Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-06-11 / 45. szám

Hétfő 45. szám Fest, június 11-kén 1849. E lap megjelenik minden nap estre, vasárnapot ki­véve. Előfizetés mai naptól december végéig Budapesten házhordással 5 fr., üdékre postán borítékban 6 fr. p. p. Hónapos előfizetés csak helyben, s a hónap első nap­jától kezdve­ fogadtatik el. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Országút Ku­­newalderház) és minden posta­hivatalnál. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy en­nek helyéért 2 kr. pp. Egyes szám ára 3 kr. pp. Bécs bombáztatója a dolyfös Windisgraetz, Weiden az európai reputatióval bird general egymásután földig aláztattak le a magyar szuro­nyok előtt. Hátra van, hogy Lengyelország gyilkosa, a vén Paskevics hajoljon meg előttünk, s ismerje meg azon népet, melly elhatározva van magát a legutolsó emberég védeni. Ha mi a jelen alkalommal a cultusminister­­nél hivatalt keresnénk, abbeli reményünket, hogy Paskevics herczeget is megverjük, az irás követ­kező szavaira alapítanék : Isten a gyengéket választá, hogy az erősek megaláztassanak. Im. herczeg Paskevics beköszöntő beszéde a magyarokhoz: „Magyarország lakosai! Törvényes királytok fölhívására, ki az én fenséges uram segélyét igénybe vette, az én pa­rancsnokságom alatt álló hadsergek az austriai­­akkal egyesültek, a törvényes rendnek helyre­állítására, melly hazájokban a lázadás fegyverei által erőszakosan fölforgattatott. A lázadás vezetői, kik közé csakhamar min­den országból sereglettek kalandorok, a ti boldog­talan elámuttatástokat személyes czéljaikra hasz­nálják föl. Azok ármányai titeket hitszegésre ve­zettek. Mindazonáltal a császár, az én uram, nem hi­heti, hogy a nemzet többsége ősi erényét, vele­született ragaszkodását királyai dynastiája irá­nyában, megtagadhatná. A dicső emlékezetű Ferencz császárnak, Fer­dinand császárnak barátja, I. Ferencz József ki­rályotoknak barátja és szövetségese az, ki általam hozzátok járul és kér, hogy büntetésre méltó tévelygéstekből térjetek vissza a becsület a hű­ség és kötelesség ösvényére. Az orosz hadsereg nem mint ellenség lép be országtokba, hanem királyotok fölhívására vonul oda be. Ha ti­szt ellenség gyanánt fogadjátok, érezni fogjátok vakmerő­ségtek következményeit-Bírjanak titeket ezen intéseim megbánásra és hódolásra, hogy ez által egy véres háborúnak nyomorai is elkerültessenek. Ez az én legfensége­sebb uramn­ak szives kivonata. Varsó, május — junius 1849. Paskevics m. k. crivani gróf, varsói herczeg,­­ tábornagy a császári muszka hadsereg fővezére.“ Midőn először hallottuk, hogy maga ió sze­mélyesen ő exellentiája a rokkant vitéz War­­schalszki herczeg, megvalljuk meglepettünk. Muszkaország, midőn Paskevics nevével szó­lott ügyeink közzé, azt látszott kijelenteni, hogy erejének egész nagyságát akarja a mérlegbe venni. Elgondolható ugyanis, hogy Muszkaország legünnepeltebb generálja nyolc­van vagy száz­ezer emberen alól meg sem mozduland kényelmes lakhelyéből. Úgy gyanítható azonban az idézett okiratból, hogy Paskevics parancsnoksága alatti,s Lengyel­­országban fekvő seregeiből csak segéd­csapatokat szándékozik küldeni. Épen úgy, mint az oláhországi parancsnok Lüders tábornok, midőn Puchnernek Bem ellen küldött mintegy öt hat ezer muszkát. Valószínűleg úgy lesz most is Paskevics, mint varsói kormányzó, azon katonai parancsnok, ki északi határainkhoz legközelebb esik. Ő is mint Luders, ki Erdélyhez legközelebb táborozott, majd küldend az osztrákok gyámolítására nem ugyan többé csak néhány ezret, hanem egy n­é­­hány tízezret, kikkel megyülhet a bajunk, de kikkel azért meg fogunk mérkőzhetni. Austria maga sem meri drága muszka szom­szédjának segítségét teljes mértékben igénybe venni. Jól tudván a ma híres közmondást: Pejor medicina morbo. A bécsi lapok junius 5-dikéről telve vannak, hogy a muszkák e hó elejétől fogva Pozsonyba vannak. Elmondják, hogy táborukat a város kelet északi szélén ütötték fel, sőt hogy már 4-dikén helyöket elhagyva, a Csallóköz szigetén előre is nyomultak volna. Leirják egész körülményességgel mint jöttek be a városba e sergek, mint rémült meg a nép, s hogy először mindnyájan, nagy­ kicsinye bezár­kózott, s csak később mert egy két lakos az ab­­lakon kinézni, mig végre a muszkák illendő és udvarias magok viselete által a lakosok szivét e­gészen magokhoz ragadák , s Posony soha ked­vesebb vendégeket nem fogadott falai között, mint most a muszkákat. Posony s Pest egymástól hermetice el vannak zárva, ők sem eresztenek senkit hozzánk, mi sem eresztünk hozzájuk semmit. Úgy hogy ez­úttal mindamellett, hogy a bé­csi lapok olly körülményes tudósításokat hoznak, az ember csak kötve hiszi az egész muszka his­tóriát. Főképen, midőn ugyanezen lapokban, ugyan,­azon rovatokban illyesmiket is olvasunk. Hogy Kossuth nagy pompával bejövén Pestre, szent István palástját magára vette, és a városhá­za erkélyéről a néphez lázzitó beszédet tartott. Hogy Kossuth lábainál volt a szent korona zártszekrénye is, de hogy nem merték kinyitni, mert valószínűleg e drága ékszert a debreczeni rebellisek még januárban elsikkasztották. S végre, hogy Kossuth nem érezvén magát Pesten biztosan, negyvennyolcz órai itt mulatása után visszament Debreczenbe. Mind­ezek sült bolond beszédek. Mind otrom­ba hazugságok. De a bolond ember is mond néha okosat, a hazug is ejthet tévedésből egy igaz szót. Azért erősen nem tartozik a lehetlenségek közé a tudósítás első része, hogy a muszkák még­is valóban Posonyban vannak. Amacsk­a. Halljuk, hogy tegnap a miniszeri tanácsban arról lévén szó, ha a kormány terjesszen-e elő a ház elébe közbocsánati törvényjavaslatot vagy nem, a határozat oda ment volna ki, hogy illye­­tén rendszabály a jelen körülmények között, nem javallható. Ha valaki e világon, akkor mi vagyunk az, kik a kivégeztetésekben örömet nem találunk. Mindamellett minket a végtelenségig bo­­szantana az, ha az ország olly oktalanul nagylel­kű tudna lenni, hogy a jó hazaárulók, kiknél gazabb és szemtelenebbül elvetemedett fajt az emberiség nem ismer, egész biztosággal köztünk felemelt fővel s hihetőleg gunymosolyok között hetykén, tartózkodás nélkül járhatnának. Mert nem kell a mi hazaárulóinkat ösz­­szeté­veszteni a külföldről ismert politikai pártok embereivel. A franczia legitimista, ultraroyalista hazáját nem szűnt meg szeretni soha.

Next