Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1950-02-05 / 5. szám

Áikkái hafiláJt Kedves Gyuszi! Nem­ csodálkoztam, mikor röstelkedve mutattad meg félévi bizonyítványodat. Egymás alatt sorakozott indexedben a sok hár­mas meg kettes. Nagyon csúnya jegyek voltak bizonyítványodban s ahogy én néztem ezeket a jegyeket — félszemmel rád pillantot­tam a könyvecske mögé , s láttam arcodon a szégyenkezést, de láttam azt is, amikor a kezeddel egy tétova mozdulatot tettél, mintha ezt akartad volna mondani: »Á, én buta vagyok, én nem tudok jobb jegyet szerezni magamnak, én nem tudok jobban tanulni.« Most akarok neked válaszolni, Gyuszi. Nem szóltam akkor egy szót sem, csak hallgattam, mikor kivetted kezemből bizonyítványo­dat s elkeseredetten a táskádba csaptad. Olyan hirtelen mentél, el, hogyha akartam volna se tudtam volna neked erre a tétova moz­dulatodra válaszolni. Akkor meg akartam fogni a kabátodat, hogy magamhoz húzzalak, hogy a szemedbe nézhessek és azt mond­hassam: »Szamár vagy Gyuszi, nagy szamár.« Tudod te mni a bizonyítvány ! Kritika. Erős kritika, a félév vagy az egy év alatt végzett munkánkról. Te is ilyen kritikát kaptál most. Nem ledorongoló, hanem építő, szigorú kritikát. Nem végeztél rendes munkát fél év alatt, nem tanultad az oroszt, a számtant, inkább futballoztál, mint ta­nultál és ezért dán ezekből a fontos tárgyakból kettesed, ezt mondja a bizonyítványod. Munkásdiák vagy, édesapád párttag . Tudom, hogy neked is vágyad, hogy egyszer a Párt tagja legyél. Ám, hogy akarod ezt véghez vinni? A kommunisták elviselik a kritikát, sőt elvárják, hogy munkájukat megkritizálják, mert tudják, hogy e nélkül nem tudnának jó munkát végezni. Es te lemondóan vetted tudomásul a kritikát, a bizonyítványodat, — ahelyett, hogy önkritikát gyako­roltál volna. Beismerted volna, hogy te nem vagy buta, te tudtál vo­lna tanulni, hiszen a népi demokrácia minden lehetőséget meg­adott erre, — tanulószobás is vagy — de te nem vetted felada­todat komolyan. Nem vetted komolyan, azt a feladatot, amit a Párt szabott ki részedre és részetekre, munkásdiákokra. Át kell érezned a felelősséget. Tudós leszel, mérnök vagy tanár. Építeni akarod a szocializmust, majd a kommunizmust. Át kell neked ezt érezned és be kell látnod, hogy egyetlen feladatod lehet csak, a tanulás. Szép dolog üzembe menni — alkotó, teremtő gépek közé. De eléd azt a feladatot állította a Párt, a munkásosztály, hogy az is­­k­olában tanulj. Azt gondolod — iparostanulónak lenni könnyebb, mint diáknak. Hát ne gondold, — soha nem lesz jó szakmunkás az, aki nem tanul keményen, becsületesen. Ha te elkedvetlenedsz a bizonyítványtól, ha a te fejedben olyan gondolat fordul meg, hogy: hagyom az egészet, akkor olyan katona vagy, aki hátat for­­dít az ütközetnek, tdz ilyen katona pedig hazaáruló ember. Nem vagy te buta, Gyuszi. Tudsz te tanulni és ki tudod javítani a számtan és orosz kettest és a többi hármast is. Te el­sős vagy és láthatod azt, hogy az elsősöket fokozottan segíti a Diákszövetség. Akármilyen problémátok van, a diákszövetségi ve­zetők azonnal segítenek nektek. Felsős éltanuló vezeti a ti tanuló­köretöket is és segít nektek, ha valahol fennakadás van. A tanuló­szobában titeket is segítenek a tanárok. Neked sem lett volna számtanból kettesed, ha a tanulószobában nem »kockáztatok« volna Jancsival, hanem megkérted volna a számtan tanár urat, hogy magyarázza el azt az anyagot, amit te nem értettél meg az órán. Biztos, hogy nem ilyen lett volna az eredményed orosz­ból, ha megkértél volna egy felsőst, hogy vegye át veled az anyagot. Ő segített volna. A tanár úr is és a diákszövetségi vezetők is tudják, hogy te nem vagy buta, hogy te tudsz tanulni. Negyedév óta is sokat javultál. Ne tegyél a kezeddel tétova mozdulatot és ne mondd azt, hogy úgysem tudok jobb jegyet szerezni magamnak, hagyom az egészet. Neked jobb jegyet kell szerezned. Neked jobban kell ta­nulnod. Biztos, hogy harcolni nehéz, — de aki a harc elől meg­futamodik, az romlásba dönti az ezredét, a csapatát — az iskolát! Téged segítenek és mögötted sokan állnak. Mögötted áll a Párt: kiharcolta, hogy te gimnáziumban tanulhatsz, biztosítja édesapádnak a munkahelyét, családotoknak a magasabb életszín­vonalat, neked az iskolát, a könyvet, a tanulószobát. A Pártnak köszönhetsz mindent. És a Párt egyet kíván tőled: hogy tanulj. Biztos, hogy év végére büszkén fogod megmutatni bizonyítvá­nyodat. Addig is jó tanulást kíván: Petrik Ferenc. Ha tanulópárok után kérdezel, a Rákóczi közgazdasági gimnázium diákszövetségi titkára a IV/a-ba irányít, Szántai András tagtárs­hoz, az — Minden nap megtalálod őket osztályban! — mondja. — Együtt tanulnak, nagyon jó mód­szereik vannak már a tanulópári munka terén. Beszélj velük, ha jó tanulópárt keresel! Nem a szokásos tanulópári kép fogad, nem két diákot látsz könyv fölé hajolni, ahogy azt elképzel­ted. A terem három sarkában há­rom fiú ül, előttük könyv, papír és Ceruza: jegyzeteket készítenek a feladott anyagból. Ülj le az egyik padba, ne za­vard őket. Államháztartástant tanult a tábla mellett Szántó tagtárs, éppen becsapja a köny­vet, megkérdezi, kit keresel. Az­tán, — amíg a többiek is meg­tanulják az anyagot — elmondja neked, hogyan tanulnak ők hár­man: Skrivanek Béla, Litomoczky Károly, meg ő, Szántó. Ketten, Skrivanekkel már év eleje óta együtt tanulnak. Tavaly Béla 4.5-re állt, Szántó Andris meg 4.3-ra. Skrivanek a számt vitelt, meg a számtant értette jobban, Andris pedig az ideoló­giai tárgyakat: államháztartás­­tant, politikai gazdaságtant, jogot, így kiegészítették egymást, ami­ben egyik erősebb volt, segített a másiknak, nem volt soha sem­miben fennakadás. Most két-három hete, kapcsoló­dott be a tanulásba Litomiczky Károly is. Látta a jó munka eredményét, és eddig nem tudott rendesen tanulni, messze lakik, vonattal jár, tanulószoba nincs az iskolában. ... Itt tanulnak most, ülnek a szoba három sarkában. Rendes, komoly egyéni tanulás előzi meg a tanulópári munkát. Lassan mindhárman befejezik az állam­háztartástant, most következik a megbeszélés. Litomiczky tagtárs számol be az anyagból, a többiek kiegészí­tik, kijavítják. Azután számtanra térnek át Ülj le te is közéjük, csak tanul­hatsz! A számtant másféle mód­szerrel veszik át. Skrivanek elő­ször elmagyarázza, milyen példa az, amihez hozzáfognak, hogyan kell elkezdeni, milyen tételek alapján kell kidolgozni, azután félrevonulnak a három sarokba, mindenki maga csinálja meg a példát. Fél óráig tart, amíg mindhárman elkészülnek. Akkor aztán újra összeülnek, összeha­sonlítják a példákat. Akié hibás, kijavítják, így még egész évben egy példa sem volt, amit rosszul oldottak meg. Három óra már elmúlt. Most térnek át a földrajzra. Térkép­­olvasás az anyag legnehezebb ré­sze, azt gyakorolják. Már Lito­miczky tagtárs is biztos kézzel muta­tja a városokat, sok órán át ültek a térkép előtt és mondo­gatták: ez Tirana, ez Velence, itt van Prága ..., de legszívesebben ott a nagy orosz síkságon keres­tek egy várost: Moszkvát. Hiszen Skrivaneknek és Litomiczkynek is nagy öröm az, hogy az iskola Szántó Andrást jelölte szovjet ösztöndíjra. Tudják, meg is ér­demelte, mert tavaly óta 1.9-et javított, most 6.2 az átlagered­ménye. Odamegy Szántó Andris, abba a városba, ahol a Kreml áll, ahol Sztálin elvtárs dolgozik! Peregnek tovább a kérdések: »Hol van Ancona? Hol van Brüsszel?« Négy óra van, amikor a fiúk­kal együtt elindulunk hazafelé. Ottközben elmondják, hogyan emelkedett állandóan tanulmányi színvonaluk. Szántó tagtárs el­mondja, hogyan jutott el a 6:2-es bizonyítványhoz, hogyan törte meg a jeget a IV/a-ban. Mert negyedévben ő volt az egyetlen jeles az osztályban, most pedig már öt van. Skrivanek tagtárs eredménye most még csak 4.7, de ő se akar nagyon lemaradni a tanulópárja mögött. Ketten pedig együtt segí­tik Litomiczkyt, aki negyedévben 2:2-re állt. Földrajzból, amit már év eleje óta együtt tanulnék, mind­ketten hetest kaptak és valamen­­­nyi tárgyból­ sokat javítottak. És ha megkérdezed Szántó Andrást, a­­ tanulópár vezetőjét, minek köszönheti ezt az ered­ményt, egész biztos ezt feleli: — Elsősorban a tanulópári munka segített, így indultam el és így tanultam meg, hogyan kell jól, becsületesen tanulni. Nagy­részt ennek köszönhetem azt is, hogy szovjet ösztöndíjra jelölt az iskolám! 33 A SZÁNTÓ-TANULÓPÁRNÁL ttlúffl feszél Czittep. Kedden délben a szokottnál is csendesebb volt az osztály. Min­denki izgult, mindenki várta, hogy az osztályfőnök úr bejöjjön már, hóna alatt a bizonyítványok­kal. Mindenki várta már a pilla­natot, amikor kézhez kapja a kis könyveket. (Mert annyi mindenről mesél a bizonyítvány. Elmeséli, hogy ho­gyan dolgo­ztál fél évig, megbírálja a munkádat. Van, akinek szépet mesél, van akinél az egyesek és kettesek mintha szigorúan össze­húznák a szemöldöküket és elé­gedetlenül csóválnák nemlétező éjüket.­ Czinege Tamás érdeklődve nyi­totta ki a bizonyítványát. Fél év munkájának eredménye nézett rá. Legfelül a magyar jegy: köze­pes. Felidéződött Tomi lelkében a magyar dolgozatok címe: »Petőfi meghal a hazáért*, »Világifjúsági Találkozó*, »Mit nyújt családom­nak a hároméves terv?* És a dol­gozatainak az osztályzata: egyes, hármas, egyes. Jobban kellett volna dolgozni. Szégyen a VIT ről és a hároméves tervről, szé­gyen Petőfiről ilyen rossz dolgo­zatot írni. Év elején Tomi egyszer rosszul felelt magyarból. Ekkor eldöntötte magában, hogy neki a magyar ellensége és ő ezzel az ellenség­gel nem fog hadakozni. Csendesen ingatta fejét a bizo­nyítványában a számtan-hatás. — Nem így van ez, Tomi! Sok mindenről beszélnek az osztályzatok Tomi bizonyítványá­ban. .4 történelem-hatás elmondja, hogy Tomi komolyan tanulta az anyagot. Minden délután, mikor történelmet tanult, leült, elővette a körlyvét és kétszer gondosan át­olvasta az anyagot. Utána a főbb évszámokat és a fontosabb esemé­nyeket kijegyeztette, így mindig megvolt Tominak az eddig tanult anyag vázlata, amit akármikor könnyen át tudott tekinteni. A komoly, háromórás egyéni tanulásról mesél a földrajz, szám­tan, orosz és még a többi hatos. Elmesélik, hogy Tomi minden nap három órát tanult egyénileg a tanulószobában, elmesélik, hogy a felsősök és a tanárok hogyan segítették Tomit tanulásában. Elmondják ezek a jegyek azt is, hogy Tominak nagy segítségére volt a tanulókör, amit az ldbsek alakítottak a tanulószobában. Erről a számviteli jegy mesél sokat:­­ összeültek egy asztal körül az első kések. Mindig megbeszél­ték, amit nem értettek az anyag­ból. Czinege Tomi is így vetette fel, hogy nem érti azt, mikép könyvelik el a felszámított költ­séget. Sokan bólogattak az asztal körül, hogy ezt ők sem értik. Vég­vári, aki a legjobban érti a szám­­vitelt, magyarázta meg a töb­bieknek. Tomi másnap ebből fe­lelt hatosra. A matematika is szót kér:­­ A számtant viszont Tomi magyarázta el sokszor a fiúknak. Igaz, hogy kezdetben ő sem ér­tette, de a tanár úr megmagya­rázta neki olyan érdekesen, hogy azóta örül, ha számtannal foglal­kozhat. Sokat mesélnek az osztályzatok. Elmesélik, hogyan dolgoztál fél évig, megbírálják a munkádat. Van, akinek szépet mesél, van akinél az egyesek és kettesek mintha szigorúan összehúznák szemüket. Cinege Tomi azon igyekszik, hogy neki ezentúl még szebbet meséljen. STA* karátos Ödön asz­­talánál ült, előtteI 1 kinyitva Gizo­ J nyítványa. Nem a jel­gyeket olvasta, azt már kívülről­ tudta Ol­­­vasta vagy háromszori is, amióta megkapta. Még mindig fülében csengtek Béla Gábornak, osztálytitkárának sza­vai: — Látod, Ödön, ket­tőből gyengét kaptál. Mindig mondtam, hogy tanulj többet. Legalább három órát naponta. Te számtalanszor fogadal­mat is tettél, hogy meg­tartod tanácsom és a három órát becsületesen végigtanulod, sőt, ha kell, többet is. Látta magát, amint piros arcca állt a titkár előtt és csak dadogott. Olyasmit hebegett, hogy mától kezdve megválto­zik s rendesen fog ta­nulni. — Igen. Mostantól kezdve megváltozom, — morogta magában Ödön. — Mától kezdve ponto­san betartom a három­órás tanulást. Meglátjuk, milyen hasznom lesz be­­lőle. Ezzel becsukta a bi­zonyítványt, majd fiókja mélyére tette, lövette és tanrend­­olvasni ____ "kezdte a más­napi órákat: — Magyar, számtan, vegytan, történetem, jog — olvasta. — Hű, de ne­héz nap lesz holnap — sóhajtott fel keservesen Ödön. — Magyarból Csokonai Mihály, szám­tanból­ öt nehéz példa, vegytanból az ammónia­gyártás, történelemből Róbert Károly, jogból az alkotmányból a nyolca­dik fejezet. Nos, nem kell begyulladni, Ödön, — biztatta magát — hiszen mától három órát tanulok! — Számolni kezdett. — Öt tantárgy, ha egy órában hatvan perc van, ez összesen 180 perc. Ezt elosztjuk ötfelé, akkor egy tárgy­ra 35 perc jut. A maradék öt percet az egyik legnehezebb tan­tárgyra fordítom. Kiválogatta a más­napra szükséges köny­veket és füzeteket és maga elé helyezte őket. — De melyiken kezd­jem? Számtannal? Az a nagyon unalmas. Mire végére érek, meg­unom a tanulást és ak­kor mi marad a többi­re? — Hát akkor? A magyart, az úgy sem nehéz, bár megbuktam belőle. Gyerünk vele! Az elhatározást tett követte. Kinyitotta a ma­gyar füzetet s fennhan­gon olvasni kezdte: »Csokonai Mihály 1773- ban született.. .* hirtelen abbahagyta és a homlo­kára ütött. — Micsoda fejedelmi ötlet!? Hát honnan fo­gom megtudni, hogy már három órát tanul­tam? Gyerünk a vekker­re I­ . Azzal kirúgta maga alól a széket, ro­hant az éjjeli szekrény­hez. A kis, kék, kerek vekkert beállította, hogy három óra múlva, hat­kor csöngessen. Boldog, megelégedett mosollyal ült le tanulni. Elégedett volt magával, nagyszerű ötletéért. Csokonaihoz kezdett: »Csokonai Mi­hály 1773-ban Debrecen­ben született, apja bor­bély volt.* — Miután a költő életét megtanulta, Urai verseit kezdte ta­nulmányozni. A »Re­ményhez” című versnek a közepén tartott, ami­kor pillantása az órára esett. Ha a mindenségitl Már harminchat perce tanulom a magyart. Mi tesz a többivel? Ebből elég volt, és magyar úgy na­­­pl­ecsukta l r­i a füzetét LPJ döntött, hogy má­sodiknak a vegytant ta­nulja meg. Párpercnyi tanulás után a vegytan­füzetet is becsukta. — Ez unalmas és könnyű, ráérek majd az egyik tíz percben. Jöjjön hát a számtan! (Abból úgyis megbuktam.) Számolni kezdett. Il­letve csak akart. Először azon kellett gondolkod­nia, hogy miképpen kell megoldani a példákat. (Hej, Ödön, de jó lett volna számtartójan magyarázatra figyelni és a nem a legújabb Sportot olvasni, most menne a számtan!) Hosszú fejtö­rés után kezdett a pél­dák kidolgozásához. Ne­hezen ment, ötször el­rontotta, hatodszor is újra kezdte. Végül is megtörölte verejtékes homlokát és abbahagyta a számolást, öt példa közül csak hármat tu­dott megoldani. Az órá­ra nézett. Rémülve álla­pította meg, hogy már csak félóra van a ta­nulásra kitűzött időből. Eltette a számtantt, s a történelemkönyvet vette elő. Az »Anjouk kora” volt a lecke. Hadarva kezdte olvasni a soro­kat, hogy hatig megta­nulhassa. Közben néha ásított. — Fogok én holnap ebből felelni? Nem hi­szem. A »tör­i-tanár nem feleltet »bizi”-osz­­tás után. Azért mégis úgy határozott, hogy a egypárszor elolvassa — biztonság kedvéért. Míg a leckét olvasta, minden második lapnál az órára nézett. Negyed­szeri elolvasásnál épp ott tartott, hogy Róbert Károly bevezette a ban­dériumokat, amikor a kis vekker fülsiketítő hangon berregni kez­dett. &­dön a mondat fe­lénél gyorsan be­csukta a köny­vét: — No lám. Nem is tartott­­ olyan sokáig ez a három óra. Erős aka­rat kell hozzá és jó be­osztás — állapította meg büszkén. — Az igaz, hogy a számtan nincs kész végig, de majd csak kibeszélem magam a Frenyónál, nem az első eset lesz. Ekkor jutott eszébe a jog. — Az sem veszélyes — legyintett. — Az al­­kotmányból »az állam­polgárok jogai és köte­lességei* vannak fel­adva. Azt pedig minden becsületes magyar em­ber tudja. És különben is Barkó három-négy perccel mindig később szokott bejönni, addig majd elolvasom. Gyor­san bedobta táskájába az asztalon maradt könyveket és felvette télikabátját. Édesanyjá­nak arra a kérdésére, hogy tud-e már min­dent, csak úgy, futólag, az ajtóból felett. — Hogyne, hiszen há­rom órát tanultam! — mondta Ödön önérzetes hangon, s máris rohant kifelé. Fél hétre három osztálytársával jegye volt a »Senki nem tud semmit« című filmhez, u­­­ás­nap Ödön számtantanárnál a nem tudta »ki­beszélni magát”. Ma­gyarból sikerült meg­úsznia egy 3-sal vegy­tanból már nem volt ilyen szerencséje, mert az ammóniagyártásból »bezúgott”. ből arra a Történelem­kérdésre, hogy milyen újítást ho­zott be Róbert Károly a hadsereg szervezetébe, csak akadozva tudott fe­lelni. Jogból sem tudta megmondani azt, »amit minden becsületes ember tud«. Ödönt teljesen leverte ez a sorozatos szeren­csétlenség. És még ta­lán ma sem érti, hogy háromórai »alapos” ta­nulás után hogyan tör­ténhetett ez meg? Szíves felvilágosítás­sal ezirányban szívesen szolgál: para I A TELET SZÖVETSÉGESSÉ Kemény feladat elé állította * Hír­adókat a tél. ten ismerkedtek Kétnapos gyakorla­teg a hava* tereppel, a téli idővel. De, ahogy Holló Imre honvéd bajtárs mondta: ■— Megtanultuk, hogy a telet szö­vetségessé lehet tenni. — Képeink arról a gyakorlatról szólnak KELL TENNI! 1. A sí járőr őrzi a vonalat 1. Hóköpenyben í nem lát meg ** »ellenség# 3. A rádiós előtt nincs akadáy 4. Támadás előtt még egy pillan­tás a térképre 5. A* összeköttet­­és biztosítva van. boldogan mosolyog a hír* adós 5.

Next