Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-06-22 / 55. szám
Elmellőzöm most a székely ujoncozozás ügyét, melly törvénytől egészen eltérőleg, katonai rendelkezésre vitetett végbe a törvényhozás, sőt a kormánynak is tudása, beleegyezése nélkül, elmellőzöm azért, mert Kossuth tette most e kényes tárgyra avatott kezeit, s midőn székely véreimmel én is isten után benne bízom leginkább , nézeteit anticipálni nem akarom-Vannak Erdélyben apróbb bajok , mellyek szinte figyelmet igényelnek, elsőnek tartom a vérbiráskodás ügyét, mellyben emberek élete a kérdés, s mellyben egy diadalmas nemzet erényének vagy vandalismusának jellemvonásait lesi a történészet. A nemzetgyűlésen hozott e körbe tartozó törvényczikkek nyomán, Háromszéket és Marosszéknek Magyarhon felé vonult részét kivéve, csaknem egész Erdélyt lőpor és golyó elébe állíthatni — mert Erdély sorsa Magyarhonétól tetemesen különbözött — itten a hont kívülről támadta meg az ellen, s a nép tudta, ki az ellenség. Erdélyben nem úgy volt: ottan még ma az oláhokat verte meg ugyanazon katonaság, melly holnapután reánk ágyazott. Ugyanazon székelyek , kik az oláh csordák ellen csatára rohantak az agyagfalvi térről, fuvarozók a dragonyosok lőporát s podgyászát, s az ellenséges csapat táborunkon ment barátságos kézszoritások között keresztül, melly egy hét múlva minket gyilkolt. A soldateska későre veté le álarczát, későre tudtuk meg, hogy a magyar kormánynak engedelmességet hazudott, Puchner már oláh czimboráival összeszűrte a levet. Annyival későbbre tudta meg ezt a nép, mind a magyar, mind a szász, mind az oláh, s midőn ők a katonaság parancsait teljesíték, megszokott uralomnak engedtek. Ez volt főbb oka, hogy Bem altábornagy viszszafoglalva Erdély nagy részét, a hódolóknak bűnfeledést ígért, ámde hibázott hogy erre nem eszközli a kormány megszentesítő jóváhagyását, mert ennek eredménye azon zavar jön, hogy a vérbíróságok különböző törvényhatóságokban különbözőleg működnek, egyik respectálja az amnestiát, a másik nem — egy helyen lelövetik a bűnöst olly bűnért, mellyért más helyen föloldozzák — nincs a nélkülözhetetlen egyformaság, és a nép elbolondul. Nem lehet Erdélyben a népnek sem bünfeledést adni, sem alkalmazni tetteire a vésztörvények minden pontjait. Bünfeledést adni nem lehet azon égre kiáltó tettekért, mellyeket az oláhság a védtelen magyarokon elkövetett,s mellyekről isten élő teremtésének fogalma sem lehet, ki Erdély irtózatos képét nem látta, s nem hallá a vérfagylaló gyilkolásokat, mellyeknek hite ott közajkakon kereng. Tudok kivégezettel, ki maga kivallá, hogy egy úri gyermeket élve nyársba húzott s megsütött, az illyeneknek nem amnestia hanem bitófa kell. Nem lehet a vésztörvényeket is a hozott szigorúsággal alkalmazni; mert nálunk, midőn még nem vetette le az ellenség álarczát, igen sokan czimboráltak vele — s hadviselésünk első napjai nem a magyar kormány rendelkezése nyomán vitettek végbe, azért voltak olly szerencsétlenek, olly elijesztők. — Ott nem voltunk tisztában, ki ellenünk , ki barátunk, mig a nemzeti cocarda mellén volt a hazafiságot hazudó ellennek, midőn ránk lőni kezdett. Vezéreink árulóink valónak, a székelyekkel a szabadságharczra kiszállani vágyó székelyekre lövettek. A magyar kormánynak biztosa is ollyan volt, ki az ellenállani vágyó székelységgel a fegyvert minden áron letétetni igyekezett, s minden gyűlésünkön lankaszta a kétségbe esett népet, vagy hallgatott. Illy körülmények között én igen csúnyán bánnék a dologgal, büntetném a corriseusokat s a vérbe fürdött gyilkosokat, de izgalmas lennék a gyengékhez és ostobákhoz, kiknek bűnük csak annyi, hogy gyávák voltak tenni, a mit kellett volna, de ollyat nem tettek, a mi békés polgárzatban bűn. — A magyar sergek bejövetele után látnám alkalmazhatónak a vésztörvény minden pontjait, azon innen csakugyan Erdély minden népe tudta, tudhatta ki a hazának barátja, ki ellensége, s a ki legkisebb bűnt követett el a magyar hadviselés ellenében, méltó a halálra, mint honáruló. Ezen vésztörvénykezés körül még azon baj is van, hogy Erdély bizonyos kerületekre osztatott az igazságügyminiszer által, s alakíttatott több törvényhatóságban egy egy vérbíróság, a rendeletben ki van jelölve, mellyik törvényhatóság mellyik vérbiróság alá tartozik, de a törvényhatóságok sorából Marosszék, Küküllő megye ki van hagyva, hacsak azután helyre nem hozták. Ezek még ed■dig saját municipális vérbiróságaikkal operálhatnak, s mást nem is tehetnek, mig fölöttök rendelkezés nem létezik. (Folytatom.) Dózsa. Szepesváry Teréz asszonyság a sebesült honvédek számára hozzánk beküldött 1 köteg tépestét, 12 darab sebborítéknak való vásznat és 15 darab sebkötőt. HIRDETÉSEK. Megjelent s Pesten Emich Gusztáv, Debreczenben Telegdi könyvárusoknál kapható : A HONVÉD, költemény, irta Petőfi Sándor. Ara 3 kr. váltóban. 22. 3—3 Wittmann Ferencz posonyi váltótörvényszéki ülnök, barátilag felszólittatik, miszerint három nap alatt alulirtnál megjelenni es ne mulaszsza. V. K. Megyeház utcza 596. sz. a. 1849-ik évi junius 15. Pest város törvényszékének 4915 sz. alatt kelt ítélete folytán Kholbe (máskép Handschuhmacher) Ferencz, e f. évi február 22-én Csernovics Péter lakásában elkövetett rablás miatt űzőbe vett s megszökött egyén ezennel köröztetik. Személyes leírása: Közép termetű, gesztenyeszín hajú, barna bajsza, kék fájós szemű, szakálla nincsen, orra rendes , széles ajkú, himlőhelyes, kassai születés, 38 éves, r. c. nőtelen, keztyűslegény, csupán németül beszél. Minek folytán a fen említett egyén országszerte köröztetvén, megkerestetik minden hatóság, ha netalán az hatósági körében feltaláltatnék, azt elfogassa, s Pest város főnyitó biztossága elébe kisértesse. Kelt mint fent. Lombay Imre s. k., városi h. főkapitány. Pränumerations Anzeige. Die neue politische Zeitung „DER VIERZEHNTE APRIL“ erscheint täglich auszer Montags, vom 1. Juli angefangen in vergröszertem Format, grosz Folio, einen Bogen stark. Halbjiihriger Priinumerationsbetrag vom 1. Juli bis Ende Dec. für Budapest 5 fl. CM. Mit freier Post Versendung 6 fl. CM. Monatliche Pränumerationen ä 1 fl. CM. werden nur in loco angenommen. Man pränumerirt bei allen Postämtern und in Budapest in der Buchdruckerei des Lukács és társa, Landstrasse Kunewal ler'sches Haus. 27. Szombaton, junius 23-án az „arany kor“ fogadóban (belváros, régi postautcza) kerti zenekör tartotik, mellyben Morelly Ferencz karmester a legkedveltebb zenedarabokat fogja előadni. Kezdete 8 órakor. Bemenetár 15 kr. p. p. Pest, pénteken, junius 21-kén, 1849. Nagy opera 4 felv. Irta Piave, zenéjét Verdi. Fordította Egressi B. Rendező: Szerdahelyi. Személyek: Ernani, bandita főnök — Steger. Don Carlos, spanyol király — Reina. Don Ruy Gomez de Silva, spanyol grand — Kőszeghi. Elvira, unokahúga és jegyese Hollósi Kor. Giovanna, Elvira dajkája — Boldogné. Don Ricardo, a király lovásza Bognár. Jago, Silva lovásza — — Kovács. Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Felelős szerkesztő: Pálfi Albert — Nyomtatja és kiadja Lukács László. (Országút, Kunewalder-ház.)