Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-03-29 / 38. szám
HARCZICS TIZENÖTÖDIKE. Csötörtök. 38-ik szám. Debreczen, marc. 29 1849. Nem kell táblabiró politika. Szemere Bertalan f. m. o. t. h. orsz. biztosnak Miskolczról mart. 27-én 1849. a honvédelmi bizottmányhoz küldött jelentésének másolata. Ismét egy diadalt nyertünk. A hadsereg Pest felé vonulván, Beniczki őrnagy ur egy kis hadtesttel s néhány álgyuval Gömörbe ment. Megtudta csak hamar, hogy a zólyomi hadseregből 1 osztály Civalart dzsidás, 1 zászlóalj Wimpfen, 2 század Baumgarten gyalog, és 2 röppentyű Losonczra érkezett, részint Losonczot s vidékét kirabolni, részint a gömöri védsereget szétűzni, mely intézkedés naponkint félelmese kezd lenni az ellenségnek. Folyó hó 24-én Beniczky őrnagy Osgyánból kiindul, és 12 órakor délben Losoncz közelébe ér, s az előőrsön állt, és hirt dobszó melleit ijedve vivő Wimpfen század után sietve vonul a városba. A huszárok, bár igen kevés volt, a sereg élén csak 32, hatalmasan bevágtatnak, vágva, ölve az ellenséget, mely azelőtt kevéssel érkezett meg, s épen evésnél volt. Gyalogságunk több oldalról nyomul a főpiacz felé, a huszárok minden oldalról rémüést terjesztenek, honvédeink az időközben rendbe állt 3 század ellent megszalasztják, a házakat szuronnyal veszik be, álgyu kartácsaink a rohanó dzsidás csapatot vitézül visszariasztják, 6 legény és 1 kapitány első lövésre hatva maradván. Ekképen az ellenség egy rövid órai csata után rohanva futamodott meg, legelöl Almássy dzsidás ezredes. Elesett az ellenségből egy alezredes a Wimpfen ezredből, 1 dzsidás kapitány, 2 gyalog százados, 1 gyalog főhadnagy, 43 gyalog, 37 dzsidás. Fogoly lett 1 őrnagy Inkey Eduard, 2 kapitány, 2 főhadnagy, és több altisztek, összesen dzsidás 48, gyalog 174. Ezen kívül igen sok podgyász. (Ezek közt tábori kápolna, sok rendjel, kamarás kulcs, zeneszerek, hadbírói irattár). Katona-ló 40, tiszt-ló 16. A pénztárban mintegy 27,000 pft. Mindez itt van, holnap odább szállítom. Mieink közül alig van pár halott, és néhány sebesült. Minden tiszt, minden honvéd, és természetesen minden huszár teljesité kötelességét. Éljen Beniczky az okos és szerencsés vezér, ki oly kevés erővel oly szép győzelmet vívott ki. Kövesse Isten áldása hadi lépéseit. __________ Debreczen, marcz. 29. Akkor vagyunk mi jó kedvvel, ha politicai elleneink ollyasmit vetnek szemünkre, mivel ugyan mi nem dicsekszünk de szeretnénk dicsekedhetni. A tegnapi Esti lapokban ez áll : „A marcziusi törvények kihirdetése után a hitszegő dynastianak minden törekvése oda lön irányozva, hogy a ministérium megbukjék. E szándékában semmi annyira elő nem segítette mint a Marczius. Bizonyságot teszen azon időből lapjainak minden száma.“ Épen időnk lévén rá effélékről beszélni, köszönjük az Esti lapoknak, hogy alkalmat szolgáltatnak nekünk. Ha igaz az, hogy a mi működéseink nagyban segítették elő azt, hogy az első független ministérium megbukjék, nagyban gratulálunk magunknak, s igen hízelgőnek vesszük , midőn politikai ellenfeleink nekünk illyen nagyobbszerű befolyást tulajdonítanak. Úgy van, mi örvendünk azon, hogy az első független felelős ministerium megbukott, és ha valamin sajnálkozunk, az nem más, minthogy olly későn bukott meg. Örvendünk igen is, hogy ezen ministerium megbukott, melly a mi véleményünk szerént minden volt inkább mint független, s mindennel birt inkább mint erélyességgel e hont megmenteni. Azért tehát ha ellenfeleink úgy okoskodnak, hogy a hitszegő dynastianak épen ez lévén leghöbb törekvése, mint a miénk, s a két összetalálkozásban nem találnak különbséget gratulálunk logicajoknak. Azonban illyen kezdő politikusokkal mint azon czikkire lehet népszerű nyelven kell szólanunk. És kérdjük ő logicusságát, váljon egynek tartja-e ezt. — Lehúzni akarni valakiről a nyári kabátot, hogy egy télit adhassunk rá, vagy lehúzni akarni azért, hogy azon ember ingben maradjon? Mi a magyar nemzet komoly szükségei s a rendkívüli időkhöz képest az első magyar ministeriumot czifra ugyan nagyon is grófos és bárós, de kibeszélhetlenül gyenge kabátnak tartottuk, melly alatt a közelgő télben megfásztunk volna, azért egy jobb, tartósabb ministeriumot ajánlgatánk, a Kossuthét tudni illik, mint ezt azon időből lapjaink minden száma bizonyítja. Igaz, hogy két ízben, egyszer egy centralisationalis kérdés, másodszor az olasz kérdésben s tán egy kicsit a svarczgelb katonaság ügyében Kossuth ellen, de csak úgy mint ki elég gyenge volt magát a körülményeken felül 38