Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-24 / 112. szám
Előfizethetni csak a kiadónál országúin Kunewalder házban, vidéken a k. poshivatalnál. Előfizetési ár: Július elejétől kezdve fél évre Budaesten házhozhordással 5 ft. Vidékre posti borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. idékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben, a hónap első napjától számítva 1 forinttal fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozot írért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng.p tettetik. Hogy a ministérium a nemzet irányában nem zinte, nem egyenes, a mai ülésben teljes napságra jött. Ami a hadügyminiszert illeti,ő róla tudva van egy roppant radeczkianus. Ennek bebizonyítása ott a fényes tanúság, a minister beszéde, elly a közlönyben ki van adva. Azon beszédből mindenki láthatja, hogy a bdügyminister az Olaszországba küldendő hadiget egészen a régi elvek szerint akarná alkalaztatni. De a többi minister ? Szégyen volt és pirulás... de szóljanak a tétek. A reformált válaszfeliratban, ez ügyet illeteg, következő sorok fordulnak elő. És amint őszinte azon hódolat, mellyel haagyarország felséged iránt viseltetik, szintúgy tartja, hogy e kérdés, a trón méltóságához, s a szonyos jogos igényekhez képest oldassák meg, hazánkbani rend, és béke biztos helyre állitásaik, s országunk erkölcsi, s anyagi épségének utositása esetére örömest nyujtandunk felségedés segédkezet olly békés egyesség megkötések eszközlésére, melly egy részt a trón mélságának más részt az olasz nemzet alkotmányos abadságának, s méltányos kivánatainak egyatt megfeleljen. Az a „biztosítása esetére,melly semmit nem ondó phrasis, hogy abból az is következik, hogy jö Insprukból egy levél, mellybe benne lesz, hogy igen, mi biztosítunk titeket hiveim, lelkeim, drága magyarjaim, a magyar sereg azonnal mehetne Olaszországba. Azonban a ház egyik tagja ekkér indítványozta a szerkezetet módosítani: ha hazánkban a rend és béke helyre állittatik, s országunk erkölcsi, s anyagi épsége biztosítva lesz . . . Az olvasó láthatja a két szerkezet közötti, roppant külümbséget. Szavaztak. A jelenvolt ministerek, a kétértelmű jesuita szerkezet mellé állottak fel. — Az oppositio, vele a kamra függetlenebb tagjai a másodikra. És igy a ministerium orra elöl a gyönyörű hátulsó ajtócska, mellyet különben jó előre arra néztek ki magoknak, hogy azon con amore kis bejárkálgathassanak, a kamra szemességénél fogva bezáratott. A jelenet a legzordabb fütty volt azon drámai pillanatra, mellyet a mult héten valánk szerencsések átélvezni. Olly ministeriumnak, mint a mienk, kemény dolog egy illyen politikai kseft, hanem bele is tört bicskájok, s igy mostanában az olasz ügy nem más, mint nesze semmi fogd meg jól. Fájdalom megmaradt a rosz benyomás, és a villámként terjedő hit, mellyet elfojtani nem lehetene. Népünk bizalmatlankodni, Európa pedig gyűlölni fog bennünket. Azonban ne igen complementározzunk a többségnek , mert tudhatja mindenki, hogy ha a ministerium felszólott volna, az eredmény más,épen üt ki. Minket a magyarok istene mentett meg. A ministeriumnak eszébe sem jutott, hogy a kamrában csak egy ember is találkozhassék, ki az átcsúsztatási szándékot észrevegye. Mit tett tehát itt a magyarok istene. Azt hogy a szavazáskor csak két minister volt jelen, két ollyan, kitől a többség egyénei nem félnek, és akiknek nem szokásuk az ülőket felnézegetni. És milly egyszerű könnyűséggel volt megtéve a módosítás. Szegény nép, illy nyomorú történetességektől függ a te sorsod. Kovács Lajosnak e pár nap alatt a követkamarából kifelé állott a rudja. Képzelheti az olvasó, hogy ez a jó fiú , ki a ministerium mellett olly nagy kortes, mit vihetett végbe maga mellett. Mennyi kézszorongatás, mennyi epedő pillanat ! A vád azonban kemény volt. Négy- ötszáz ember protestált a választás ellen. És ennyi polgártársaink tanúbizonyságára a kamra mit sem adott, még azt sem engedte meg, hogy a vádlott ellenében visgálat rendeltessék. Nem azért jöttünk,hogy gondolkozzunk, hanem hogy restelláljunk, így szólott egyszer egy szatmári kortes. Ma a követkamara beszélt egy. Nem azért jöttünk , hogy vizsgálódjunk , hanem azért hogy szavazzunk. De hogyis szavazták volna onnan ki Kovács Lajost, a két pengő forintos casino házigazdáját. A közvélemény előtt azonban Kovács Lajos el van ítélve. A kamarának a szavazás alatt ítélőszéknek kellett volna lenni, és lett pártszavazat. A jobb oldalról, s a centrumból alig állott fel néhány ember. Kovács Lajos a szavazat után nagy lélekzetet von. — Széchényi is örül: azon reménynyel biztatja magát, hogy ha a kamrával még illyesmiket is ki lehet vinni, akkor bátran neki, egy pár buzdító szó, titkos ülés , s a többség neki áll, hogy a leszakadt lánczot a Dunából velők kihúztassa. A többség előtt semmi sincs lehetetlen. A Pesti Hírlap, ki nyugalmas megelégedetségében híven jelképezi az áldott emlékű Jelenkort, egy kis változattas kedviért egy viccet csinált. Azt kédli mit mondana az ország ha választania kellene egy felöl Battyáni, Deák, Kossuth, más felöl: Madarász László, Perczel Móricz és Pálfi Albert között ? — Krisztusban atyámfia , békés hazafitársam Pesti Hirlap, ki a censura alatt azon hírben álla vala, hogy liberális, tudja meg ön, hogy az ország nem szokta azt kérdeni: Batthyáni, Deák, Kossuth vagy Madarász, Perczel, Pálfi? Az ország csak azt kérdi, mit mondanak neki az embernek. Jaj annak az országnak, melly azt kérdi, ki mondja, nem pedig mit mondanak. A ministérium azt mondja: Futkározzunk Inspruckba. Hordjuk onnan zsákszámra a czédulákat, keveredjünk harczba a civilisült Európával. Engedjük hogy velünk a reactio pártja bolondot űzzön. Bízzunk ollyan emberekben kik harmincz s több évek óta vak eszközei voltak a régi rendszernek.Legyen minden biztositékunk kitéve annak , hogy a sorkatonaság kártya alkotmányunkat tönk 112. szám. Pest, julius 24.1848. Nem kell táblabiró politika. Hetfónnns az BMm