Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1950-02-05 / 5. szám
Áikkái hafiláJt Kedves Gyuszi! Nem csodálkoztam, mikor röstelkedve mutattad meg félévi bizonyítványodat. Egymás alatt sorakozott indexedben a sok hármas meg kettes. Nagyon csúnya jegyek voltak bizonyítványodban s ahogy én néztem ezeket a jegyeket — félszemmel rád pillantottam a könyvecske mögé , s láttam arcodon a szégyenkezést, de láttam azt is, amikor a kezeddel egy tétova mozdulatot tettél, mintha ezt akartad volna mondani: »Á, én buta vagyok, én nem tudok jobb jegyet szerezni magamnak, én nem tudok jobban tanulni.« Most akarok neked válaszolni, Gyuszi. Nem szóltam akkor egy szót sem, csak hallgattam, mikor kivetted kezemből bizonyítványodat s elkeseredetten a táskádba csaptad. Olyan hirtelen mentél, el, hogyha akartam volna se tudtam volna neked erre a tétova mozdulatodra válaszolni. Akkor meg akartam fogni a kabátodat, hogy magamhoz húzzalak, hogy a szemedbe nézhessek és azt mondhassam: »Szamár vagy Gyuszi, nagy szamár.« Tudod te mni a bizonyítvány ! Kritika. Erős kritika, a félév vagy az egy év alatt végzett munkánkról. Te is ilyen kritikát kaptál most. Nem ledorongoló, hanem építő, szigorú kritikát. Nem végeztél rendes munkát fél év alatt, nem tanultad az oroszt, a számtant, inkább futballoztál, mint tanultál és ezért dán ezekből a fontos tárgyakból kettesed, ezt mondja a bizonyítványod. Munkásdiák vagy, édesapád párttag . Tudom, hogy neked is vágyad, hogy egyszer a Párt tagja legyél. Ám, hogy akarod ezt véghez vinni? A kommunisták elviselik a kritikát, sőt elvárják, hogy munkájukat megkritizálják, mert tudják, hogy e nélkül nem tudnának jó munkát végezni. Es te lemondóan vetted tudomásul a kritikát, a bizonyítványodat, — ahelyett, hogy önkritikát gyakoroltál volna. Beismerted volna, hogy te nem vagy buta, te tudtál volna tanulni, hiszen a népi demokrácia minden lehetőséget megadott erre, — tanulószobás is vagy — de te nem vetted feladatodat komolyan. Nem vetted komolyan, azt a feladatot, amit a Párt szabott ki részedre és részetekre, munkásdiákokra. Át kell érezned a felelősséget. Tudós leszel, mérnök vagy tanár. Építeni akarod a szocializmust, majd a kommunizmust. Át kell neked ezt érezned és be kell látnod, hogy egyetlen feladatod lehet csak, a tanulás. Szép dolog üzembe menni — alkotó, teremtő gépek közé. De eléd azt a feladatot állította a Párt, a munkásosztály, hogy az iskolában tanulj. Azt gondolod — iparostanulónak lenni könnyebb, mint diáknak. Hát ne gondold, — soha nem lesz jó szakmunkás az, aki nem tanul keményen, becsületesen. Ha te elkedvetlenedsz a bizonyítványtól, ha a te fejedben olyan gondolat fordul meg, hogy: hagyom az egészet, akkor olyan katona vagy, aki hátat fordít az ütközetnek, tdz ilyen katona pedig hazaáruló ember. Nem vagy te buta, Gyuszi. Tudsz te tanulni és ki tudod javítani a számtan és orosz kettest és a többi hármast is. Te elsős vagy és láthatod azt, hogy az elsősöket fokozottan segíti a Diákszövetség. Akármilyen problémátok van, a diákszövetségi vezetők azonnal segítenek nektek. Felsős éltanuló vezeti a ti tanulóköretöket is és segít nektek, ha valahol fennakadás van. A tanulószobában titeket is segítenek a tanárok. Neked sem lett volna számtanból kettesed, ha a tanulószobában nem »kockáztatok« volna Jancsival, hanem megkérted volna a számtan tanár urat, hogy magyarázza el azt az anyagot, amit te nem értettél meg az órán. Biztos, hogy nem ilyen lett volna az eredményed oroszból, ha megkértél volna egy felsőst, hogy vegye át veled az anyagot. Ő segített volna. A tanár úr is és a diákszövetségi vezetők is tudják, hogy te nem vagy buta, hogy te tudsz tanulni. Negyedév óta is sokat javultál. Ne tegyél a kezeddel tétova mozdulatot és ne mondd azt, hogy úgysem tudok jobb jegyet szerezni magamnak, hagyom az egészet. Neked jobb jegyet kell szerezned. Neked jobban kell tanulnod. Biztos, hogy harcolni nehéz, — de aki a harc elől megfutamodik, az romlásba dönti az ezredét, a csapatát — az iskolát! Téged segítenek és mögötted sokan állnak. Mögötted áll a Párt: kiharcolta, hogy te gimnáziumban tanulhatsz, biztosítja édesapádnak a munkahelyét, családotoknak a magasabb életszínvonalat, neked az iskolát, a könyvet, a tanulószobát. A Pártnak köszönhetsz mindent. És a Párt egyet kíván tőled: hogy tanulj. Biztos, hogy év végére büszkén fogod megmutatni bizonyítványodat. Addig is jó tanulást kíván: Petrik Ferenc. Ha tanulópárok után kérdezel, a Rákóczi közgazdasági gimnázium diákszövetségi titkára a IV/a-ba irányít, Szántai András tagtárshoz, az — Minden nap megtalálod őket osztályban! — mondja. — Együtt tanulnak, nagyon jó módszereik vannak már a tanulópári munka terén. Beszélj velük, ha jó tanulópárt keresel! Nem a szokásos tanulópári kép fogad, nem két diákot látsz könyv fölé hajolni, ahogy azt elképzelted. A terem három sarkában három fiú ül, előttük könyv, papír és Ceruza: jegyzeteket készítenek a feladott anyagból. Ülj le az egyik padba, ne zavard őket. Államháztartástant tanult a tábla mellett Szántó tagtárs, éppen becsapja a könyvet, megkérdezi, kit keresel. Aztán, — amíg a többiek is megtanulják az anyagot — elmondja neked, hogyan tanulnak ők hárman: Skrivanek Béla, Litomoczky Károly, meg ő, Szántó. Ketten, Skrivanekkel már év eleje óta együtt tanulnak. Tavaly Béla 4.5-re állt, Szántó Andris meg 4.3-ra. Skrivanek a számt vitelt, meg a számtant értette jobban, Andris pedig az ideológiai tárgyakat: államháztartástant, politikai gazdaságtant, jogot, így kiegészítették egymást, amiben egyik erősebb volt, segített a másiknak, nem volt soha semmiben fennakadás. Most két-három hete, kapcsolódott be a tanulásba Litomiczky Károly is. Látta a jó munka eredményét, és eddig nem tudott rendesen tanulni, messze lakik, vonattal jár, tanulószoba nincs az iskolában. ... Itt tanulnak most, ülnek a szoba három sarkában. Rendes, komoly egyéni tanulás előzi meg a tanulópári munkát. Lassan mindhárman befejezik az államháztartástant, most következik a megbeszélés. Litomiczky tagtárs számol be az anyagból, a többiek kiegészítik, kijavítják. Azután számtanra térnek át Ülj le te is közéjük, csak tanulhatsz! A számtant másféle módszerrel veszik át. Skrivanek először elmagyarázza, milyen példa az, amihez hozzáfognak, hogyan kell elkezdeni, milyen tételek alapján kell kidolgozni, azután félrevonulnak a három sarokba, mindenki maga csinálja meg a példát. Fél óráig tart, amíg mindhárman elkészülnek. Akkor aztán újra összeülnek, összehasonlítják a példákat. Akié hibás, kijavítják, így még egész évben egy példa sem volt, amit rosszul oldottak meg. Három óra már elmúlt. Most térnek át a földrajzra. Térképolvasás az anyag legnehezebb része, azt gyakorolják. Már Litomiczky tagtárs is biztos kézzel mutatja a városokat, sok órán át ültek a térkép előtt és mondogatták: ez Tirana, ez Velence, itt van Prága ..., de legszívesebben ott a nagy orosz síkságon kerestek egy várost: Moszkvát. Hiszen Skrivaneknek és Litomiczkynek is nagy öröm az, hogy az iskola Szántó Andrást jelölte szovjet ösztöndíjra. Tudják, meg is érdemelte, mert tavaly óta 1.9-et javított, most 6.2 az átlageredménye. Odamegy Szántó Andris, abba a városba, ahol a Kreml áll, ahol Sztálin elvtárs dolgozik! Peregnek tovább a kérdések: »Hol van Ancona? Hol van Brüsszel?« Négy óra van, amikor a fiúkkal együtt elindulunk hazafelé. Ottközben elmondják, hogyan emelkedett állandóan tanulmányi színvonaluk. Szántó tagtárs elmondja, hogyan jutott el a 6:2-es bizonyítványhoz, hogyan törte meg a jeget a IV/a-ban. Mert negyedévben ő volt az egyetlen jeles az osztályban, most pedig már öt van. Skrivanek tagtárs eredménye most még csak 4.7, de ő se akar nagyon lemaradni a tanulópárja mögött. Ketten pedig együtt segítik Litomiczkyt, aki negyedévben 2:2-re állt. Földrajzból, amit már év eleje óta együtt tanulnék, mindketten hetest kaptak és valamennyi tárgyból sokat javítottak. És ha megkérdezed Szántó Andrást, a tanulópár vezetőjét, minek köszönheti ezt az eredményt, egész biztos ezt feleli: — Elsősorban a tanulópári munka segített, így indultam el és így tanultam meg, hogyan kell jól, becsületesen tanulni. Nagyrészt ennek köszönhetem azt is, hogy szovjet ösztöndíjra jelölt az iskolám! 33 A SZÁNTÓ-TANULÓPÁRNÁL ttlúffl feszél Czittep. Kedden délben a szokottnál is csendesebb volt az osztály. Mindenki izgult, mindenki várta, hogy az osztályfőnök úr bejöjjön már, hóna alatt a bizonyítványokkal. Mindenki várta már a pillanatot, amikor kézhez kapja a kis könyveket. (Mert annyi mindenről mesél a bizonyítvány. Elmeséli, hogy hogyan dolgoztál fél évig, megbírálja a munkádat. Van, akinek szépet mesél, van akinél az egyesek és kettesek mintha szigorúan összehúznák a szemöldöküket és elégedetlenül csóválnák nemlétező éjüket. Czinege Tamás érdeklődve nyitotta ki a bizonyítványát. Fél év munkájának eredménye nézett rá. Legfelül a magyar jegy: közepes. Felidéződött Tomi lelkében a magyar dolgozatok címe: »Petőfi meghal a hazáért*, »Világifjúsági Találkozó*, »Mit nyújt családomnak a hároméves terv?* És a dolgozatainak az osztályzata: egyes, hármas, egyes. Jobban kellett volna dolgozni. Szégyen a VIT ről és a hároméves tervről, szégyen Petőfiről ilyen rossz dolgozatot írni. Év elején Tomi egyszer rosszul felelt magyarból. Ekkor eldöntötte magában, hogy neki a magyar ellensége és ő ezzel az ellenséggel nem fog hadakozni. Csendesen ingatta fejét a bizonyítványában a számtan-hatás. — Nem így van ez, Tomi! Sok mindenről beszélnek az osztályzatok Tomi bizonyítványában. .4 történelem-hatás elmondja, hogy Tomi komolyan tanulta az anyagot. Minden délután, mikor történelmet tanult, leült, elővette a körlyvét és kétszer gondosan átolvasta az anyagot. Utána a főbb évszámokat és a fontosabb eseményeket kijegyeztette, így mindig megvolt Tominak az eddig tanult anyag vázlata, amit akármikor könnyen át tudott tekinteni. A komoly, háromórás egyéni tanulásról mesél a földrajz, számtan, orosz és még a többi hatos. Elmesélik, hogy Tomi minden nap három órát tanult egyénileg a tanulószobában, elmesélik, hogy a felsősök és a tanárok hogyan segítették Tomit tanulásában. Elmondják ezek a jegyek azt is, hogy Tominak nagy segítségére volt a tanulókör, amit az ldbsek alakítottak a tanulószobában. Erről a számviteli jegy mesél sokat: összeültek egy asztal körül az első kések. Mindig megbeszélték, amit nem értettek az anyagból. Czinege Tomi is így vetette fel, hogy nem érti azt, mikép könyvelik el a felszámított költséget. Sokan bólogattak az asztal körül, hogy ezt ők sem értik. Végvári, aki a legjobban érti a számvitelt, magyarázta meg a többieknek. Tomi másnap ebből felelt hatosra. A matematika is szót kér: A számtant viszont Tomi magyarázta el sokszor a fiúknak. Igaz, hogy kezdetben ő sem értette, de a tanár úr megmagyarázta neki olyan érdekesen, hogy azóta örül, ha számtannal foglalkozhat. Sokat mesélnek az osztályzatok. Elmesélik, hogyan dolgoztál fél évig, megbírálják a munkádat. Van, akinek szépet mesél, van akinél az egyesek és kettesek mintha szigorúan összehúznák szemüket. Cinege Tomi azon igyekszik, hogy neki ezentúl még szebbet meséljen. STA* karátos Ödön asztalánál ült, előtteI 1 kinyitva Gizo J nyítványa. Nem a jelgyeket olvasta, azt már kívülről tudta Olvasta vagy háromszori is, amióta megkapta. Még mindig fülében csengtek Béla Gábornak, osztálytitkárának szavai: — Látod, Ödön, kettőből gyengét kaptál. Mindig mondtam, hogy tanulj többet. Legalább három órát naponta. Te számtalanszor fogadalmat is tettél, hogy megtartod tanácsom és a három órát becsületesen végigtanulod, sőt, ha kell, többet is. Látta magát, amint piros arcca állt a titkár előtt és csak dadogott. Olyasmit hebegett, hogy mától kezdve megváltozik s rendesen fog tanulni. — Igen. Mostantól kezdve megváltozom, — morogta magában Ödön. — Mától kezdve pontosan betartom a háromórás tanulást. Meglátjuk, milyen hasznom lesz belőle. Ezzel becsukta a bizonyítványt, majd fiókja mélyére tette, lövette és tanrendolvasni ____ "kezdte a másnapi órákat: — Magyar, számtan, vegytan, történetem, jog — olvasta. — Hű, de nehéz nap lesz holnap — sóhajtott fel keservesen Ödön. — Magyarból Csokonai Mihály, számtanból öt nehéz példa, vegytanból az ammóniagyártás, történelemből Róbert Károly, jogból az alkotmányból a nyolcadik fejezet. Nos, nem kell begyulladni, Ödön, — biztatta magát — hiszen mától három órát tanulok! — Számolni kezdett. — Öt tantárgy, ha egy órában hatvan perc van, ez összesen 180 perc. Ezt elosztjuk ötfelé, akkor egy tárgyra 35 perc jut. A maradék öt percet az egyik legnehezebb tantárgyra fordítom. Kiválogatta a másnapra szükséges könyveket és füzeteket és maga elé helyezte őket. — De melyiken kezdjem? Számtannal? Az a nagyon unalmas. Mire végére érek, megunom a tanulást és akkor mi marad a többire? — Hát akkor? A magyart, az úgy sem nehéz, bár megbuktam belőle. Gyerünk vele! Az elhatározást tett követte. Kinyitotta a magyar füzetet s fennhangon olvasni kezdte: »Csokonai Mihály 1773- ban született.. .* hirtelen abbahagyta és a homlokára ütött. — Micsoda fejedelmi ötlet!? Hát honnan fogom megtudni, hogy már három órát tanultam? Gyerünk a vekkerre I . Azzal kirúgta maga alól a széket, rohant az éjjeli szekrényhez. A kis, kék, kerek vekkert beállította, hogy három óra múlva, hatkor csöngessen. Boldog, megelégedett mosollyal ült le tanulni. Elégedett volt magával, nagyszerű ötletéért. Csokonaihoz kezdett: »Csokonai Mihály 1773-ban Debrecenben született, apja borbély volt.* — Miután a költő életét megtanulta, Urai verseit kezdte tanulmányozni. A »Reményhez” című versnek a közepén tartott, amikor pillantása az órára esett. Ha a mindenségitl Már harminchat perce tanulom a magyart. Mi tesz a többivel? Ebből elég volt, és magyar úgy naplecsukta l ri a füzetét LPJ döntött, hogy másodiknak a vegytant tanulja meg. Párpercnyi tanulás után a vegytanfüzetet is becsukta. — Ez unalmas és könnyű, ráérek majd az egyik tíz percben. Jöjjön hát a számtan! (Abból úgyis megbuktam.) Számolni kezdett. Illetve csak akart. Először azon kellett gondolkodnia, hogy miképpen kell megoldani a példákat. (Hej, Ödön, de jó lett volna számtartójan magyarázatra figyelni és a nem a legújabb Sportot olvasni, most menne a számtan!) Hosszú fejtörés után kezdett a példák kidolgozásához. Nehezen ment, ötször elrontotta, hatodszor is újra kezdte. Végül is megtörölte verejtékes homlokát és abbahagyta a számolást, öt példa közül csak hármat tudott megoldani. Az órára nézett. Rémülve állapította meg, hogy már csak félóra van a tanulásra kitűzött időből. Eltette a számtantt, s a történelemkönyvet vette elő. Az »Anjouk kora” volt a lecke. Hadarva kezdte olvasni a sorokat, hogy hatig megtanulhassa. Közben néha ásított. — Fogok én holnap ebből felelni? Nem hiszem. A »töri-tanár nem feleltet »bizi”-osztás után. Azért mégis úgy határozott, hogy a egypárszor elolvassa — biztonság kedvéért. Míg a leckét olvasta, minden második lapnál az órára nézett. Negyedszeri elolvasásnál épp ott tartott, hogy Róbert Károly bevezette a bandériumokat, amikor a kis vekker fülsiketítő hangon berregni kezdett. &dön a mondat felénél gyorsan becsukta a könyvét: — No lám. Nem is tartott olyan sokáig ez a három óra. Erős akarat kell hozzá és jó beosztás — állapította meg büszkén. — Az igaz, hogy a számtan nincs kész végig, de majd csak kibeszélem magam a Frenyónál, nem az első eset lesz. Ekkor jutott eszébe a jog. — Az sem veszélyes — legyintett. — Az alkotmányból »az állampolgárok jogai és kötelességei* vannak feladva. Azt pedig minden becsületes magyar ember tudja. És különben is Barkó három-négy perccel mindig később szokott bejönni, addig majd elolvasom. Gyorsan bedobta táskájába az asztalon maradt könyveket és felvette télikabátját. Édesanyjának arra a kérdésére, hogy tud-e már mindent, csak úgy, futólag, az ajtóból felett. — Hogyne, hiszen három órát tanultam! — mondta Ödön önérzetes hangon, s máris rohant kifelé. Fél hétre három osztálytársával jegye volt a »Senki nem tud semmit« című filmhez, uásnap Ödön számtantanárnál a nem tudta »kibeszélni magát”. Magyarból sikerült megúsznia egy 3-sal vegytanból már nem volt ilyen szerencséje, mert az ammóniagyártásból »bezúgott”. ből arra a Történelemkérdésre, hogy milyen újítást hozott be Róbert Károly a hadsereg szervezetébe, csak akadozva tudott felelni. Jogból sem tudta megmondani azt, »amit minden becsületes ember tud«. Ödönt teljesen leverte ez a sorozatos szerencsétlenség. És még talán ma sem érti, hogy háromórai »alapos” tanulás után hogyan történhetett ez meg? Szíves felvilágosítással ezirányban szívesen szolgál: para I A TELET SZÖVETSÉGESSÉ Kemény feladat elé állította * Híradókat a tél. ten ismerkedtek Kétnapos gyakorlateg a hava* tereppel, a téli idővel. De, ahogy Holló Imre honvéd bajtárs mondta: ■— Megtanultuk, hogy a telet szövetségessé lehet tenni. — Képeink arról a gyakorlatról szólnak KELL TENNI! 1. A sí járőr őrzi a vonalat 1. Hóköpenyben í nem lát meg ** »ellenség# 3. A rádiós előtt nincs akadáy 4. Támadás előtt még egy pillantás a térképre 5. A* összeköttetés biztosítva van. boldogan mosolyog a hír* adós 5.