Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-13 / 51. szám

Szombat 51. szám, Pest, május 13. 1848 Nem kell táblabiró politika. April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú íven fog megjelenni, és posta utján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10—kétől junius végéig, Buda­pesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vi­dékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre : Budapesten 5 ft. Vidékre postán boríték­ban 6 ft. April 10-étől december végéig há­rom évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest május 13. Néhány nap óta mindinkább terjed a hir, hogy Szemere Bertalan belügyminister le fog mon­dani. — Midőn az első magyar ministérium megala­kult, mi azon illusióban éltünk, hogy ezen első combinatióban a tisztán radicális, ifjú és nemzeti elemet legkitűnőbben Szemere Bertalan fogja kép­viselni. Mi ezen férfiútól, ki a politikai pályára annyi tanulmányt fordított, ki utazott, s tapasztalásait, s észrevételeit az olvasó közönségnek átadva fellé­pésével az írók között az első sorban áll — mi ezen férfiútól a tettek mezején a legtöbbet vár­tunk. — Sajnálattal kell kimondanunk, hogy soha vá­rakozásunkban annyira nem csalódtunk, mint most. Nem tagadhatjuk. Nekünk fáj azt kimonda­nunk , hogy Szemere Bertalant , arra a helyre, mellyet elfoglal,teljesen alkalmatlannak tartjuk.— Ámde a szigorú igazság s a haza java tekin­tetében a pietas és előszeretet himporának le kell hullani. Szemere a megyéket legújabban népszerű fő­­ispánnakkal látta el. Ez közelismerést nyert. Ennyiből áll érdeme. Benézett a hivatalképe­sek lajstromába , s a­kinek neve jobban tetszett mint a másé, azt kinevezte. Sajtótörvényeink Szemere tollából folytak ki. Pesten azon időben csak mesebeszédnek hittük. És mégis úgy volt. A törvény első fogalmazása botránykő volt a civilizált világban. Mi ezen tör­vényt itt az országgyűlés aud­oritásának nyilvá­nos visi pensiojával megégettük. És csak illy demonstratió lépéseknek köszön­hetjük hogy mégis ezen dsingiskkán szellemben fogalmazott törvény valahogy módosított alakban terjesztett királyi jóváhagyás alá, S­z­e­m­­e­re Bertalan legújabban e törvé­nyeket kihirdettette , s még egy kis utasítást adott mellé. Itt azonban az élőbeszédben olly co­­média dolgokat mondogat el, hogy azon minden ember, kinek a kormányi rendeletek külalakjáról fogalma van, tökéletesen megbotránykozott. — A ministérium felhívás nélkül mentegeti e törvényeket. Azt mondja , hogy ezen törvény­nyel sokan elégedetlenek, a­mi alatt ha az i­lyen szó egy kormányi rendeletből van kivéve, annyit értünk, hogy azon törvények se istennek se em­bernek nem kellenek,s maga a fogalmazó is e­zért szégyenletében a föld alá akarna bújni. Ez a mentegetődzés valóságos politikai két­színűség igazi pilátusi kézmosás. Képzelhető, milly drága volna egy olly ember, ki sajtótör­vényünk keletkezési történetében a főszereplést magára átírathatná. Szerencsére azonban a közönség Szemere Bertalant e bujoska alatt tetten kapta. Megcsóváltuk fejünket , s azt mondtuk. Nem hiába mozog a levél. Nincs ott füst, a­hol tűz nem ég. Szemere e rendelet alatt hamisan keveré a kártyákat, csakhogy mint mondani szokták, nem bolond a vármegye. Egy más közelebbi rendelete, melly tegnape­lőtt a Pesti hírlapban megjelent az egész város­ban nevetség tárgya. Ha valaki e napokban tár­salgás közben valamit czifrábban talál kimondani mindjárt azt mondják: Pajtás tán Szem­erénél vagy patvarján. Szemerét ujjabbkori időkben phrasiskoholás­­ban csak az egri casanai egylet nagy buzgóságú tollnoka haladhatja meg. Szemerének eddigi eljárása véletlenül nagy politikai szegénységre mutat. De a­mit ma tett ezen minister, azért őt a nemzet a legkeményebben fogja felelős terhe alá vonni. — Azt, hogy a jelen kormány valamellyik tagja egy illy rendeletet, mint a mai, melly a horvát bánt illetőleg kiadatott, aláírton soha sem hittük volna. Előbb egy sereg, miután még pedig ollyan, miután, mellyből akár mellyik egy magában is már hazaárulás. Később a sok, miután végre azzal fe­jeztetik be, hogy Jellasics bán­i belügyminister­­sége magas auctoritását tán csak ismerné el, és az ismerés után három nap alatt imna valamit visz­­sza. .. A belügyminister lássa, mint fogja remek tol­lával a bánt kapacitálhatni. De van­­ egy ember is a világon, ki azt hin­né, hogy Jellasics eddig csak comediázott, hogy eddigi tettei csak abból nyernek magyarázatot, hogy ő illyisége még hivatalosan nem tudta, hogy itt Budapesten már egy független és felelős mi­nistérium nagyban bekavártélyozta magát. Mint álom tűnik fel lelkünkben , hogy midőn Szemere látta közelgő bukását, még annyi hiúság­gal sem viseltetett régi szép nevéhez, hogy le­endő belépését valami derék és férfias kérdéssel kötötte volna össze. Gépiesen megírta a rendelvényt, melly nem érdemlelte a papírt, mellyre leh­atolt, s a nyul­­szivü politikai adtás után vissza vonul. Ám tessék. Ön számára készen van a politi­­kai szégyen­szék. De ha már Szemere elég lelketlen volt a ma­gyar népre egyrészről a kisszerűség satkráját, más­felől a nagy képies charlatanismust a szabadság első hajnalában reá kenni, legalább a­ többi minis­terek léptek volna közbe. Tettek volna akadályokat,ha nem állhatták el­lent ne engedték volna a rendelvényt kinyomatni. Most szégyenünk a világ elébe van vetve. A német lapok e rendeletet lefordítják, s a magyar bárgyúság Európában anekdótába fog m­enni. De ha már Szemere elég lelketlen volt a ma­gyar népre egy részről a kisszerűség satkráját, másfelől a nagy képies charlatanismust a szabad­ság első hajnalában rá­kenni, legalább a többi mi­­niszerek léptek volna közbe. Tettek volna akadályokat, vagy ha nem áll­hattak ellent, ne engedték volna a rendelvényt kinyomatni. Most szégyenünk a világ elébe van vetve. A német lapok e rendeletet lefordítják, s a magyar bárgyúság Európában aneedotába fog menni. Aztán szeretnék tudni, kit akar a ministérium ámítani, saját magát, a horvátokat, vagy a ma­gyarokat? Mi igen jól tudjuk, önök távol vannak attól, hogy Jellasics ellenében csak úgy érezzenek,mint a kérdéses rendelményben kiírták. Önök nagy gyöngédséggel megírták ezen a gratulatioig kegyes parancsot, és titkon egymás szemébe pillantottak... gondolván ... Ne szóljunk keményen, ne riaszszuk el a bűnt, igyekezzünk neki jó képet csinálni, bánjunk csín­ján, bánjunk szőrmentében vele,de majd ha erőnk lesz, majd másképen fütyülünk neki. De drága ministérium, Jellasics bár túl van már az i­lyen minorennis politikán. Más egyébre is el van­­ készülve. A horvátok a magyar lassú rendszert nagyon ismerik, száluknak is rá.— Egy hajdani hellen kis

Next