Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-06-11 / 45. szám
Hétfő 45. szám Fest, június 11-kén 1849. E lap megjelenik minden nap estre, vasárnapot kivéve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhordással 5 fr., üdékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első napjától kezdve fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országút Kunewalderház) és minden postahivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr. pp. Egyes szám ára 3 kr. pp. Bécs bombáztatója a dolyfös Windisgraetz, Weiden az európai reputatióval bird general egymásután földig aláztattak le a magyar szuronyok előtt. Hátra van, hogy Lengyelország gyilkosa, a vén Paskevics hajoljon meg előttünk, s ismerje meg azon népet, melly elhatározva van magát a legutolsó emberég védeni. Ha mi a jelen alkalommal a cultusministernél hivatalt keresnénk, abbeli reményünket, hogy Paskevics herczeget is megverjük, az irás következő szavaira alapítanék : Isten a gyengéket választá, hogy az erősek megaláztassanak. Im. herczeg Paskevics beköszöntő beszéde a magyarokhoz: „Magyarország lakosai! Törvényes királytok fölhívására, ki az én fenséges uram segélyét igénybe vette, az én parancsnokságom alatt álló hadsergek az austriaiakkal egyesültek, a törvényes rendnek helyreállítására, melly hazájokban a lázadás fegyverei által erőszakosan fölforgattatott. A lázadás vezetői, kik közé csakhamar minden országból sereglettek kalandorok, a ti boldogtalan elámuttatástokat személyes czéljaikra használják föl. Azok ármányai titeket hitszegésre vezettek. Mindazonáltal a császár, az én uram, nem hiheti, hogy a nemzet többsége ősi erényét, veleszületett ragaszkodását királyai dynastiája irányában, megtagadhatná. A dicső emlékezetű Ferencz császárnak, Ferdinand császárnak barátja, I. Ferencz József királyotoknak barátja és szövetségese az, ki általam hozzátok járul és kér, hogy büntetésre méltó tévelygéstekből térjetek vissza a becsület a hűség és kötelesség ösvényére. Az orosz hadsereg nem mint ellenség lép be országtokba, hanem királyotok fölhívására vonul oda be. Ha tiszt ellenség gyanánt fogadjátok, érezni fogjátok vakmerőségtek következményeit-Bírjanak titeket ezen intéseim megbánásra és hódolásra, hogy ez által egy véres háborúnak nyomorai is elkerültessenek. Ez az én legfenségesebb uramnak szives kivonata. Varsó, május — junius 1849. Paskevics m. k. crivani gróf, varsói herczeg, tábornagy a császári muszka hadsereg fővezére.“ Midőn először hallottuk, hogy maga ió személyesen ő exellentiája a rokkant vitéz Warschalszki herczeg, megvalljuk meglepettünk. Muszkaország, midőn Paskevics nevével szólott ügyeink közzé, azt látszott kijelenteni, hogy erejének egész nagyságát akarja a mérlegbe venni. Elgondolható ugyanis, hogy Muszkaország legünnepeltebb generálja nyolcvan vagy százezer emberen alól meg sem mozduland kényelmes lakhelyéből. Úgy gyanítható azonban az idézett okiratból, hogy Paskevics parancsnoksága alatti,s Lengyelországban fekvő seregeiből csak segédcsapatokat szándékozik küldeni. Épen úgy, mint az oláhországi parancsnok Lüders tábornok, midőn Puchnernek Bem ellen küldött mintegy öt hat ezer muszkát. Valószínűleg úgy lesz most is Paskevics, mint varsói kormányzó, azon katonai parancsnok, ki északi határainkhoz legközelebb esik. Ő is mint Luders, ki Erdélyhez legközelebb táborozott, majd küldend az osztrákok gyámolítására nem ugyan többé csak néhány ezret, hanem egy néhány tízezret, kikkel megyülhet a bajunk, de kikkel azért meg fogunk mérkőzhetni. Austria maga sem meri drága muszka szomszédjának segítségét teljes mértékben igénybe venni. Jól tudván a ma híres közmondást: Pejor medicina morbo. A bécsi lapok junius 5-dikéről telve vannak, hogy a muszkák e hó elejétől fogva Pozsonyba vannak. Elmondják, hogy táborukat a város kelet északi szélén ütötték fel, sőt hogy már 4-dikén helyöket elhagyva, a Csallóköz szigetén előre is nyomultak volna. Leirják egész körülményességgel mint jöttek be a városba e sergek, mint rémült meg a nép, s hogy először mindnyájan, nagy kicsinye bezárkózott, s csak később mert egy két lakos az ablakon kinézni, mig végre a muszkák illendő és udvarias magok viselete által a lakosok szivét egészen magokhoz ragadák , s Posony soha kedvesebb vendégeket nem fogadott falai között, mint most a muszkákat. Posony s Pest egymástól hermetice el vannak zárva, ők sem eresztenek senkit hozzánk, mi sem eresztünk hozzájuk semmit. Úgy hogy ezúttal mindamellett, hogy a bécsi lapok olly körülményes tudósításokat hoznak, az ember csak kötve hiszi az egész muszka históriát. Főképen, midőn ugyanezen lapokban, ugyan,azon rovatokban illyesmiket is olvasunk. Hogy Kossuth nagy pompával bejövén Pestre, szent István palástját magára vette, és a városháza erkélyéről a néphez lázzitó beszédet tartott. Hogy Kossuth lábainál volt a szent korona zártszekrénye is, de hogy nem merték kinyitni, mert valószínűleg e drága ékszert a debreczeni rebellisek még januárban elsikkasztották. S végre, hogy Kossuth nem érezvén magát Pesten biztosan, negyvennyolcz órai itt mulatása után visszament Debreczenbe. Mindezek sült bolond beszédek. Mind otromba hazugságok. De a bolond ember is mond néha okosat, a hazug is ejthet tévedésből egy igaz szót. Azért erősen nem tartozik a lehetlenségek közé a tudósítás első része, hogy a muszkák mégis valóban Posonyban vannak. Amacska. Halljuk, hogy tegnap a miniszeri tanácsban arról lévén szó, ha a kormány terjesszen-e elő a ház elébe közbocsánati törvényjavaslatot vagy nem, a határozat oda ment volna ki, hogy illyetén rendszabály a jelen körülmények között, nem javallható. Ha valaki e világon, akkor mi vagyunk az, kik a kivégeztetésekben örömet nem találunk. Mindamellett minket a végtelenségig boszantana az, ha az ország olly oktalanul nagylelkű tudna lenni, hogy a jó hazaárulók, kiknél gazabb és szemtelenebbül elvetemedett fajt az emberiség nem ismer, egész biztosággal köztünk felemelt fővel s hihetőleg gunymosolyok között hetykén, tartózkodás nélkül járhatnának. Mert nem kell a mi hazaárulóinkat öszszetéveszteni a külföldről ismert politikai pártok embereivel. A franczia legitimista, ultraroyalista hazáját nem szűnt meg szeretni soha.