Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-08-08 / 124. szám

Hétfő •1'a-'ia — TIZENÖTÖDIKE 124 szám. Pest, augustus 7.1848. Nem kell táblabiró politika. Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kunewalder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Pest, aug. 7. A mi a követkamrában e pillanatban történik az az egyenes lelkű embernek leggyöngédebb érzéseit gyökerében marczangolja össze vissza. A vidéki embernek nincs fogalma arról, menynyire mer vissza élni a ministerium az ország bizalmával. Itt kellett volna lenni, és szemmel látni azt a mi történt. Halljuk csak és épüljünk. A jegyzőkönyv felolvasása után feláll Mészáros Lázár hadügyminiszer, s jelenti hogy miutánmár itthon dolgait elvégezte, le fog menni az alvidéki táborba, hogy ott mindent saját szemeivel lásson, mindenről öntapasztalása után merített tudomást szerezhessen. Ez az éljen-nemzet ekkor elkezdett dübörögni, tombolni, tapsolni. És mint afféle ministeriális birodalmi bravat alkalmával szabad lett a vásár, a jegyes karzat is részt vett a nemzeti demonstratióban. Hanem még ember nem czuppant úgy le az illusiok és elragadtatások egéből mint a ház arra mi ezután következett. A ministerium a csábító kéjenczek mesterségével fogta meg a kamarát. Az történt, hogy a hadügyminiszer az elragadtatás tombolása után fél siró hangon beszéde végéül, e csekélységet bigyészté oda. Addig pedig méltóztatnék a tisztelt ház a katonai újoncz állításról szóló törvényjavaslatot elhalasztani ! . . . . Hogy tetszik? . . . Ki nem látja itt a politikai hamiskártya vetést ? Ez hát az oka, hogy a hadügyminiszer vitézi lelke olly hirtelenében felbuzdult. . ? Úgy képzelje az olvasó a jelenetet, melly e perczben bekövetkezett mint midőn egy sötét szobában bűn és undokság követtetik el, s a szobába hirtelenébe gyertya világ hozatik be, s a vétkesek szégyénnel telve lelkileg leveretve vannak. A közönség kivülről hallotta a riadó örömkiáltásokat. — A hadügyminiszer elmondá utolsó szavait, s ez vakító fényt vetett mindenre. — Puszta meztelenségben állott a tény, hogy a közönség lelkéből felszakasztott nemes gerjedelmekkel, a leggyűlöletesb módon, a legboszantóbb játék űzetett. Elhalasztani a törvényjavaslat tárgyalását ! Az olvasó az előzményekből már tudja azt, hogy mit tesz-e szó: a tárgyalást elhalasztani. Mert a tárgyalás egy pont kivételével alig igénynyel többet egy órával. A kivételes pont pedig az, hogy a kiállítandó újonczok osztrák sereg legyene, mint a radeczkianus hadügyminister akarja, vagy pedig külön álló független magyar sereg, amiilyent a ház osztályai kívánnak. Nagyon, nagyon feszíti a ministerium a bizodalmát pengő húrokat. Meglássa mindenki egy nagyon váratlan perczben pattanhat el. Elhallgatva a valódi czélt, a ministerium drámai csattanással szavaztatta meg magának a kétszázezer honfit, s a milliókat. Egy pár hét múlva ugyanezen ministerek csuszékonyan állnak elő, s kimondatják az Olasz beavatkozást. Ezt már versmerczoltuk. Jó a másik csapás, hogy a legszebb illusiokban a haza megmentésére adatott katonaság csak ollyan lesz, mint a régi katonaság. Osztrák zászló alá fogják őket összegyűjteni. Osztrák zászló alá, halld ezt magyar nemzet, osztrák zászló alá! azon zászlók alá, melly már a bécsi szabadelvüeknek sem kell, mellyel az odavaló jobb lelküek is elvetnek, s melly e perczben csak a reactio, a camarilla, s a szláv császárság kitűzött szine. De a ház akkor ezen allattomosságokat észre vette, s minden ministerialis szelleme daczára a nemzetet sértő ministeri javaslaton elvetette. A ministerium e kudarczot nem tudta elviselni, és kapta magát áttért a tunnelszerű politikára a cselfogásokra. Egy titkos ülés következtében a ház beleegyezett, hogy e javaslat tárgyalása aug. 8, vagy 9-dikére elhalasztassék . . Augusztus nyolczadika holnap lesz, a miniszerek meg vannak fogva, — nem tudják hol a fejek, az aspektusok úgy mutatkoznak, hogy ha a ház e javaslatot holnap tárgyalni kezdené, a hadügyminiszer lelki óhajtása a svarczgelbismus egy határozattal le volna pofozva. E perczben, azonban miként a franczia drámákban a ministerium egy jó eszmére, bukkan. Menyköle, hát ha még egyszer sikerülne egy éljenző jelenettel ezeket a mozlim módra hivő táblabirákat elbolondítani ? Dictum factum. Mészáros fellép, mint ki a haza iránt egy nagyszerű kötelességet akar teljesíteni ... A kamra tapsol, és csak midőn örömmámorából eszmél fel akkor látja, hogy csúfot űznek vele, hogy a hadügyminiszer azon szörnyeteg áron akar emenni a táborba, ha a ház s az összes magyar nemzet legforróbb imádsága a magyar hadsereg ügye ismét, még pedig bizonytalan időre messze, és messze elhalasztassék! — Két cáfolhatlan tény áll elöttünk : A ministerium osztrák serget óhajtott, aki nem hiszi olvassa meg a kormány javaslatát. Másodszor a kamra roppant többsége magyar hadserget követel. Ott van aki nem hiszi, olvassa meg a középponti bizottmány jelentését. A ministerium e legsarkalatosb kérdésben le van verve, le van kazupolva, tökéletesen meg van suvasztva. De a hatalom olly kedves kezekben, hogy azért képesek feláldozni azt ami most a legdrágább, az időt. Most az időt vesztegetni! Ha ezelőtt néhány esztendővel azt mondták Magyarország perczei drágák , amit mondjuk Magyarország perczeiről e pillanatban ? Lehetne-e a perczek drágasága tekintetében a mostani , s akkori idők közt még csak az arányt is feltalálni ? Elhalasztani az ügyet, s csak azért mert Mészárosnak épen most jött kedve lemenni az altáborba? Nem kézzel fogható itt a rejtett czél ? . . . Bizalom szavazó publicum fer Pestre, és borulj le nagy embereid előtt.