Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-13 / 51. szám
Szombat 51. szám, Pest, május 13. 1848 Nem kell táblabiró politika. April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú íven fog megjelenni, és posta utján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10—kétől junius végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre : Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10-étől december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest május 13. Néhány nap óta mindinkább terjed a hir, hogy Szemere Bertalan belügyminister le fog mondani. — Midőn az első magyar ministérium megalakult, mi azon illusióban éltünk, hogy ezen első combinatióban a tisztán radicális, ifjú és nemzeti elemet legkitűnőbben Szemere Bertalan fogja képviselni. Mi ezen férfiútól, ki a politikai pályára annyi tanulmányt fordított, ki utazott, s tapasztalásait, s észrevételeit az olvasó közönségnek átadva fellépésével az írók között az első sorban áll — mi ezen férfiútól a tettek mezején a legtöbbet vártunk. — Sajnálattal kell kimondanunk, hogy soha várakozásunkban annyira nem csalódtunk, mint most. Nem tagadhatjuk. Nekünk fáj azt kimondanunk , hogy Szemere Bertalant , arra a helyre, mellyet elfoglal,teljesen alkalmatlannak tartjuk.— Ámde a szigorú igazság s a haza java tekintetében a pietas és előszeretet himporának le kell hullani. Szemere a megyéket legújabban népszerű főispánnakkal látta el. Ez közelismerést nyert. Ennyiből áll érdeme. Benézett a hivatalképesek lajstromába , s akinek neve jobban tetszett mint a másé, azt kinevezte. Sajtótörvényeink Szemere tollából folytak ki. Pesten azon időben csak mesebeszédnek hittük. És mégis úgy volt. A törvény első fogalmazása botránykő volt a civilizált világban. Mi ezen törvényt itt az országgyűlés audoritásának nyilvános visi pensiojával megégettük. És csak illy demonstratió lépéseknek köszönhetjük hogy mégis ezen dsingiskkán szellemben fogalmazott törvény valahogy módosított alakban terjesztett királyi jóváhagyás alá, Szemere Bertalan legújabban e törvényeket kihirdettette , s még egy kis utasítást adott mellé. Itt azonban az élőbeszédben olly comédia dolgokat mondogat el, hogy azon minden ember, kinek a kormányi rendeletek külalakjáról fogalma van, tökéletesen megbotránykozott. — A ministérium felhívás nélkül mentegeti e törvényeket. Azt mondja , hogy ezen törvénynyel sokan elégedetlenek, ami alatt ha az ilyen szó egy kormányi rendeletből van kivéve, annyit értünk, hogy azon törvények se istennek se embernek nem kellenek,s maga a fogalmazó is ezért szégyenletében a föld alá akarna bújni. Ez a mentegetődzés valóságos politikai kétszínűség igazi pilátusi kézmosás. Képzelhető, milly drága volna egy olly ember, ki sajtótörvényünk keletkezési történetében a főszereplést magára átírathatná. Szerencsére azonban a közönség Szemere Bertalant e bujoska alatt tetten kapta. Megcsóváltuk fejünket , s azt mondtuk. Nem hiába mozog a levél. Nincs ott füst, ahol tűz nem ég. Szemere e rendelet alatt hamisan keveré a kártyákat, csakhogy mint mondani szokták, nem bolond a vármegye. Egy más közelebbi rendelete, melly tegnapelőtt a Pesti hírlapban megjelent az egész városban nevetség tárgya. Ha valaki e napokban társalgás közben valamit czifrábban talál kimondani mindjárt azt mondják: Pajtás tán Szemerénél vagy patvarján. Szemerét ujjabbkori időkben phrasiskoholásban csak az egri casanai egylet nagy buzgóságú tollnoka haladhatja meg. Szemerének eddigi eljárása véletlenül nagy politikai szegénységre mutat. De amit ma tett ezen minister, azért őt a nemzet a legkeményebben fogja felelős terhe alá vonni. — Azt, hogy a jelen kormány valamellyik tagja egy illy rendeletet, mint a mai, melly a horvát bánt illetőleg kiadatott, aláírton soha sem hittük volna. Előbb egy sereg, miután még pedig ollyan, miután, mellyből akár mellyik egy magában is már hazaárulás. Később a sok, miután végre azzal fejeztetik be, hogy Jellasics báni belügyministersége magas auctoritását tán csak ismerné el, és az ismerés után három nap alatt imna valamit viszsza. .. A belügyminister lássa, mint fogja remek tollával a bánt kapacitálhatni. De van egy ember is a világon, ki azt hinné, hogy Jellasics eddig csak comediázott, hogy eddigi tettei csak abból nyernek magyarázatot, hogy ő illyisége még hivatalosan nem tudta, hogy itt Budapesten már egy független és felelős ministérium nagyban bekavártélyozta magát. Mint álom tűnik fel lelkünkben , hogy midőn Szemere látta közelgő bukását, még annyi hiúsággal sem viseltetett régi szép nevéhez, hogy leendő belépését valami derék és férfias kérdéssel kötötte volna össze. Gépiesen megírta a rendelvényt, melly nem érdemlelte a papírt, mellyre lehatolt, s a nyulszivü politikai adtás után vissza vonul. Ám tessék. Ön számára készen van a politikai szégyenszék. De ha már Szemere elég lelketlen volt a magyar népre egyrészről a kisszerűség satkráját, másfelől a nagy képies charlatanismust a szabadság első hajnalában reá kenni, legalább a többi ministerek léptek volna közbe. Tettek volna akadályokat,ha nem állhatták ellent ne engedték volna a rendelvényt kinyomatni. Most szégyenünk a világ elébe van vetve. A német lapok e rendeletet lefordítják, s a magyar bárgyúság Európában anekdótába fog menni. De ha már Szemere elég lelketlen volt a magyar népre egy részről a kisszerűség satkráját, másfelől a nagy képies charlatanismust a szabadság első hajnalában rákenni, legalább a többi miniszerek léptek volna közbe. Tettek volna akadályokat, vagy ha nem állhattak ellent, ne engedték volna a rendelvényt kinyomatni. Most szégyenünk a világ elébe van vetve. A német lapok e rendeletet lefordítják, s a magyar bárgyúság Európában aneedotába fog menni. Aztán szeretnék tudni, kit akar a ministérium ámítani, saját magát, a horvátokat, vagy a magyarokat? Mi igen jól tudjuk, önök távol vannak attól, hogy Jellasics ellenében csak úgy érezzenek,mint a kérdéses rendelményben kiírták. Önök nagy gyöngédséggel megírták ezen a gratulatioig kegyes parancsot, és titkon egymás szemébe pillantottak... gondolván ... Ne szóljunk keményen, ne riaszszuk el a bűnt, igyekezzünk neki jó képet csinálni, bánjunk csínján, bánjunk szőrmentében vele,de majd ha erőnk lesz, majd másképen fütyülünk neki. De drága ministérium, Jellasics bár túl van már az ilyen minorennis politikán. Más egyébre is el van készülve. A horvátok a magyar lassú rendszert nagyon ismerik, száluknak is rá.— Egy hajdani hellen kis