Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-26 / 192. szám
Csütörtök 192 szám. Pest, October 26. 1848. Nem kell táblabiró politika. A Marczius Tizenötödike politikai hírlap October—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap boritékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért kr. pp. fizettetek. A királyok ellen. (E verset még 1844-ben írtam ; nem szükség megmagyaráznom, miért hevert mindeddig íróasztalomban, annak is a fenekén.) Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek; Midőn a népek gyermekek valának, Magoknak czifra ragyogó játékszert, Bíbor karszéket, s koronát csináltak. S rányomták ezt egy fajankó fejére, S felülteték e fajankót a székre. S itt a királyság, ezek a királyok, S ők, a hol ülnek , a hol fejek szédül, Azt gondolják a kábító magasban, Hogy uralkodnak isten kegyelméből. Csalatkozásban éltek, jó királyok, Nem uraink, csak bábjaink valátok. De nagykorú lett a világ, s a férfi Nem gondol többé gyermekjátékával. Le hát a biborszékekről, királyok, És fejetekről le a koronával! Ha nem teszitek azt le fejetekről, Leütjük, s majd a fej is vele gördül, így lesz s nem máskép. A bárd, melly Lajosnak Párizs piaczán lecsapott nyakára , Első villáma volt a zivatarnak, Melly rátok készül, s kitör nem sokára; Igen, maholnap meg lesz érkezése, Nem én vagyok már első mennydörgése! Egy rengeteg lesz a föld kereksége, S e rengetegben vadak a királyok, Kergetjük őket, és fegyvereinket Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok, S vérükkel fogjuk ezt az égre írni, Hogy nem gyermek már a világ, de férfi! Petőfi Sándor. Pest October 26. Kilenc, tíz helyről is várjuk a tudósítást, de sehonnan se jó semmi. Annál jobb, mentől inkább húzódik, halasztódik minden. Egy megnyert nap, egy kis hadsereg részünkre. A tél küszöbünkön van, s mi a télnél még jobb, az előző ősz, a sarok, a gonosz utak. Ki gondolta volna, hogy kínos roszaságu utaink fognak minket megmenteni. Egy jó közlekedés nélküli vidék, illy háborúban , mint a mienk , annyi mint egy vár, mint megannyi Szent Tamás. Köszönet a táblabiráknak, hogy elmulaszták e hazát jó utakkal ellátni. Simonics mozdulatairól többet ma sem tudunk, minthogy Csaczát elfoglalva tartja. Kik a vidéket ismerik, ezen expeditionál nagy fontosságot nem tulajdoníthatnak. Csaczáról az út egyenesen dél felé Zsolnára visz. Itt keresztül jővén a Vágón, két irányban jöhet az ellenség. Vagy keletnyugatnak tart az ország helyébe, s akkor ott lesz, hol lett volna első betörése alkalmával, mellyet maga részére azonban akkor sem tartott kedvező helyzetnek, vagy pedig Morva felé vonulva lefuthat a Vágvölgy mentében, hol az utazás ugyan regényes lehet, de a festőileg szűk völgyekben bármelly sereg minden lépten megsemmisíthető. Végre pedig, midőn a szűk völgy szétterjed, ott van Leopoldvára, melly le s fel a vidéken uralkodik, s ort áll a magyar nemzet felett. Simonicstól tehát, miután ellenében kellő intézkedések történnek, félnünk épen nem kell, csak hogy egyszersmind vigyázzunk, mert aki az ellenség erejét megveti, az mindig veszteni szokott. Komoly bajt csak az okozna, ha Simonicsnak sikerülne a felső vidéket revolutionálni. De ennek elejét lehet venni. Eszék egészen kezünkben van. Péterváradon egy honvéd s egy magyar sorezredbeli bataillon őrködik. Arad s Temesvár az ellenség kezében. De az sem lenne váratlan, ha onnan is jobb hírek érkeznének, így vagy amúgy fordulhat a koczka. Erdélyben a bajok folyvást komolyodnak, de mindezek nem másként tekinthetők, mint a jövendőbeli magyar szabadság és függetlenség ára. A győzelem után még jól fog esni, ha a szabadságot egy nehéz küzdelem előzte meg. És nem is érdemli az ollyan nemzet a szabadságot, melly azt az égből lepottyanva,az útfélen találja. Nem érdemli azon nemzet, melly azt kivívni nem képes, melly nemzetben nincs annyi constitutionális elem, hogy szabadság nélkül élni sem akarjon. A marcziusi törvények égből estek le. Ama magasabb fokú szabadság, melly nyájas képével ma felénk int, egy véres harcz jutalma leend. Majd jobban is megfogjuk azt becsülni tudni, mint jobban becsülni tudják a pénzt, azok, kik azt maguknak szerzik, azoknál kik azt, örökségképen, vagy kártya asztalnál nyerik. A szabadság neve, időnkben olly nevezetes, hogy nincs ember, ki nem azt hordozná zászlóin. Arra van tehát szükségünk, hogy ismertessük meg a világgal, ismertessük meg népünkkel, mellyre támaszkodunk, mit értünk mi azon szabadság alatt, mellynek nevét nemzeti lobogónkra irtuk fel, s mit értenek azok, kik e nevet gúnyképpen a feketesárga zászlókra amollyan elpárolgó tentával mázolák. Az ellenség minket terrorismussal vádol. A terrorismus nem tartozik, a kellemes modorú politikához, hanem a kérdés ott fordul meg, hogy illyesmit csak azok vethetnek szemünkre, kik eljárásaikban az ellenkező modort követik. Példának okáért, hasonlítsuk csak össze a két ellenfél eljárását, s azonnal kitűnik, hol űzetik nagyobb mértékben a terrorismus. Nálunk az alkotmányos jogok tisztán fentállanak. Az ellenség azzal kezdte, hogy egymásután küldi a teljes hatalmú biztosokat, kik ezerszerte nagyobb hatalommal ruháztatnak fel, mint maga a király is, ki e hatalmat adja, felruházva van. Ezen commissariusok egy tollvonással megsemmisítik az alkotmányt, eltiltanak minden hatósági gyakorlatot, eltörlenek minden constituált testületet, s az egész országot ostromállapotba helyzik. Felfüggesztik a sajtószabadságot, ahol erőre kapnak, hat embert egy lakáson, a nyilvános utczákon sem tűrnek. Van-e a világon tehát nagyobb szemtelenség, mint azon embereknek beszéde, kik a most uralkodó radicál pártot terroristicusnak nevezik. Egy afrikai meri csúfolni feketeséggel a szabadság szép barna menyecskéjét. Háromszor boldogtalan azon vak nép, melly azon embernek hazug szavaira hajt. — Hogyan! Jellacsich, Windischgräz, az osztrák hadsereg cseh, és pólyák része, ezek lettek hirtelenében a szabadság apostolai ? Windischgraez !ki egyszer azt mondta, hogy az emberi nemzet a bárókon kezdődik. Ilyen ember volna az uj szabadság Mózese ? Mit mondjunk a többi apostolokról. Sophia herczegnő, Urbán, Hurban, Berger, Rukavina, Dragulics, Mayerhoffer? Oh undokság! ezek merik felvenni a szabadság álarczát.