Maróczy-Emlékverseny Hiradó, 1952 (1-11. szám)

1952-03-03 / 1. szám

Maróczy Géza pályafutása Maróczy Géza nevét szerte a világon mindenhol ismerik. Játszmáit, ered­ményeit tornakönyvek, játszmagyűj­­temények örökítik meg. — Maróczy Gézának, a nagy tanítómesternek irodalmi hagyatékából a kezdő sakko­zók és a mesterek egyaránt okulnak. Maróczy Géza — minden idők leg­nagyobb magyar sakkozója — 1870. március 3-án született Szegeden. 15 éves korában tanult meg sakkozni és 1895-től 1936-ig (negyvenegy évig) aktív versenyjátékos volt. 1895-ben Hastingsban szerzi meg a mesteri címet és egy évre rá az 1896. évi nürnbergi nemzetközi mesterverse­nyen a világbajnok Lasker mögött a második helyen végez, megelőzve korának legjelentősebb mestereit. Ez­zel az eredményével és azzal a játék­­vezetéssel, amellyel eredményét el­érte, a világ legelső sakkozóinak sorába lépett. A kiváló eredményt ragyogó győzelmek sorozata követi. Pálya­futásának legjelentősebb állomásai : az 1899. évi londoni versenyen a II—IV. hely, 1899. München I—III., 1899. Bécs I., 1900. Párizs III—IV., 1902. Montecarlo I., 1903. Montecarlo II., 1904. Montecarlo I., 1905. Ostende I., 1905. Barmen I—II., 1906. Ostende II., 1907. Karlsbad II., 1908. Bécs I—III. Ezzel egy időre megszakad a sikerek­ben annyira gazdag versenykarrier. Minden egyes világraszóló diadala alkalmával újból és újból a hír vette szárnyára a magyar nagymester nevét. Az 1900-as években joggal tartották Maróczyt a világbajnok legméltóbb vetélytársának. Bár a magyar nép számára diadalok sorozatát szerezte és a világ sakkozóinak elismerését vívta ki, a kizsákmányoló rendszer a legkisebb lehetőséget sem biztosított számára ahhoz, hogy a versenyeken rendszeresen részt vehessen. Soha nem jutott olyan álláshoz, amely a kellő versenyzési alkalmat, vagy akárcsak a­ zavartalan hazai előkészületeket bizto­síthatta volna számára. Hivatali fő­nökei sok esetben megtagadták tőle a versenyzéshez szükséges szabadságo­lást. Midőn az 1900-ik évi müncheni versenyen az I—III. helyet kivívta magának, nem járultak hozzá szabad­ságának néhány napos meghosszabbí­tásához sem és ennek következtében nem játszhatta le az elsőséget eldöntő hármas mérkőzést. Ilyen viszonyok között ereje teljében 1908-ban egy­időre visszavonult az aktív verseny­zéstől. ÁRA 2 FORINT A tanácsköztársaság bukása után, Maróczyt megfosztották állásától és nyugdíjjogosultságától. Kénytelen volt külföldre menni és újra bekapcso­lódni a versenyéletbe. Kivételes képes­ségét legjobban az bizonyítja hogy az 1923-ban megrendezett karlsbadi mesterversenyen Aljechinnel­­együtt holtversenyben első tudott lenni. 1927-ben hazahívták. Külföldi emi­grációjából akkor és azért tért vissza, mert úgy érezte, hogy szereplésével 1. SZÁM, 1952. III. S­ ZAKÓCZY-EMLÉKVERSENY

Next