Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-05 / 44. szám
April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10.késel június végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10-étől december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. fest, május 5. Az 1848dik III. törvényczikk 13. §a ekképen szól: „A ministerek egyike folyvást ő felségének személye kínai lesz, s mindazon viszonyokba, mellyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván azokban az országot felelőség mellett képviseli. E szakasz egyike azon csodálatosan szerkezetieknek,mellyeket mindenki úgy ért , mint neki tetszik. Legelőször is egész sor kérdés merül fel. Minő ügyek lehetnek azok, mellyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, s valljon nem lehetnek e ügyek mellyekben a competentia fori kérdés alá vonattathatnék ? Fordulhat elő olly ügy mellyel az osztrák ministerium hazánkkal is közösnek szeretné qualificalni, de mellyről mi hallani sem akarunk. És viszont. Továbbá ki fogja azt megmagyarázni, mit tesz az, hogy a király személye körül leendő ministerünk az érintett viszonyokba be fog folyni ? E kitételnek semmi értelme sincsen, különösen akkor, midőn ezen befolyáshoz még a felelősség is oda van kötve. A felelősség eszméjével csak a teljes függetlenség férhet esze, senki azokért, a mire csak amúgy befolyogat, felelősséget magára nem vállalhat. Az osztrák ministeriumnak pedig lesz annyi esze hogy módokat találjon fel miszerint ezen úgy nevezett befolyást minél inkább illusoriusá tegye. Csak hogy erre a magyar azt fogja mondani: Nem úgy verik a czigányt. A ministerium e kérdést ma szerencsésen ketté vágja. Eszterházy Pál, ki eddig a diplomatikai stílusban mint Austriával érintkezési minister compareult, ma a hivatalos lapban egy a nádor királyi helytartó által aláírott rendelvényben világosan külügyministernek neveztetik. Éljen, bravó, helyes, így már aztán értjük, hogy mi ott Bécsben Eszterházy. Csak hogy aztán következetesek is maradjunk. Olyan időket élünk, hogy a hatalom és jog azoké,kik azt bátrak elfoglalni, s elég erősek megtartani . Mi a külügyministérium ezen de facto felállítását a legszebb foglalásnak tartjuk Mi radicalok, enthusiássák, és a magyar függetlenség mindenároni pártolói vagyunk. Mi e hírre egészen el vagyunk ragadtatva. Éljen a magyar külügyministerium.Éljenek a várhatólag nem sokára kinevezendő derék magyar emberek is, kik e sírból feltámadott nemzetet a kül udvaroknál más sehlendrian országoktól független szellemben képviselni fogják. — Pest, május 5. Polgártársak ! Az osztrák kormány Magyarországnak hadat izén! A bécsi kormány vitalapja közölvén a Pesti Hírlapban a status adósságok semmi árom el nem vállalhatása tárgyában irt ezikkel, azt ellenséges indluatunak nevezi, s jegyzeteit e következő s ritkított betükkel nyomatott fenyegetéssel végzi. „Ha Magyarország a statusadósságnak reálső részét fizetni nem akarja , s azt a többi provincziák magukra át nem vállalják, mi lesz annak következése ? „Semmi egyéb mint nyílt háború,semmi egyéb mint hogy Magyarország másodszor is német vérrel meghódilassék.“ Polgártársak ! Nem is kellett a magyarnak más egyéb, mint hogy így beszéljen a német. Ha valamire úgy erre elmondhatjuk Shakespeare-et: Köszönöm zsidó , hogy e szóra megtanítottál! — E szó, hogy fizessetek évenkint tiz milliót, vagy újra német vérrel meg fogunk benneteket hódítani , a világon a legszebb jelszó , melly alatt a legközelebbi országgyűlésre megtartjuk a követválasztást. Ügyeink élre vannak állítva. Az ellenség nyílt sisakkal lép fel, csak hogy egyszermind kezünkbe adja a leghalhatósb fegyvert arra,hogy egy pillanat alatt minden becsületes magyar egyértelművé legyen. A kérdés világosan van feltéve, azt minden ember tökéletesen megértheti. Te magyar, miután a törvényes után kivívtad szabadságodat, midőn a maroknyi nemesség is kiküzdheté magát a külföldi igától most, midőn tizenöt millió hangja szól a közügyekbe, most tedd magadat nyomom adófizetővé, mert külömben háború lesz, s a vitéz német vér így meg úgy fog titeket meghódítani. Az ország e nyomorít fenyegetésre teljes lelkéből fog felkaczagni. Hogyan! Az osztrákok akarnak minket meghódítani? Kik ezek az osztrákok? Ki hallott valaha ezen nemzet vitézségéről csak egy szót is? Hogyan ! Ezen sörivó és nyálkás szájjal csókolózó nemzetség igy mer beszélni velünk ? Egek ura ! Egy kréhvinklerlelkü bruderpubíkum, Pesten jártakban be talált kapni a jó magyar borból egy habseidlit s haza menve a falhoz csapja vörös kancsóit s kardról bajonetről pisztolyról puskáról és ágyukról kezd beszélni. Na nemel most fogtad meg az ördögöt. Itutlya hétszáz millióm criminalis, ez iszonyatosan meglep minket. Es e dörgő hadizeneire összecsapjuk kezünket, s reszkető kezeinkkel felnyitjuk Európa földrajzát. Aggodalmak közt keressük,hol s a világ melly részében létezik ama hatalmas Osztrákország ? És mit találunk ? Európa közepén egy tévesfölddaraboló, melly a mappán erős feketesárga színnel van körülkerítve. Csakhogy drága sógor e földnek fele legelőször is mi magyarok vagyunk. A másik feléből pedig már az olasz rész élésert, a csehek furcsa dolgokon gondolkoznak, a lengyelek pedig az alkalmat várják. És látjuk, hogy az egész földterületből egy pár nagy herczegség marad hátra ! Az itt lakó népségnek pedig, kérdjük mi az érdeke? Aztán, hogy oktalanul ide kozzénk rohanjanak, s még ott a határszéleken agyonlövessék magukat azért, hogy a bécsi uzsorások, még néhány évig szedhessék a státusadósságok kamatait ? Vagy tán inkább az, hogy kapjanak az okaimon, melly által ezen iszonyatos tehertől egy csapással megmeneküljenek. Az osztrák ministerium márczius óta több ízben hivatalosan kimondta, hogy Lombard-Velencze elestével, s a magyar financzia különváltával a status-banquerotte kikerülhetlen. Az osztrák kormány Európa előtt mindig kicsinszerű politikát követett , itt az idő , legyen nagyszerű legalább bukásában. Mondja ki a tökéletes banquerottot. És ha úgy is elkerülhessen, ma inkább, mint holnap. Magyarok! Az osztrák kormány ma elvetette álarczát. A czikkben, mellyre jelen szavainkat alapítjuk, világosan ki van mondva, hogy Magyarország meghódított, adófizető és gyarmati ország ivóit. És hogy most magát kiszabadította, de is- 44.szám. Pest, május 5. 1848 Nem kell táblabiró politika. Péntek, B. TIZENÖTÖDIKE