Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-02-20 / 6. szám
A magyar katona. Gyakran hallom már mondatni, hogy nekünk győznünk kell, mert velünk az igazság, velünk az isten, úgy van győznünk kell , de a tapasztalás megmutatta, hogy nem mindig győzött a fél, mellynek részén állt az igazság. Mi győzni fogunk, nekünk győznünk kell, mert a magyar honvéd véglehelletéig nem hagyja el az ügyet, mellynek szentségétől,lelke mélyében megvan győződve, úgy küzd ő egyrül egyik, mint küzdött Leonidas, a termopülei hős. Én magam is tagja hadseregünknek, ismerem a magyar katonát, láttam mint tud tűrni, éhséget, szomjúságot, hideget, meleget; láttam, mint állja ki az ellen ágyugolyóinak süvöltését, úgy áll , mint egy bércziszikla a legnagyobb viharban némán, hidegen. Gyakran, midőn egy nap másfél, sőt két s több állomásnyit is gyaloglánk, megterhelten fegyver s borjú által, már már kifakadandott belőlünk a fájdalom szava, de egy hang, egy gondolat, melly emlékeztete, hogy ez hazánkért, és szabadságunkért van úgy elég volt, . .. elnémulánk, legfenT azt mormogva, hát mért nem eresztenek neki az ellenségnek! . . . Oda jöjjetek ti kicsinyhitüek, kik kételkedtek vírv'inlf egőzelűn, oda, hol a magyar honvéd küzd, oda, és ott az agyuk morajja , a puskaropogás közt megtanulandjátok, hogy a magyarnak győzni kell! . . . Nézzétek ez ujonczokat, kiknek nagy része még a gyermeki kort sem hagyta el, mint állnak ellen Windischgrätz rendes, fegyver gyakorlott, harczedzett régi katonáinak. Az ellen rendes csapatokban nyomul előre, megáll tüzet, és találni szólt, mert gyakorlott , a magyar is úgy kezdi, kisüti fegyverét, de aztán rohamra, rohanj! éljen a magyar! üsd agyon a kutyát! kiáltások közt, sebessen mint a villám, csap az ellenre, szúr, vág, fordított puskával üt, és e maneuvre által közönségesen nagy zavarba hozza az illyesmihez nem szokott reguláris katonát. Az ellen katonája, tűz, élet nélkül, mint subordinatiohoz szokott gép megyen előre a vezéri parancsra; a magyarnak nem kell parancs, a magyar előre rohan, nem mint gép öntudatlanul , de tűzzel, érezve, tudva a czélt mellyért küzd, mellyért örömmel hal meg, ha kell, végperczében is azt kiállva: Éljen a magyar !. . . A német fél vezérétől, és azért engedelmeskedik neki, a magyar szereti őt, el nem hagyná a föld minden kincséért, és azért csak ügyes, bátor hazafiakat vezéreltül, kik úgy érezzenek ügyünk mellett mint magunk, és mi győzendünk, mert azt tartja a magyar honvéd hazája ügyéről. Bár a golyó, mint a zápor úgy esik: El nem hagylak utolsó csepp véremig!... Azt szokták mondani, a magyar lusta, mertek nézzétek a magyar katonát, midőn a dob pergése, a trombita hangja csatázni hívja hona szent ügyéért, mint zúdul fel egyszerre nyugalmából, s dühtől szikrázó szemekkel csatáz előre tüzes menyke gyanánt; lássátok a huszárt, mint veti fel magát lovára, és száguld sebessen, mint a forgó szél, az ellen felé, villámló kardját izmos markába szorítva robog előre, fehér köpenyje hátra lengedez, és ha eléri az ellent, lova dühösen nyerítve ágaskodik fel, — mintha ő is tudná, hogy az ellennel áll szemközt — huszár vág, kardjának .Rianása egy egy-tögenykőcsápás, ajkának káromkodása az igékét veri, s minden vágása halálhozó !. . . A magyar katonát hátrálni parancsolja néha a hadi tapintat, de adóssa nem marad soha az ellennek, gyáván megszaladni nem látta senki még; és ha győz is ollykor az ausztriai general, bizonnyal elmondja egy régi vezérrel: Győztem, de ne adj isten sok ilyen győzelmet. Jöttek a csatatérre, és elhitenditek, hogy e nemzet élni fog, neki élni kell! . . . . Radicalis. 24 Megjelenik e lap vasárnapot kivéve minden este. Előfizetés Febr. 14-től Június utóljáig vidékre postán.......................5 ft. Helyben házhoz hordással...........................................................................................4 ft. pp. Debreczenben a hónap első napjától számítva egy hónap. forinttal szinte elfogadtatik az előfizetés, mint szinte a folyó hó végéig 30 kr. pp. Egyes számára 3 kr pp. Szerkesztik: Pálfi Albert és Csernátoni. Nyomatik a Kolozsvárról ideiglenesen Debreczenbe áttett Nyomdában.