Marczius Tizenötödike, 1849 (6-79. szám)
1849-05-08 / 73. szám
MARCZHIS KZKVÖTÖllk . Kedd. 73-ik szám. Debreczen, május 8. 1849. A pesti lapokban május 5-dikéről az ostrom további történeteiről alig lehet csak valamit is olvasni, mi tán arra mutat, hogy a crisis egész napon tartván, a szerkeztőknek nem igen volt kedvök asztalhoz ülni. A lehető eredményről a szakértők különbféleképen vélekednek. Mondják, hogy Budán három négy bataillon katonaság hosszabb időre képes magát fentartani, ha csak belülről nincs baj, s a vízgépezetet meg tudják őrizni. Annyi igaz, hogy az osztrák tábornok, ha a megtarthatás lehetőségéről meggyőződve nem lett volna, azon néhány ezer embert, s a számos ágyukat áldozatul ott nem hagyja. Hanem arra speculálhatott, hogy minden összeszedhető segéd csapatait egy tömegbe gyűjtvén, újabb támadással törjön az országba, s előhaladása esetében, a fővárosok Buda tartása által számára ismét biztosítva legyenek. Ámde e vélemény ellenében nevezetes ellenök az, hogy Weiden akkor hagyta Henczyt Budán, midőn még nem is hihette, hogy Komárom mellett a mieink a Dunán átkelhessenek. Most ez átkelés már megtörtént, s el lehet mondani, hogy sergeink vitéz tettei közül a szönyi nap a legdicsőbb vala. Hidat veretni e nevezetes folyamon, átmenni, kiverni az ellenséget az erős sánczokból, oly tények, melyek a közönyös Europa figyelmét is fel fogják ébreszteni. Tegnap egy képviselő felkelt ágyából mint egyszerű igénytelen jó hazafi, s lefekvék ágyába mint országos hírű nagy férfiú, nevezetes szónok, roppant talentum, egy második Kossuth. Vala pedig azon férfiú, kin ezen váratlan csoda történek nem más, mint vitézlő nemzetőrségi őrnagy, Esztergom érdemes képviselője: Besze János. Olvasunk e férfiúról az Esti lapok tegnapi számában szörnyű dolgokat, mellyek azt hisszük mindenkit de leginkább a megdicsért hazafit keményen meglepének. És még mellé a csodaszerü malheurt is elviselhetten szeszélyét a sorsnak, hogy a midőn Besze úr a debreczeni casinoba csak ritkán szokott volna feljárni, bal csillagzata a jeles embert éppen ma, s éppen azon órában vezette fel a termekbe, midőn az Esti lapok megjelenvén, nemzetes Nánási Benjamin uram praescriptionalis jogai szerint az érintett számot felolvasni kezdte. Mondják, s mi fel is tesszük Beszéről, hogy jelenlétében a hangos felolvasást ő maga ellenzette legjobban. De a többség máskép határozott. S Besze úr, mintha parázson állott volna, kénytelen volt a dicsérő szózatokat végig hallgatni. Ez gyöngédtelen eljárás volt az érdemes vendégektől. Ez felségsértési violentia volt azon ismert, s minduntalan elpiruló szerénység szűziesen tiszta himporának az ő ellenében. Az „ántekintetlen“ modorban írott czikk megtette hatását, s alig is találkozott a jelen levő ciroiter száz hallgató vendég között kilenczvenhétnél több, ki a czikket satiraként vette volna, a többi mind szóról szóra komolyan vette azt mintha az evangéliumot hallgatta volna-Illy ragyogó többség ellenében szomorú helyzet a mienk elmondani saját véleményünket, de hiába a hírlapírónak megvannak az ő saját kötelességei. Először is egy tanácscsal szolgálunk az Esti lapok jelenlegi szerkeztőségének. Ne igen dicsérjék annyira síppal, dobbal , trombitával Besze urat, mert a dicséret keserű levét ők maguk isszák meg. Besze úr nagy hazafi, nem tagadja senki, de egyszersmind nagyon a pillanat embere. Ha isten őt addig élteti meddig mi neki szívből kívánjuk lesz ő még több ízben a mi részünkön is, s pedig önök ellen. Azért a midőn őt nagggyá akarják tenni vigyázzanak nehogy az ellenfélnek képezzenek ki ő benne egy nagy férfiút. A világ csupa forgandóságokból áll, s azért épen nem tartozik a lehetlenségek közé, hogy Besze úr azon hathatós phrasisokat, mellyekkel a mi csekélységünket egy ízben a vésztörvények szigora alá akarta helyheztetni, újra fel fogja használni, s azokra kiált feszitsdmeg-et, kik most őt dicsérő szavaikkal a politikai szerepek legmagasb ugorkafájára csigázzák. Bizony bizony mondom, maguk ellen köszörülik a fegyvert, úgy járnak mint Batthyáni, ki Temesvárt a vármegye költségin jól megerősítette ugyan, de arról elfeledkezett gondoskodni, hogy az erősség aztán biztosan a miénk legyen. Ez pedig annál hamarább fog bekövetkezni, mentál nagyobb talentum Besze János. Mert a szédítő nagyságra emelt férfiúnak egy csekély dolgot lehetlen lesz még jobban átlátni mint nekünk. Azt tudni illik, hogy azon túlsó oldali töredéknek 73