Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-13 / 182. szám
730 peditionak, mellyhez annyi remények voltak csatolva. Győr alól írtam közelebbi levelemet önhöz, és onnan 7-én indulunk el, s tábort azon estve Ötevény alatt Ütöttünk, hol az előtt két nappal a horvátok tanyáztak.Utukat is vandalismuskézzelfogható pleimutaták. Az út mentében kivagdalt fák, a tűzhelyek körül szétszórt lúd tollak, üresen heverő méhkasok, dicső maradványai a világhóditó seregnek, mellynek egyetlen érdeme, hogy irkáját gyorsabban elbirta hurczolni mintsem azt megtapinthattuk volna. 8-kán Óvárt szálltuk meg. Jellachich négy nappal előt- érkezett ide, s kiéhezett s kifáradt embereinek, a rémült város s környék népe által bőven összehordott eleség igen jól esvén , elhatározd 14 napig itt mulatni. Czélja volt egyébiránt Bécsből sereget s munitiót a brucki vasúton, azon idő alatt kaphatni. 7-kén estve nagyon rosz kedve volt, s azt vagy Latour felmagasztalásának, vagy seregünk gyors mozgásának híre okozható, a calculált 14 napot mindenesetre mi devalváltuk négyre, s az indulási parancsot nem is késett kiadni, s másnap reggel megindulva a brucki utón, utócsapata d. u. 3 órakor hagyá el a várost. Huszáraink 11 óra tájban érkeztek oda, és így alig 3 órával később. Mi, kik a fő colonne avant-gardeját képezzük, szinte nemsokára beérkezünk, a kettős város, különösen Mosony, legnagyobb lelkesedéssel fogadott. Az ablakok ki valának világítva, a város népe közrefogva benünket,s éltette a szabadságot s Kossuthot. A megérkeztünkön öröm, a szabadulás érzetének könnye, melly aggok s gyönge nők szemébe csillogott meghatottak bennünket. Higgje el én, soha sem tudom magamat olly boldognak, mint akkor , midőn érezem, hogy egyike vagyok azoknak, kiknek ezen élte s vagyona fölött pár órával elébb kétségbe esett nép nyugalmát, csendességét s megszabadulását köszöni, s lett volna ott a pártütőnek bár tizszerannyi számú serege, készen rohantunk volna közé, s elvérzettünk volna örömest, ha kiomlott vérünk pataka békét áraszthatott volna a vidék becsületes népére. Mert a nép Jellasichot mindenütt ellenszenves fogadá. Mint mondják Győrben, Mosonyban is ellentállásra lett volna kész az elébe küldött deputatiók s illuminaliók a polgármesternek s coteriajának voltak müveik. Egy nemzetörliszt Mosonyban lelkesedve fogta meg kezem s ezen szavakkal üdvözlőit: „Uram ez disz öltönyt négy nap óta nem szabad volt viselnem, most ebben fogadom önöket s csak halál fogja rólam leszakasztani.“ Óvároni fogadottásunk nem volt olly meddő mint a Győri. Legjobb ellálság várakozott ránk, s csak tiszteink parancsa az egész élét az utczán fegyverben tölteni állott ellent, hogy vendégszeretetüket rajtunk magyarosan nem mutathaták meg. Jellasics a Károly főherczeg örököseinek mint eddigi földesurnak kasztélyában volt szállva, granitsárjai beszállásűzve, mezitlábas népe pedig a város alá táborba voltak szállítva. Ellátásuk a megyének naponként 40 ezer Frba került. Legjobb fegyelem uralkodott egész seregében s rablási kísérletért három serezsánt agyonlövetett. Kivonulása a leggyorsabban történt, s elkinzott nép a határig (4 mértföld) meg sem engedi sehol állani. Kik nem birtak menni, vagy leitták magokat, hátra hagyá. így fogtunk be itt Parndorfon száz és egynéhány horvátot, kik mint a legnyomorultabbul néznek ki. Ekként vonult az egész rabló,tátjor honunkból, a nélkül, hogy velök csatát vívhattunk volna. Legközelebb Óvárnál állottunk hozzájok, s itt a kecskeméti lovas várpostok 5 horváttal kerültek össze, kik — mint beszélték — a város felgyujtása végett hagyattak hátra. Egy kecskeméti ifjú önkéntes Sós László áldozatul esett, első lövésre maustadt rogyott össze, de a gaznép meglakolt, mert mind az öt összekonczoltatott. Egész seregünk, még korán sincs itt öszpontositva. Legnagyobb része Moga fővezérrel együtt hátra van. A Miklós és Würtemberg huszárokat, egy zászlóalj honvédet, borsodi nemzetőröket, s a mi kis zászlóaljunkat, a tüzéreket Ivánka vezérli, Ő mellette Pillér és Horváth őrnagyok. Most parancsot várunk Pestről, benyomuljunk-e Austriába, vagy pedig csak cordont vonjunk a Lajta mentében, támogatva a vidék nemzetőrségétől, Jellacsich netalán beütése ellen. Ebből láthatja ön, hogy feladatunk szinte bevégzettnek tekinthető. Ha Austria maga nem kívánja, hadseregünk valószínűleg nem lépendi át a határokat, s akkor csapatostul hazafelé indulunk. Sajnáljuk kimondhatlanul, hogy nyílt csatára nem került a dolog. Mi a nélkül lehető volt bátorságunk kimutatására megtettük. Mi képeztük az avantgarde-ot. Rendes katonák gyanánt végezzük a szolgálatot. Nappali fáradalmas gyaloglás után, az éji őrség nyugalomra időt nem enged Midőn tegnap Parndorf alá érkezünk, egy csapat lovasságot láttunk a felénk nézőoldalon felállítva. Egy futár jött hozzánk s jelenté, hogy azok dragonyosok és granicsárok. Rögtön csatarendbe állottunk s Burian kapitány vezérlete alatt (mert a mieink ebédelni marad a másik faluba,) indultunk azoknak ellenébe, ekkor jött újabb futár, ki felvilágosított, hogy azon lovasok saját huszáraink.Mult éjjel a legveszedelmesebb Várposiakat mi viseltük, pedig tisztjeink hanyagsága miatt csupán józan eszünkre vagyunk hagyatva, s gyakorlásunk teljesen elmulasztatott. A huszárok dicsően viselik magukat. Tegnap heten közülök, hetven horvátot fogott el. Óvárnál egynek kis lábúját csiszmája szélével együtt levágták. „Csak azt sajnálom, hogy uj csiszmámat tudatni kell“ mondá a derék vitéz és fájdalmát szóba sem vette. Betegünk ez ideig egy sincs. Zászlótartónk a még ifjú vérű Petőfi, versent gyalogul velünk. A lelkes Nagy testvérek Pestről, négyen együtt állnak sorainkba. S mindnyájan egy lelkesedéstől vezéreltetve azzal vigasztalandjuk magunkat, hogy magunkat hazánkért áldozatul adni nem állott hatalmunkban. A közöttünk lévő horvát katonák Jellachich ellen a legnagyobb ellenszenvvel viseltettnek. Bár öltözetük s nyelvük, teljesen egy tipusu lázadó rokonaikéval. A legújabb bécsi hírek örömmel töltenek el. Magyarországnak győzni kell az ármány cselein. S a jövendőnek ezen kedves reménye lelkesít addig is, mig a szép valót elérhetnénk. Mosonynál az aula küldötteivel találkozunk, kik Latour elfoglalt irományai közül néhány igen érdekes darabot vittek Pestre, mellyekben — mint mondák — egy igen respectált martiusi névről is furcsa dolgok foglaltatnak. Önök azóta bizonyosan tudják, mit mi csak sejtünk, abban alkalmasint egyet értendünk, hogy bárki legyen is az áruló, az igazságos lakolást elengedni senkinek nem szabad. Hadd teremjenek Pest lámpáin is a Bécsiekéhez hason gyümölcsöket. — Papirom kifogyot, s ezzel rendetlen szavaimnak sorai is, a fikának szájában nem illik czifra szó, s ezért megenged ön falusias beszédeimért. Isten önnel. Cserző Bencze. Furcsán vagyunk. A közönség mit sem tud arról mi történik, mit sem arról, mi fog történni. Ha a német falragaszgyártók néha néha nem táplálnék izetlen étkekkel az újságéhes publicumot, éhen kellene veszni. Mit várunk? a harcz kimenetelét? mellyik harcznak ? annak melly az alsó Dunán kifáraszt minden türelmet? vagy annak, melly Bécs falai alatt vivatik? vagy annak, melly a szabadság és önkény közt folyamatban van ? Mi előre tudjuk a harcz kimenetelét. A szabadság győzni fog, és a magyarnak győznie kell. És ha most, midőn Bellona még dühöng, megteszszük azt, mit a győzelem után úgy is tenni fogunk, mit tennünk okvetetlenül kell: a tábort mondhatatlanul erősítettük. És mi az, mit a győzelem után tennünk kell, s mi ha most megtesszük, mondhatlanul lelkesítendi táborunkat? Nem egyébb, urak mint ünnepélyes kimondása annak, hogy Magyarország Kárpátoktól Adriáig egy osztatlan független önálló, teljesen szabad, Isten után, maga ura sorsának. A többi királyság-e vagy elnökség, monarchia vagy respublika, igen mellékes dolog. Azon könnyű lesz túlesnünk. Csak az Istenre kérlek, ne nézzetek a bécsi országgyűlésre, ne várjátok mit fog az határozni, ne függesszétek fel Magyarország sorsát a bécsi lovagló oskola vagy lovarda határozataitól. Ez gyalázat volna, mellyel a Duna vize sem birna lemosni. Mi győzni fogunk az bizonyos, de seregünk lelkesedése, melly minden méltatlanság mellett sem ismer határokat, végtelenség növekedni fog, ha megtudja, hogy csakugyan szabad Magyarországért harczol. Én ismerem táborunk lelkületét. A mi benne bátor, lelkes és elszánt az magyar is, és gyököstül republikánus, a többi szinte republikánus, csak hogy félénkebb és csak azt várja, hogy félelem, hogy veszély nélkül kimondhassa érzelmeit. És ha akarjátok tudni a kaszás, a villás, a fejszés népnek gondolatjárását, arról is fejéve jótállok, hogy mindenét kész feláldozni, csak tudnia kell, hogy a magyarnak semmi köze töbe