Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-06-30 / 92. szám
Péntek 92.szám, Pest, junius 30. 1848 Nem kell táblabiró politika. ICZIUS TMOTÖMB Előfizethetni Pesten, csak a kiadónál (a Beimelféle nyomdában, aldunasor, Piaristák épülete) 1-ső júliustól pedig országúton Kunewalderházban a kiadónál, vidéken a k. postahivataloknál. Előfizetési ár: Július elejétől kezdve fél évre. Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft 30 kr. vidékre postán 3 ft 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 hr.pp fizettetik. Pest, jun. 30. Végre valahára eljött az idő, s előttünk van az eddig csak az álmok országában létező pesti országgyűlés. Emlékezzünk vissza néhány hónappal. Minő alakban tűnt fel ekkor reményeink e legszebb csillaga. Azt hittük, hogy a gyűlés Pesten lesz. A követek csak karok és rendek lesznek, legfeljebb a tizenhat városi szavazat hozand be a táblához némi demokrata elemet. És a felelős kormány ? Ez ekkor még túlvilági ábránd volt. Legfeljebb azt hittük, lesz egy az országos közmunkákat vezető igazgatónk.. És ime három rövid hó után mennyire eljutottunk. Nyereményeink és foglalásaink nagyszerűek, azonban kötelességeinket is ezekhez kell mérnünk. Nem úgy lesz, mint régen volt. Az alsó tábla meghozta a legezifrább határozatokat, de azokat felülről s alulról csak kinevelék. Most amit a képviselők háza mond, azt a nép mondja. Határozatai nem lesznek játék , csillogás , eredménytelen fényűzés. Határozatainak minden sorától a haza boldogsága fog függeni. És ime előttünk a lélekemelő látvány. A vidék képviselői mindenfelől egymásra érkeznek a fővárosba. A közhelyeken bármerre menjünk, vigasztaló jelenlétükkel találkozunk. A valódi nemzeti ügy minden reményen felül győzedelmeskedni látszik. A hasonlítbatlanul nagy többség ifjú, és új emberekből áll. A követek nagy részében ismerőseinkre akadunk. Kedves emléket maga után hagyott arczokra, kikkel egykor ifjabb éveinkben vidáman töltöttük jobb perczeinket... És ezen ifjú s bátor elemben van minden reménységünk. Egy tekintet kell rájuk, bennök az eddigi fárasztó rendszer ellentétét látndjuk meg. A franczia ventru, s a magyar táblabiró párt morális és számszerénki kevesebbségben lesz. A reactio emberei ki fognak füstöltetnk Hanem tán egy kevéssé nagyon is optimistáskodunk ? Nem hisszük. A jó ég ne vegye panaszképen de erre átkozottul kevés hajlamunk van. Optimisták csak egy pontban vagyunk , abban tudniillik, hogy határtalan bizodalommal vagyunk a magyar faj romolhatlan rugékonyságában. Még az egykori karok és rendek táblája is, mellyre pedig az idegen szellemű aristocratia corrumpata lelke mély hatással, fényes példája volt, hogy a magyar elem mint a gyémánt romolhatlan. És hogy e szép faj, olly hosszú ideig Europa csillagai közül letűnve tartatott, azon áruló politicának tulajdonitható , melly felettünk három század óta uralkodott. E politica, minden következményeiben folytonosan oda irányozta működéseit, hogy erőnk nyugalomban tespedjen, hogy a magyar azt higyje, hogy ő csak elnyomóinak szárnyai alatt élhet meg. A politica, melly márczius óta felettünk uralkodik, lényegben különbözik a régitől, azonban óriásilag távol van attól, mellyet e nemzet magának követelhet. Az uj, bátor és férfias politicát megalapítani, szép feladatul a jelen gyűlésnek van felhagyva. A jelen a szó teljes értelmében csak átmeneti állapot, miként lesz az is, melly utána következni fog, mig eljö ama kültöileg szép kor, mellyben a tiszta democratia minden következményeiben fellüzendi új lobogóját. Nekünk ezen nagy rész ifjakból álló gyülekezetben nagy reményeink vannak helyhezve. És minket reményeinkben legtávolabbról sem korlátoz az, hogy a képviselők nagy többsége olly feltétellel jött, hogy a jelen politikát erősen támogatni fogja, mert sokkal hamarább mint sem gondolnák, elő fog tűnni e politikának hasznavéhetlensége. És e perezben a képviselőktől csak azt fogjuk kívánni, hogy magyarok legyenek. Ez pedig már úgy van. Mi nem félünk, hogy a magyar nemzet valódi érzelme a kétkedők,halasztgatók s kényelem szeretők tevéketlenségén erőt ne tudjon venni. Nem félünk, hogy valamelly netán ámitó kormány,magának hivatalokkal s igéretekkel lekenyerezett többséget tudjon mesterkélten összeszerkezteni. Nem félünk, hogy fentarthassa magát egy ministerium, melly a többséggel czimboraságban akarna élni, hogy aztán a nemzet ügyei privát helyeken ebédek és conferentiák alatt elintéztetve,a nyilvános vita csak satka legyen. Az ifjú párt bele fog vágni nemzeti tételünk életkérdéseibe, és nem fogja lekonyult orral tűrni, ha a magyar nemzeten lealacsonyitás történik. Nem lesz olly többség, melly a magyar nemzet pritchard ügyeit a táblabirói dologtalanság, vagy hivatal-ígéretek kedvéért magán gyalázatosan rajta száradni engedje. Nem lesz többség, melly nemzeti méltóságunkat egy nyomor ellenség röhögő kaczájának kitegye. Pedig jelenleg így vagyunk. Hiszen majd elő fognak hozatni a ministeriális politika gyümölcsei. Három megye gyáva átadása nehány oktalan lázzongó kedvéért, főkép midőn ezen megfoghatlan capitulationak, mint előre lehetett látni, semmi eredménye sem lett. Meghalljuk történetét, mint rabolták raktárainkból , orrunk elöl, a ministerium keze alól a temérdek posztót, s egyéb hadi szereket. Lesz alkalmunk bámulni, hogy a haza kellő szivében, daczára az egymásután érkezett király kéziratoknak egy ezredes, a magyar ministeriumot el nem akarja ismerni. Szemünk, szánk eláll, midőn rá jön a sor, mint van kezelve pénzügyünk , hogy a vámokból bejövő, s minket illető jövedelmek, most is a német zsebébe folynak. Megkérdhetjük, mint hajtotta végre a ministerium a törvény azon rendeletét, melly szerént a magyar katona-hivatalokró a kinevezések a felelős magyar minister ellenjegyzése mellett történjenek. Nagy leczkéket fogunk kapni. Nagy leczkét, mellynek értelme az lesz, hogy némelly népszerű, nagy bölcseségű kormányférfiakra azt mondandjuk : nem mind arany az mi fénylik. E kérdéseket nem lehetene elsimítani. Hát még midőn a mulasztásokról s a felszegt fonák, s nemzeti jellemünkkel ellenkező irányban követett intézkedésekről lesz szó!... K kivánatos volna azonban, hogy e kikerülhetlen viharok sebesen és csendesen vonuljanak el. És nemzeti új politikánk fényes hajnala minél előbb felderüljön.