Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-03 / 94. szám
„Ah s engemet e fenséges hivatalra a revolutio tett be. „Éljen a revolutió ... Éljen Mirabeau. Éljen Danton, Marat, Robespierre. A has Guizot. A bas Louis Philippe. Bravo Barbés,bravo Blanqui, bravo Raspail. Eviva Pio nono! — Morte ai Tedeschi. — „Kuttya hétszáz millióm kriminális. Meg kell békülnöm az egész világgal. Titoknokom Mály János körlevelet fog írni. A bécsi és pesti marcziusi sebesültek számára pensiot endelek. Ebédre hivatom a barricad párt fejeit.. Ti kedves galambjaim doctor Fischoff, doctor Goldmark, és ti Petőfi, Vasvári, Jókay, oh menynyire félre ismertelek benneteket, kik engem az esztergomi insula alá a legszebben oda juttattatok. „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem, hogy midőn az országgyűlésen sületlen s meggyőződésemmel ellenkező keserves dictiokat mondogattam ha a hallgatóság morgott is pisszeget: szivemből azt kívántam, vigyen el benneteket a hóhér oda a hol a bors terem.“ Hanem Mály ügyes ember, majd hozzon ő rendbe mindent. A patvarba hisz velem együtt ő is avanzsírozik. Belőle a szegény szatmári ceremoniamusból , az esztergomi metropolita szentszék titoknoka lesz. „Tüstént a rendelést kell tenni: Szathmári szobáimból szagassák le a sok haszontalan képeket, s aggassanak helyükbe férfiak arczképét, kik éltükben a royalistákat gőzerőre készült guilotin alá akarták hurczolni, s kikkel Petőfi Sándor barátom is mint hallom, mert még nem tettem nála tiszteletemet,iószobája falait kidíszesiteni szokta.“ „Legelső legyen pedig hogy papjaim egy lábig a Religio és Nevelés helyett a Marczius Tizenötödikére prenumeráljanak....“ így beszél a megtért szatmári Pásztor, Hám János. Lelkünkre mondjuk ezen uj ,hivatalában ő eminenciája a politicai meggyőződés terén nagyobbat ugrott, mint ugornék, akkor ha néhány nap múlva egy szép reggelen, de nem ollyan esős időben mint a mai, a jó izűen alvó Mály titoknokot egyenesen azzal költené fel hogy: Éljen a respublica. Egyébiránt pedig szerkeztőségünk , polgárprimásunknak a solemnis megtiszteltetéshez teljes szívünkből jó szerencsét kíván... Haladjon ön ezen újabb pályán, ez önnek sok rózsát fog teremni. Sőt kívánjuk, menjen ön előbb legyen canterbury érsek. Igaz, hogy ez kálvinista püspökség, de higye meg nekem eminitád önnek ki, olly rettenetes pecsovicsból Kossuthianus lett, e második ugrás meg se fog kottyanni. Ám legyen ön római pápa is, ha annak ideje eljövend, mit bár sajnáljuk IX. Plusz mégis minél előbb megtörténni óhajtunk. Nekünk pedig polgár-primás mondjon ön szives köszönetét. Mi még leszünk önnel úgy , mint más hiábavaló emberek, kik önnek hízelegnek. Mi még arról sem gyanúsítjuk önt, mint némellyek, kik szrént ön alku útján jutott volna a primási székbe, s hogy ön valamivel többecskével, mint a mennyi Szathmáron kapott, megelégedvén, a többit a kamarának adja. 376 Ezt mi nem mondjuk ... mert ekkor ön simoniat követne el, és lenne ipse factu excomunicatus. Mert bár a kamra alatt a hazát értjük mégis nagy külömbség van a canonok szerént abban, ha valaki beneficiumot nyer, s jövedelmeit azután felajánlja, és ismét a kinek a papi hivatalt ily feltételek adják.------Harmadik cantate Bánhidyről. Szerkesztő. Pest juh 3. És midőn azt mondom, szerkesztő e szót forgó szemekkel és torzonborz bajusszal mondom. Ön gondatlan egyoldalú ember ön még a kákán és csomót keresi. Ön Bánhidi makói követnél száz ezer rész tulajdont közöl elmondott vagy harminczat. Ha ön igazság szerető közölje ezennel Bánhidy uramnak szép tulajdonait is. E szép tulajdonok pedig e következendők: Julius 2-án. Egy igen kedvetlen kötelességet teljesítünk. Ma délelőtt — a követek megválasztása után — a Császárfürdőböl jöttünk haza, sálig száltánk le Pesten, egy barátunk ellen a méltatlankodás legélesebb hangjait hallok intéztettni az utczákon a kávéházak előtt. Fölmentünk a körbe, s az ingerültség legnagyobb kifakadásaival találkoztunk minden fele. És keblünk szorult s vidám kedélyünk elborult, midőn az ingerültség, a kifakadások okát itt mint amott ugyan azoknak lenni értettük. És az ok volt Irányi Dáni lipótvárosi képviselőnek , elválasztása után, megbízóihoz intézett beszéde mellyben (mint fültanult beszélők) kijelenté , hogy „ő a zsidóknak emancipatioját nem pártolja, s a nemztgyülésem elővételét akadályozni fogja; a széheket megtartandóknak véli, s minden nagy birtokosnak ellensége.“ Ezt mondák nem ketten, nem hárman, hanem számtalanok, kik a választáson jelen voltak s a idézett szavakat hallani állították. Mi a választáson nem voltunk jelen az idézett szavakat nem hatottuk s ezért — bármilly átalános volt azok hitele — bennök nem hittünk. Dehogy is. Hát nem Irányi Dani volt e az, ki a marcziusi napokban, mellyeknek lelkesülésére ő volt egyik tényező olly szép tűzzel, olly testvériségi nemes hévvel kelt fel a zsidók mellett , nem tekintve a nyárspolgárság buta és érdeklelésböl eredt fanatismustára, s ez által haszonlesés nélkül csak az ügy, az elv szentségtől ihletten tevékoczkára nagy népszerűségét, mellyet a városi tisztviselők egyik elsőbbjévé tehető vala ? Hát nem Irányi Dani volt e az , ki a Kürt mint a pulya elfogultság nevezé — a zsidószázad alakulását inditványozá ? És nem Irányi volt e az , kit felvilágosultsága, egyszerű tiszta logicája — a testvériség és egyenlőség melletti elveiről a privilégiumok is castok iránti ellenszenvéről mindenki ösmert s ezért mindenki becsült. És nem Irányi volt e, ki szerénysége által mindnyájunk szeretetét birá. Végre, nem épen mi ajánlok e ezen Irányi Danit 3 nap előtt a követségre, mint ollyat hit elvei szilárdsága, meggyőződésének tántoríthatatlansága iránti példák után, a képviselői legdíszesebb állásra alkalmasnak — annyi méltó férfiak közt is — különösen méltónak találtunk. Igen ez mind Irányi Dani volt egy személyben, Irányi Dani a megválasztott lipótvárosi követ, kitől a fennebb idézett szavak jönni állíttattak. — Hogy ezek tudatában, az átalános ingerültségben nem osztozánk, hogy a hirdetőkben nem hittünk, hogy a közvéleményt mylificáltnak állítottuk , hogy őt védelmeztük s a közbeli kirekesztésire rögtönzött aláírási ivet magunk elöl ellőttük — — — — természetes: keblünket csak szorongó fájdalom testébe, szivünket bizonytalan biztosság foglald el. És mi történt ? Irányi Dani Lipót külváros megválasztott képviselője feljön a körbe. Mi örvendezünk, hogy most elnémul a zaj, felvilágosodik a homály, s tisztába hozatik a szörény, és örömmel, türelmetlenül kiáltok egybe teke és olvasó teremekből a tagokat, mondván: Ide ide, urak kinek Irányi ellen panasza van, ide mondja el azt elötte és hallja megy az ő szavait. Olly biztosak, olly önhittek voltunk reményünkben a dolog jó fordulata iránt, miként szavaink örömünkben reszketének. És a nagyterem megtelt emberekkel, a zaj lecsöndesült és — Irányi visszautassá a vádat. Mi nem szolottunk se jól se roszat, csak örvendetünk mert hittünk. Ő visszautasitá a vádat s elkezdő mondott szavait értelmezni, az idézetteket commentálni, és a mi elszomorodánk, s kivántuk volna szemeink előtt levő barátunkat egy rosz székem által elünkbe tükrözött csajképnek tekinteni. Mi nem voltunk e választáson, és nem hallottuk az idézett szavakat, bár ne lettünk volna a Körben sem! és ne hallottunk volna a commentárt se ! Midőn három napok előtt a választásról szólva öt ajánlólag felszólaltunk , megjegyzek, hogy az ő és lapunk elvei közt némi különbségek léteznek. Mi nem hittünk szavainkban akkoron annyi valóságot rejteni, s azt inkább csak a balítételes osztály irányábani politikából tettük, nehogy ha et mint elveink átalános pártolatát mutatjuk be — ez által néki ártsunk a rövidlátók serege előtt, kik a marcziusnak minden betüjében egy egy quit akarnak látni. Fájdalom szavainknak, politicája vallósággá jön, mert Irányi s e lapok elvei közt ég és földnyi a külömbség. A férfiúnak s főleg egy képviselőnek elveivel és magával tisztába kell lenni. Következetlenség, változékonyság a legnagyobb megismertető jele a politikai kiskorúságnak. — A körülmények hatalma ugyan gyakorol befolyást elveink tisztítására, kifejtésére, de e hatalomnak csak a szabadelvűség nagyobbodására