Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-12 / 155. szám
Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kuné walder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Évnegyedre Budapesten 7 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Pest, September 12. A tegnap esti ülés a képviselők házában. Végre elvégre megtörtént az, minek ezelőtt tán három hónappal kellett volna megtörténni. A ministerium lemondott, miután daczára a baloldal elkeseredett figyelmeztetéseinek az országot nyakig sárba vitte. Egy most a kérdés. Mit lehet tenni most a haza megmentésére ? A körülmények rendkívüliek, a tagnap alakult kormánynak rendkívüli úton kell haladni. Mindenek előtt adjuk vázlatát a tegnap este hat órai ülésnek. Pázmándi elnök előterjeszti a háznak a Bécsben járt küldöttség eljárását. Előadta szárazon a tényeket, de mellyek elsorolásában már bent volt a lelket megrázó ékes szólás. Ezután hivatalosan jelentetett, hogy az összes ministerium lemondott. Felolvastatott a nádor helytartónak egy levele, mellyben jelenti, hogy a ministerium lemondását elfogadta, hogy új ministerelnököt terjesztett fel ő felsége elébe, addig pedig a hatalmat kezébe vette. A mint a ház ezen utólsó kifejezést meghallotta, minden oldalról lassú mozgás futott keresztül. Ez dictatorság, ez nem lehet. A hatalmat egy nem felelős személy kezében egy perczig sem tarthatja. A leirat nincs contra signálva. Azalatt pedig, hogy e szavak magán körökben , s meglehetősen hangosan az elnök széke felé szóratának a baloldal, a centrum, s jobboldal egy részével, éljen Kossuth kiáltással tölte el a teremet. A népszerű kiáltás kihatott a terem falain. Az épület sűrű tömegekkel volt körülvéve. Mint leghívebb viszhang itt is Kossuth neve hangzott. A kiállás és lelkesedés elterjedt az utczákra a város messzebb negyedeire. Ma pedig miként országot bejáró vihar vasutakon, gőzhajón, futárokkal, ezernyi hírlap példányokban és magánlevelekben szétrohan az szerte e hazában. A terem gyertyafényben úszott. A magasban homály terült el. A karzatok népe sötét mythologiai alakoknak látszottak. Szemeinket a fényözönből felvette ott mozdulatlan tömegekre akadtunk, csak a legharsányabb éljenrivalgásból figyelmeztetünk, hogy ottama lelkes és ifjú nemzedék sorai húzódnak, kikben a hazának minden, és utolsó reménye nyugszik. Lelkünk magasra emelkedett. De valahogy mégis mintegy erőszakosan eszünkbe jutott egy contrast: azon lélekfáraszó és gyötrelmet okozó s a milliókat érő idővesztegetési jelenetek, melylyekkel a volt miniszerek által a minden jóra képezhető képviselő kar kinoztatott. Nevelési törvény, felsőházi elvettetés, az időnek illy kiszámított és szántszándékos pazarlása. De tán semmi. Még helyre hozható minden, rövid ugyan, rettenetesen rövid az idő, de a magyar úgy is hirtelen lángoló nemzet, s bizhatunk benne, hogy e végperczekben teljes erejében fog felkelni, s egy csapással örökre felmentendi e szép földet, mellynek csak azért vannak annyi ellenségei , mivel hogy olly szép, kedves, nyájas, termékeny, és kellemes. A terem, karzatok, s kívül a sokaság szűnni nem akarólag élteté Kossuthot. A történet úgy hozta magával, hogy Kossuth éppen ez időperezben érkezett a terembe, mi a lelkesedést hihetlen magas fokára emelte. Kossuth bejött. Szabadon és derülten. Úgy képzelők őt, mint ki unalmas collegáinak nehézkedő, s letartóztató bilincseitől megszabadulva, elvégre előtte azon tér nyilik meg, mellynek urait ifjú korától fogva teljesen ismeri. Madarász László interpellálta a ministerium lemondása okairól. Felelet, mint az olvasó képzelheti, az volt, hogy a ministerium többé nem identificálhatja magát azon tényekkel, mellyek legmagasabb helyekről származnak. Miilyenek az ostrák memorandum , Jellacsicshoz írt levél. A király válasza az országos küldöttséghez. Kossuth páratlan ékesszólással beszélt. Előadta, hogy a nádor helytartó levele, mint melly felelős minister ellenjegyzése nélkül megjelent okirat érvénytelen, ahogy a ministerium, midőn lemondott, az európai általános alkotmányos gyakorlat szerint e tetteket úgy értelmezzék, hogy míg más törvényes ministerium kineveztetni nem fog, addig ők helyöket megtartják. Azért a szónok kezébe véve székét, és fanatikus tetszésjelek közt azt a ministeriális aszal mellé visszatette, felkiáltván, hogy ami az ő tárczáját illeti, míg más törvényes orgánuma nem lesz az országnak, addig tűrni nem fogja, hogy abba, bár ki legyen az, beleavatkozzék. Hasonló értelemben beszélt Szemere Bertalan. Batthyáni Lajos egyeneslelkűen, és férfasan beszélt. Bevallotta t. i. hogy azoknak, kik a ministérium ellenében mindig az erélytelenséget hozák fel, igazságuk volt, azonban ennek oka az, hogy a ministérium helyében a teendőkre nézve nem volt egyetértés. (1) A körülmények oda fejlődtek, hogy azon kormányzási principiumok, mellyek a ministerelnököt a cselekvésben vezették, e jelen perezben már alkalmatlanoknak tapasztaltatnak. A háznak e pillanatban bizalma Kossuth Lajosban központosul, ám vegye hát kezébe a hatalmat, és mentse meg a hazát. Ezután felhozatott, hogy a nádor helytartó a király távollétében az országot teljes hatalommal kormányozza, kivévén az ismert két pontot, miután pedig a ministerek kinevezése e két pont alá nem esik, nevezzen ki a nádor egy új ministerelnököt, ki aztán a törvények értelmében válaszsza meg, és terjeszsze fel hivatalnoktársait. Itt a ház ismét hosszasan éljenezni kezdett. Kívül a tömeg mind egyre szaporodott, s hangos kiáltásaival mindinkább követelő lett. Kossuth Lajos kijött az erkélyre s a népnek bizalmát is megköszönvén ünnepélyesen ígérte hogy testének és lelkének utolsó erejét a magyar ügynek szentelendi, hogy mindent bár mit ád az isten elkövetend mi csak e hazának, s az alkotmányos királyi széknek megmentésére tennie képes. Bent az alatt a házban a közlöttük indítvány tárgyaltatott s szavazatra bocsáttatván a felállók roppant többségével elfogadtatott. Szavazás után igen sokan a határozattal nagyon elégedetlenek voltak. Kivántatott, hogy a nádor elébe határozottan Kossuth Lajos terjesztessék kinevezendőnek. Az indítvány tetszett. Azonban ismét mások még tovább mentek, mert ha már annyira vagyunk, hogy a bűz a nádor helytartó elébe valakit személyesen kitűz, ne áruljuk zsákban a macskát hanem mondjuk meg világosan mit akarunk. így jön aztán a harmadik indítvány, melly Nem kell táblabiró politika. ----------------------------------------------- Kedden: TIZENÖTÖMÉ 155. SZálll. Pest, September 12. 1848.