Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-08 / 46. szám
April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10.kétől június végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10 September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10-étől december végéig három évnegyedre. Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Egy Dubraviczki Simon nevű táblabiró ezelőtt egy pár évvel Pest megye első alispánja volt. Dubraviczki Simon mint alispán az administratori rendszert nagy dictióval sérelemnek declarálta. Dubraviczki Simon, néhány hó múlva consiliariusnak neveztetvén ki ugyanezen administrator rendszert nagy dictióval egészen törvényesnek demonstrálta. Dubraviczki Simon a rendektől e Pest megyében szokatlan renegatioért olly ingerülten támadtatott meg, hogy az uj tanácsos ur e political clades után moraliter kényszerülve jön többé a közgyűlésekben magát nem mutatnia. Dubraviczki Simont ezen per eminentiam politicai desertort a rendek kifüstölték a teremből. És ezen Dubraviczki Simont az igazságügyi minister a politicai bíráskodás osztályában igazgatóvá nevezte ki. Ez a választási tapintat mindenkit elragadtatásba hoz. Épen csak ollyan ember kellett ide, ki azt demonstrálja, hogy egy politicai chef egyszersmind törvényszéki elnök legyen. Legyen szabad e kinevezésre nézve az országnak egész szerénységgel szerencsét kívánnunk. Dubraviczki Simont illetőleg, holnap Kossuth Lajos egykori elfogadatása idejéből fogunk egy rövid történetkével szolgálhatni. Buda, május 7. ! Szerkezte! sietek önt tudósítani egy keserves kinevezésről. A ministeriális bureaukba a legmérsékeltebbek is, teremtettéznek. A dolog botrányosabb, mintsem ön azt eltalálná. Képzelje! — Engel a volt országgyűlési censor alkalmazva van ! — Tehát még ollyan ember is az adófizetők vérrel szerzett filléreiből fog élni, kit Metternich arra használt, hogy az országgyűlési beszédek a közönség elébe csak meghamisítva juthassanak... . Emlékezik ön azon gyönyörű históriára , midőn Engel a Pesti Hírlapból még azt is kitörölte, midőn a szerkezte egy csillag alatt a helytartó tanácsot, egy humanitást lehelő decretumáért illő és férfias szavakkal megdicsérte. Természetesen nem másért, csak azon malitiából, hogy a Pesti Hírlap a közönség előtt egy minden rendszer nélküli szüntelen opponálható lap színében jelenjen meg. Üdvözölve önt. Sz. K. Polgárszerkesztő, elvbarátom! És van. Az óra kettőt üt. Ez előtt egy pár perccel elváltunkban megígértem önnek, hogy egy bizonyos tárgyban nem fogok írni, de kénytelen vagyok szavamat meg nem tartani. Ön azt mondta, hogy még az éjjel akarna a ministérium politikájáról egy komoly czikket írni, de én pártunk érdekében azt kívánnám, hogy ön e czikket egy nappal még tovább halaszsza. Aztán tudja ön, a csatakezdésben jó lesz, ha ön engem plenkírozónak előre küld, mert volna egy pár vak töltésem. Az ország láthatárai körül nagyon tornyosulnak a felhők. És ön, nem tudom félénkségből, vagy határozatlanságból mind inkább összehozza vitorláit. A szél pedig kedvező, ennek még zsebkendőt a vitorlafákra kellene kifeszíteni. A magyar journalisticának egy idő óta híres phrazisa, hogy a tekintélyek ideje lejárt. Dehogy járt le, dehogy járt. Még az áltekintélyek ideje sem járt le. Egykori falusi mesteremtől egy jó, de nem új ancedólát hallottam. Egy atyának nyolcz gyermeke volt. A hétnek ezek közül külömféle hajlamai voltak, s az atya ezek számára jó előre kiszemelt külömféle hivatalokat. A nyolczadik gyermek is azonban csak úgy mint a többi, az ő fia lévén, miután a többiek a polgári pálya majd minden nemeit elfoglalták, a legifjabb azon pályára adatott, ami neki történetesen jutott. Ezen anekdótához még egy legújabb eseményt is hozzá kell mellékelnem. Egy német lap a napokban jó kedvben lévén, a jelen miniszerek helyébe egy más névsort jüvendölget. Az igaz, satirisal a hamis, de azzal egy jó alkalmat ad, egy bizonyos eszmét megpendítenem. A névsorkészítő azt mondja, hogy a gazdasági, ipar,s kereskedési tárcza a kérdéses combinatioban betöltetlenül fogna maradni. úgy látszik, hogy a czikkíró is úgy gondolkozik, mint a 8 gyermekkel áldott atya, kiről az iménti aneedótban szólottam. Próbáljunk meg egy kis alkalmazást tenni. A jelen ministerium egy politicai család tagjaiból áll. — A ministeri törvény szentesítése után e család elfoglalta a tárczákat. Elfoglalták pedig azt s úgy, miként hajlamaik és tanulmányaik után egyik vagy másik szakhoz inkább látszattak tartozni. Azonban az anecdotai malheurhöz hasonlóan itt is adta elő valami magát. — Egyik családtag, ki különben a magyar Wigh colleriának nem kevésbé kiegészítő része a combinatióból egylalában ki nem maradhatván, megkapta azon tárczát, melly neki történetesen a többiektől fenn- maradt. És ebből áll leírása azon szomorú történetnek, mellyel hosszasabban is elő lehetett volna adni. Azonban sapienti pauca. Ön attól félt, hogy én hosszasan és szenvedélyesen találnám fejtegetni azon themát, hogy a haza poeticus szeretete még nem ismerete a legkomplicáltabb kereskedelmi viszonyoknak. Ha ön tudta volna, hogy én szokásom ellen illy égbekiáltóig mérsékelt maradok, bizonyos vagyok benne, egy szóval sem ellentette volna, hogy e kényes tárgyban egy pár szót oda ne vessek. Legyen ön boldog. Nagy Gedeon. Ha valaki Budapesten bizonyos órákban sétálgat egy egy helyen, a czifra bérkocsikat mintegy megtorolva látja. Ilyen helyeken valamellyik minister lakik. Fájdalom a száz meg száz látogató közül legtöbben csak hivatal szorgalmazók. Halljuk, hogy az efféle ostromlásoknak legjobban Kossuth Lajos volna kitéve. — Ez kifejezhetően gyöngédtelenség. Beteg ember nyakára járni. Hanem a tolakodók azt hiszik, hogy szemérmes koldusnak üres a tarisznyája , s minthogy most van a szüret, ugyancsak forgolódnak. 46. száza, Pest, május 8. 1848 Nem kell táblabiró politika. Hétfőn ATOMS TIZENÖTÖDIKE