehát gondolataink kibomlásának az a természetes rendje, hogy amit előbb nyo­matékos helyen játszottunk ki, az a kö­vetkező mondat­ban hátra marad. Beszé­dünk ritmusát viszont éppen a hangsú­lyos, kiemelt szók adják meg: Mit bánoménhogy G­o­e­t­hehogycsinálja N­ ogy Umpózaranys Pető­fihogyisteniil. ' 2----------------------­ A terjesztési verseny nyertesei December hó 31-ével befejeződött a Március Tizenötödike terjesztési ver­­senye. A legkiválóbb eredményt a kö­­vetkezők érték el: 1, Brucker Szilárd, Pestszenterzsébet, Török K­óris­ utca. 2., t’sóry József­né ta­nár, Budapest, IX., Tóth Kálmán­ utca. 3, Debreceni László, Pécs, áll. Széchenyi gim­n. 4, Tátrai Károly, Baja, Damjanich­­u. 20. 5. K­armath György tanár Mohács, városi gimn. 0, Kósa István tanár Tata­bánya. 7, Krajcsovits Márton tanár, Buda­pest, Ill., Nagyszom­bat­ u­. 19—21. 8, Dr. Kiss Ferencné Budapest, IfT., Andrássy-út 63—68,­9, Romanovits Éva Bp., IV., Váci-u. 43. 10, Dr. Nábrády Mihály Debrecen, ref. gimn. 11, Nagymi­hály József tanár Keszt­hely, áll. polg. fiú és leányiskola. 12, Rábhy Zsigmond tanár Békéscsaba, Pető­­fi-u. 1. 13, Tóth Lajos tanító Szerencs, Rákóczi-út .11. 14, Dr. Takács György Srá­­kospalota, Wagner gimn. 15, Dr Szőnyi Pál tanár Salgótarján, IC, Áll. kereske­delmi iskola, Szombathely, Zrínyi Hona­­utca. 17, l­arkas József lg. tanító Győr, Gárdonyi Géza polg. 18, Király Zoltán Debrecen, Széchenyi-utca 58. 19, Kápol­na* János tanító Bácsalmás, áll áll. és polg. iskola. 20. 1­ r Ladomérszky Pál Budapest, Kendeffy-utca 12. 21, Lelkes Lajos Győr, Árpád­ u. 20. 22, Parlag Tibor tanár— Kaposvár. 23, Sárospataki ref. gimn. 23, Petőfi Sándor Népi Kollégium Pápa. 24, özv. Takács Ferencné tanár, Mátyásföld, áll. áll.­­iskola. A nyertesek ezeket a díjakat kapták: 1. Szabó Pál: Szabad népek hazájában c. útirajza, 2. A Valóság karácsonyi kiadása, 3 A Valóság ifjúsági kiadásának negyed­éves előfizetése, 4. egy darab naptár. A nagy terjesztési versenyben az első díjat Petőfi Sándor Népi Kollé­gium Pápa, második díjat: dr. Lado­mérszky Pál tanár, Budapest, X., Kende­­ffy­ u. 12. Széchenyi gimn. 648 pont, har­madik díjat: Fátrai Károly tanár, Baja 520 pont, nyerték. A verseny díjai: 1.­ 600 Ft-os vásárlási utavány egy budapesti vagy a nyertes által megjelölt vidéki üz­letben, 2.) Egy Compultáras fényképező­gép, 3.­ 150 Ft. értékben bármilyen hasz­nálati tárgy. Tekintettel a nagyszámú pályázó sike­­res eredményére, terjesztési versenyünket a jövőben is megismételjük. k­özépiskolás jégkorong-bajnokság Az ISK februárban a Városligeti mű­jégpályán megrendezi a középiskolások között a jégkorongbajnokságot. A­ csapa­tok nevezési határideje január 24. déli 12 óra. A csapatok tagjai csak KISE, illetve KISK fényképes igazolvánnyal ellátott ta­nulók lehetnek, akik 1928-ban és később születtek. Nevezési díj csapatonként 5 forint. Minden csapatnak gondoskodni kell felszerelésről,­a nehezebben beszerez­­hető felszerelési tárgyakat azonban (ka­pusbot és védő) az ISK kölcsönözni fogja,

Next